Ismét eltelt egy negyed év, ideje hát hoznom három hónap mobilos képeit Sóstóról.
A korábbiakhoz képest ez az album kevesebb képet tartalmaz, ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb időt töltöttem Sóstón, hiszen a Zene Sóstón koncertjeinek jó részén ott voltam, csak azok nem mobilos képek.
Az ősz színei most kezdenek megérkezni Nyíregyháza gyöngyszemébe, de néhány őszi levél már bekerült a virágoskertes képek után. Sajnos ebbe a negyedéves albumba is jut beszakadt átjárós kép, ráadásul végig is kíséri az albumot, és könnyen lehet, hogy a következő negyedévbe is belelóg majd.
Nem értem, miért várnak mindig ennyit a javítással, illetve miért nem találják meg a végleges megoldást, hogy a felelősről ne is beszéljek. Az eltörő kőlapok miatt ugyanis két milliárdos project kezdetétől időről időre kialakul ez a balesetveszélyes helyzet. Ide tartozik a szökőkútsor tófürdő felőli végén a valószínűleg vízszivárgásból eredő folyamatos föld felázás is. Ez is átadás óta létezik.
Olyan, mintha Sóstó gazdája csak akkor kerülne elő, amikor a tájidegen kő tulipánokkal, lécpaddal kell fotózkodni a tóparton.
Hogy pozitívan zárjam a bejegyzést, meg kell dícsérjem a kertészeket, akik bár már kisebb területet uralnak, mint a korábbi években, de ezek mindig szívmelengetőek.
Lássuk hát a képeket, klikkelj az ittenire!

Vasárnap délelőtt rendezte meg a Rotary Club Nyírség a Sóstói tavon a Jótékonysági Kacsaúsztatást.
A családi nappá szervezett rendezvény célja egy defibrillátor beszerzéséhez szükséges pénz összegyűjtése volt. Ehhez számozott karszalagokat lehetett vásárolni, mely számok párja egy-egy sárga gumikacsa talpán volt megtalálható.
A közel 3000 műtás a sziget hídja és az általam csak kacsaetetőnek nevezett tópartrész között kijelölt pályán kelt útra a speciális mentők légfúvós segítségével, akik csónakokkal követték a díszes társaságot.
Néhány renitens sárgaság már a startnál kordonon kívülre menekült, de a döntő többség jól tűrte a légfúvós inzultálást.
A nézők a tópartról figyelhették a versenyt, míg a szemben lévő csendesebb részről az igazi, élő kacsák csodálkoztak rá a történésekre, majd ráunva a légfúvó és a speaker hangjára partraszáltak, és elindultak a büfék felé.
A sárga unokatesók jóval dél után vetődtek partra. Az első száz, és az utolsó három beérkező karszalagpárjának tulajdonosa pedig nyereményekkel gazdagabban térhetett haza.
Mutatok pár képet az eseményekről, klikkelj az ittenire!

A nyár végét, az ősz, és a VIDOR közeledtét jelzik a sóstói színpadon lezajló utolsó események. A Zene Sóstón színpadán szerdán lesz az utolsó koncert, míg a GyerekSóstó programja tegnap délután, a Bazsalikom Band műsorával zárult.
A családi zenekar előadásában játékos formában ismerkedtek meg a közönség gyermek, és felnőtt tagjai többek között az elefánttal, a zebrával, és a fecskével is.
Bár az időjárás inkább nyarat idézett, mint a közelgő őszt, mégis sokan üldögéltek a színpad előtt a kövön, vagy arcfestést és hajfonást készítettek a szomszédos sátrakban.
Nézzük most a délután pillanatait, klikkelj az itteni képre!

Idén újabb rendezvénnyel gazdagodott Sóstó zöldövezeti programja.
A GyerekSóstó július utolsó előtti vasárnapján indult, és augusztus közepéig várja vasárnaponként a családokat.
Ahogy azt az én képes beszámolóimban is láthattad, a változatos színpadi műsorok mellett hagyományosnak mondható programok is vannak.
Az elmúlt hétvégén is sokan választották a hajfonást, arcfestést, különböző kreatív foglalkozásokat, de terápiás kutyákkal is barátkozhattak a gyerekek.
Ezen a napon azonban a színpadi programban is febukkantak négylábúak. Igaz, Szemerey László bűvész produkciójában sok csoda történt, de aki ismeri a mágust tudhatta, hogy igazi kutyusok is szerepelnek előadásában.
A most következő fotóalbumomban nem láthatod ugyan őket, mert elbeszélgettem a műsor ezen részét, de azért érdemes a képre klikkelned.
E hét vasárnap 17 órától Giling Galang gyerekkoncert lesz a színpadi produkció, de érdemes lesz most is korábban kimenni Sóstóra.

