Towerful Events

Múlt évben a zenei kínálat alapján választottam ki a mikepércsi Towerful Events-et, azonban már az első napon kiderült, sokkal több ez, mint egy kiválóan szervezett zenei esemény.
Azon túl, hogy olyan neves előadókat vonultatott fel, akik nagy része a környéken sem látható, egy családias, befogadó társaságba csöppentem.
A további napokon már szinte családtagnak érezhettem magam.
Idén már vártam az eseményt, terveztem vele már akkor is, mikor még nem voltak ismertek a fellépők.
A tervezés nem volt nehéz, és később sem lesz az. Meg kell nézni, mikor van pünkösd, és beírni a naptárba: Towerful Events- Fest of Fifty. Ennyi. Biztosra mehetsz, a többiről a szervezők gondoskodnak.
Ott voltam tehát idén pünkösdkor is, de erről már meséltem.
Idén azonban volt mégegy nap. No, most jutottam el oda, hogy erről meséljek.
Szokás szerint a kezdésnél kicsit korábban érkeztünk, és bekuckóztunk a pünkösdkor is elfoglalt helyünkre.
– Örülök, hogy itt vagytok! – lépett hozzánk kezet nyújtva Czapp József református lelkész, a rendezvény szervezője, megálmodója.
– Hol máshol lennénk? – válaszoltam őszintén.
A színpadi előkészületek alatt meglátogattuk a kedves, mosolygós büféseket. A zsíroskenyeret és a grill ételeket nálunk most is legyőzte a frissen sült rántotthús.
– Vegyetek kenyeret, és uborkát! – hangzott az invitálás.
Ezután eléggé nehezemre esett a koncert kezdés közeledtével elindulnom a fényképezőgépért. Láthattad a közösségi oldalamon, mennyire marasztalt a kényelmes babzsák. 🙂
A Little G Weevil and His Band alapozta meg az este hangulatát. Hatalmas műsort, hangulatot csináltak a kiváló zenészek.
A godfater-nél a beállás is jobb volt, mint sokaknál a koncert. Mondjuk jó hosszúra is sikerült, de minden percét élveztem. Aztán meg jött a koncert, az őrület.
Az is bebizonyosodott ismét, hogy nem igaz, hogy ezek a zenék nem mozgatnak meg tömegeket. Itt had legyek büszke a számos nyíregyházi ismerősre, ismerős arcra, akik erősítették a nagyszámú közönséget.
Ahogy láttam, senki nem bánta meg a száz kilométeres utat. Mondjuk nem lenne rossz itthon sem pár ilyen rendezvény, de a napok történései nem ezt erősítik. Sebaj, utazunk!
Hálás vagyok a Czapp Józsefnek, és csapata minden tagjának a vendégszeretetért, és hogy megélhetővé tették számunkra ezt az élményt.
Találkozzunk újra, addig pedig idézzük fel az estét fotóalbumom képeivel!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat – Tiszavasvári

Mikor úgy jó három évvel ezelőtt – a vasárnapihoz hasonlóan rendezvényhez kötött – Atilla Fiai Társulat koncert után haza indultam Újfehértóról, elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem újra látni a produkciót – immár maszk és korlátozás nélkül -, biztosan ott leszek. Vasárnap érkezett el a pillanat, amikor a csoda újra megtörtént.
Ezúttal Tiszavasváriban volt a rendezvény része az előadás.
Nagyon készültem rá. Megnézegettem a korábbi képeimet, visszagondoltam az akkori dolgokra, és délután útra is keltünk.
Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt az előadás most is. Tiszavasváriban a rendezvényeknél “megszokott” számomra a kiváló színpadtechnika. Most is nagyon jól szólt minden, és a világításra sem lehetett panaszom, még ha a közösségi oldalas élőzésemben sikerült is szembe állnom egy lámpával. 🙂
Szóval a közel két órás produkció ismét szép emlékeket hagyott bennem, jó volt ott lenni, bolyongani a nézőtéren fényképezés közben.
Külön köszönöm a kedves figyelmességet, hogy készíthettem néhány fotót a Találkozások Háza erkélyéről is.
Nem volt könnyű a válogatás, de elkészült a nem rövid fotóalbumom. Ha látni szeretnéd, klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Széles a Tisza

