Hét közepén találtam a hírre, hogy péntek délután az Európai Mobilitási Hét keretében a nemrég alakult R. T. Duó akusztikus műsorát láthatom a nagykállói sportpályán.
Mivel eléggé megcsappantak a számomra érdekes élőzenei koncertek a környéken, és egyébként is érdekelnek az új projektek, ezt a programot választottam a korábban tervezett csoportos sóstói séta helyett.
A formációt Molnár Renáta, és Száraz Tamás alkotják, ami azért előre vetítette, hogy nem érhet csalódás a szabadtéri eseményen. Ráadásul remek napsütéses idő is volt, így a környékbeliek érdeklődése is adott volt.
A műsort ismert hazai és külföldi slágerek alkották, nem csoda hát, ha a közönség is beszállt vokálozni olykor.
Szóval jó döntésnek bizonyult a kirándulás, mutatok is pár képet a hangulatról.
Klikkelj az ittenire!

Berettyóújfalu főterén, a Tájak Házak Ízek Fesztiválon töltöttük a szombat délutánt, estét. Tulajdonképpen a kivételes zenei kínálat miatt érkeztünk – erről később -, de a “jó ebédhez szól a nóta” záró taktusaira besétálva a térre kiderült, hogy egy igen nagy létszámú főzőversenybe is belecsöppentünk. Erről ugyan nem lesznek képeim, de a látvány, és az illatok hamar étkezésre csábítottak. A jelképes áru kóstolójegyért pedig akkora adag finom ételt kaptunk, ami kifogott rajtunk.
Térjünk át azonban a zenei kínálatra, amelyről képi dokumentálásom is lesz az írás végén.
A Bihari Blues Kör egyesület szervezésében blues zenekarok érkeztek az ország több pontjáról, és persze helyből is. A négy formációból három Female Fronted zenekar volt, nem is akármilyen tudású énekesnőkkel.
A helyi Mood Swing formáció indította el a zenei cunamit. Nem hallottam még őket, de a kirándulás előtt tájékozódtam. Biztos voltam benne, hogy oda kell érnünk a kezdésre. Szerencsére sikerült, és igen remek indítás volt a koncert. A képeken majd láthatod a zenekar felállását, kiemelném természetesen az énekest, és a hegedűst vokalistaként is külön.
Csendes kezdése volt a műsoruk egy jó kis koncert estének.

A Sztrapacska Blues Band a tulajdonképpeni bakancslistás zenekarom volt. Jó ideje készülök koncerten is meghallgatni őket. Most sikerült, és azt hiszem, itt kell nagyon keresnem a szavakat.
Üldögéltünk a Makk Kálmán Mozi lépcsőjén, ahonnan elég jól rá lehetett látni a színpadra oldalról. Szedegettem elő a fényképezőgépemet, mikor megszólalt a zenekar. Készültem, ami nálam zenehallgatást is jelent, de amikor Bogi elkezdett énekelni, a lélegzetem elállt. Hihetetlen hangfekvés, gyönyörűen játszik a hangjával, és ahogy a koncerten kiderült, bármit elénekel. Hibátlanul. Emellett rendkívül pozitív kisugárzása van. Nem keresem a szavakat, majd meglátod a képeken, miről beszéltem.
Szóval ezt a koncertet is nagyon élveztem. Kis szünettel – a főzőverseny eredményhirdetése után még visszatértek – úgy egy órát játszottak, és nagyon bánom már, hogy csak egyet élőztem. Mondjuk azt azóta nem tudom hányszor néztem végig.

A Szegedről érkező Flóra & The Blues Fusion énekesnője is olyan meggyőző és hibátlan volt a fronton, mint valahány formáció énekese. Aki ismer egy ideje, tudja, hogy énekes mániás vagyok, mert igazán a fronton lehet belegyalulni a zenekar előadásába. (Meg persze a technikusok által, de itt ők is kiváló, pontos munkát végeztek.)
Flóráék meglepetés voltak számomra, indulás előtt nem kerestem rá videójukra, így ott, a helyszínen kellett rájuk csodálkoznom.

