Majorette gála – Sóstó

Tegnap este végül kimentem Sóstóra, a Majorette gálára. Sokat segített a dologban, hogy két fokkal is 30 fok alá zuhant a hőmérséklet, és némi szél is maradt estére.
Nem egyszerű Sóstón szabályos parkolót találni, de a pavilon sor mögött azért mindig akad hely. Persze itt óvatosan kell közlekedni. Az alapból kétirányú bevezető utat nyárra egyirányosítják. Gyakori Sóstó járóként azonban tudom, ugyanúgy jönnek szembe. Mert aki a füvön parkol, csak hogy két méterrel közelebb legyen, az autóval sem fog öt méterrel többet menni.
Szóval megérkeztem. Ment már a műsor. Évek óta egyik látványos eleme a program a sóstói nyárnak. Most is sokakat vonzott az esemény.
Pozitív volt, hogy néhány széket is elhelyeztek a téren körbe. Ami viszont évtizedek óta elkeserítő, az a zenekar háttere, a Krúdy Vigadó. Egyszer gazdája is lesz talán ennek a valaha gyönyörű épületnek, nem csak tulajdonosa. De legalább már cafatokban lógó árnyékoló vásznat többé-kevésbé összetekerték. Nem hiszem, hogy van olyan bátor ember, aki meg merné mozgatni nyitó mechanikát…
De beszéljünk inkább a programról! A humoros konferálásból én a “vers mondásokat” kihagytam volna, vagy kerítettem volna egy versmondó lányt. 😉 Nekem ez így sok(k) volt.
A zenei előadás egyébként hibátlan volt, és a majorette-es lányok is parádéztak.
Van néhány képem is természetesen. Klikkelj az intelligenire, és nézd meg az albumot!
KLIKK


Zene Sóstón – Szüret Utcza

Szerda délután ki kinézegetve a lassan elolvadó ablaküvegen. Örömmel láttam, hogy mozognak a fák, bokrok ágai.
Ó, ez remek – gondoltam mindaddig, míg úgy fél hat körül ki nem merészkedtem a lakásból. Egy levél nem mozdult a környéken, de úgy döntöttem, hős leszek. Irány Sóstó! Meg különben is még csak most kezdődik a kánikula.
Meglehetősen sokan gondolkodtak hozzám hasonlóan. Szép tömeg fogadott a Zene Sóstón színpada előtt, a színpadon pedig a Szüret Utcza zenekar.
Őket is kedvelem, hiszen – bár néhány átalakuláson keresztülment közben a zenekar – hosszú ideje olyan zenét játszanak, amit szeretek. Most is így volt és láthatóan nem csak nekem tetszett amit csinálnak
Valószínű, hogy később majd láthatunk az én élőzésemnél és a helyi sajtó online oldalán másnap megjelent összefoglalónál többet is a koncertből, hiszen más média érdeklődés is övezte az eseményt.
Most persze a saját fotóimmal dicsekszem. Klikkelj az itteni képre az album megtekintéséhez!
Szombat este a DokRock játszik Sóstón.
KLIKK


Naninski & Figaro – GyerekSóstó

Vasárnap (bizony, már vasárnapnál tartok 🙂 ) délután belenéztem kicsit a Forma-1-be, hátha lesz valami érdekesség. Ami igazán tetszett, az a 16 fok és a kellemes hűvös eső.
Elég nehezen szántam rá magam, hogy elinduljak a harmincvalahány fokban Sóstóra, de úgy gondoltam, hogy ha a Naninski & Figaro páros megcsinálja a zenés, táncos gyerekműsorát Krúdy Vigadó mellett, csak megnézem. Évek óta követem többé-kevésbé őket, és tudom, bármikor, harminc fokban is a maximumot nyújtják.
És így lett most is. Egy élő videóval kezdtem, amit a közösségi oldalamon láthatsz, aztán előkotortam a fényképezőgépet, és az itt következő fotóalbumot hoztam össze.
A műsor után váltottunk még pár szót, ők törölköztek, én panaszkodtam a melegre. 🙂
Aztán nyomban átsiettem a pavilon sorban a fagyizóhoz. Mostanában ide térek be a koncertek, műsorok után. Kellemes árnyékban üldögélhetsz, és a fagyi is jó.
Szóval ez volt a vasárnap délután Sóstón. Klikkelj a képre!
KLIKK