Viszonylag friss nálam a tiszalöki rendezvény. Nekem a második volt szombaton, egyébként pedig huszonötödik. Igazán fellépők, program alapján szoktam úticélt választani, most is így volt.
Korábbi koncert élményeim alapján esett a választás a nap két fő előadójára. Mondjuk egyik formáció sem zenél az autómban, és itthon sem hallgatom őket, de a koncertjeiknek van egy hangulata, ami miatt útra szoktam kelni olykor.
Az időjárás nem volt rendezvénybarát, és a történésekhez is túl korán érkeztem. Nem is szólnék most a felvezető koncertekről.
Úgy 8-9 éve találkoztam a Gypo Circus-szal. Az egy emlékezetes koncert volt a kecskeméti rendezvény kiváló szervezése, és a műsor miatt is. Remek buli volt, melyhez nagyban hozzájárult a zenekar frontembere, aki egy percre sem hagyta pihenni a zenekart, és a közönséget sem.
Szóval voltak elvárásaim, amik nélkül biztosan egy jó koncertnek értékeltem volna a műsort, így azonban, ebben a felállásban bár hibátlan volt, de erőtlen is a korábbi emlékeimhez képest.
A délutáni többszöri eső sokakat elüldözött, de a Balkan Fanatik koncertjére újra kezdett megtelni a tér. No, ők azt hozták, amit vártam, és ehhez Copy Con színpadi produkciója is hozzátett. Mondom ezt úgy, hogy általában ki lehet üldözni a világból a rap-pel. Szóval megmentették az estét.
Én mondjuk csak másnap mentettem a képeimet, és beletelt kis időbe, míg kiválogattam őket, de most itt a fotóalbum az estéről.
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – szombat

Szombat délután már napsütésben indultunk Mikepércsre, és ahogy a norvég időjósok ígérték, később is indokolatlannak tűnt az autó hátsó ülésen felhalmozott ruhatár. A fogadtatás ezen a napon is barátságos volt, már ismerősként üdvözöltek bennünket.
A szombat esti műsor is kiválónak ígérkezett, semmi zsákbamacskát nem találtam benne, minden koncertet nagyon vártam.
Az első fellépőkről méltatlanul rövid élőzést sikerült megosztanom, de ahogy az egyik hozzászólásban írtam, el kell jönni megnézni őket! Az élő zenének nincs párja, itt pedig idén is különleges előadásokat láthattunk páratlanul jó hangosítással.
A Voice and Guitar duó, azaz Micheller Myrtill és Pintér Tibor varázsolták el a Towerful Events második napjára érkezőket. Kis ráadás is belefért Pribojszki Mátyásék érkezése előtt.
A méltán népszerű Jumping Matt and His Combo most három fúvóssal kiegészülve tette különlegessé műsorát.
Jó volt látni, hogy az este valamennyi előadója szinte a kezdésre megérkezett, és érdeklődve nézték, élvezték egymás produkcióját. Nálam sokat emel a megítélésen, ha az előadók tisztelik, megtisztelik egymást.
A Sonny and His Wild Cows pörgette tovább az este programját. Szó szerint pörgette, hiszen fergeteges rockabilly koncertet láthattunk.
Az idei Fest of Fifty szomorú aktualitása volt a Csonka Valterre történő emlékezés. A fellépők egy részének zenei életében volt szerepe a pár hete elhunyt előadónak, ennek az emlékezésnek jegyében lépett például színpadra Sonnyékkal Pribojszki Mátyás is.
Szebényi Dániel és Gotthárd Mihály duója, a Blues MD zárta a pünkösdi koncert programot. Félelmetesen jó zene volt, nagyon élveztem minden pillanatát, és nagyon várom, hogy újra találkozzunk.
Nem sokkal éjfél előtt ért véget a színpadi program, de pár percre még betértünk a református templomba, hogy megnézzük Hajdú Szabolcs Csonka Valter emlékére késztetett rövidfilmjét.
Az idei Fest of Fifty ezzel befejeződött, azonban a Towerful Events-ből még van egy este.
Június 7-én a Little G Weevil and His Band, és a godfater koncertje vár a templomkertben. Ne hagyd ki!
Lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – péntek

