Utazás Rómeóval és Júliával

“Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő” – olvasható a Szindbád Színháztörténeti Rendezvénytér bejárata fölött.
Réges-régen jártam a Móricz Zsigmond Színház szomszédságában álló épületben. A HEMO – ahogy akkor mindenki hívta – valaha többek között üzemi menzánk helye volt.
Jó ideje zárva volt már, olvastam, átalakítják, funkciójában közelebb kerül a színházhoz. Aztán elkészült, olvastam, ide költözött a jegyiroda, és az étterem funkció is megmaradt az épület egy részében. Meg olvastam rendezvénytérről, kis moziról is, de igazán ezek a felületes információk maradtak meg bennem.
Egészen pár nappal ezelőttig, amikor lehetőségem nyílt közelebbről is megismerkedni a hellyel.
A Színház utcai bejárattól egy lépcső vezet az emeletre. Először csak a fal kék színe tűnt fel, de felérve kiderült, az emeleti részt is ez a tapéta borítja. Közelebbről is megnézve azonban kiderült, ez nem egyszerű tapéta.

Itt kicsit megállok. Szándékosan nem mondok el minden részletet, mert szeretnélek arra ösztönözni, hogy nézd meg személyesen. Erről később.

A falakon hazai és külföldi színészek portréi láthatók, de VR szemüveg mögül színpadra is léphetsz, és előadásodat a virtuális közönség értékeli is. “Facebook gyanús” képeket is készíthetsz magadról különböző színpadi jelmezeket öltve, de beülhetsz a 3D moziba is, ahol Szindbád vezet el egy történelmi, színháztörténeti utazásra.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni, és persze köszönetet mondani a Forensys Kft. szervezéséért, valamint az információ- és élménygazdag tárlatvezetésért.
Az a néhány kép, amit az ittenire klikkelve nézhetsz meg, inkább kedvcsináló, hogy te is részese lehess a varázsnak.
Bővebb információt a Szindbád Színháztörténeti Rendezvénytér oldalain találhatsz. Itt a WEB-es, fent pedig Facebook-os elérhetőségüket linkeltem.
Kellemes utazást!
KLIKK


Füzéri kirándulás

XII. Zempléni Szabad Pálinkafesztivál néven vonult be a történelembe az a rendezvény, amelyre szombaton elindultunk. Nekünk ez volt az első, így kíváncsian vártuk, milyen is lesz.
A hátizsákomba még fényképezőgépet is tettem, amely az út során kardio segédeszközként funkcionált. 🙂
Kalandvágyókra hagyva a tokaji hídon való átkelést a döcögősebb, de romantikusabb útvonalat választottuk. Így kerültünk kora délelőtt a Balsai kompra. Nem bántuk meg, hiszen a táj is változatosabb volt, és az átkelés is szórakoztatóbb.
Füzérre érve a segítőkész polgárőr tájékoztatás után hamar a nemrég átadott rendezvénytérre érkeztünk. A gyors regisztrálás után már el is hangzott a kérdés: szörpöt, pálinkát, vagy bort kérünk? Ez volt a welcome drink. Nem én vezettem. 🙂
Már a készülődéskor megállapítottam, hogy nem csak a pálinkáról szól a rendezvény. Kirakodóvásár, gyermek rendezvények, étel, ital, és délután koncertek volt a kínálat.
A távolban, a hegytetőn azonban látszott a vár, így hamar felkerekedtünk, magunk mögött hagyva a biztos étel-ital, és a kényelmes üldögélés lehetőségét.
Felejtsük most el a morcos parkolóőrt, és folytassuk az utunkat a vártúra kiinduló pontján, a remek, kreatív játszótéren.
A kihívás ezután indult. Azt korábban is tudtam, hogy egyik előző életemben sem lehettem várostromló. Ez most megerősítést nyert, de azért feljutottunk szinte a vár legtetejére.
A várkapunál kellemes meglepetésként a Bordó Sárkány zenéje fogadott. Meg kellett állapítanom, hogy a hegyi mobilnetet nem élőzésre találták ki. Persze ez este derült csak ki, így két linkkel megtámogattam a közösségi oldalam videóját.
A felső várat “kutyafuttában” foglaltuk el, amiből a kutya az olykori négykézlábazást jelentette, a futtában pedig azt, hogy a fényképezőgépem a hátamat melegítette a szeles várfokon is.
A mai album képei tehát mobil telefonosak, és ahogy látod a képen – melyre klikkelve a többit is megnézheted -, a védőtok aktívan részt vett a képalkotásban. Így a bakancslistámra felkerült a majdani fotóséta is, fényképezőgéppel.
A mai album másik előnye a dokumentáláson kívül, hogy – mivel elfelejtettem átnevezni a képeket – másodpercre pontosan követheted az utunkat a képnevek alapján.
Még a pisiszünetet is. 🙂
Visszafelé is a kompot választottuk, az átkeléssel ér véget a képes beszámoló.
KLIKK