Ezután volt kis blues szünet. Nem hittem a szememnek, ahogy a szervezők elbontották a főzőhelyeket anélkül, hogy a közönséget egy pillanatra is megzavarták volna. Itt kicsit visszatérek a gasztro részhez. Nagyon jól szervezett volt itt is minden. Mind a főzők, mind a szervezők igazi vendégfogadóként várták az érkezőket.

Az este zárásaként visszatértünk a blues zenéhez. A koncertsor szervezőjének zenekara érkezett a színpadra.
A Simple Blues Band “munkásságát” követem egy ideje, velük tehát biztosra mentem. És amikor a padon üldögélve megláttam, hogy Kovács Lajos egy nagyobb táskával közeledik, biztos voltam benne, hogy ott fog állni ő is a szájharmonikáival. Így is lett, de ez nem minden.
Olykor visszatért a színpadra a Sztrapacska Blues Band gitárosa, és kicsit az énekese is. Hatalmas mázlival pont ezt is elcsíptem az egyik esti élőzéssel.
Aztán fagylalttal a kezében megjelent a téren Köteles Róbert. Péter körülbelül két mondatos győzködése után indultak a technikusok a színpadhoz, hogy portot csináljanak neki, és már indult is a szájharmonika párbaj Kovács Lajossal.

Apropó, tecnikusok. Úgy délután fél kettőtől este tízig voltunk a téren. Ezalatt minden technika, átállás hibátlanul működött. Mikor Péter megkérdezte, tudtok-e egy mikrofont adni Boginak, nem telt bele két perc, és már énekelhetett is a színpadon.
Ja, ezt is elcsíptem videóilag. 🙂 Szóval felejthetetlen nap volt, ahogy írtam a közösségi oldalamon – ahol egyébként a videókat is megnézheted -, elejétől végéig újraélném bármikor.
Most viszont eljött az ideje a kép nézegetésnek, előtte azonban megköszönöm Péternek, és mindenkinek, aki bármit is tett azért, hogy ilyen felejthetetlen napunk legyen. Természetesen a fellépőknek is, akiket az itteni képre klikkelve nézhetsz meg, és persze az írásban linkeltem az elérhetőségüket is.

Különleges környezetben szervezett nyárzáró eseménysorozatot a Vajai Művelődési Ház. A négy alkalmat magában foglaló rendezvény négy különböző stílusú zenei megszólalást biztosított a Vay Kastély udvarán.
A Parlando Acoustic – harmonika – gitár megszólalása után Csernák Tibor Máté Péter estje következett, majd világzene a Sonivius Vappae előadásában (pont a VIDOR nyitó napján 😉 ), tegnap pedig Száraz Tamás előadásában hallgathattunk slágereket.
Kiválóan szervezett eseménysor volt, remélem, lesz még sok hasonló ebben a kellemes környezetben.
A tegnap délutánról is vannak képeim, nézd meg őket az ittenire klikkelve!

A régi VIDOR Fesztiválok utcazene hangulatát idéztük meg péntek délután. Igaz, nem Nyíregyházán, hanem a vajai kastély udvarán.
A Sonivius Vappae középkori zenét odaillő hangszereken játszó formáció.
A ciszter, középkori duda, síp, ütős hangszerek kíséretében felhangzó éneküket éppúgy hallhatod hazai és külföldi várjátékokon, mint felvonulásokon, utcákon, tereken, de olykor táncra is buzdítanak.
A környékünkön viszonylag ritkán járnak, de kevés utazással többször is sikerült már utolérnünk őket.
Legutóbb pénteken, Vaján. Erről mindjárt mutatom is a képeimet, de előtte ajánlom a vajai rendezvény sorozat negyedik, utolsó részét. Ahogy a linken is láthatod, csütörtök délután Száraz Tamás érkezik a vajai kastély színpadára.
Most klikkelj a képre!