Hét jel (5)

Iskolás koromban nagyon nem szerettem a verselemzést, és egy idő után már a verseket sem. Talán azért, mert mindig volt egy leírt norma, egy elvárás, amit érteni kellett volna a versen. Később, mikor egyre inkább lehetőségem nyílt arra, hogy leírjam amit gondolok, el is kezdtem saját véleményt mondani. Valószínűleg innen jött a blogolás is. Kiírom magamból a gyermekkori bennmaradt “verselemzéseket”. 🙂 Persze ez nem mindig jó, de így nőttem fel, és nem bánom.
Nem vetemedem most elemzésre, inkább csak pár szavas érzéseket írok le a dalok, a lemez kapcsán. Harmadik meghallgatás, dalról dalra kis szünetekkel.
Történetről történetre, Vérrel írva.

A Star Wars-os, Solaris-os kezdés után berobban a szöveg, amitől hamar visszatérsz a mesevilágból. Persze a sötét éjszaka hangulata megmarad. Ezt a zenét nem lehet éjszaka hallgatni. Ehhez kell a szomszédok – legalább – elfogadása.
A furcsa éjszakai álmok, gondolatok utáni ébredés sem hoz megnyugvást, de indul a nap, új tervek, célok, remények. (úgy középtájt éreztem némi késztetést, hogy megnézzem, kik játszanak).
A Hatalmas csendeket mi más indíthatná, mint egy basszus behörgés. Ha csendet vársz a zenében, akkor nem ez az a dal. A csend a szöveg mögötti érzelmekben van.
Kis rockzene. Próbálok egyszerűsíteni így az elején, de az élet bonyolultabb, és a szöveg hamar elterel az egyszerű általánosítástól.
Most akkor kis elcsendesedés, gondolod. Ballada. Visszanézős, előre mutatós, de csak az előzőekhez képest csendes.
Na talán majd most. Szerelmes? búcsúzás? elengedés? A soha nem múló, visszaváró szerelem?
“Miért írod a verset?” Így harmadszori hallgatásra változnak a kedvencek. Érdekes, az előző kedvencem is hasonló hangulatú.
De vége a lírának, nesztelenül térünk vissza a kemény érzelmekhez.
(Ismét megnézném, kik játszanak, de majd a végén.) Falrahánytborsó – jutott eszembe. Mondd csak, figyelek! De nem…
Vajon mekkora lenne/lesz az űr utánunk?
A címadó volt a legnehezebb egy mondatban. Szép csendes dalnak indul. Nem is értem a címet. Aztán jönnek a durva kérdések, marcangolások. Megvan.
Beesteledik lassan. Jönnek újra az esti, éjszakai gondolatok. Nagyon tetszenek a zenei fordulatok, váltások, és persze a basszus által végigvitt dallam.
Mondom a Súgnak a démonokat hamar megfejtjük. Aztán ehhez is visszatértem újra. Nyilván a cím alapján sem várhattam vidám mintamókust, de erre sem számítottam.
Lassan záródik a lemez íve. Egy látszólag lírai dal mesél a lázadásról, lemondásról, elengedésről.
Az eredetileg, és már régóta kedvenc dalom zárja az albumot. Bevallom, mikor meghallom, mindig beugranak a klip képkockái. Mikor először láttam is megrázott, azóta pedig már többet is tudok róla.

Nagy öröm számomra, hogy itt lehet az asztalomon ez a lemez. Biztosan nem hallgatom majd napi szinten, és nem is utazik velem az autóban. Nem erre való. De olykor lejátszom majd újra és újra. Mostmár akár egy-egy dalt is külön.
Tudom, nagyon sikerült leegyszerűsítenem a dolgokat, látszik az iskolában kihagyott sok verselemzés. 🙂 Ezért továbbra is azt ajánlom, legyen saját véleményed, vedd, és hallgasd meg a CD-t!


