2023.03.30. csütörtök, 09:17
Pár évvel ezelőtt készítettem egy képet, amelyen a Kodály iskola hatalmas csillogó üvegtábláján tükröződik az akkori művház épülete. Pár napja fényképezőgéppel arra járva eszembe jutott.
Aztán kicsit tovább gondoltam, és mentem egy kis kört a belvárosban.
Mondjuk a felvezető képet nézve eszembe jutott, hogy költhették volna a pénzt az ablakokra is, ahelyett, hogy kidobják rajta…
De legyen most elég ez a szöveg a fotóalbumhoz! Klikkelj a képre!
2023.03.23. csütörtök, 09:38
Viszonylag sok időm lett az utóbbi napokban, és némi ügyintézés is gyakran szólított a város különböző pontjaira. Kicsit szomorúan azt kell mondanom, mintha az illetékesek elfelejtették volna, hogy megérkezett a tavasz – eltekintve persze a favágásoktól-, és most azok is kilépnek a lakásból, akik egyébként nem nagyon szoktak.
Félbehagyott dolgok a város minden pontján. Olyan “a projekt lezárult, felejtse el” érzésem van például Sóstón, ahol a sok héttel ezelőtt kidőlt fa nagyobb részét feldarabolva elvitték – a maradékon meg látszik egy félbehagyott fűrészelés nyoma -, meg ha már ott voltak, kivágtak mellette egy fiatalt is, de az öreg gyökere, és a törzs egy része, a kifordult járda kockakövek éppúgy ott hevernek, mint a mólókon a körbehúzott sárga szalag, hogy a hetekkel ezelőtt újra beszakadt szökőkút átjáróról ne is beszéljek. Vagy említhetném a fürdőház végében lévő új WC állapotát, amitől “Fúúúj” felkiáltással menekült el a hölgy, aki a 100 forintot nyilván nem ezért a látványért dobta az ajtónyitó automatába.
De Bujtoson is hasonló a fahelyzet. A kivágott fák jó része ottjártamkor ott hevert az áldozati helyen, a sárban dagonyázó, fűnyűvő járművek nyomait sem akarta eltüntetni senki, de a belvárosban sem kerültek elő a padok az agyonkövezett “sétálóban”, ahol a kismotorosok (nem elektromos roller, hanem rendes benzinmotoros) is vígan rodeóznak az ijedt kisgyermekes anyukák, és az egykerekező diszkópatkányok között.
Persze nem ezért mentem egyik helyre sem, csak bosszant ez a gazdátlanság.
Szerencsére a természet a Bujtoson is teszi a dolgát, így nem csak a leírt szomorúság fogadott.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!
2023.03.21. kedd, 08:27
Réges-régen, mikor még munkanap volt a legszebb tavaszi ünnep, a mi “lázadásunk” az volt, hogy szabadságot vettünk ki március 15-ére. Ha szabadság, hát szabadság. 😉
Akik emlékeznek azokra az időkre, emlékeznek a Kossuth tér hatalmas gesztenyefáira, és a korlátra, amely a nagy zöld övezetet határolta. Maradt még valamennyi ebből a korlátból. Pont annyi, hogy a maradék zöldet határolja. Szóval ezen a korláton üldögéltünk a Bessenyei Könyvesbolttal szemben. Néztük az elhaladó autókat, embereket, süttettük magunkat a napon, beszélgettünk, és természetesen kokárdát is viseltünk.
Nekem ma is ezt az érzést jelenti ez a pár nap. Ma sem megyek a “központi ünnepségre”, de ma is ünneplek. Ha esik, ha fúj.
Nem ülök már a korláton, de látom az újakat, és kicsit szomorú vagyok azért, amit ebből az ünnepből csináltak.
Ebben az évben esett is, fújt is, de előző nap kitűnő idő volt. Ezt is, azt is megmutatom a fotóalbumomban.
Klikkelj a képre!
2023.03.17. péntek, 13:05
Múlt pénteken ráértem, és a nap is. Szóval szép napsütés volt, mikor a vállamra akasztottam a fényképezőgépet, és elindultam Sóstóra. Viszonylag gyakran jártam arra eddig is, de általában csak telefon volt nálam, és a munkaidő utáni fényekre vadásztam.
No, most nem. Nappal, délelőtt, meg ilyesmi. A szél sem zavart, elkezdtem felfedezni a hétköznap délelőtti Sóstót.
Mit találtam? Élni akaró árvácskákat, kockakő cserélő munkásokat, hitárusokat, ütött-kopott Vigadót, kacsákat, teknősöket, ismerősöket, ismeretleneket, futókat, sétálókat, felhőket.
Ezekről szól a mai fotóalbum. Klikkelj a képre!