Az első gondolatom, mikor megláttam az eseményt az volt, hogy “Ez most hogy?”. Akusztikus gitár és tangóharmonika, amiről persze a koncert első percében kiderült, hogy nem tangó, bár az első két dal tangó volt, amit játszottak. Szóval annyira érdekesnek, különlegesnek tűnt a dolog, hogy úgy gondoltam, ott leszek.
Jó döntés volt.
A közösségi oldalamon három videót is láthatsz a Parlando Acoustic előadásáról, amiből azért kiderül, hogy egyáltalán nem volt egyhangú a műsor. Különösen ha még hozzávesszük, hogy a harmonika mellett hol akusztikus gitár, hol bőgő, a másik oldalon pedig hol cajon, hol furulya szólt, ami azért azt is mutatja, hogy nem akármilyen tudású zenészek kápráztatták a közönséget a Vajai Vay-kastély udvarán.
Ez egy rendezvénysorozat első darabja volt. Hétfőn Máté Péter est lesz Csernák Tibor előadásában, pénteken a lármás semmirekellők, azaz a Sonivius Vappae hozza el a középkori zenét a kastély udvarába. Zárásként pedig Száraz Tamás műsorát láthatjuk 29-én.
Most azonban nézzük a tegnap képeit, klikkelj az ittenire!

A 17. Révfülöp Blues Fest záró nap meséje, és képei következnek, és ígérem, nem mesélem el a haza utazást, ami egyébként egyébként sima volt.
Kora délutánra toltuk az ebédet, ami meglehetősen jól sikerült, és igen jól is le lett dokumentálva közönségi oldalamon. 🙂 Ide is visszatérünk jövőre.
A színpadhoz sétálás közben szóba került, hogy ismét pillanatok alatt elrepült ez a három nap. Ilyenkor mindig úgy érzem, jó lenne maradni még néhány hasonló koncert estére, aztán belenyugszom abba, hogy jövőre veletek ugyanitt.
Pepi rendezvényeire tartva nem készülök videómegosztón az eseményre, mert vagy ismerem a fellépőt, vagy a biztos minőség tudatában hagyom magam meglepni. Soha nem csalódtam még.
Így volt ez most a Tóth Bagi Csaba Quartettel, akikkel koncerten még nem találkoztam és mostani műsoruknak mégis minden percét élveztem.
A Tornóczky All Access-ről már nem mondhatom hogy felkészületlenül ért, hiszen több koncertjükön ott voltam, nem beszélve például a Bill koncertekről, ahol – nekem már csak így maradt meg – Tornóczky Ferike gitár játékát alaposan megismerhettem.
Szóval fergetegesnek ígérkezett a koncert, és az is lett. Különösen szép pontja volt számomra a műsornak a nyíregyházi nézők köszöntése, és hogy tőlük hamarabb megtudhattam, mint az itthoni szervezőktől, hogy a VIDOR Fesztiválon idén is itt lesznek. Szóval találkozunk úgy két hét múlva.
Az itt következő fotóalbumban nem szerepel mobilos kép, de hazaindulás előtt egy ilyennel búcsúztam a 17. Révfülöp Blues Fest-től közösségi oldalamon.
Idén sem tudom mással zárni a beszámolóim sorát, mint hogy megköszönjem Pepinek, Zsuzsának, és mindenkinek, aki tett azért, hogy ismét visszavágyós néhány napot tölthettünk Révfülöpön.
Jól esett most még árpörgetni a képeket. Tedd ezt te is az ittenire klikkelve!

A 17. Révfülöp Blues Fest második napját lustára terveztük, legalábbis napközbenre, és ezt kiválóan meg is valósítottuk. Én az étkezést is meghekkeltem, ahogy azt a közösségi oldalamon láthattad.
Idén nem volt kiállítás, hiszen a kiállítóterem újjáépítése történik. A sétány túloldaláról találgattuk, mi hol lesz majd, miközben én a halszálkára is ügyeltem.
A második napot – természetesen Benkő Zsolt felvezetése után – a Jumping Matt and his Combo műsora indította. Velük kb. ebben a felállásban tavasszal találkoztunk Mikepércsen. Igaz, akkor fúvósok is árnyalták a megszólalásukat.
Most Benkő Zsolt szállt be olykor szólógitárjával. Ő egyébként minden formációval játszott kicsit.
Az este másik előadója a Ripoff Raskolnikov Band volt. Múlt évben szólóban érkezett, de ahogy azt már Fekete Jenőnél említettem, a zenekaros koncert egészen más dinamikájú, és egészen mást követel az előadótól is. Ezt a műsort is nagyon élveztem.
Lássuk azonban a nap képeit az ittenire klikkelve!