Rövid szüret

A múlt hétvége három napja Szüreti napokként vonult be Tokaj történetébe. Sok érdekes esemény, és kedvező időjárás is volt, meg tervek, hogy miket kellene megnézni. Volt egy olyan is, amit mindenképpen. Ez maradt végül.
Vasárnap kora délelőtt útra is keltünk, hogy időben átérjünk a hídon.
Sikerült, sőt, még kis mászkálásra is maradt időnk. Erről igazán a közösségi oldalamon láthattál felvillanásokat, hiszen a fényképezőgépet csak később, a Tokaji Kávépörkölő Manufaktúra teraszán vettem elő, miután kényelmesen elkortyolgattam a finom déli kávémat.
Közben a Bordó Sárkány készült a koncertjére. Gondolom, már kitaláltad, ezt az eseményt jelöltem kihagyhatatlannak.
Már a beállás alatt sokan megállta az utcán, a kezdés után azonban teljesen megtelt a terasz előtti rész.
Ismét egy nagyon jó, különleges koncertet láthattunk. Az új lemez dalain kívül korábbiak is elhangzottak megérdemelt sikert aratva a közönség soraiban. Sőt – bár ez a statikus fotókon annyira nem érezhető -, néhányan táncra is perdültek.
Talán mégis felfedezed ezeket a mozdulatokat a fotóalbumot lapozgatva. Klikkelj a képre!
KLIKK


Ez a MÁV már nem az a MÁV!

Pár évvel ezelőtt, mikor már nem igazán vonatoztam, szembe jött egy írás a vasút fejlesztéseiről. Kellett kis idő, mire most megtaláltam, így be is linkelem gyorsan. 🙂
Nos, az öt évvel ezelőtti tervek szombaton begurultak Nyíregyháza vasútállomására.
Előző ajánlómban azt írtam, ez az egyetlen esemény, ahol szinte biztos, hogy nem leszek ott. Nos, az élet úgy hozta, hogy a tervezett programokat hagytam ki, és pár perccel 15 óra után újra vonatra szálltam.
Miközben a peronon a protokoll események zajlottak szépruhás emberekkel, sétáltunk egyet az új IC kocsikban.
Ami tetszett, az a Braille-írásos feliratok a székek fogantyúin, meg persze a tisztaság.
Régen vonatoztam, de mintha a folyosó szűkebb lenne, mint a régi fülkés kocsikban. Gondolom, a kényelmesebb fülkékért áldozták be a nagybőrönd húzás lehetőségét.
Volt kerékpár tároló is, kényelmes mosdó, ahol a kitámasztott ajtó miatt a géphang lány kétségbeesetten két nyelven ismételgette, hogy a mosdó nem működik. Ha látni, hallani akarod ezt a részt, a közösségi oldalamon megtalálsz egy rövid, akadozó videót.
Mire az étkezőkocsihoz értünk, már ott voltak a szépruhások, így a peronon készítettem el az étlapfotós képet. Nem voltak vészesek az árak, bár az étkezőkocsi konyhájába benézve és lapcsánkának néztem a hamburgerhúst.
Nincs sok képem, mobillal ügyeskedtem végig, haladni kell a korral. 😀
Azért ha látni akarod, klikkelj az itteni képre! Ja, láthatod majd, volt valóban zöld része is a mozdonynak.
KLIKK