2023.03.08. szerda, 08:39
Miközben a bejegyzést írom, Republic szól a háttérben. (Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz.) Viszonylag ritkán fordul ez elő velem, de a hétvége felhozta a régi emlékeket. A házibulit, amikor az Ifiparkból Cipő is velünk jött. Meg a hétvégén is volt egy kis szomorkás emlékezés. De nem szaladok előre.
Nagyon nem siettünk a térre szombat reggel. Kényelmes ébredés, reggeli, kávé, aztán séta. A régiségvásár felől közelitettük meg a Kocsonyafesztivál utcáját. Nem sokat időztünk, mert kíváncsivá tett a nagyszínpad induló produkciója, a jazz táncklub. Ott is elég hamar végeztünk, még a fényképezőgépet sem vettem elő. Nem éreztem a jazz lüktetését a zenében, inkább egy szokásos soklánykás tánc volt valamilyen zenére, amiből elég sok volt egyébként is a fesztiválon, csak akkor Dj állt egy asztal mögött. (Nem, nincs Dj fóbiám, de ha tehetem, élő zenét választok.) Visszasétáltunk hát a Villanyrendőrhöz, mert ott még nem ébredt fel a Dj. Kis Zsanna-Manna és kocsonya nézegetés után vissza indultunk a nagyszínpadhoz.
Közben benéztünk a sarki pékségbe egy kávéra. Itt ért az a megtiszteltetés, hogy válthattam néhány szót Rózsa Edittel, a Kocsonyafesztivál jogtulajdonosával. Ő az, akinek korábbi Kocsonyafesztivál szervezései pár évig február végi kirándulásokra csábítottak. Bízom benne, hogy megtalálja a megfelelő szervezőt, vagy saját kézbe veszi a szervezést, és egy év múlva ismét a régi, megérdemelt fényében tündöklik majd a rendezvény.
De hagyom most az ötletelést, és folytatom a Latin Projekttel. Velük biztosra mentünk, hiszen múlt évben Nyírbátorban is remek előadást láthattunk tőlük. Igazi délelőtti csendes hangolódás volt, kedveltem most is.
Utána azonban volt közel két óránk, így betértünk a szállásadónk által ajánlott, és tegnap már agyondicsért Bárkába. A pazar ebédhez, kiváló barna sört kaptam, és nagyon gondolkodtam egy délutáni szunyókáláson. 🙂
Ám hamar elvetettem, hiszen volt egy másik tervezett koncertem.
Jó pár évvel ezelőtti Kocsonyafesztiválon egy éjszakai hazasétámat szakította félbe a Crossroad basszusgitárjának távoli dörmögése. Szerencsére megtaláltam a a zenekart, ahogy másnap, és a következő években is néhányszor. Egyszer még Göncön is megleptük őket. Hogyan kapcsolódik ez a jelenhez? Nos, a Mohikán gitárosa, Sivák Zsolt korábban ezt a formációt erősítette. Jó ideje követem a formációt, de csak most sikerült élőben látnom a csapatot.
Élmény volt, és az hosszú idő utáni találkozás is. Meg most nagyjából ezért szól a Republic.
A koncert közben sikerült elhagynom a napellenzőt az objektívemről. Talán már korábban is elrepedt, amit nem vettem észre. Szóval elszaladtam varázslót keresni. Vannak fenntartásaim a mostanában mindenhol febukkanó toborzásokkal, itt sem éreztem helyénvalónak, de végül nekik volt ragasztószalagjuk, amivel sikerült kisebb csodát tenni.
Az albumban majd látod azokat a képeket, amelyeket szinte nappal szemben, napellenző nélkül készítettem.
Mire nagyjából a Balkan Fanatikkal egyidőben visszatértem a térre, komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan fogok pár képet összehozni koncertjükről. Ekkor kezdtem bánni, hogy nem vettem át a dél körüli telefonos hívás után a passt, de már késő volt. Annyira azért nem lett gáz a pár kép, és külön köszönet a nézők azon részének, akik elől olykor kitakartam Líviát, vagy Yorgost. 😉
Nagy volt a kisértés, hogy hegyet másszunk a koncert után, de a lustaság, és a korábbi fesztiválok élmény emléke a Szinva teraszhoz vonzott.
A záró képek a jégfaragás látványos pillanatait örökítik meg. Ezekkel színekkel zártuk végül az idei Kocsonyafesztivált.
Végül nem bántuk meg, hogy ott voltunk, rákészülve, előre elfogadva azt, amit kapunk nem volt csalódás, de ez azért messze volt a régi, igazi fesztiváloktól.
A beszélgetések reményt adnak arra, hogy a következő már az igazi lesz. Én hiszek benne, és drukkolok, hogy sikerüljön. Sok munka lesz, de most lássuk az albumot, és bízzunk a jövőben!