Hét jel (4)

A zene. Illetve a zene és a szöveg. Szóval úgy egyben az egész.
A lemez megjelenését megelőző bejegyzéseket követtem ugyan a Hét Jel oldalon, de a vége felé nem olvastam, hallgattam meg a beszélgetéseket. Magamtól akartam felfedezni. Most persze lett egy csomó lemaradásom olvasásban, de majd behozom a következő projectig.
Másodszor hallgatom a zenét, már a CD-ről.
Ez nem autóba, utazáshoz való, a dalok sorrendjét nem lehet dj Shuffle-re bízni. Le kell ülni, és kivárni a végét! Nem szürcsölünk kólát vödörből, nem zörgünk “nasi zacsival”. Hallgatjuk a zenét, figyeljük a szöveget, megértjük, amit kaptunk. Majd nagyot sóhajtva felállunk.
Jó, hogy itt lehet a kezemben bármikor.


Hét jel (3)

A másik világban.
Ez most egy rövid írás lesz, mert egyrészt nem tudok hozzátenni a képi világhoz, másrészt arra biztatlak, fogd a kezedbe a lemezt! Kevés CD-t veszek manapság, amit igen, ahhoz köt valami, és olykor nem a zene. De története van, vagy csak felhoz egy emléket. Kell, hogy fizikai formában is jelen legyen. …és kell, hogy a Tiszta Lap is meglegyen borítóstól, “szövegkönyvestől”!


Hét jel (2)

A zenét már meghallgattam megjelenéskor a streaming portálon. Tudom, nem könnyű anyag. De ezt tudtam előre, hiszen régen… de ezt írtam már. A lemezt is megforgattam párszor még fényesen csillogó védőruhájában. (Eszembe jutott egy borító, de ezt most hagyjuk, hiszen csak beugrott egy emlék, aminek semmi köze a mához.)
Ez a megjelenés már jelzi, ha kinyitod, egy másik világba csöppensz. No, ezért vártam a kibontással.


Hét jel (1)

Gondoltam rá, hogy az album címéhez alkalmazkodva hét részben írom le a dolgokat, de ez túl erőltetett lenne. Így még nem tudom hány szakasz lesz.
Kezdődjön a szeánsz! Csak szépen nyugodtan, ahogy a reggel csendjében illik.
“-Hogy lehet kibírni?” – kérdezte a projekt megálmodója, és megvalósítója. Mármint hogy nem azonnal, érkezéskor bontom ki, nézem meg.
Régen ismerjük egymást, tudom, amibe belekezd, azt szívvel, lélekkel (szó szerint), teljes erőbedobással csinálja végig. Elejétől a végéig. Megadja a módját, és megvan az eredménye. Ennek megfelelően állok én is a dologhoz. Mert tisztelem ezért.
Bontsuk hát, és lássuk!


Sóstó mobillal

Napok óta készülök erre a bejegyzésre, de ahogy esetleges általában, mikor járok Sóstón, a gondolatokhoz is kell valami, ami elindítja.
Ma reggel megjelent Pócsi Pisti (Hét Jel) új zenéje, azzal “ébredtem”, és rá is nyomta a napomra a bélyegét. Szóval elgondolkodtattak a szövegek, és belevitt egy hangulatba a zene.
Aztán vége lett lemeznek. Még kétszer visszatapsoltam az utolsó dalt, és csend. Ideje kicsit más irányba csendesedni, ez pedig alapból Sóstó. Ha most nem írom meg az előző negyedév történetét, akkor soha. 🙂
Túl vagyunk tehát az év felén, ami azt is jelenti, hogy a második negyedéven is. Megosztanom tehát azokat a pillanatokat, amikor csak úgy kimentem Sóstóra mobiltelefonnal a kezemben.
Áprilistól június végéig igen sok szépséget lehet találni Sóstó megmaradt zöld részén, és bár van pár nem túl szívmelengető villanás is – azt miért a zöld részre kellett? – többségében azonban a virágok – színes tulipánok – uralják a képsort.
Nyilván itt nem szerepelnek a különböző sóstói rendezvények – szinte már csak itt van valami a városban -, hiszen a Zene Sóstón, GyerekSóstón, és egyéb rendezvényeknél általában keveset használom a mobilt. Mondjuk a tegnap délután pont kivétel, de az egyrészt már július, másrészt jobb-rosszabb élőzés volt.
Szóval itt vannak az elmúlt negyedév Sóstóra beesős képei, és talán délután ki is megyek kicsit szellőzni ismét. Szóval indul a következő negyedév mobillal. 🙂
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Kelet Brass Band