Repülő mód

Ha azt gondolod, a telefonomról mesélek majd, tévedsz. Bár arról is tudnék. 🙂
Most azonban a szombat délelőttömről mesélek.
A 2. Plangi airport repülőnapra indultunk el viszonylag korán reggel. Jó idő volt, azt terveztük, a szabadban töltjük a napot.
Kicsit kalandos volt, ahogy Balkányban eltévedtünk, de azt mondtam, nem mesélek a telefonról. Persze nem volt annyira vészes a dolog, megtaláltuk a repteret. A polgárőrök korrekt vezényletével parkolóhely is akadt, és karszalagot, meg egy ebédjegynek látszó dolgot is kaptunk.
Gyorsan körülnéztünk, és mire a felcsörlőzött siklóernyős földet ért, meg is jelent egy helikopter. Az ejtőernyős bemutatóra várva bóklásztunk még kicsit, és már fel is pörögtek a helikopter rotorjai. Itt ismét nem mesélek a telefonról, láthattad az eredményt a közösségi oldalon. 🙂
Aztán úgy döntöttem, összeporozom kicsit a fényképezőgépemet. Ennek eredményét láthatod az album nagy részében. Szóval felszállt a helikopter, kiugráltak az emberek, földet értek, majd a helikopter is ezt tette.
Ezután úgy tűnt, szétszedik, de valójában csak a közönség nézhette meg közelebbről, mitől is tud repülni. Közben egy sportrepülőt is útjára engedtek, mi pedig – dél lévén, és csend a programban – megpróbáltunk ebédhez jutni. Nem sikerült, a beharangozott büfé nem igazán volt topon. Üdítő, sör és chips volt a választék, erre viszont az ebédjegynek látszó kupon nem volt beváltható.
Úgy döntöttünk, hogy ha már kajáért indulunk, tegyük azt úgy, hogy biztosra megyünk. Elajándékoztuk az “ebédjegyeinket”, és útra keltünk.
A továbbiakról már meséltem hét elején. Az jó választás volt.
A délelőtt néhány képét pedig az ittenire klikkelve láthatod.
KLIKK


Zúzos délután

Nem, nem írtam el a címet. A szombat délutánt a VIII. Zúzoslé Főzőverseny, és Zúzafesztiválon töltöttük Tiszavasváriban.
Igen, a délelőttöt máshol. Arról is mesélek majd, de most megéheztem. 🙂
Tulajdonképpen szombaton is, így határoztuk el, hogy ismét Tiszavasváriba látogatunk.
A városban remek programok voltak egész nyáron, de én sajnos csak nemrég fedeztem fel. Igaz, szinte napra pontosan öt éve, is voltam egy hasonló rendezvényen.
Szóval tulajdonképpen ebédre érkeztünk.
Az ebéd zúzoslé volt, mi más is lett volna ezen a rendezvényen. Nagyon finom, kiadós volt, minden elismerésem a szakácsoknak.
Miközben falatoztunk, megtörtént a pálinka verseny és a főzőverseny eredményhirdetése is.
A műsor az Ort-Iki Báb- és Utcaszínház előadásával folytatódott. Velük is találkoztam már néhányszor, közönség kedvenc volt minden műsoruk. A mostani is.
A közösségi oldalamon van pár videó is a történésekről.
Csendesebb programrész következett, Csernik Szende székely mesemondó ültette maga köré a gyerekeket és felnőtteket. 2013-ban Nyíregyházán, a Múzeumok Éjszakáján találkoztam vele korábban, akkor is, és most is igen jól szórakoztam.
A koncert színpad a Találkozások Háza előtti téren volt, pár méterre a napközbeni események helyétől. Ide sétáltunk át a Csík Zenekar koncertjére.
Őket viszonylag régen, még a kevésbé feldolgozásos korszakukban láttam. Közösségi oldalamon erről is találsz néhány rövid videót. Leginkább az LGT “felelgetős” Miénk itt a tér feldolgozása tetszett.
Mindent összevetve remek időtöltés, jó választás volt ismét az EKIK által szervezett program.
Köszönöm a fogadtatást, a lehetőséget. Várom az újabb találkozást.
A képre klikkelve megnézheted, miket fotóztam szombat délután, a közösségi oldalamon pedig – ahogy írtam – videókat is találsz.
KLIKK