Amikor most elkezdtem tervezni a 17. Révfülöp Blues Fest beszámolóját, eszembe jutott a Lúdas Matyi rajzfilm egy jelenete, az a bizonyos “3 nyúl az annyi, mint 3 golyóbis“. Szóval három nap, három mese, ha már a mese vonallal indítottam.
Csütörtök reggel szálltunk vonatra, és a vasútársaság jó hat órás utazást ígért egy átszállással. Pár perc késést összehoztunk utunk első szakaszán, de ezt ügyesen korrigálták a szakemberek, így szinte pontosan érkeztünk Révfülöpre.
Minden simán ment a szállással is, kis pihenés után indultunk is a színpadhoz.
Közben összefutottunk a nyíregyháziakkal, így már kis delegációként üdvözöltük Pepit és Zsuzsát. Régen találkoztunk.

Idén is Benkő Zsolt volt a műsorvezető, ami azt is jelenti, hogy blues történeti morzsákat is kaptunk a koncertek előtt. Én nagyon kedvelem, és várom ezeket, hiszen Zsolt hatalmas tudással rendelkezik ezen a téren is.
Az első fellépő a Fekete Jenő & the Band volt. Fekete Jenővel legutóbb Bodrogkisfaludon, szóló akusztikus koncertjén találkoztunk.
A zenekaros koncert azonban egészen más, és nem csak a hangzás hangszeres színezése miatt. Az előadóktól is más játékot, megszólalást kíván. Nem csoda, ha nagy érdeklődéssel vártuk.
Nem kellett csalódnunk. Élvezetes előadást láthattunk.
Rövid átszerelés után Zsolt már fel is vezette a BluesSteel előadását.
Nem voltam még koncertjükön, és most a videó megosztóról sem készültem, szándékosan.
Nagyon élveztem a koncertet. Igazán kedvemre való zenét játszottak, és – de ez Révfülöpön természetes – a megszólalás is kiváló volt.
Másnap reggel a recepciónál kávézva, és beszélgetve derült ki, hogy egyik lakótársunk kifejezetten miattuk érkezett a fesztiválra, most először, de már biztos volt benne, hogy visszatér jövőre is. Az első nap után.
De nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek, klikkelj az ittenire!

Tudom, hogy Debrecen belvárosa nem az autós vendégfogadásra van optimalizálva, mégis ezt a megoldást választottam a vasúttársaság költséghatékony “utasbarátsága” helyett. Így történt, hogy két perccel koncert kezdés előtt be is estem a Hal közbe.
A pad széle, ahol a múlt évben üldögélve ismerkedtem meg Esthee zenéjével, most is szabad volt, így egy mosolygós integetés után ide telepedtem le a Debreceni Utcazene Napok szombatján.
A nap első tervezett útja tehát most is az ő koncertjére vezetett. A dalok jó része ismerős volt már, hiszen múlt év óta idén Hajdúnánáson és Nyírbátorban is találkoztunk már, de a saját szerzemények között volt olyan, amit még nem hallottam. A kiváló ének hangja mellett Esthee személyisége, és előadása is rendkívül pozitív kisugárzású, nem csoda hát, ha a pillanatok alatt megtelt a tér.
Az esti programomat tervezve feltűnt, hogy a következő táblázat sorban a Műsorszünet szó szerepel.
Ismerve a DEMKI kiváló programszervezését, biztos voltam benne, hogy nem hagynak egy óra üres helyett két koncert között. És valóban, nem sokkal később a Műsorszünet alatt megjelent a zenekar szó is. Fel is keltette az érdeklődésemet. Az ugyancsak igényesen elkészített weboldalon nem csak egy kép és név szerepel az előadókról, hanem némi információhoz, és belehallgatási lehetőséghez is jutunk. Ezért is volt könnyű eldöntenem, hogy maradok a Hal közben a következő koncertre is.
Megérte. A felvételhez hasonlóan itt is remek énekhangú fiatalok feldolgozásokat játszottak, és ahogy az várható volt, sikerült megtartaniuk a közönséget.
A Roncsbár előtti koncert helyhez érve pár szót még sikerült váltani az Ördögszekér zenekar tagjaival megígérve, hogy Tokajban már odaérek majd az ő koncertjükre is.
Esthee második előadásához ritmus kíséretet is kapott Balogh Tibor személyében, és ne felejtsük el a közönség által biztosított ritmus támogatást sem.
Fotóalbumom további részében már kevesebb képet találsz majd, ránk esteledett ugyanis, ami kevésbé barátja szaladgálós gépemnek. Azért pár pillanatot sikerült megörökítenem.
Szinte lehetetlen volt átkelni a Csapó utca virágpiaci részén akkora közönséget vonzott a Rover zenekar, méltán. Hatalmas bulit csaptak, amiről az oldalukon most találsz egy közel fél órás összefoglalót is.
A koncert ennél jóval hosszabb volt, éppen hogy sikerült odaérnem a Minimum 4 előadásának végére. Jó ideje tervezem már, hogy megnézem egy koncertjüket, most, ha pár percre is, de végre sikerült. Meg fogom ismételni a látogatást alkalomadtán.
Volt még egy halvány tervem, hogy visszasétálok az ifiház udvarára a Kelet Brass Band bulijára, de ez már nem jött össze.
Az autóhoz tartva elidőztem még kicsit a Rover zenekarnál, aztán eleget tettem a “Gyere haza fiatal!” szlogen felhívásának. 🙂
Most pedig mutatom a képeket. Klikkelj az ittenire!

