Szombat délután ismét megrendezték Nyíregyházán az Öröm a zene tehetségkutató versenyt. Az egy évvel korábbiakhoz hasonlóan idén is a Váci Mihály Kulturális Központ oldalában építették fel a színpadot, a zsűri és a – mondjuk így – közönség pedig a Holdudvar teraszáról követhette az eseményeket.
A “mondjuk így” annak szólt, hogy nagyjából én voltam az, akinek nem volt ott rokona. Ez vagy a koncertek iránti érdektelenségnek, vagy az információ terjesztés hiányosságának tudható be. Én mindenesetre ott voltam. 🙂 Meg a résztvevő zenekarok is.
A forgatókönyv a múlt évihez hasonlóan az volt, hogy két zenekar helyét építették fel a színpadon, ők két-két saját dalt játszottak, zenekaronként szóbeli értékelés a szakmai zsűritől, kézfeltartásos az első sorban ülőktől, majd átszerelés. Így idén is joggal mondhatom, a rendezvény hősei a technikusok voltak. Hatalmas munkát végeztek, és kiválóan szóltak a dolgok.
A múlt éviek közül két formáció tért vissza idén is, így – bár erre az értékelésben nem tértek ki – láthattuk, mit fejlődtek az elmúlt időszakban.

Elsőként a Periscope zenekar lépett a színpadra. Ők voltak az egyik visszatérő, és sokkal jobbak voltak, mint múlt évben.

A Carson Coma viszonylag nagy létszámú zenekar, és olyan zenét játszanak, amit kedvelek. Éppen ezért úgy gondolom, érdemes lenne jobban kihasználni a létszámban lévő lehetőségeket.

A második kört a Kell Egy Még nyitotta. Velük szemben kicsit elfogult vagyok, szerintem nagyon jó dolgokat csinálnak, és nagyon jól. Mivel ismerem a zenéjüket – többet is, mint két dalt -, így az ő értékelésük volt az, amiben nem teljesen értettem egyet a zsűrivel. Nekem a zenekar ezen formájában tetszik leginkább.

A Stádium is olyan zenét játszott, ami közel áll hozzám, bár ez a beállásnál még nem derült ki. Tetszett a gitáros és a dobos játéka, és kicsit erőltetettnek tűnt az énekes megszólalása. Összességében azonban nem volt rossz.

Ismét egy hat tagú zenekar következett, a Szextett. Ők voltak a legkevésbé meggyőzőek számomra. Monoton, ismétlődő dallamok, szövegrészek jellemezték a műsorukat. Igazán nem is volt észrevehető, mikor új számba kezdtek.

A carPEDIGnem műsorát nagyon vártam. Este, az eredményhirdetés után egy teljes koncertet is adtak, így megelőzően belehallgattam a zenéjükbe. Különleges hangzásvilágukkal, szövegeikkel és előadásmódjukkal alaposan kilógtak a tehetségkutató résztvevői közül. Én biztosan őket jelöltem győztesnek, és a számos elismerés, amit kaptak azt mutatta, hogy nem csak én éreztem így.
Alig vártam, hogy egy hosszabb műsort is lássak tőlük, ami este az Öreg Motorosban el is érkezett. Azt kell mondja, hogy a Moci nem ideális környezet ehhez a zenéhez, de nyilván nem várható el a minden sörözni betérő embertől, hogy koncertlátogatóként viselkedjen. Vasárnap Tokajban, az Utcazene Fesztiválon biztosan megkeresem őket.

Mai utolsó előtti képem a Before The Last zenekar egy részét ábrázolja, akik szintén itt voltak múlt évben. Akkor kezdő zenekarként (mármint elsőként játszóként), most záró produkcióként. Róluk nem tudom mondani, hogy sokat fejlődtek, hiszen múlt évben is, és most is parádés műsort adtak, zenei stílusukból adódóan felpörgetve a közönséget.

Észrevehetted, hogy a zenekarok képei mind ugyanahhoz az albumhoz vezetnek. Legyen tehát egy olyan link is, amely elejétől, indexképesen mutatja az albumot. Ehhez pedig vezessen a jókedvű zsűri képe. 🙂
Klikkelj!