Bandázás Harangodon

Majdnem egy hete történt esemény beszámolóját olvashatod ma. Tudom, kicsit hosszú volt a várakozás, majd röviden le is írom, miért. Most azonban lássuk, mi történt múlt vasárnap Harangodon!
Ott hagytam abba pár napja, hogy szombaton, a Kerekdombon mást választottunk Szabó Balázs Bandájának koncertje helyett, mert tudtam, hogy vasárnap találkozhatok velük.
A koncert az Elszármazottak Találkozója záró eseménye volt Nagykálló Harangodon. Legalábbis a meghívó, plakát eseménylistája szerint.
A valóságban A napi program, és a koncert kezdése között nagyjából két óra volt. Ismét nyugtáztam, az előadónak kell hinni, nem a szervezőnek.
Szóval volt időm mászkálni a naplementében.Lesz is pár képem erről, és a koncertet megelőző eseményekről is.
Természetesen alig maradtunk a színpad környékén a napi program végeztével, de a “profik”, aki a zenekar oldalát nézték, csak megérkeztek a koncert kezdésére, az igazi keménymag pedig Szabó Balázs unszolásának is engedett, és a kordon előtt élvezte a koncertet.
Számos olyan formáció létezik, akiket mondjuk az autóban nem hallgatok, de koncertjükre szívesen elmegyek, mert ott azért minden más. Így vagyok Szabó Balázsékkal is. Ha szétnézel a fotóalbumaim között, láthatod, elég sokszor találkoztunk.
A koncert mindig más, és ez náluk is fokozottan így van, legyen az szabadtéri koncert mondjuk Kecskeméten, vagy Nagykállóban, vagy a Club Hollywoodban például. Hihetetlen jó a kommunikációjuk, és az előadásukon nem csak a zenekarnak van jó hangulata. Ők is azok közé tartoznak, akik szeretik, amit csinálnak, és jól is csinálják.
Röviden: remek koncert volt ez is, méltán készítettem róla sok képet, és néhány videót. A képeket láthatod is, ha klikkelsz a képre.
KLIKK

A videókat miért nem? – kérdezhetnéd. Nos, szerintem elég jó lett a néhány mozgókép, amit készítettem, és az egyiknél bele is feledkeztem a mobil tartásába, így elég hosszú lett. Talán ezért ez el is tűnt a közösségi oldalról, ami olyan reakciókat váltott ki néhány emberből, ami nem szeretnék soha többet az oldalamon látni.
Azt hiszem, sikerült is tisztázni az eseményeket, és néhány ilyen el is tűnt az oldalról. Nem én töröltem, gondolom, a bejegyzés írója. Neki köszönöm, hogy megértette, amit írtam. Nem szeretnék a továbbiakban sem moderálni, mert sem időm, sem kedvem nincs hozzá, de a bulvár stílust sem engedném szívesen. Van elég hergelő oldal erre.
Így ezentúl nem minden bejegyzést osztok meg a közösségi oldalon. Aki akarja, megtalálja itt. Pont. 🙂