Klikkelj a képre!
2023.03.07. kedd, 10:00
Ott tartottam tegnap, hogy megérkeztünk, túl vagyunk a perecen, az ebéden, a kávén, és indul a felvonulás.
Már a gyülekezésnél sok ismerőssel találkoztam. Érkezett farkaskedvelő csoport Nyíregyházáról, ott volt a Kard és Kereszt Johannita Testvériség csapata, akik korábban Sárospatakon megkímélték az életemet, 🙂 Brecca és Brecus, és biztosan kihagytam valakit.
Eszembe jutott a pár évvel ezelőtti felvonulás, mikor olyan köd volt, hogy a menetet alig lehetett látni, meg egy másik, mikor nagy szemeteszsákokba burkoltam magam, és a felszerelést a hatalmas hóesésben. Szerintem a boltban most is azon gondolkodnak, minek kellett egy félig elázott fotósnak az a hatalmas, fekete szemeteszsák. 😉 Most azonban napsütés kényeztette a szép számú jelenlévőt.
A Villanyrendőrtől a nagy színpadig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobb képeket készíthessek. Ez nem volt egyszerű, mert sokan gondolták úgy, hogy csatlakoznak a teljes útszélességet betöltő felvonuláshoz oldalról. Az eredményt láthatod majd.
Megérkezve a Szent István téri színpadhoz a tömeg összezárt a felvonulók mögött, következtek a megnyitó beszédek. A város polgármestere, majd Rózsa Edit, a fesztivál jogtulajdonosa és motorja fejezte ki reményét, hogy a “visszatérő” rendezvény ismét átveszi tavaszindító szerepét Miskolc rendezvényei között.
A zenei programokat a Készenléti Rendőrség Zenekara indította a nagyszínpadon. Megjelöltem még az őket követő Dirty Slippers-t is, de sikerült kezdésükre jókora csúszást összeszedni, így pár percig hallgattuk őket.
Azt gondolom, érdemes lesz a későbbiekben ha nem is színpadmestert, de egy felelős, mindenjogú szervezőt megbízni az idővonal kezelésével, amit a fellépőkkel is tudatni kell. Mondjuk “ha azt mutatom, hogy 1, akkor kb. 3-5 percetek van a búcsúzásra, aztán kirúgom a konnektort” jogkörrel. 🙂
Szóval elpályáztunk a főszínpadtól, mert a szomszédban a Zenegép játszott, melynek tagjai számos más formációban, helyen is megmutatták már tudásukat, amit nagyon élveztünk. Szóval biztosra mentünk, és hogy a megszólalásuk nem volt tökéletes, az azt hiszem, leginkább a Miskolc színpad technikájának volt köszönhető. Ezt később más, ezen a színpadon elhangzó produkció is alátámasztotta.
Nem nagyon mászkálhatunk el, mert következett az a koncert, amire én személy szerint kihegyeztem a napot.
Újra a nagyszínpad, ahol éppen a Dj panaszkodott a közönségnek, hogy milyen kevés ideje maradt.
Ismét egy “azt gondolom” pár sor. A fesztivált eluralták a Dj-k, amit egy élőzenére készülő rendezvénynél nem jó megengedni. Utánaolvasva kicsit az új szervezőnek, ezen nem csodálkozhattam, de ez szerintem nem jó irány. A Dj-nek hézagkitöltő szerepe lehet ilyen rendezvényeken, és ezt tudatosítani kell. Másrészt kicsit ágyúval verébre a dolog, mert a “produkciójának” semmi köze sem az előző, sem a következő programhoz, így nem áll meg a “közönség ott tartás” dolog sem. Tapasztalataim szerint a technikusok nagyon sok kiváló zenével, és jó ízléssel rendelkeznek, és általában jobban is tudnak kapcsolódni a helyzethez. Az anyagi oldalról nem is beszélve, hiszen itt most elég sok hivatkozás történt a szűkös anyagiakra, amiért még kevésbé indokolt a DJ dömping.
Szóval nagyszínpad ismét, és Pandóra Projekt. Nyilván elfogult vagyok velük – ha szétnézel a blogomon, megtalálod, miért -, de azt gondolom, színvonalas produkcióval álltak most is színpadra, és ők valóban a színpad elé hozták a közönséget az őket követő fő koncertre.
Itt az én pénteki beszámolóm véget is ér, mert nagyjából sikerült teljesíteni a “tervet”, és időközben sem merült fel más, ami tovább a téren tartott volna.
Az itteni képre klikkelve megnézheted, mit sikerült elhoznom a nap hangulatából. Folyt. köv.