Ismét eljött a pünkösd, és ez Mikepércsen a Fest of Fifty-t is jelenti pár éve.
Pénteken nem igazán kedvezett az időjárás a szabadtéri fesztiválnak, de ahogy egy beszélgetésben mondtam, rénszarvason kívül mindent bepakoltunk az autóba. Debrecenen áthaladva a szakadó esőben jobbra-balra nézegettem, nem gyűjt-e valaki állatpárokat egy hajóra, odaérve azokban már a nap is kisütött.
A fellépők ismerősek voltak már. A Simple Blues Band indította a koncert sorozatot. Remek blues zenét hallottunk kiváló előadásban, és mindjárt az elején hadd mondjam el, hogy a színpad- és hangtechnika idén is hibátlan megszólalásokat hozott.
A Jazz Inside zenészeivel is találkoztunk már, ha csak a Tokaji Bornapokra gondolok is.
Igen nagy érdeklődéssel vártam a Ladányi Trio műsorát, hiszen a kiváló zenészek múlt évben is páratlan előadást hoztak. Most sem volt ez másként. A közösségi oldalamon megjelent videón kívül is bespájzoltam még néhányat, amiből a következő albumban meg is osztok kettőt.
Iván Szandra korábbi találkozásunkhoz képest egészen más hangulatot hozott éjféltájt a református templomba. Átléptünk a szombatba, amikor haza indultunk.
Lássuk most a péntek este képeit, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Ürgeöntés előtt

Múlt hét közepén eszembe jutott hogy mielőtt elkezd ömleni az eső, amit most nem csak ígértek, hanem meg is érkezett, megnézem Nagykálló Harangodon az ürgéket.
A helyet egyébként nemcsak kedvenc lakói miatt érdemes meglátogatni, hanem semmittevős, vagy akár sétálgatós pihenése is alkalmas. Különleges fafaragások fogadnak már a bejáratnál, aztán ha balra felmégy a dombra, onnan még a kilátóról is megnézheted az újra feltöltött tavat, ahol az élet is beindult már.
A Téka táborba belépve bal oldalon a fafaragó mester, jobb oldalon pedig egy büfé is vár, szóval érdemes erre járni.
Ezekből most nem látsz semmit a fotóalbumomban, mert a felhők nagyon gyülekeztek, és az ürgékre koncentráltam. 🙂
Ők láthatóan megszokták már a nyüzsgést otthonaik körül, kíváncsian nézegetik, ki milyen csomaggal érkezik, de tolerálják azt is ha üres kézzel mégy. Érdemes elheverészni a fűben, vagy leülni a domboldalon, és várni, hogy győzzön a kíváncsiságuk.
Az égzengés, és egy óvónéni ürgeszőrt borzolóan bántó visító hangja késztetett a haza indulásra. Nem is kellett sokáig várni az esőre.
Neked pedig nem kell tovább várni a képekre. Ha klikkelsz az ittenire, megnézheted őket.
KLIKK


