Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, ezt a bejegyzést mégsem az év első napjára teszem.
Nem azért, mert annyira bonyolult lenne, de mégis gáz leltárt emlegetni a szilveszteri buli másnapján Így került mára, azaz az első általános munkanapra.
Ezzel a számvetéssel kis mankót nyújtok azoknak, akik ezután tévednek hozzám, és kíváncsian a banner sarkában lévő kis kérdőjelre klikkelnek.
Kezdjük kis történelemmel.
Némi imitt-amott történő próbálkozás után 2005 nyarán indítottam képeskönyvemet.
Az első hetek kisebb-nagyobb zökkenői után mondhatom, folyamatosan csinálom.
Igyekszem naponta friss írást, vagy képet feltenni.
Van úgy, hogy többet is sikerül.
Nézzünk néhány számot!
2005-ben közel 200 bejegyzés született nagyjából fél év alatt.
Persze itt volt sok visszatekintés, és sok-sok korábban készült fotó.
A 2006-os évet a 761. bejegyzéssel zártam, és december körül már eléggé prüszkölt az adatbáziskezelő.
Nagyjából látszott, hogy a sok kép használata miatt úgy 500-600 bejegyzéssel megy stabilan a dolog.
Szerencsére az nagyjából az a szám, amit valóban összeszerencsétlenkedek egy évben.
A 2007-es évben úgy 580 körül volt a bejegyzéseim száma.
Jó ötletnek látszott, hogy minden évben újabb kötetet nyitok képeskönyvemből.
Ebből lett némi kavarodás, mivel az első két naptári év volt az első kötet, a harmadik a második, és így tovább.
Az így keletkezett csomót egy új dizájn bevezetésével vágtam el.
(Nem mondhatod, hogy sokat kellett várnod az első képzavarra 🙂
Ezután kicsit fellendült a heeeelp!!! rovat, de remélem, régi látogatóimnak azóta sikerült alkalmazkodni a logikámhoz, {kínos vigyor szmájli} az újonnan betévedőknek meg mindjárt rálinkelem a sarki kérdőjelre ezt az írást.
A statisztikát folytatva 2008-ban 550 körül volt a bejegyzések száma, a látogatószámláló pedig tegnap elért 28000-hez.
Köszi ismét 😀
Nagyjából ennyit a számokról, most gyártok kis arculatmagyarázatot.
Múlt évben sikerült saját domain-t regisztrálni, így naplóm a https://perme.hu/ címen érhető el legegyszerűbben.
Képeskönyvemet WordPress motor hajtja.
Ez egy viszonylag egyszerűen karbantartható dolog, nagyjából az új kötet nyitás az időigényes, a napi munka során már nagyon barátságos.
Lássuk az általános kezelőfelületet, a lapképet.
Felül egy bannert találsz, amit alkalmanként cserélek, próbálva követni vele az aktuális témát.
A kép alján mindenféle füleket találsz, ez elég egyértelmű szerintem, így csak pár szóban, jobbról balra haladva:
A ? ide hoz, illetve az aktuális évben az aktuális helphez.
A mail, vagy máshol levél felirat a kapcsolattartás eszköze.
A képtárnál kicsit elidőzök, mert a statisztikák azt mutatják, ez a fül kicsit berozsdásodott.

A napi képek mellett létezik egy tematikus képtáram is – de szépen hangzik 🙂
Szóval létezik, meglepő módon a képtár nevet viseli, és két módon juthatsz el oda.
Egyrészt az említett képtár fület inzultálva, vagy oldalt, a képvetítésnél a fotóra klikkelve.
Itt 220 körüli albumba szervezve pár ezer darab képet nézegethetsz különféle – természetesen abszolút szubjektív – kategóriába rendezve.
Kis segítségként: a jobb alsó – a beszédes Minden nevet viselő – kategóriában egyben láthatod az összes albumot.

Végezetül pedig pár szó amolyan about-ként.
A blogot magam készítem, saját írásaim, saját képeim alkotják a tartalmát.
Ahol valamilyen okból nem saját a dolog, megjelölöm a forrást, vagy linkelek az eredeti helyre, illetve adott esetben engedélyt kérek a közlésre.
Kéretik az én munkáimat is ekként kezelni! (Ez volt a copyright)
A napló célja a jó három év múlt után nehezen tagadható magamutogatáson kívül szeretett városom – Nyíregyháza – bemutatása, az itteni történések dokumentálása, jártamban-keltemben láttamban-olvastamban tapasztaltak megörökítése akár fotó, akár szöveg, olykor mindkettő által.
Sajnos az utóbbi idők városbéli történései komoly árnyat vetnek a vendégcsalogató helyi szépségek bemutatására, magam is úgy látom, túlsúlyba kerültek a Dörmögő kategória írásai.
Az 2007-es év magánéleti változásai pedig kicsit csökkentették a Nyíregyházával kapcsolatos írások arányát, de igyekszem így is követni az eseményeket.
Nem gondolom, hogy véleményemmel tévedhetetlen lennék.
Azt sem szeretném, ha bárki azt gondolná, (párt)politikai ambíciók vezetnek.
Hogy érthető legyek: a templom előtti szökőkút, vagy a szarkofág üzletház ott, ahol van, akkor sem tetszene, ha maga a Jóisten tette volna oda (bocsi, Uram!).
Nem gondolom, hogy azzal, amit itt csinálok, bármi is változna, mégsem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni ezek mellett.
Ámen… vagy Uff kihez mi áll közelebb. 😉