Szombatom

Szombatra néhány gyors látogatást, és egy hosszabb, bakancslistás kirándulást terveztem.
Mindegyik megérdemelt volna többet is, de a nap hétvégén is 24 órából áll. 🙂
A mai bejegyzés további érdekessége, hogy egy teljes napot fog át helyszíntől, és eseményektől függetlenül.
Ha ez nem lenne elég, az album sem túl hosszú, és még valami. 4-5 fényképezőgépes kép van csak benne, a többi mobil.
Az utóbbi napok közösségi oldalamon történt reakciói miatt a videókat kihagytam, és gondolkodom más dolgokon is.
Lássuk azonban a szombatot!
Reggel a Szelkó tóhoz mentem, idén is volt nyilvános madárgyűrűzés, és ezt nem szoktam kihagyni. Most nem sok időt töltöttem itt. Beszélgettünk kicsit, készítettem pár képet, és irány tovább.
Csütörtöktől Hangszert a kézbe rendezvény volt a Vikár Sándor Zeneiskolában, ami ugyancsak érdekes, kedvelt esemény számomra. Idén hétközben nem tudtam arra járni, így maradt erre is a szombat. Itt is nagyjából egy órát töltöttem. Találkozás, beszélgetés kedves ismerősökkel, akikkel mostanában ritkábban találkozunk, pár kép itt is, és tovább.
A nap délutáni, esti részére a Kerekdomb Fesztivált terveztem. Igazából mindhárom nap voltak érdekességek itt is, és több éve szerepel bakancslistámon az esemény, de most beértem a szombattal.
Erről kicsit többet is írok, mert nagyon remek időtöltésnek bizonyult, és ha lesz lehetőségem, visszatérek majd.
A terv az volt, hogy Szirtes Edina Mókus műsorával kezdünk. Ő jópár éve került érdeklődésem középpontjába, és azóta is csodálom a sokféle dolgot, amit, ahogy csinál. A mostani műsorát komolyzeneként hirdették, és a 4 fúvós és egy ütőhangszeres társ is emellett szólt. Tudtam, hogy különleges produkció lesz.
Kis kalandozás után meg is érkeztünk Tállyára.
Igazi fesztivál hangulat fogadott a hűvös idő ellenére is. Sok sétáló ember, minden sarkon útbaigazító nyilak, a központban – nem kék – óriásplakát, melyen a helyszín térképe, és egyéb tájékoztatás volt.
Kedves lányok fogadtak a regisztrációs házban, pillanatok alatt megvolt a karszalag, és az alap infók, indultunk a felfedező útra.
Hamar megtaláltuk az Evangélikus templomot, de volt még időnk, szétnéztünk kicsit a környéken.
A Four Bones és Szirtes Edina Mókus műsora parádés volt. Bár az akusztikus megszólalásban a fúvósok kicsit elnyomták a hegedűt, és az éneket, végig azon gondolkodtam, milyen vékony a mezsgye a komolyzene és a könnyűzene között. Mondjuk én nem igazán járok a nagyon könnyű oldalon. 🙂
Volt még időnk a következő tervezett műsorig, így elhatároztuk, megkeressük a későbbre tervezett helyszíneket.
A Vincellér Ház nagyszínpada hamar meglett, következett a Szűcs Pincészet. Aztán itt is ragadtunk.
Várható volt, hogy kedves ismerősökkel találkozunk a Pandóra Projekt műsora előtt. Így is történt, tehát el sem mozdultunk innen a koncertjük végéig.
A következő terv a NISA koncertje volt a Zsadányi Pincészetben. Kb. három perc felkészülésem volt a formációból, ígéretesnek tűnt. Kicsit maradtunk, de nem hozta a “marasztalást”, így megvacsoráztunk. Kiderült, a laska a krumplis lángos, vagymi, és igazán finom volt, meg hatalmas adag.
Kicsit megpihentünk utána, így kihagytuk a Nyerges Udvart, és Dorogi Pétert. Távolról hallottuk, ahogy lukat vág a kádba. 🙂
Két, időben ütköző koncert következett, de mivel reggel megtudtam, hogy Szabó Balázs Bandája másnap Harangodon lép fel, nyugodtabban döntöttünk a Jónás Vera Trió műsora mellett. Visszatértünk tehát a Szűcs Pincészetbe, és arról beszélgettünk, hogy a “farkasos” dalhoz megint van holdvilág, mint egyszer a Henyén. Most az üvöltés elmaradt, de a hideg megvolt az udvaron, bár nem volt szikrázó hó, mint akkor. 🙂
Ezzel a csudajó koncerttel búcsúztunk a Kerekdombtól, remélem, csak erre az évre.
Nos, ezek után nagyjából tudod már követni az eseményeket a rövidke albumban. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fesztivál az állatokért