2023.02.20. hétfő, 10:01
Ebben az évben is eltemettük a telet. Igaz, sok havat nem hánytunk ezen a télen, de a tavasz tartogathat még meglepetéseket.
Szombat délután három óra előtt kezdtünk gyülekezni Tokajban, a Világörökségi Bormúzeumban, ahol játékos előadások során ismerkedtünk az ilyenkor aktuális népszokásokkal.
Sokszor repült a kakasbáb, és olykor a nézők is elhajoltak a bekötött szemmel hadonászó ifjak elől. De volt seprű táncoltatás, érkezett a kecske, a medve táncoltató, sőt, a gólya is berepült kis időre.
Rövid “házastársi” torzsalkodás után Cibere vajda és Konc király küzdelme során a tavasz ifjú lovagja legyőzte a tél harcosát.
A telet jelképező szalmabáb múzeumbeli elbúcsúztatása után a bábot kísérő menet a Bodrog partra vonult, ahol újabb “papi búcsúztató” után a kiszebábu elégetésével végleg búcsút intettünk a télnek.
A múzeumba visszatérőket fánkkal, teával kínálták.
Kicsit sokat beszéltem, de ha klikkelsz a képre, láthatod, a fotóalbumom sem rövid.
2023.01.12. csütörtök, 08:48
Az idei év harmadik “tekercs filmjét” szabadságom utolsó napján, pénteken lőttem el.
Ez is koradélutáni kiruccanás volt, ebből adódóan nem mentem messzire. Ezúttal egy számjegyű úton hagytam el a várost.
Persze mikor megérkeztem a császárszállási tó – tudom, hogy Oláhréti tározó a neve, de nekem így maradt meg – partjára, haragos felhők kezdtek gyülekezni. Így aztán a mai egy egészen más hangulatú fotóalbum lesz, mint a napsütésesek.
Nagy volt a csend, csak néhány horgásszal futottam össze, meg teszteltem pár mólót. Megúsztam. Illetve nem kellett úsznom. 🙂
Az fotóalbumom most is rövidke, de jó volt kicsit sétálgatni itt is.
Klikkelj a képre!
2023.01.10. kedd, 09:55
A szabadságban az a jó, hogy nagyjából akkor mégy világgá, amikor akarsz. A múlt évről áthozottban pedig az, hogy több marad az ideiből. 🙂
Szóval az év első hetét még “felkészüléssel” töltöttem. Így történt, hogy múlt szerdán, mikor kisütött a nap, elindultam Tokajba.
A nappalok még nem igazán hosszúak, így csak egy kisebb hegymászásra futotta fényképezőgéppel, meg egy sétára a főutcán.
Azért így is jó volt, meg rám is fért kis lépcsőzés. Ráadásul még kedves ismerősökkel is összefutottam, így egy kis beszélgetés is belefért.
A lassan hagyománnyá váló egy tekercs filmnyi albumban az itteni képre klikkelve lapozgathatsz.
2023.01.06. péntek, 09:35
Írtam korábban, hogy az év első sétáját – mondhatnám, természetesen – Sóstón kezdtem.
Szeretem Sóstó természetes részét. Remek napsütéses idő volt, nem csoda, ha szinte kerülgetnünk kellett egymást az egyre inkább beszűkülő térben.
Most kivételesen a zenélő szökőkút rideg, üres betonteknőjéhez is elsétáltam, de csak azért, hogy készítsek egy képet a Svájci lak megmaradt fák felőli oldaláról. Érdekes módon a LED lámpák giccse nélkül nem igazán választotta senki a szökőkút látványát, annál inkább a tó körüli napfényt. Ja, a tömegigény…
Szóval a napfényt követve igyekeztem feltöltődni, és elkészíteni az év első, fényképezőgépes fotóalbumát. Szerencsére hamar fel kellett adnom, hogy ne legyenek emberek a képen.
Van még remény.?
Ha belelepozol a fotóalbumba az itteni képre klikkelve, jóval pozitívabb élményben lesz részed, mint a szövegem olvastán, de kicsit elkeserítő Nyíregyháza tüdejének elbetonosítása.
Nézzük azonban Sóstó ragyogását!
2023.01.05. csütörtök, 08:34
Komoly rajongója vagyok a Bordó Sárkány zenekarnak, de az év számomra utolsó koncertjén találkoztunk olyan ismerősökkel, akik idén több koncertjükön voltak, mint mi. Örülök, hogy ennyire megkedvelték ezt a remek zenét.
Szóval december utolsó előtti estéjén Debrecen felé vágtuk a ködöt. Eredetileg kis főtéri nézelődést is terveztünk, de ez végül elmaradt, így egyből a Nagyerdei Víztoronyhoz mentünk.