Karthago Tiszaeszláron

Egy ideje megszűnt már a programajánlóm itt a blogon, mert viszonylag kevés általam ajánlása érdemesnek tartott programot találok a környéken. Azonban továbbra is figyelem a lehetőségeket, hiszen nem igazán szeretek itthon, a lakásban kuksolni.
A munka ünnepére is igyekeztem valami szórakozást találni, és mivel mostanában koncertek közül is egyre kevesebb az, ahol szívesen tengek-lengek, így ez irányban keresgéltem. Meglepő módon egy nyíregyházi formáció, a Vidám Manók programja segített egy remek koncertet találni.
Kiderült, hogy nagyjából az egész megyében ez az egyetlen zenekaros, élő zenés, színvonalas műsort ígérő esemény.
Tiszaeszláron, közelsége ellenére is csak átutazóban jártam még.
Megérkezve nagyon meglepett a koncert helyszíne. Füves, fás, parkos, játszóteres környezet, sátrakkal, büfével, kommunális szolgáltatásokkal felszerelve, és láthatóan, majd később halhatóan is kiváló színpadtechnikával várták a Karthago együttest (is).
A zenekar 45 éve változatlan felállásban játszik, ami elgondolkodtatja az embert. Mégis hatalmas energiával, hibátlan megszólalással, fantasztikus bulit generálva töltötték ki a több mint egy órás koncert időt.
Kiemelem még a technika mellett a technikusokat is, akik remek hangzást és fényeket adtak a produkcióhoz. Külön említésre méltó, hogy a manapság oly divatos nézővakítás sem volt a céljuk. Valahogy így képzelek el egy koncert lebonyolítást.
Nagyon jó választás volt tehát ez a program is. Fényképezgettem, úgyhogy van egy koncert fotóalbum is itt mindjárt, ha klikkelsz a képre.
KLIKK


Vasutazás

A május elseje két rendezvényt hozott számunkra, sajnos idén sem köthetők szülővárosomhoz.
Délelőtt egy lelkes társasághoz látogattunk Dombrádra, a Vasúti Múzeumba.
Korábban már jártam itt egy hasonló rendezvényen. A csapat tagjai azóta is kitartó, hatalmas munkával időről időre rendbe tesznek egy-egy pályaszakaszt, felújítanak gépeket, és olykor a mostanihoz hasonló családi programokat szerveznek. Ők a Nyírvidéki Kisvasút szakcsoport önkéntesei.
Ahogy a közösségi oldalamon a videókon láthattad, mi is jót hajtányoztunk, vagy mi.
A múzeumi darabokat sajnos nemcsak az időjárás sújtja, hanem a környékbeli gyűjtögetők is aktívak a rombolásban, és ennek megakadályozása nem a szakcsoport feladata szerintem. Megérdemelne ez a gyűjtemény is egy aktív odafigyelést, bár én nyíregyháziként tudom, hogy ha jobb állapotban lennének, talán ezek is eltűnnének a környékről valaki kertjének végébe…
Most nem készítettem fotóalbumot. Ez az egy kép legyen itt a múzeumi tárgyak állapota miatt!
Az önkénteseknek pedig köszönet a fáradhatatlan munkájukért. Valamikor őszre ígértek újabb hasonló eseményt. Fenti linken követheted a tevékenységüket, és értesülhetsz az eseményekről.


Made in Debrecen 2024

Hetek óta tervezgettem az idei Made in Debrecen túrát is. Láthattad, még táblázatot is készítettem, ahol megjelöltem a vágyott koncerteket. Már akkor is látszott, lehetetlen lesz mindenhol ott lenni, de ez így volt a korábbi években is. Ja, míg el nem felejtem! Igencsak igényes műsorfüzetet sikerült készíteniük a szervezőknek az eseményhez.
Láthattad nemrég a közösségi oldalamon, hogy Szabó Balázsék is jelöltek között voltak, de az összefüggő sárga (később nagyrészt zöldre váltó) lista a táblázatomban jelezte, az Incognito lesz az indulási pont.
Ahogy azt kell, pont 10 órára be is gördültünk szinte az ajtóhoz. Igen jólesett, hogy Szücsi elénk jött üdvözölni. (Bocs, a sapkát ismét otthon felejtettem, pedig napokkal előtte kikészítettem. 🙂 )
Kedvelem az Inco hangulatát, és azt, hogy igencsak jó programot raktak össze most is. Nem szeretnék, és nem is gondolom, hogy fontos lenne tetszési sorrendet felállítanom, hiszen minden fellépő a lelkét kitette úgy is, hogy mindenkire 20 perc műsoridő jutott.
Fél kettőig maradtunk itt, pedig lett volna még mit nézni, de most is belefutottam abba, hogy csak egy életem van. Mondjuk ide kellett volna még néhány…
A Roncsbárba cuccoltunk át ezután, és már nem is mentünk máshová. Nem mintha a listámon nem lettek volna egyéb jelöléseim. Szóval Záróra előtt 🙂 érkeztünk a Roncsba, itt látszik egy újabb jelölt idősáv a táblázatomban.
Igencsak jó műsor alakult itt is, és kiválóan szólt. (Csak azt a három LED csíkot tudnám feledni a zenekarok mögött, ami rendesen beleégett a retinámba.)
Biztosan tudod, hogy a MID minden koncertje ingyenes. Így az sem volt ritka, hogy a belvárosban sétáló családok akár gyermekekkel is besétáltak a helyszínekre. Én ezt igazán jónak tartom, hiszen ha nem is a színpad előtt, de belehallgathattak, belenézhettek koncert hangulatokba. Jó úgy felnőni, hogy az ember mindenféle kultúrához hozzájuthat.