Tegnap este végül kimentem Sóstóra, a Majorette gálára. Sokat segített a dologban, hogy két fokkal is 30 fok alá zuhant a hőmérséklet, és némi szél is maradt estére.
Nem egyszerű Sóstón szabályos parkolót találni, de a pavilon sor mögött azért mindig akad hely. Persze itt óvatosan kell közlekedni. Az alapból kétirányú bevezető utat nyárra egyirányosítják. Gyakori Sóstó járóként azonban tudom, ugyanúgy jönnek szembe. Mert aki a füvön parkol, csak hogy két méterrel közelebb legyen, az autóval sem fog öt méterrel többet menni.
Szóval megérkeztem. Ment már a műsor. Évek óta egyik látványos eleme a program a sóstói nyárnak. Most is sokakat vonzott az esemény.
Pozitív volt, hogy néhány széket is elhelyeztek a téren körbe. Ami viszont évtizedek óta elkeserítő, az a zenekar háttere, a Krúdy Vigadó. Egyszer gazdája is lesz talán ennek a valaha gyönyörű épületnek, nem csak tulajdonosa. De legalább már cafatokban lógó árnyékoló vásznat többé-kevésbé összetekerték. Nem hiszem, hogy van olyan bátor ember, aki meg merné mozgatni nyitó mechanikát…
De beszéljünk inkább a programról! A humoros konferálásból én a “vers mondásokat” kihagytam volna, vagy kerítettem volna egy versmondó lányt. 😉 Nekem ez így sok(k) volt.
A zenei előadás egyébként hibátlan volt, és a majorette-es lányok is parádéztak.
Van néhány képem is természetesen. Klikkelj az intelligenire, és nézd meg az albumot!

Vasárnap (bizony, már vasárnapnál tartok 🙂 ) délután belenéztem kicsit a Forma-1-be, hátha lesz valami érdekesség. Ami igazán tetszett, az a 16 fok és a kellemes hűvös eső.
Elég nehezen szántam rá magam, hogy elinduljak a harmincvalahány fokban Sóstóra, de úgy gondoltam, hogy ha a Naninski & Figaro páros megcsinálja a zenés, táncos gyerekműsorát Krúdy Vigadó mellett, csak megnézem. Évek óta követem többé-kevésbé őket, és tudom, bármikor, harminc fokban is a maximumot nyújtják.
És így lett most is. Egy élő videóval kezdtem, amit a közösségi oldalamon láthatsz, aztán előkotortam a fényképezőgépet, és az itt következő fotóalbumot hoztam össze.
A műsor után váltottunk még pár szót, ők törölköztek, én panaszkodtam a melegre. 🙂
Aztán nyomban átsiettem a pavilon sorban a fagyizóhoz. Mostanában ide térek be a koncertek, műsorok után. Kellemes árnyékban üldögélhetsz, és a fagyi is jó.
Szóval ez volt a vasárnap délután Sóstón. Klikkelj a képre!

Napok óta készülök erre a bejegyzésre, de ahogy esetleges általában, mikor járok Sóstón, a gondolatokhoz is kell valami, ami elindítja.
Ma reggel megjelent Pócsi Pisti (Hét Jel) új zenéje, azzal “ébredtem”, és rá is nyomta a napomra a bélyegét. Szóval elgondolkodtattak a szövegek, és belevitt egy hangulatba a zene.
Aztán vége lett lemeznek. Még kétszer visszatapsoltam az utolsó dalt, és csend. Ideje kicsit más irányba csendesedni, ez pedig alapból Sóstó. Ha most nem írom meg az előző negyedév történetét, akkor soha. 🙂
Túl vagyunk tehát az év felén, ami azt is jelenti, hogy a második negyedéven is. Megosztanom tehát azokat a pillanatokat, amikor csak úgy kimentem Sóstóra mobiltelefonnal a kezemben.
Áprilistól június végéig igen sok szépséget lehet találni Sóstó megmaradt zöld részén, és bár van pár nem túl szívmelengető villanás is – azt miért a zöld részre kellett? – többségében azonban a virágok – színes tulipánok – uralják a képsort.
Nyilván itt nem szerepelnek a különböző sóstói rendezvények – szinte már csak itt van valami a városban -, hiszen a Zene Sóstón, GyerekSóstón, és egyéb rendezvényeknél általában keveset használom a mobilt. Mondjuk a tegnap délután pont kivétel, de az egyrészt már július, másrészt jobb-rosszabb élőzés volt.
Szóval itt vannak az elmúlt negyedév Sóstóra beesős képei, és talán délután ki is megyek kicsit szellőzni ismét. Szóval indul a következő negyedév mobillal. 🙂
Most pedig klikkelj a képre!