Javában tartott még az A Nyughatatlan beállása, kicsit még beszélgettünk a bejáratnál, aztán megnéztük, hol töltjük majd az estét. A rockabilly érdeklődésem partvonalán áll, így a toronyban kedves ismerősökkel beszélgetve töltöttük az első koncert idejének jó részét.
A Bordó Sárkány koncert kezdésére azonban már a kordonnál álldogáltunk. Nem vagyok egy táncos típus, de nem mondhatom, hogy mozdulatlanul álltam végig a koncertet.
Szóval most is, mint mindig igen jó választás volt velük zárni az évet. Ahogy Laci mondja a Szőlőtaposó videóban: Még ilyet! 🙂
Nem csoda hát, hogy nem nagyon fényképeztem, de azért mutatok néhány hangulatképet, ha klikkelsz az ittenire.
2023.01.04. szerda, 10:05
Évekre visszanyúló hagyomány, hogy év végén, a két ünnep között hazalátogat a Jurij zenekar.
Általában ott vagyok, bár volt néhány kihagyás. Most azonban eldöntöttem, hogy velük zárom a nyíregyházi koncertévet.
Azt is biztosra lehet venni ezeken a koncerteken, hogy sok kedves ismerős választja a bejglilejárásnak ezt a módját, így jó kis beszélgetős találkozások várnak.
Most két koncert volt. A Crunch és a Jurij zenélt nekünk.
A Crunch zenekarral viszonylag kevésszer találkoztam koncerten, a tagokkal azonban sokkal többször. Miután jól megbeszélgettük érkezés után, kivel mi történt az elmúlt időszakban, már kezdődött is a koncert. Miután fényképezőgépet is vittem magammal, így erről a műsorról is lesznek képeim.
Napközben a Ladilom című dallal hangolódtam a Jurij koncertjére, és bár a zenekartól nem hangzott el a dal, a visszataps közben azért a lelkes közönség csak elénekelte.
Jó este volt tehát ez is, és remélem, marad a hagyomány a jövőben is.
A képre klikkelve mindkét koncertről találsz fotókat.
2023.01.01. vasárnap, 10:26
Nem mondok újat azzal, hogy elég gyakran megfordulok Sóstó természetesnek megmaradt részén, mint ahogy ma is várható. Van egy másik tervem is még a múlt évvel kapcsolatban, de erről majd.
Most a karácsonyi sóstói sétám alatt készített képeket mutatom meg amolyan újévi jókívánságként.
Ezen a napon nem csak a mobil volt nálam, és nem is munkaidő utáni sétát terveztem. Az időjárás nem olyan volt, amiről a fotósok álmodnak, de Sóstó bármikor megmutatja szép arcát, csak ügyesen kell megválasztani a séta útvonalát.
A mai albumban sincs sok kép, de nem is akartam gyűjtögetni még hozzá. Ez a nap ilyen volt, és örülök, hogy arra jártam.
Lapozz bele az albumba a képre klikkelve!
2022.12.30. péntek, 10:55
Az ünnepek egybefüggő szabadnapjai nem csak a családi együtt eszegetésre jók, de kiváló lehetőséget biztosítanak rövidebb-hosszabb kirándulásokra is.
Nem vagyok egy nyakig medencében üldögélős, sokkal inkább a világgá menés a kedvencem, még ha a világ olykor csak pár tíz kilométer is.
Karácsony egyik napja is ilyen világgá menés volt, és ebben az sem zavart, hogy vágni lehetett a ködöt a környéken. Majd csak felszáll egyszer, gondoltuk.
Végül inkább magasra mentünk, a köd fölé. de ez sem tartott sokáig.
Az első megálló Tokaj volt. A város mintha aludt volna. Talán két emberrel találkoztunk, míg végigsétáltunk a főutcán. Végül a folyóparton kötöttünk ki. A jóideje itt folyó munkálatok miatt régen jártunk erre, és most is csak végigsétáltunk a hídtól a központig.
Furcsa dolgok történnek mostanában. Fákat vágnak ki, gallyaznak le, és a szabaddá vált téren építenek valamit. Itt legalább fából, még ha nem is világos jelenleg a funkciója az építménynek, és elég érdekes beton alap.
Hamar tovább indultunk. Ekkor jött az ötlet, hogy menjünk a köd fölé. A Szent Teréz Kápolnához sokszor ellátogatunk, mert gyönyörű a kilátás, és jó a levegő még ködös időben is. Most szerencsénk volt, mert éppen volt még lehetőségünk messzire nézni. Pár perc után azonban a felhők mindent betakatrak.
Nagyjából ennyi a mai egy tekercs film. Klikkelj a képre, és nézd végig!