Úgy egy éve – megnéztem, pont egy éve – jelent meg a Hajdúnánási Utcazene Fesztivál oldala, akkor még toborzással. Gondoltam, elkezdem követni. Nincs messze, és az utcazenét is szeretem, meglátjuk.
Aztán egyre érkeztek az információk, korrektnek látszott a kommunikáció, és akadtak már ismerősök is a fellépők között.
A napokban azonban meg kellett hoznom egy döntést: Zene Sóstón, vagy utcazene. Nem volt könnyű, hiszen Sóstón egy kiváló új formáció debütált, de végül az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg, bár itthon lesz mit behozni. 😉
Az oldalon lehetőséget kaptak a fellépők a bemutatkozásra, és volt idő a nem ismertek meghallgatására is. Bevallom, komoly tervvel indultam, mikor, merre, kiket hallgatok meg. Pár tíz évvel ezelőtt jártam legutóbb Hajdúnánáson. Gondoltam, forgok majd a körforgalomban, mint a napraforgó Írországban. Nem így lett. Beérve a belvárosba a körforgalomból két kivezető utam lehetett, az elsőt választottam, és pár méter múlva már meg is láttam a kipakoló RockHaJó csapatát. Úgy 10-15 méterre sikerült hűvösben leparkolnom az autóval, és már indultam is vissza hozzájuk. A standjuk mellett korrekt kiírás volt valamennyi fellépővel és helyszínnel, és az ifiházban lévő büfében a hűvös ásványvíz mellett hasznos információkat is kaptam. Érdekes volt, hogy zajlottak a beállások, és nem hallottam nagy áthallást a helyszínek között. Ez talán annak köszönhető, hogy általában egy-egy épület legalább volt a fellépőhelyek között. Természetesen RockHaJónál maradtam induláskor és a koncertjük vége felé kezdtem el a köröket a terveket már régen feladva.
A belvárosban nagy örömömre megőrizték a régi parkot, fákat, virágok nyíltak mindenhol. Kellemes hűvös környezetben körbe lehetett sétálni szinte az egész rendezvényen. Persze volt, akinek napfény jutott, meg a kánikula azért a nyomomba szegődött, de a belváros igen barátságos arcát mutatta. Eldobva hát a terveimet elkezdtem körbejárni a helyszíneket. Olykor élőztem is a közösségi oldalamon, meg néha fényképeztem is, de leginkább élveztem a rendezvényt. A tervezettek közül talán egy fellépőt hagytam ki, de erre csak itthon derült fény. Viszont láttam, hallottam sok olyan formációt, akiket eredetileg nem terveztem.
Cs. Tóth Eszter (Esthee) csendesülős koncertjével zártam a napot, már nem hiányzott a nagyszínpados felpörgés.
Az is itthon derült ki, hogy – bár a koncert után a Debreceni Utcazene Napokat beszéltük – előtte 13-án a Bátori Korzón is találkozhatunk.
Csak dicsérni tudom a szervezőket és a fellépőket. Már el is határoztam, hogy jövőre is ott a helyem Hajdúnánáson.
Most pedig nézd meg a fotóalbumomat, ami valamit talán visszahoz a hangulatból. Gratulálok a szervezőknek, kiváló munkát végeztek. Sikerült alaposan megmozdítaniuk a várost.
Klikk a képre!