Komoly média figyelem kísérte a Zene Sóstón szerdai előadását, és nem csak a kamerások voltak sokan, hanem a “csak” nézők is.
Persze a Kelet Brass Band méltán népszerű nem csak “induló” városában, hanem az ország számos pontján találkozhatunk velük különböző rendezvényeken. Legutóbb hétvégén a például a Boldogkisfalud Feszten űzték a felhőket.
Visszatérve a média érdeklődésre. Videoklip készítés okán érkezett számos fotós és videós a formációval, akik igazán serényen forgolódtak a színpad környékén. Aztán a koncert közepe táján egy újabb csoport érkezett. Róluk kiderül, hogy egy fotós képzés gyakorlati foglalkozásának résztvevői. Azt gondolom, kiváló terep volt nekik is a rendezvény a tanuláshoz.
A koncert egyébként nagy közönség aktivitást, és sikert hozott magával. Ráadásul az én fényképezőgépembe is jutott pár képkocka az eseményről.
Ezeket nézheted meg, ha klikkelsz az itteni képre.
A csillogó hangszeresek szombaton Pácinban láthatók legközelebb, Sóstón pedig a Zéta együttes Petőfi megzenésítéseit hallhatjuk.
KLIKK


Hajdúnánási Utcazene Fesztivál

Úgy egy éve – megnéztem, pont egy éve – jelent meg a Hajdúnánási Utcazene Fesztivál oldala, akkor még toborzással. Gondoltam, elkezdem követni. Nincs messze, és az utcazenét is szeretem, meglátjuk.
Aztán egyre érkeztek az információk, korrektnek látszott a kommunikáció, és akadtak már ismerősök is a fellépők között.
A napokban azonban meg kellett hoznom egy döntést: Zene Sóstón, vagy utcazene. Nem volt könnyű, hiszen Sóstón egy kiváló új formáció debütált, de végül az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg, bár itthon lesz mit behozni. 😉
Az oldalon lehetőséget kaptak a fellépők a bemutatkozásra, és volt idő a nem ismertek meghallgatására is. Bevallom, komoly tervvel indultam, mikor, merre, kiket hallgatok meg. Pár tíz évvel ezelőtt jártam legutóbb Hajdúnánáson. Gondoltam, forgok majd a körforgalomban, mint a napraforgó Írországban. Nem így lett. Beérve a belvárosba a körforgalomból két kivezető utam lehetett, az elsőt választottam, és pár méter múlva már meg is láttam a kipakoló RockHaJó csapatát. Úgy 10-15 méterre sikerült hűvösben leparkolnom az autóval, és már indultam is vissza hozzájuk. A standjuk mellett korrekt kiírás volt valamennyi fellépővel és helyszínnel, és az ifiházban lévő büfében a hűvös ásványvíz mellett hasznos információkat is kaptam. Érdekes volt, hogy zajlottak a beállások, és nem hallottam nagy áthallást a helyszínek között. Ez talán annak köszönhető, hogy általában egy-egy épület legalább volt a fellépőhelyek között. Természetesen RockHaJónál maradtam induláskor és a koncertjük vége felé kezdtem el a köröket a terveket már régen feladva.
A belvárosban nagy örömömre megőrizték a régi parkot, fákat, virágok nyíltak mindenhol. Kellemes hűvös környezetben körbe lehetett sétálni szinte az egész rendezvényen. Persze volt, akinek napfény jutott, meg a kánikula azért a nyomomba szegődött, de a belváros igen barátságos arcát mutatta. Eldobva hát a terveimet elkezdtem körbejárni a helyszíneket. Olykor élőztem is a közösségi oldalamon, meg néha fényképeztem is, de leginkább élveztem a rendezvényt. A tervezettek közül talán egy fellépőt hagytam ki, de erre csak itthon derült fény. Viszont láttam, hallottam sok olyan formációt, akiket eredetileg nem terveztem.
Cs. Tóth Eszter (Esthee) csendesülős koncertjével zártam a napot, már nem hiányzott a nagyszínpados felpörgés.
Az is itthon derült ki, hogy – bár a koncert után a Debreceni Utcazene Napokat beszéltük – előtte 13-án a Bátori Korzón is találkozhatunk.
Csak dicsérni tudom a szervezőket és a fellépőket. Már el is határoztam, hogy jövőre is ott a helyem Hajdúnánáson.
Most pedig nézd meg a fotóalbumomat, ami valamit talán visszahoz a hangulatból. Gratulálok a szervezőknek, kiváló munkát végeztek. Sikerült alaposan megmozdítaniuk a várost.
Klikk a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