2022.12.21. szerda, 10:01
Úgy hozta a sors, hogy december első estéjén nem kellett vacsorát készítenem magamnak. Erre az estére ugyanis a munkahelyemtől kaptam az esti étket. Persze érte kellett menni Debrecenbe. 😉
Röviden céges vacsorára indultam december elseje estéjén. Adott volt az ötlet, hogy korábban megyek, és viszek fényképezőgépet. Ez mégsem gasztro bejegyzés lesz.
Úgy számoltam a pár nappal azelőtti hazai fényleképezésős fél órám után, hogy egy órát szánok erre. Ez azért volt fontos, mert időre mentünk az étterembe.
Hogy spoilerezzek, majdnem elkéstem. Szóval legalább még egy félóra elkelt volna. Nem véletlen, hogy Európa 20 legszebb adventi látványossága közé került a debreceni.
A Csapó utca sétáló részén érkeztem, így adva volt, hogy befordulok a Dósa nádor térre. Ez az egyik része a látványosságnak, meg hát így a tér túlsó végénél pont át tudok menni a Piac utcára, ami szép felvezetést ígért a Kossuth térre.
A Dósa nádor téren fénykarácsonyfák, és szelfi padok állnak, és körben árusok (megyénkből is), és egy színpad. Nem időztem sokat, így árakat nem tudok, de csodák nincsenek.
A Rózsa utcán át értem a sétáló végére. Tudtam, hogy itt többek közt fotókiállítás is vár, mégis elámultam, a megjelenésen. A Magyarország 365 fotópályázat képei sorakoznak az út két oldalán. Gyönyörű alkotások, este is kiváló megjelenésben. Sőt, talán este az igazán hangulatos.
Jelentős időt töltöttem a képek nézegetésével, de ekkor már tudtam, kicsit sietnem kell. Így jutottam a nagytemplomig, ahol szembesültem azzal, hogy kétoldalasak a képtartók. Így pillanatokat töltöttem a jégpályánál, a hütténél, és úgy általában a vendéglátó résznél.
Pár percet még beszélgettem nyíregyházi ismerősökkel, majd az órámra pillantottam.
Itt ért véget a debreceni nézelődésem. Nem tudom, megyek-e mégegyszer arra, de kedvem van egy kényelmes mászkáláshoz abban a hangulatban.
Nagyjából ezeket a dolgokat találod meg a fotóalbumomban is, klikkelj a képre!
2022.12.12. hétfő, 09:43
Úgy nagyjából két hete gondoltam úgy, szétnézek Nyíregyháza belvárosában.
Először szombat délelőtt tettem egy sétát, amolyan felmérés félét. Ez elég rövidre sikerült. Ahogy elnéztem, leginkább idén is a Király család uralja a forgatagot, és van néhány kézműves dolgokat kínáló faház. Az elrendezés a múlt évi, talán a Kossuth szobor előtt kicsit kevesebb a fény.
Persze ez utóbbi hétfő este derült ki, mikor a villanyfényes képeket készítettem.
Közvetlenül munkaidő után indultam, és nagyjából fél órát töltöttem a téren. Közben megnéztem az árakat is, illetve beszélgettem egy ismerőssel többek közt a forralt borról. Örültem, hogy ez engem nem érint.
Azt terveztem, hogy havas képeket teszek még az albumba, de a hó írásomig nem lepte be még a teret, így talán majd megyek egy újabb kört. Van még idő karácsonyig. 🙂
Meglátjuk.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
2022.12.07. szerda, 10:49
Mikulásos nap volt a vasárnap. Délelőtt a motorosok hoztak sok mikulást, délután pedig a korzós gyerekműsorra érkezett meg.
Ma ez utóbbiról mondok pár szót, és mutatok képeket.
Október elején, a Burattino Bábszínház nagyhalászi előadása előtt került szóba a várható mikulásos zenés műsor, aztán a héten pontosítódott az esemény, így vasárnap délután teljes fénybizonytalanságban, így aztán hatalmas táskával szinte minden fotós cuccomat magammal cipelve érkeztem a helyszínre. Természetesen kicsit korábban, ahogy kell. 🙂
Hamar kiderült, felszerelésem határait súrolja a fényesség, de azért viszonylag kevés dobott képpel sikerült megörökítenem a MoGyoRó Trió műsorát.
Meglepően sokan eljöttek a műsorra, így remek interaktív előadás sikeredett. Óriásbábok, és később a mikulás és a krampusz is emelték a jó egyórás program színvonalát. A gyerekek mellett a szülőknek is jutott szerep az előadáson.
Kellemes délután volt, nézd meg a képeimet az ittenire klikkelve!
2022.12.06. kedd, 10:04
Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.
2022.11.24. csütörtök, 09:55
Nem véletlen a cím, és az sem, hogy utolsó napomon érkeztem az egri várba.