Múlt évben a zenei kínálat alapján választottam ki a mikepércsi Towerful Events-et, azonban már az első napon kiderült, sokkal több ez, mint egy kiválóan szervezett zenei esemény.
Azon túl, hogy olyan neves előadókat vonultatott fel, akik nagy része a környéken sem látható, egy családias, befogadó társaságba csöppentem.
A további napokon már szinte családtagnak érezhettem magam.
Idén már vártam az eseményt, terveztem vele már akkor is, mikor még nem voltak ismertek a fellépők.
A tervezés nem volt nehéz, és később sem lesz az. Meg kell nézni, mikor van pünkösd, és beírni a naptárba: Towerful Events- Fest of Fifty. Ennyi. Biztosra mehetsz, a többiről a szervezők gondoskodnak.
Ott voltam tehát idén pünkösdkor is, de erről már meséltem.
Idén azonban volt mégegy nap. No, most jutottam el oda, hogy erről meséljek.
Szokás szerint a kezdésnél kicsit korábban érkeztünk, és bekuckóztunk a pünkösdkor is elfoglalt helyünkre.
– Örülök, hogy itt vagytok! – lépett hozzánk kezet nyújtva Czapp József református lelkész, a rendezvény szervezője, megálmodója.
– Hol máshol lennénk? – válaszoltam őszintén.
A színpadi előkészületek alatt meglátogattuk a kedves, mosolygós büféseket. A zsíroskenyeret és a grill ételeket nálunk most is legyőzte a frissen sült rántotthús.
– Vegyetek kenyeret, és uborkát! – hangzott az invitálás.
Ezután eléggé nehezemre esett a koncert kezdés közeledtével elindulnom a fényképezőgépért. Láthattad a közösségi oldalamon, mennyire marasztalt a kényelmes babzsák. 🙂
A Little G Weevil and His Band alapozta meg az este hangulatát. Hatalmas műsort, hangulatot csináltak a kiváló zenészek.
A godfater-nél a beállás is jobb volt, mint sokaknál a koncert. Mondjuk jó hosszúra is sikerült, de minden percét élveztem. Aztán meg jött a koncert, az őrület.
Az is bebizonyosodott ismét, hogy nem igaz, hogy ezek a zenék nem mozgatnak meg tömegeket. Itt had legyek büszke a számos nyíregyházi ismerősre, ismerős arcra, akik erősítették a nagyszámú közönséget.
Ahogy láttam, senki nem bánta meg a száz kilométeres utat. Mondjuk nem lenne rossz itthon sem pár ilyen rendezvény, de a napok történései nem ezt erősítik. Sebaj, utazunk!
Hálás vagyok a Czapp Józsefnek, és csapata minden tagjának a vendégszeretetért, és hogy megélhetővé tették számunkra ezt az élményt.
Találkozzunk újra, addig pedig idézzük fel az estét fotóalbumom képeivel!
Klikkelj az ittenire!