Nem húzom tovább, elárulom, hogy nem készítettem fotóalbumot az eseményről, viszont számos profi fotós mozgott a helyszínek között, már jelentek is meg képek a fesztivál oldalán.
Közben viszont élőztem olykor, vagy a rögzített videót töltöttem fel nyomban az oldalamra. (Természetesen ott derült ki, hogy egy Business Site app frissítést ismét elvette a fekvő élőzés lehetőségét, illetve az offline videózó app is érdekes lett, de az emlék örök, csak néha ugrik a felvétel.)
Hazafelé gondolkodtam, hogyan is kellene leírni, miért olyan jó ez a rendezvény, aztán eszembe jutott egy bejegyzés a fesztivál oldaláról, így inkább ezt idézem:
“Ilyenkor Debrecen egy nagy zenei palettává válik, és mindenki nyitott, az emberek meghallgatnak mindenkit. A fesztivál alatt kicsit visszajön a 2000-es évek környéki klubkoncert élet.” – részlet az Árnyéknyúllal folytatott beszélgetésből.

Én ehhez annyit tennék hozzá – és ezt nem tudom elégszer leírni, elmondani -, hogy hatalmas köszönek illeti a szervezőket, a helyszíneken dolgozókat, és természetesen a fellépőket is, amiért ezt így, pontosan, csúszások nélkül, kiválóan előkészített, és remekül megszólaló technikákkal elérhetővé tették. Nem csoda, hogy ilyen hatalmas volt az érdeklődés, ami a debreceni koncerteken általában egyébként is alap.
Találkozzunk jövőre is!


Leánykökörcsin

A cím kicsit klikkvadász, és hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, mindjárt az elején elárulom, nem találtuk meg még.
Szóval elég gyakran ellátogatunk a Tarcal határában lévő Szent Teréz kápolnához. Jó levegő, messzire ellátni, és olykor valóban megcsodálhatjuk a leánykökörcsint is.
A kápolna felújítása előtt több példány is virágzott a domboldalon, de a felújítás után is találtunk még néhányat. Most, mintha túl korán érkeztünk volta a virágzáshoz, így azt hiszem, hétvégén visszatérünk.
Vannak napok, mikor a kápolna belülről is megnézhető, így volt ez most is. Néhány fényképet erről is készítettem, és a nem leánykökörcsinekről is.
Nézd meg az albumot a képre klikkelve!
KLIKK


Kuckó Művésztanya Miskolcon

A múlt évi visszatérés után nagy reményeket fűztem az idei Kocsonyafesztiválhoz, a programot látva azonban hamar elengedtem. Ennyit erről…
Hét közepén fedeztem fel, hogy szombaton a Pódium színpadon a Kuckó Művésztanya előadását is láthatnám. Mivel elég régen találkoztunk, és mindig szívesen nézem őket, úgy döntöttem, hogy most sem hagyom ki a találkozást.
Szombat délelőtt – és később délután is – a MÁV is igyekezett a kedvemben járni, hiszen mind az oda-, mind a visszaúton pontosan érkeztek az IC-k. A végén rászokok a vonatozásra. 😀
A miskolci tömegközlekedés azon része, amit igénybe vettem is igen jól működött, terv szerint, az előadás előtt jó fél órával már a Szinva teraszon voltam.
A Villanyrendőr színpadról a múlt évihez hasonlóan gépzene szólt, és sajnos ez keményen hallható volt a Pódium színpadnál is előadások közben. Múlt évben pont emiatt nem néztük meg a Kathy Zsolt, Petruska András, Maszkura trió Petőfi műsorát. Szerencsére ezt pár hónapja a Henyén sikerült pótolnunk…