Nyíregyháza népe egyre inkább ignorálja a rémisztgető híreket (jó lett volna korábban), így már néhány felhő és kis égzengés nem riasztja el a város zenei rendezvénysorától, a Zene Sóstóntól.
Szerda délután nem csak az ég dörmögött, hanem a basszusgitár is a színpadon, mikor a beállás közepén megérkeztem. Tetszett, jó lett volna még sokáig hallgatni a jam-et, de a közönség nagy része nem ezért jött, így szinte egyedül maradtam a kívánságommal.
Az LK Beat azonban most is hozta, amiért a közönség Sóstóra érkezett. Sőt, Norbi a koncert elején megígérte, hogy nem fog esni az eső, és tartotta is a szavát. Van ilyen. 🙂
Szóval jó egy órán át sorjáztak az ismert slágerek, itt-ott alkalmi tánckarok is alakultak a nézőtéren, de a távolabbi padokról is sokan hallgatták kiválóan megszólaló dalokat.
Én meg mászkáltam, beszélgettem, fényképeztem, van néhány élőzés is a közösségi oldalamon.
A Zene Sóstón szombati koncertjén nem leszek ott, de ajánlom, hiszen egy kiváló zenészekből álló új zenekar, az All In Music Band garantálja most is a remek hangulatot.
A fotóalbumomhoz vezető képről meg annyit, hogy nekem ezek a pillanatok mindig fordítva vannak meg, mint az eredeti szándék, de ha ráklikkelsz, láthatod a többit is.
KLIKK


