Idus

Arról beszélgettünk minap, hogy egyre kevesebb nyíregyházi rendezvényen vagyok ott. Arról is beszélgettünk, hogy egyre több a természetben készült album. És arról is, hogy mennyire nem tudtam címet adni régen a képeimnek.
Nos, most kiderült, hogy ezt a címet is használtam már a blogomban, szóval nem túl indokolt a múltidő. Persze az idei albumaim közel egy harmada készült csak szülővárosomban, két harmada pedig a természetben, szóval csak volt igazság abban, amit mondtam. 🙂
De nem untatlak statisztikákkal, hiszem nem igazán szoktam ilyet készíteni, mert nem tartom fontosnak.
Egy ideje ilyentájt szétnézek az ünnepi díszbe öltöztetett városunkban. Persze ez sem rendezvény látogatás, az ünnepi beszédek nem igazán érdekelnek, járok emberek közt, járok boltba…
Idén is a Petőfi téren kezdtem. A tavaszi virágzás jobbára koszorúk formájában érkezett el a Petőfi szoborhoz, és látszott, hogy az érdeklődés is alább hagyott a korábbi évekhez képest. Ami viszont felháborított, az az egyik oldalukon fehéren hagyott zászlók. Ennyire rosszul menne az óvodáknak? Nem hiszem, hogy a gyerekek adták fel a festegetést.
Néhány ilyet a Kossuth téren is találtam, gondolom, ugyanaz a csapat az ötletgazda.
A főtérre egyébként időben érkeztem. Éppen pakolt a katonazenekar, bontották a színpad technikát, és a résztvevők is szétszéledtek már. A tér padjain néhányan pihentek még.
Közel egy órát töltöttem a téren, persze nem csak fényképeztem. Ahogy a Petőfi téren, itt is találkoztam ismerősökkel. Ezt a hangulatot szeretem. 😉
A képeket pedig az ittenire klikkelve nézheted meg.