A Rézeleje zenekar készült a műsorára, miközben a műsorközlő a jégszobrokért aggódott, joggal. Mondjuk ezért kellene a régi időbeosztással tartani a rendezvényt. Akkor is sokan voltunk, ha ez a szempont…

Szóval volt kis idő az előkészületekre, és belátni azt, hogy közösségi oldalas élőzés itt most nem lesz. A mobilnet úgy ugrált, mint később a műanyag békák a kezeim alatt a MiskolcÉrt Közösségi Alapítvány standján.

Szép számú nézősereg gyűlt össze a Szinva terasz lépcsőjén a Kuckó Művésztanya előadásán. Én picit lejjebb fényképezgettem, így nem zavartam a nézőket sem, akik hozzám hasonlóan nagyon élvezték az utcaszínházi előadást.
Én, ha tehetem, ott vagyok az előadásaikon, mert mindig remek szórakozást nyújtanak. Azt hiszem, a fesztivál látogatók körében is igencsak népszerűek lettek, ugyanis az előadás után többen kérdezték, kik voltak ők. Kitől, ha nem a fényképezőgépes embertől. 🙂
Ezért is linkeltem fentebb az oldalukat, hogy sokakhoz eljusson ennek a remek társulatnak a híre. Remélem hamarosan újra találkozunk.
Addig is mutatok pár képet az előadásról. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kacsák

Ahogy az mostanában lenni szokott, nem volt igazán terv.
Ahogy az mostanában lenni szokott, nem időközben formálódott az elképzelés.
Ahogy az mostanában lenni szokott, odafelé sütött a nap.
Ahogy az mostanában lenni szokott, kis eső is esett.
Ahogy az mostanában lenni szokott, hazafelé is sütött a nap.

A terv az volt, hogy Debrecenben, a Békás tónál fényképezgetek természetet, ilyesmit. Odaérve – ahogy hagyományosan mondani szoktuk – Mordor szerű látvány fogadott.
Igazán, amit a területen sikerült megőrizni a korábbi, természetközelibb képből, a füves domboldal a színpad és a tó között. Itt általában jónéhányan napozgatnak a füvön heverve. Most az egyik padon ketten is ültek.
Innen indultam.
Azonban hamar a tó felé terelődött a figyelmem, ahol ugyancsak hagyományosan egy varjú próbált halhoz jutni. Érkezett azonban a hős lovag, aki életét tette fel rá, hogy ezt megakadályozza. A varjú próbált ide-oda lépkedni, hogy utat engedjen ennek a létformának, de neki életcéljává vált a varjú zaklatása.
A madárnak volt több esze, elrepült. A kacsák azonban úgy egy méterre a parttól ignorálták a zaklatást. Hősünk így a csajozás mellett döntött, talán több sikerrel.
Maradtak hát a kacsák a harcos távozása után békésen úszkálva.
No, erről szól a mai album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Körutazás