Programok, nyár, tervek, döntések

A mai egy amolyan melyik ujjamat harapjam írás.
Ha megnézed itt oldalt a program naptáramat, láthatod, hogy szépen gyűlnek a bejegyzések. A szubjektív bejegyzések, azok a programok, amelyek az érdeklődési körömbe kerültek. Ennél jóval több lesz a következő hetekben, de a szombatok már most fejtörést okoznak. Lássuk sorban!
Mindjárt a hétvége.
Beach Volleyball, azaz strandröplabda Nyíregyháza főterén csütörtöktől vasárnapig. Az idei kicsit más, jubileumi, számos kísérőprogrammal. Nekem kifejezetten tetszik, hogy külön esti bulit szerveztek, így remélhetőleg a pályán csak játék lesz. Aki múlt évben ott volt, tudja miről beszélek. Szóval érdemes lesz kinézni, azt hiszem.
Szombaton Gépészkovács Találkozó Újfehértón. Idén kicsit másképp, de nem mennék bele a politikába. Sok éve sikeres már a rendezvény a lelkes szervezőknek köszönhetően, remélhetőleg tovább él a hagyomány.
Délután Zene Sóstón, ahol egy viszonylag új bulizenekar, az All In Music Band a fellépő, ám valamennyien ismertek a helyi közönség előtt, szóval letettek már valamit az asztalra. Nos, erről a koncertről majd neked kell mesélned, nálam ugyanis összeakadt a Hajdúnánási Utcazene Fesztivállal. Utóbbi egy reménykeltő esemény, lelkes szervezőkkel, és igen sok fellépővel. Bizalmat szavaztam nekik, így ott leszek szombaton.
Ezen a hétvégén van a harmadik BOLDOGkisfalud Feszt is, ami most kimarad, bár volt kis mérlegelés, de az induló rendezvény kapta a bizalmat, ahogy annak idején az első BOLDOGkisfalud.
Júliusi szombatokon a Bátori Korzó műsorai okoznak fejtörést. Ez évek óta egy igen jól szervezett, hangulatos rendezvénysor Nyírbátor főterén, számos kellemes felfedezéssel az előadók terén. Még rágom a körmömet, hogy mikor, hol?
A Zene Sóstón programjában felfedezett gap augusztus első szombatján a Serfesztet sejteti. Bár erről helyi szokás szerint semmit nem tudni még, akár lehet érdekes is, vagy Bátori Korzó. 😉
A második augusztusi hétvége egyértelműen Révfülöp Blues, így kimarad a Zene Sóstón country.
Kicsit belegondolva az őszelőbe láthattad korábban, hogy a VIDOR-t , és néhány korábbi helyszínt és rendezvényt is sajnos érthető okokból elengedtem. Idén sem hiszek a csodákban, bár a VIDOR zenei részéről sem tudunk még semmit.
Ismert már azonban a Kerekdomb programja, amely az elmúlt években maradandó kellemes élményeket, emlékeket hagyott bennem, és itt had emeljem ki a Szűcs Pincészetet, ahol időnk nagy részét töltöttük. Az idei fesztivál műsorrend azonban nem hozta a hűha! felkiáltást, így nem lesz bérletem.
Kicsit messzire utaztam a tervekkel, de változások, új dolgok még jöhetnek.
Szólok majd.
A kép pedig múlt évi Kerekdomb.


Gyerecsak – GyerekSóstó

Amolyan hívószó is lehet a vasárnap induló GyerekSóstó első színpadi fellépőjének neve: Gyerecsak.
Régi terv volt már a vasárnap délutáni gyermekműsor Sóstón. A szervezők kitartása végül meghozta a sikert, és a vasárnapi részvétel igazolja, hogy akár a központi költségvetésből is érdemes áldozni Nyíregyháza kulturális életének e szeletére.
A vasárnap délutánonként érkező GyerekSóstón a 17 órakor kezdődő zenés műsorokon kívül egyéb hasznos időtöltésre is lehetőség nyílik Sóstó zöld részén 16 órától egészen 19 óráig.
Mielőtt belenéznél a fotóalbumomba, elmondom, hogy vasárnap Kovácsovics Fruzsina érkezik a sóstói színpadra 17 órakor, de érdemes már korábban kimenni Sóstóra. Igen népszerű volt például – értsd sokan vártak a sorra kerülésre – az arcfestés is.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Különleges jelenség Nyíregyháza zenei életében az AdHoc Team. Nem a napi slágerek tolmácsolásával fogják meg a közönséget, hanem megzenésített versek előadásával, amelyek között jócskán akad kortárs költő műve is.
Szóval nem – csak – az iskolai tanulmányokból ismert művek jelennek meg, hanem korábban nem hallottak is. Már ha nem vagy jártas a kortárs alkotások között, vagy nem jársz viszonylag rendszeresen a koncertjeikre. Én ez utóbbi vagyok. Így – bár sosem voltam az irodalom tanárok kedvence – igen jól érzem magam ebben a környezetben.
Szombaton is így volt ez, mikor az ablakon ki-kinézve hallgattam az ég morajlását.
Mit veszíthetek, legfeljebb hazaszaladok, gondoltam, és elindultam Sóstóra. Még éppen egy “Itt vagyok, kezdődhet is!” jópofizásra jutott időm, és már kaphattam is elő a fényképezőgépet, hogy ne maradjak le a kezdetekről.
Azt is szeretem a Zene Sóstón programokban, hogy sok az ismerős – van aki az elmúlt 7 évből, innen az -, aki ott ül a terasz szélén a töredezett virágágyás mellett a hozott széken, vagy van, aki elég korán érkezik, hogy helyet találjon valamelyik padon, és sokan csak a színpad környékén álldogálnak. No velük is el lehet úgy beszélgetni, hogy a meghajlásnál, ha nem szólnak, simán lemaradok a záró képről. Szóval jó ez.
Szerdán az LK Beat tánczenél majd, én pedig most megmutatom a szombat pillanatait.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – MeLounge