Mikor úgy jó három évvel ezelőtt – a vasárnapihoz hasonlóan rendezvényhez kötött – Atilla Fiai Társulat koncert után haza indultam Újfehértóról, elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem újra látni a produkciót – immár maszk és korlátozás nélkül -, biztosan ott leszek. Vasárnap érkezett el a pillanat, amikor a csoda újra megtörtént.
Ezúttal Tiszavasváriban volt a rendezvény része az előadás.
Nagyon készültem rá. Megnézegettem a korábbi képeimet, visszagondoltam az akkori dolgokra, és délután útra is keltünk.
Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt az előadás most is. Tiszavasváriban a rendezvényeknél “megszokott” számomra a kiváló színpadtechnika. Most is nagyon jól szólt minden, és a világításra sem lehetett panaszom, még ha a közösségi oldalas élőzésemben sikerült is szembe állnom egy lámpával. 🙂
Szóval a közel két órás produkció ismét szép emlékeket hagyott bennem, jó volt ott lenni, bolyongani a nézőtéren fényképezés közben.
Külön köszönöm a kedves figyelmességet, hogy készíthettem néhány fotót a Találkozások Háza erkélyéről is.
Nem volt könnyű a válogatás, de elkészült a nem rövid fotóalbumom. Ha látni szeretnéd, klikkelj az itteni képre!

Viszonylag friss nálam a tiszalöki rendezvény. Nekem a második volt szombaton, egyébként pedig huszonötödik. Igazán fellépők, program alapján szoktam úticélt választani, most is így volt.
Korábbi koncert élményeim alapján esett a választás a nap két fő előadójára. Mondjuk egyik formáció sem zenél az autómban, és itthon sem hallgatom őket, de a koncertjeiknek van egy hangulata, ami miatt útra szoktam kelni olykor.
Az időjárás nem volt rendezvénybarát, és a történésekhez is túl korán érkeztem. Nem is szólnék most a felvezető koncertekről.
Úgy 8-9 éve találkoztam a Gypo Circus-szal. Az egy emlékezetes koncert volt a kecskeméti rendezvény kiváló szervezése, és a műsor miatt is. Remek buli volt, melyhez nagyban hozzájárult a zenekar frontembere, aki egy percre sem hagyta pihenni a zenekart, és a közönséget sem.
Szóval voltak elvárásaim, amik nélkül biztosan egy jó koncertnek értékeltem volna a műsort, így azonban, ebben a felállásban bár hibátlan volt, de erőtlen is a korábbi emlékeimhez képest.
A délutáni többszöri eső sokakat elüldözött, de a Balkan Fanatik koncertjére újra kezdett megtelni a tér. No, ők azt hozták, amit vártam, és ehhez Copy Con színpadi produkciója is hozzátett. Mondom ezt úgy, hogy általában ki lehet üldözni a világból a rap-pel. Szóval megmentették az estét.
Én mondjuk csak másnap mentettem a képeimet, és beletelt kis időbe, míg kiválogattam őket, de most itt a fotóalbum az estéről.
Klikkelj az ittenire!

Szombat délután már napsütésben indultunk Mikepércsre, és ahogy a norvég időjósok ígérték, később is indokolatlannak tűnt az autó hátsó ülésen felhalmozott ruhatár. A fogadtatás ezen a napon is barátságos volt, már ismerősként üdvözöltek bennünket.
A szombat esti műsor is kiválónak ígérkezett, semmi zsákbamacskát nem találtam benne, minden koncertet nagyon vártam.
Az első fellépőkről méltatlanul rövid élőzést sikerült megosztanom, de ahogy az egyik hozzászólásban írtam, el kell jönni megnézni őket! Az élő zenének nincs párja, itt pedig idén is különleges előadásokat láthattunk páratlanul jó hangosítással.
A Voice and Guitar duó, azaz Micheller Myrtill és Pintér Tibor varázsolták el a Towerful Events második napjára érkezőket. Kis ráadás is belefért Pribojszki Mátyásék érkezése előtt.
A méltán népszerű Jumping Matt and His Combo most három fúvóssal kiegészülve tette különlegessé műsorát.
Jó volt látni, hogy az este valamennyi előadója szinte a kezdésre megérkezett, és érdeklődve nézték, élvezték egymás produkcióját. Nálam sokat emel a megítélésen, ha az előadók tisztelik, megtisztelik egymást.
A Sonny and His Wild Cows pörgette tovább az este programját. Szó szerint pörgette, hiszen fergeteges rockabilly koncertet láthattunk.
Az idei Fest of Fifty szomorú aktualitása volt a Csonka Valterre történő emlékezés. A fellépők egy részének zenei életében volt szerepe a pár hete elhunyt előadónak, ennek az emlékezésnek jegyében lépett például színpadra Sonnyékkal Pribojszki Mátyás is.
Szebényi Dániel és Gotthárd Mihály duója, a Blues MD zárta a pünkösdi koncert programot. Félelmetesen jó zene volt, nagyon élveztem minden pillanatát, és nagyon várom, hogy újra találkozzunk.
Nem sokkal éjfél előtt ért véget a színpadi program, de pár percre még betértünk a református templomba, hogy megnézzük Hajdú Szabolcs Csonka Valter emlékére késztetett rövidfilmjét.
Az idei Fest of Fifty ezzel befejeződött, azonban a Towerful Events-ből még van egy este.
Június 7-én a Little G Weevil and His Band, és a godfater koncertje vár a templomkertben. Ne hagyd ki!
Lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!

