Tegnap elérkezett a heti utolsó koncert ideje.
Az azóta eltelt időben pedig én is feldolgoztam a képeket, hasonlóan ahogy a Brancs feldolgozta az elhangzott dalokat.
Jó volt látni, hogy saját rajongó táboruk is van, ami az élő zene megőrzésénél fontos dolog, és ad is egy alap bíztatást a zenekarnak.
Ezzel nagyjából a fesztivál szezon is véget ért, jönnek az őszi főzőműsorok több kevesebb élő zenével, majd pedig a klub koncertek, remélhetőleg csak élő zenével.
Most azonban nézzük a nyár utolsó koncert képeit! Klikkelj az ittenire!

Az All in Music Band egy frissen alakult formáció. Eddig egy koncertjükön voltam, ami igencsak meggyőző volt, így aztán pénteken is ott álldogáltam a főtéren, mögöttem Kossuth Lajos gyermekekkel zsúfolt szobrával.
Ők party zenekar, ami azt jelenti, hogy nem saját dalokat játszanak, hanem ismert slágereket kicsit saját szájízükre alakítva, és ez utóbbi az, ami miatt ismételten kíváncsi voltam rájuk.
Készítettem is jó pár képet, amiket az ittenire klikkelve nézhetsz meg.

Volt néhány koncert a Zene Sóstón kínálatában, amit különböző okok miatt kihagytam. Az egyik ilyen volt a Queen Forever Tribute Band helyére beugró Polip Jazz Trió. Vendég énekesként ott is Granville Pillar állt a színpadon. Ez volt tegnap az első koncert. Pótoltam hát a lemaradásomat. Meg csodálkoztam Pillar fantasztikus énekhangján. Ez volt az első találkozásunk koncerten.

Szirota Ciki neve hosszú ideje ismert, nemcsak a megyében. Nyíregyházán is többször láthattuk már különböző formációkkal. Most a Ciki Rockband frontján érkezett a városháza előtti színpadra. Őt, őket sokszor láttam már, és most is szívesen hallgattam.
Különleges percek voltak, mikor Szirota Jennifer érkezett a színpadra a Proud Mary Tina Turner változatával. Többször volt szerencsém ezt is hallani tőle, de most, hogy csak írok róla is libabőrös leszek. Hatalmas élmény volt most is.
Lássuk azonban a képeket! Klikkelj az ittenire!

Abban bízva, hogy elkerülhetem az előző napi artista varázslatot, nem sokkal a koncertek kezdése előtt érkeztem a térre. Szomorúan konstatáltam, hogy ezen a napon Csaba és Mályki kezdett, így a varázsról nem maradtam le. Megígérve hát hogy este hétkor megnézem őket, vártam a koncert kezdést. Így került a néhány kép az album végére, de most kezdjük az elején!
A Dirty-Lyle Brothers az a formáció, akik – bár jó régen zenélnek együtt – olykor eltűnnek, olykor előbukkannak. Persze erről általában nem csak ők tehetnek, hanem mindenféle világjárványok, vagy éppen egy nem túl sikeres kerékpározás.
Mindenesetre a színpadon voltak, és talán fél órát is játszhattak nem igazán rádióbarát, de, vagy éppen ezért általam kedvelt zenéjükből, melyhez rövidesen új lemezük formájában is hozzájuthatunk.
Koncertjük végén érkezett a recsegős varázsló, hogy előadja a gyermekeknek művészetét. Kicsit sokat pakolászott ahhoz képest, hogy tegnap is körülbelül két percre bírt megszólalni a technikája, de lépjünk ezen túl.
Következett a Mítosz zenekar. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy Feri és Gyuri újra együtt zenélnek, éppen ezért nagy érdeklődéssel vártam a koncertet. Annál is inkább, mert ez a formáció egy másik énekessel korábban igen jó dolgokat csinált, de – hadd mondjam így – a mítikus páros visszatérése számomra sokat jelent.
Láthatod majd a képeken, hogy nem csalódtam, hiszen a koncert igazi öröm zenét, igazi remek megszólalást – had emeljem ki itt Norbi napok óta kiváló hangtechnikusi munkáját -, és nézős együtténeklést hozott.
A jó kis zenék után hazatérve, a korábbi napok gyakorlatát felrúgva egyből hozzá is láttam a képek feldolgozásához, mert látni akartam sikerült-e visszaadnom a délután hangulatát?
Nézd meg most te is az itteni képre klikkelve!

Tegnap is két koncertet néztem meg a városháza előtti színpadnál.
Az Adhoc Teamhez mindig szívesen térek vissza. Valahogy újra élesztik az iskolás koromban elvesztett irodalomi érdeklődésemet. Például az ő műsoruk is olyan, amit el tudnék képzelni hetente többször is a belváros csendjében.
Most is tetszett a koncert. Néhány képpel igyekeztem is legyőzni a fotógyilkos mikrofonállványokat, amik persze szükségesek az előadásukhoz, valamint a hasonló szándékú fényújságot is, amiről már nem mondanám ugyanezt.
Szóval élvezetes volt a műsor számomra most is.
A két koncert közötti, úgy tíz éve változatlan színvonalú, de nyilván költséghatékony, mondjuk így gyerek műsort kellemes beszélgetéssel hidaltuk át a téren.
Ezután az Artétzis következett. Őket pár napja láthattuk legutóbb a Zene Sóstón színpadán. Nekem a mostani műsorból hiányoztak a gitár futamok, de azért jól telt a délután.
Ahogy láthatod majd a képeken, a fotózás – inkább fényképezés – pillanatait általában az határozta meg, hogy mikor sötét a LED fal a háttérben.
Egyszóval inkább dokumentum jellegűek, mint a különlegesek a képek, de azért nézd meg őket az ittenire klikkelve!

Két feltörekvő fiatal formáció zenéje lengte be Nyíregyháza főterét vasárnap délután.
Pongó Ottó egyre sikeresebb csapata, a Nemo volt a délután első fellépője a városháza előtti színpadon.
A nagyon fiatalokból álló csapat – ahogy olvasom, 12 év az átlag életkor – három éve kezdte a munkát, és szép eredményeket, ismertséget értek már el.

Őket a Blessed Lions követte. Dobosukat, Zolikát jó ideje követem, így néhány videót láttam a formációról, de a színpadi előadás így is meglepett. Ilyen fiatal zenekartól ilyen profi előadást nem emlékszem, hogy láttam volna. Jó volt látni, hogy Zolika egy ilyen csapat tagja lett. Mindannyian kiválóan zenéltek, és a csapat szót sem véletlenül használtam. Mintha évek óta együtt játszanának. Figyeltek egymásra, és ami még fontosabb, hagyták élni egymást.
Nagyon élveztem a koncertjüket.
Nézzük a képeket, klikkelj az ittenire!

Régen láttam már a Tortugát, ebben a felállásban pedig még egyáltalán nem.
Ideje volt megnézni őket, ha már “helybe jöttek”. 🙂
Nézd meg te is a képeket az ittenire klikkelve!