Debrecen, Lovarda, 2007. november 2.
Szinte napra pontosan egy éve ugyanitt voltunk koncerten.
Ez volt a Pandora’s Box búcsúkoncertje.
Idén, egy alkalomra ismét összeállt a legendás formáció, és még néhány más csapat, előadó is eljött, hogy köszöntse a 40. születésnapját ünneplő Koroknai Árpádot, és Sándor Józsefet.
Érdekesen hangzanak így a nevek. Tehát Kori, és Günter 🙂

Jóval kapunyitás után, úgy háromnegyed hét körül érkeztünk.
A színpadon az Electric Eden melegítette a megjelenteket.
Ekkor még elég kevesen voltunk, de azért volt már ismerős.
Lehetett kicsit beszélgetni, és ekkor kaptam a már említett koncertfelvételt is.
A melegítő bandát az Időgép váltotta.
Érdeklődve vártam őket, és nem is kellett csalódnom.
A saját számaik nagyon tetszettek, jól is szóltak, de talán Whitesnake-et nem kellett volna játszaniuk.
Remek volt az ének, és a szólógitáros is kiemelkedőt nyújtott.
Van Halen dalnak viszont örültem.
Ugorjunk 😉
Úgy nyolc óra körül jelent meg a színpadon Kori, és ezt követően éjfél utánig minden formációban énekelt.
Fogalmam nincs, hogy bírta…
Tehát Acoustic Gallery.
Ahogy a névből sejteni lehet, akusztikus hangszerek társaságában folytatódik a koncert.
Ebben a formációban lép fel vendégként Sári Évi, és Lukács László.
És mégegy meglepetés, a Dancing Queen az Abbától… persze Korival, és Évivel.
Újabb rövid szünet.
Évi és Kori marad, a társak cserélődnek.
És a műfaj is változik kicsit.
A Hair tovább emeli a hangulatot, meghozza a napfényt és a közönség is egyre gyülekezik.
A következő beállás után kis történelem.
No nem megyünk vissza az ókori Egyiptomba, és az ókorba sem.
Csak úgy a kilencvenes évekbe, Debrecenbe.
Szfinx néven működött itt egy csapat.
És most ismét működtek.
Szerk.: 10.11. Kiemelés valaki kedvéért, aki lehet, hogy elolvasta az írást végig, mégis hiányolt valamit. Mint ahogy én is hiányolok egy választ egy mailre egy éve… 🙁
Benne jártunk már az estében, mikor nyelvet is váltottak a fellépők.
A Whitesnake Project előadásában mi mást is hallottunk volna, mint Whitesnake dalokat.
Illetve volt egy Deep Purple is, de ez azért nem meglepő fehér kígyó környezetben. 😉

Apropó, fehér kígyó.
Nos, ekkor adta meg magát az első készlet akksim a fényképezőgépben.
A fehér kígyó elszívta az erejét, de szerencsére most jobban készültem, mint a Prognózisra. Ismét kis szünet, és már jött is a P. Box.
Egy év szünet után.
Jó volt újra hallgatni a régi dalokat.
Jó volt a tömeggel együtt énekelni.
És jó volt hallgatni, mikor két szám között a közönség rákezdte:
“Boldog, boldog, boldog születésnapot!
Kívánom, hogy legyen még sok ilyen szép napod!”
Legyen!

klikk

Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂

Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.

A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.

A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre

Eredetileg Billről, és P. Mobilról szólt a plakát, aztán hét közepén kiderült, Bill fellépése betegség miatt elmarad. Jobbulást!
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a “csak” P. Mobilra is elmegyünk. Most időben érkeztünk, így tanúi lehettünk, amint a Kódex együttes az Iron Man-nel indul. Összenéztünk. Nagy fába vágták a fejszéjüket a fiúk.
Aztán hamar kiderült, a fejsze alaposan ki van élezve. Remek felvezető koncertet hallottunk, és zárásként “közkívánatra” ismét Black Sabbath, a Paranoid.
Jó, hogy idejében érkeztünk, erről kár lett volna lemaradni.
klikk a képre

Szórakozásunk azonban nem lehetett felhőtlen. Következett még egy csapat, akikről az egyik fórumban azt írtam, nagy kárt okoztak azoknak az együtteseknek, akiknek a számait játszották. Rettenetes volt, amit műveltek. Mazochistáknak azonban belinkelem az Overload lapját, de nem ér aztán panaszkodni 🙂
Kitartásunk azonban mégis elnyerte jutalmát, de erről majd később…