Én szóltam, hogy Sóstóra gyere a MeLounge koncertjére, ne a tv előtt szenvedj… 🙂
Szóval igen jó koncertet adott a formáció, és hiába rúgta ránk az ajtót a nyár, sokan álldogáltak a fák alatt, és üldögéltek az időközben megérkezett néhány padon.
A zenei kínálat most is változatos volt, és a helyi média is látogatást tett az eseményen, szóval akár láthatsz is majd részleteket.
Idén ez a második Zene Sóstón koncertem volt, ahhoz képest a közösségi oldalas élőzésem közben elég jól kezeltem a kihagyott lépcsőfokot. 🙂
Szombaton az AdHoc Team érkezik a sóstói színpadra. Ők is kedvenceim, gyere!
Van néhány képem most is, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats (Pila&Son)

Régen vártam már az újabb találkozásra, mert nagyon szeretem, amit, ahogy Piláék játszanak.
Biztosan sokan vannak így ezzel, de a szerdai összevissza időjárás sokakat elriasztott. Pedig ezekre a koncertre szakadó esőben is vevő vagyok.
Aki viszont ott volt, igencsak élvezte az előadást.
Mielőtt azonban megosztanám a képeimet, ide linkelem Gazdag Mihály remek videó montázsát Pila oldaláról, mert az eredeti helyén (nekem) hibát dob a megjelenítés.
Most pedig lássuk az albumomat, klikkelj a képre!
Szombaton a Tibi a hegyről érkezik a sóstói színpadra.
KLIKK


Towerful Events

Múlt évben a zenei kínálat alapján választottam ki a mikepércsi Towerful Events-et, azonban már az első napon kiderült, sokkal több ez, mint egy kiválóan szervezett zenei esemény.
Azon túl, hogy olyan neves előadókat vonultatott fel, akik nagy része a környéken sem látható, egy családias, befogadó társaságba csöppentem.
A további napokon már szinte családtagnak érezhettem magam.
Idén már vártam az eseményt, terveztem vele már akkor is, mikor még nem voltak ismertek a fellépők.
A tervezés nem volt nehéz, és később sem lesz az. Meg kell nézni, mikor van pünkösd, és beírni a naptárba: Towerful Events- Fest of Fifty. Ennyi. Biztosra mehetsz, a többiről a szervezők gondoskodnak.
Ott voltam tehát idén pünkösdkor is, de erről már meséltem.
Idén azonban volt mégegy nap. No, most jutottam el oda, hogy erről meséljek.
Szokás szerint a kezdésnél kicsit korábban érkeztünk, és bekuckóztunk a pünkösdkor is elfoglalt helyünkre.
– Örülök, hogy itt vagytok! – lépett hozzánk kezet nyújtva Czapp József református lelkész, a rendezvény szervezője, megálmodója.
– Hol máshol lennénk? – válaszoltam őszintén.
A színpadi előkészületek alatt meglátogattuk a kedves, mosolygós büféseket. A zsíroskenyeret és a grill ételeket nálunk most is legyőzte a frissen sült rántotthús.
– Vegyetek kenyeret, és uborkát! – hangzott az invitálás.
Ezután eléggé nehezemre esett a koncert kezdés közeledtével elindulnom a fényképezőgépért. Láthattad a közösségi oldalamon, mennyire marasztalt a kényelmes babzsák. 🙂
A Little G Weevil and His Band alapozta meg az este hangulatát. Hatalmas műsort, hangulatot csináltak a kiváló zenészek.
A godfater-nél a beállás is jobb volt, mint sokaknál a koncert. Mondjuk jó hosszúra is sikerült, de minden percét élveztem. Aztán meg jött a koncert, az őrület.
Az is bebizonyosodott ismét, hogy nem igaz, hogy ezek a zenék nem mozgatnak meg tömegeket. Itt had legyek büszke a számos nyíregyházi ismerősre, ismerős arcra, akik erősítették a nagyszámú közönséget.
Ahogy láttam, senki nem bánta meg a száz kilométeres utat. Mondjuk nem lenne rossz itthon sem pár ilyen rendezvény, de a napok történései nem ezt erősítik. Sebaj, utazunk!
Hálás vagyok a Czapp Józsefnek, és csapata minden tagjának a vendégszeretetért, és hogy megélhetővé tették számunkra ezt az élményt.
Találkozzunk újra, addig pedig idézzük fel az estét fotóalbumom képeivel!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat – Tiszavasvári