Természetesen tervezgettem az utazást, természetesen utána olvasgattam kicsit, és ezek alapján döntöttem így. Tudható volt számomra, hogy építkezés folyik, és látható volt, hogy ez nem minden esetben felújítás, sokkal inkább valaminek az építése.
A borult, esőre álló időben mégis úgy döntöttem, irány a vár. Kedvenccé vált parkomon keresztül sétáltam át most is. Útközben felidéztem néhány emléket, és már a pénztárnál is voltam.
Mondtam a néninek, hogy szeretném megnézni közelebbről a légkalapácsokat, melyek hangja messzire elhallatszott. Gondolkodás nélkül, mosolyogva adta a belépőt.
– Vajon hányszor sütik el ezt a “viccet”? – szégyelltem el magam.
Aztán hamar eljutottam az építőkig. A belső várkapu után felmentem egy lépcsőn, és egyszer csak megjelent egy építőmunkás egy gerendával. Hogy Hadházit idézzem, egy darabig “néztük egymást, mint Noé és a harmadik teve”, aztán visszafordultam elkönyvelve, hogy az biztosan építési terület.
Besétáltam a belső információhoz – ellépve egy vitéz és két kísérője útjából -, ahol közölték, ha nem akarok délutánig várni a vezetésre, eredjek előbbiek nyomába. A vaskapunál értem utol őket, és ettől kezdődött egy nagyon érdekes, sok információt tartalmazó séta. Hamar kiderült, hogy a két kísérő már részt vett valamilyen mesélős túrán, mert vitézünk – aki egyébként igen felkészült volt – folyamatosan kérdezgette őket.
A jó fél órás sétán megismerkedtünk a vár történetével, majd megnéztünk egy valóság vs. Egri csillagok kiállítást.
Ezt követően egyedül bóklásztam még vagy egy órát. Ekkor állapítottam meg, hogy nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem inkább a modern építőanyagok felhasználása. Ez szerintem nem tesz annyira jót a várnak, de határozottan jobb, mintha hagynák elpusztulni.
A karácsonyfaégő sor felfedezése a várfalon, és a felerősödő szél hatására fejeztem be a vártúrát.
Kifelé betértem még a pénztár épületébe, ahol egy réteggel bővítettem öltözékemet, és kicsit beszélgettünk a pénztáros nénivel, így talán nem az a “tapló látogató” kép maradt rólam, ami kialakulhatott érkezésemkor.
Hazafelé még elidőztem a parkban, szereztem estére ebédet, és indultam csomagolni.
Erről már nincs képem az albumban, amit a képre klikkelve nézegethetsz.
Így albumon kívül pár szó még a haza utazásról. Vasutazás rész. 🙂
Kicsit ijedten konstatáltam péntek reggel az egri vasútállomásra érkezve, hogy benn áll a Füzesabony felé induló vonat. Loholtam hát, hogy elérjem, bár a kalauzok elég nagy nyugalommal álldogáltak mellette.
– Ez még az előző – mondták mosolyogva – de inkább jöjjön ezzel, ki tudja.
Mondtam, hogy a következőre van jegyem.
– Határeset – mondták még mindig mosolyogva.
Füzesabonyban leszállva a ráérők nyugalmával sétáltam a peronon, mikor a hangosbeszélő közölte, Tokaj Intercity vonat érkezik…
Kicsit meglepődtem, de megtanultam, vasutazás közben nem gondolkodni, cselekedni!
Lépcsőn le, lépcsőn fel, és valóban jött a Tokaj. Volt még annyi időm, hogy rápillantsak a telefonomra, valóban a Tokaj IC-re szól a jegyem.
Felszálltam. Még telefonomat nézegettem, mikor elsétált mellettem a kalauz.
– Késünk sajnos több, mint egy órát, váltóhiba, meg gázolt egy másik vonat, összeszedtük az utasait. – mondta.
– De nekem a Tokajra szól a jegyem, és ez az. – csodálkoztam.
– Ez IS az, meg a nemsokára jövő is az. – villant át a már ismert kincstári mosoly az arcán – Ugyanaz az útvonal, ugyanúgy hívják a vonatot, nagyjából az idő is stimmel, jó utat! – nyugtatott meg.
Így történt, hogy valamivel korábban értem haza vonattal, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. 🙂
Vajon mi lenne a vasúttársasággal ezek nélkül a jófej alkalmazottak nélkül?
2022.11.23. szerda, 10:41
Persze senki nem mondta, de a terveim között szerepelt, hogy visszatérek pár évtizeddel ezelőtti általános iskolás kirándulásom színhelyére. Igaz, az akkori nyár helyett most olyan köd volt, hogy a tornyot alig találtam meg, de mégsem bántam meg a kilenc emelet megmászását a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontban.