Észrevehetted, hogy mostanában a viszonylag közeli helyeket igyekszem felkeresni. Van bőven látni-, felfedezni való a környéken is, és olykor sikerül olyan dolgokat is találnom, ami korábban elkerülte a figyelmemet.
Így volt ez hétvégén is, amikor rábukkantam Tiszabercel két nevezetességére, a Gőzüzemű szivattyútelepre és a Bessenyei Emlékházra. Jó célnak tűnt, így szét is néztem a település honlapján.
Kis csalódás volt az oldalon a “Felújítási munkálatok miatt előreláthatólag 2023. 12.31-ig a Bessenyei Emlékház és a Műemlék Szivattyú-telep látogatása szünetel.” kiírás, de mivel találtam egy ilyen mondatot is a település megközelítésénél, hogy ” Alsó rendű úton és a Nyíregyháza- Balsát összekötő keskeny nyomközű vasúton érhető el a település.” – kiemelés tőlem – nem vettem túl komolyan az információt. Nem akarom tovább ekézni a hivatalos oldalt, de a nevezetességnél a “Bessenyi emlékház” címet sem ártana “Bessenyei emlékház”-ra javítani.
A nap sütött, elindultunk.
Nos, a nevezetességek még nem látogathatók, ugyanis tart még az udvar kövezése. A hivatalos oldal képein szép füves, virágos kép van, az jobban tetszett. Meg – ahogy annak idején a Sóstói Múzeumfalunál is gondoltam – ha már mindenképpen köveznek, miért nem a korban jobban hozzáillő macskakövet választják?
Szóval, ahogy a képen is láthatod, tart a felújítás. Ha rosszmájú lennék, azt gondolnám, az átadással megvárnak egy választásokhoz közelebbi időpontot.
A Szivattyú-telepnél adott volt, hogy lemegyünk a folyópartra. Nem vagyok árvíz szakértő (sem), de az látszott, hogy igencsak nagy területet foglal el a folyó.
Miután igen rövid időt sikerült a településen tölteni, úgy gondoltam, nem szaladunk haza, hanem Szabolcs felé körözünk. Útközben aztán a hatalmas vízfelületeket látva jócskán átalakult a napi utunk.
Balsa határában rá kellett néznem a térképre, hogy valóban itt lehet-e a víz a főúttól pár méterre. Döbbenetes látvány volt.
Szabolcsba érve a földvárnál levegőztünk kicsit. Jó volt látni, hogy rendbe rakták a környéket. Úgy két éve szörnyülködtem az itteni állapotokon. Most padok vannak, kitakarították a földvár belső részét, és a színpad környékét is. Jó volt ott lenni.
Tovább indulva Rakamaznál úgy döntöttünk, nem megyünk még haza.
Jó egy hete voltam Tokajban a Téltemetésen, és akkor is jártam a kiáradt Bodrog partján, de most jóval magasabb volt a vízállás itt is. A napsütésben elüldögéltünk kicsit a parton, de még most sem akartunk hazamenni.
Adott volt Tiszalök, mint irány. A Kenyérgyári Holtág szépen felújított sétánya, a faházak mind vízben álltak, a vízszint pedig a kőhíd aljánál volt. Kimentünk még az erőműhöz, innen azonban már haza indultunk.
Így lett egy múzeum látogatási tervből “katasztrófaturizmus”.
Hoztam képeket is az útról, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kirándulás Tiszadobra

Jó egy hete kitaláltam, hogy nem az ablakból nézem a napsütést. Előző napokban néhány ismerősömnél láttam friss képeket a tiszadobi Andrássy-kastélyról, így meg is volt az úticél.
Legutóbb 2017-ben jártam itt, az akkori épület felújítás után. Mostanra a parkot is helyreállították, így itt kezdtem a sétát. Így utólag akár a holtághoz is lesétálhattam volna, de majd legközelebb.
A kastélyban kedvesen fogadtak, minden fontos információt megkaptam, a kabátomtól, pulóveremtől is megszabadulhattam. Kicsit túlöltöztem a tavaszhoz. 🙂
A tárlatvezetéses séta információgazdag, és türelmes volt. Utóbbin azt értem, hogy volt lehetőségünk fényképezni is.
Visszatérve az előtérbe még felhívták a figyelmünket az emeleten berendezett kiállításra, ahol a kiállított darabok mellett vetítések, monitoros bejátszások is vártak.
Előző látogatásomkor itt Herendi kiállítás volt.
Ez utóbbi kiállításon már nem fényképeztem, a nap többi részéről azonban az ittenire klikkelve találhatsz képeket.
KLIKK