Mikor úgy jó három évvel ezelőtt – a vasárnapihoz hasonlóan rendezvényhez kötött – Atilla Fiai Társulat koncert után haza indultam Újfehértóról, elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem újra látni a produkciót – immár maszk és korlátozás nélkül -, biztosan ott leszek. Vasárnap érkezett el a pillanat, amikor a csoda újra megtörtént.
Ezúttal Tiszavasváriban volt a rendezvény része az előadás.
Nagyon készültem rá. Megnézegettem a korábbi képeimet, visszagondoltam az akkori dolgokra, és délután útra is keltünk.
Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt az előadás most is. Tiszavasváriban a rendezvényeknél “megszokott” számomra a kiváló színpadtechnika. Most is nagyon jól szólt minden, és a világításra sem lehetett panaszom, még ha a közösségi oldalas élőzésemben sikerült is szembe állnom egy lámpával. 🙂
Szóval a közel két órás produkció ismét szép emlékeket hagyott bennem, jó volt ott lenni, bolyongani a nézőtéren fényképezés közben.
Külön köszönöm a kedves figyelmességet, hogy készíthettem néhány fotót a Találkozások Háza erkélyéről is.
Nem volt könnyű a válogatás, de elkészült a nem rövid fotóalbumom. Ha látni szeretnéd, klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Széles a Tisza

Viszonylag friss nálam a tiszalöki rendezvény. Nekem a második volt szombaton, egyébként pedig huszonötödik. Igazán fellépők, program alapján szoktam úticélt választani, most is így volt.
Korábbi koncert élményeim alapján esett a választás a nap két fő előadójára. Mondjuk egyik formáció sem zenél az autómban, és itthon sem hallgatom őket, de a koncertjeiknek van egy hangulata, ami miatt útra szoktam kelni olykor.
Az időjárás nem volt rendezvénybarát, és a történésekhez is túl korán érkeztem. Nem is szólnék most a felvezető koncertekről.
Úgy 8-9 éve találkoztam a Gypo Circus-szal. Az egy emlékezetes koncert volt a kecskeméti rendezvény kiváló szervezése, és a műsor miatt is. Remek buli volt, melyhez nagyban hozzájárult a zenekar frontembere, aki egy percre sem hagyta pihenni a zenekart, és a közönséget sem.
Szóval voltak elvárásaim, amik nélkül biztosan egy jó koncertnek értékeltem volna a műsort, így azonban, ebben a felállásban bár hibátlan volt, de erőtlen is a korábbi emlékeimhez képest.
A délutáni többszöri eső sokakat elüldözött, de a Balkan Fanatik koncertjére újra kezdett megtelni a tér. No, ők azt hozták, amit vártam, és ehhez Copy Con színpadi produkciója is hozzátett. Mondom ezt úgy, hogy általában ki lehet üldözni a világból a rap-pel. Szóval megmentették az estét.
Én mondjuk csak másnap mentettem a képeimet, és beletelt kis időbe, míg kiválogattam őket, de most itt a fotóalbum az estéről.
Klikkelj az ittenire!
KLIKK