Azt írtam a közösségi oldalamon, hogy nem bántam, hogy a napszemüveget otthon hagytam, azonban pár hónapja vásároltam egy polár szűrőt a fényképezőgépemre. No, azt nem kellett volna otthon hagyni.
Láthatod majd, elég sokat szenvedtem a vitrines fényképezéssel. Talán több neoncsövet tudsz megszámolni a képeken, mint mondjuk fényképezőgépet.
Persze így is élmény volt a kirándulás. Ahogy a belépésnél tanácsolta a kedves információs hölgy, először a csúcsot hódítottam meg. Ahogy mondta, lefelé sétálva biztosabban tarthatom majd a fényképezőgépet a termekben. 🙂
Hosszú-hosszú folyosón sétálva jutottam el a lépcsőig, amely a menyorsz Panoráma Teraszhoz vezetett. Jól körbesétáltam, kifújtam magam a hegymászás után, készítettem pár szürke képet, kis videót – ezt a közösségi oldalamon láthattad -, majd elindultam lefelé.
Értelemszerűen a Camera Obscura kimaradt, majd egyszer máskor. Megálltam viszont a hatodik emeleten, a Hell Miksa Csillagászati Múzeumnál. Körbenéztem, olvasgattam, és megvárhattam volna egy előadást, de nem akartam negyed órát üldögélni, így folytattam utamat lefelé.
Már fölfelé kinéztem az Optikatörténeti kiállítást, így aztán jó sokat időztem az ötödik emeleti teremben. Itt nem kellett előadásra várnom, viszont nagyon jót beszélgettünk a hölggyel, akire a termet bízták. Sok érdekességet megtudtam, és sok érdekes dolgot is találtam.
A kiállítás két magángyűjteményből áll. Nagyítók, mikroszkópok, fényképezőgépek, dia- és mozifilm vetítők, valamint egy későbbi időszakból filmes kamerák ragyognak a vitrinekben. Felfedeztem egy olyan fényképezőgépet, és filmfelvevőt, amelyet én is őrizgetek, és számos olyan eszközt, amely után analóg fotós koromban is csorgott a nyálam. Szóval nem véletlenül töltöttem itt is jó egy órát.
Következett a megérdemelt ebéd, a hatalmas szendvics, amit láthattál a közösségi oldalamon, és amiből a haza utamra is hoztam.
Kalandos hétfő reggeli vonatozásomon egri esemény keresgéléssel ütöttem el az időt. Így találtam a Vitkovics Alkotóház szerda esti eseményére. Az Ősz-Művészeti Party két műsora már olyan volt, ami miatt biztosra terveztem ezt az estét, és a további meglepetések sora csak szerda este, a helyszínen következett.
Nehezen tervezek tömegközlekedést, így jó fél órával a program kezdése előtt érkeztem. A kedves fogadtatás, rövid programismertetés után máris teljesen otthon éreztem magam. Írtam korábban, mennyire profi volt a szervezés, és mennyire meglepett, mekkora az érdeklődés az esemény iránt, milyen sok fiatal van körülöttem.
A kezdésig lévő időben megnézhettem a néhány nappal korábban megnyitott kiállítást a tetőtéri kiállítóteremben, és a későbbi események előkészületeit az udvaron.
Az EKKE Színpad előadása a Mézga család egy történetének élőben történő szinkronizálásával kezdődött, majd Romhányi József verseinek előadása következett. Igencsak szórakoztató előadás volt, és hozzám hasonlóan néhányan még a lépcsőn is ültek.
A következő műsorszámig hátralévőidőt az udvaron töltöttem. Már égtek a tüzek készülve a sütögetésre, a büfé is kinyitott, és a graffitisek is megérkeztek. Ja, és a zsíroskenyér. 😉
Szóval egy percig sem unatkoztunk, hamar elérkezett a Pandora Project akusztikus koncertjének ideje. Azt hiszem, sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott voltam, és örültem, hogy ilyen szerencsém volt a nyaralásom idejének megválasztásával. A Major Dóra, Végh Janka duót szinte kezdetektől követem, mert érdekes, jó zenét játszanak, és igencsak jó a közönség kommunikációjuk is. Szóval most is remek volt a hangulat.
A koncert után maradtam még kicsit az udvaron, hiszen elkészültek a graffitisek alkotásai is, és volt még kis söröm, meg jó volt kicsit még beszélgetni is. Tudod mit? Mielőtt elkezdenéd nézegetni a képeimet, belinkelem a formáció tegnap megjelent klipjét.
Most pedig klikkelj a ködös képre!
 |
 |
 |
 |