Téltemetés Tokajban

Mondhatnám, hogy vártam, mi lesz a téllel, de igazából csak a lustaságom, és híresen rossz időbeosztásom az oka, hogy csak most mesélek a szombati eseményről.
Viszonylag rendszeres visszatérő vagyok a Világörökségi Bormúzeum rendezvényein. Így van ez a téltemetésekkel is.
A forgatókönyv egy múzeumi “bemelegítéssel” kezdődött, ami idén gyermek táncház volt, és a kézműves foglalkozás sem maradt el.
Itt indult a téltemetés is hagyományosan a “Halottsiratással”, ami egy tréfás dramaturgiájú játék.
Aztán előkerültek a kabátok, és a menet a bábú, és a “gyászolók” kíséreteként elindult a Bodrog partra.
Itt folytatódott a “szertartás”, melynek végén búcsút vettek a bábútól, és már repült is a folyóba.
A játék után a résztvevők vissza sétálhattak a múzeumba, ahol forró tea, forraltbor, és fánk várta őket.
Ez volt hát a szombat délutánom, meglátjuk, mit hozott a tél elüldözése?
Az esemény képi dokumentumait (de szépen írok 🙂 ) az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Császárszállás

Lassan elfogynak a közeli helyek, de a Császári tó már egy ideje a listámon van.
Sikerült addig halasztani a látogatást, míg be is fagyott. Mondjuk nekem sem volt melegem fotózás közben, de jó volt ismét egy nyugodt helyet találni a bóklászásra.
Nem mondanám, hogy a napsütés a barátom volt, bár az oda-vissza úton megvolt az ilyenkor elvárható napos órák száma. 🙂
Rajtam kívül a nádvágók voltak a tó környékén, így egy csendes sétálós talán két órám is volt a többi napi kaland előtt.
A képre klikkelve körbe járhatod a tavat.
KLIKK


Egy újabb nap ajándék napsütéssel

Szerda reggel ismét napsütésre ébredtem, így ideje volt kitalálni, merre indulok. Néhány dolgom elintézése után nem sokkal dél előtt elindultam Tokajba.
Az egyetlen célom a fényképezés volt, de minden tervezett cél nélkül. A múlt évi téltemetéses felvonuláson már eszembe jutott, hogy egyszer a másik irányba is el kellene indulni. (Jut eszembe! Idén is lesz téltemetés, akár megérkezik a tél addig, akár nem. 🙂 ITT a link róla.)
Nos, most elindultam a sétányon balra. Rengeteg hajó “parkol” ezen a részen. Mindenféle, kisebb, nagyobb. Visszafelé pedig a játszótérig, illetve kicsit tovább sétáltam el. Tetszik ez az egyáltalán nem hagyományos játszótér. Nyoma nincs a “felmászni tilos” gipsz Vukoknak, hercegeknek, viszont néhány kreatív megoldás igencsak csábító.
Ezután úgy gondoltam, haza indulok, de a körforgalomnál mégis egyenesen mentem tovább, és lesétáltam a partra a híd másik oldalán is.
Ezután azonban tényleg haza indultam. Útközben felvettem egy stoppoló ismerőst, így kis beszélgetés is jutott Hendrix zenéje mellé.
A képre klikkelve tehát Tokaj képeit nézegetheted.
KLIKK


Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Tavaszias kirándulás

Szerda délben kisütött a nap, elszakadtam tehát a lakástól.
Mikor legutóbb Tiszalökön játram, a fahíd felújítása zajlott, nem volt még használható. Ez lett tehát a cél.
A híd valóban elkészült, használható, de vannak még befejezetlen dolgok. Kiépítettek egy kamerarendszert. Nem vagyok megfigyelés párti, de a korábbi ottani tapasztalatok alapján sajnos szükség van rá. Felújították a faházakat, napelemek kerültek a tetejére, ahogyan az út megvilágítását is napelemes lámpákkal oldották meg.
A horgászok is kinn fagyoskodtak a tóparton.
A komphoz nem jutottam le, mert az út két szélét takarították, és érthető módon nem próbálkoztam a járművek padkán kerülésével, a sétát pedig még kihívásnak éreztem ezen a távon.
Jó volt látni, hogy a korábbihoz hasonlóan láthatóan van gazdája a területnek, és jólesett mászkálni is kicsit a csendben.
Elkészítettem az év első fotóalbumát is, klikkelj a képre!
KLIKK