Ismét eljött a pünkösd, és ez Mikepércsen a Fest of Fifty-t is jelenti pár éve.
Pénteken nem igazán kedvezett az időjárás a szabadtéri fesztiválnak, de ahogy egy beszélgetésben mondtam, rénszarvason kívül mindent bepakoltunk az autóba. Debrecenen áthaladva a szakadó esőben jobbra-balra nézegettem, nem gyűjt-e valaki állatpárokat egy hajóra, odaérve azokban már a nap is kisütött.
A fellépők ismerősek voltak már. A Simple Blues Band indította a koncert sorozatot. Remek blues zenét hallottunk kiváló előadásban, és mindjárt az elején hadd mondjam el, hogy a színpad- és hangtechnika idén is hibátlan megszólalásokat hozott.
A Jazz Inside zenészeivel is találkoztunk már, ha csak a Tokaji Bornapokra gondolok is.
Igen nagy érdeklődéssel vártam a Ladányi Trio műsorát, hiszen a kiváló zenészek múlt évben is páratlan előadást hoztak. Most sem volt ez másként. A közösségi oldalamon megjelent videón kívül is bespájzoltam még néhányat, amiből a következő albumban meg is osztok kettőt.
Iván Szandra korábbi találkozásunkhoz képest egészen más hangulatot hozott éjféltájt a református templomba. Átléptünk a szombatba, amikor haza indultunk.
Lássuk most a péntek este képeit, klikkelj az ittenire!

Egy ideje megszűnt már a programajánlóm itt a blogon, mert viszonylag kevés általam ajánlása érdemesnek tartott programot találok a környéken. Azonban továbbra is figyelem a lehetőségeket, hiszen nem igazán szeretek itthon, a lakásban kuksolni.
A munka ünnepére is igyekeztem valami szórakozást találni, és mivel mostanában koncertek közül is egyre kevesebb az, ahol szívesen tengek-lengek, így ez irányban keresgéltem. Meglepő módon egy nyíregyházi formáció, a Vidám Manók programja segített egy remek koncertet találni.
Kiderült, hogy nagyjából az egész megyében ez az egyetlen zenekaros, élő zenés, színvonalas műsort ígérő esemény.
Tiszaeszláron, közelsége ellenére is csak átutazóban jártam még.
Megérkezve nagyon meglepett a koncert helyszíne. Füves, fás, parkos, játszóteres környezet, sátrakkal, büfével, kommunális szolgáltatásokkal felszerelve, és láthatóan, majd később halhatóan is kiváló színpadtechnikával várták a Karthago együttest (is).
A zenekar 45 éve változatlan felállásban játszik, ami elgondolkodtatja az embert. Mégis hatalmas energiával, hibátlan megszólalással, fantasztikus bulit generálva töltötték ki a több mint egy órás koncert időt.
Kiemelem még a technika mellett a technikusokat is, akik remek hangzást és fényeket adtak a produkcióhoz. Külön említésre méltó, hogy a manapság oly divatos nézővakítás sem volt a céljuk. Valahogy így képzelek el egy koncert lebonyolítást.
Nagyon jó választás volt tehát ez a program is. Fényképezgettem, úgyhogy van egy koncert fotóalbum is itt mindjárt, ha klikkelsz a képre.