Eredetileg nem terveztem fényképezést az idei fesztiválon, csak amolyan könnyed vasárnap délutáni kikapcsolódásnak gondoltam, meg hát valamelyest a szívemen viselem az Állatbarát Alapítványt is.
Kimentünk tehát a tornapályára, és a fényképezőgép most is a vállamon volt. Nem nagyon tudtam az elején mit kezdeni a történésekkel, bennem még a sok kutyával Bujtosra vonulás, a hatalmas mezőn szétszéledő rengeteg kutya látványa élt, nem a DJ-s műsorvezetés.
Aztán, ahogy telt az idő, ismerősök érkeztek, és csendes kutyás bemutatók. Szóval mégis elővettem a fényképezőgépet. Innen követheted nálam az eseményeket. A végén egy darabig a záró koncertre is maradtam, így lett vége a napnak, és így lesz vége az albumnak is.
Mielőtt azonban megmutatnám a képeket, egy eseményt ajánlok jövő hét végére, amivel segítheted az alapítványt.
Jövő szombaton és vasárnap tehát Kézműves vásár az állatokért a Csatorna utcai telephelyen.
Persze biztosan örülnek annak is, ha nem mégy üres kézzel. Mondjuk például kutyakajából sosem elég. 😉
No, de most nézzük a képeket! Kkikkelj az ittenire!
KLIKK


IV. Tokaji Utcazene Fesztivál

Kis pihenő után jöjjön a hétvégi beszámoló.
Tokaj és környéke minden évszakban biztos kimozdulási pont akkor is, ha egy ideje elég sokat tesznek azért, hogy ne jussunk be a városba. 🙂
Egyszer azonban biztosan elkészül a híd, és a túloldali körforgalom is, ezen a szombaton már a munkások sem pihentek.
Az utcazene fesztiváloknak is elég biztos helyen van a programlistámon, így szombaton is időben elindultunk. Így alig 20 perc kellett a hídon átjutáshoz.
Láthatóan ez nem mindenkinek sikerült, így a fesztivál mindjárt csúszásokkal indult. Hamar elvetettük tehát, hogy a közölt programot nézegessük, a véletlenre bíztuk a találkozást. Láthatod majd az albumban, hogy azért voltak biztos pontok. 🙂
A hangulat most is remek volt, ismerősök is voltak szép számmal (fél Nyíregyháza ott volt 🙂 ), és hamar megtaláltuk a kedvünkre való zenéket is.
Biztosan feltűnik, így inkább most elmondom, hogy az album nagyobb részében a NADENe koncertképeit láthatod, nem véletlenül.
Hatalmas bulit csapnak mindig – kicsit sajnálom is, hogy előző este nem mentem ki -, nem véletlenül gyűlik össze annyi néző az utcán, hogy teljesen lezárják azt.
Persze voltak más visszatérő formációk, igazán a Crazy Daisy Jug Band és a Potatopatch helyét kerestem kitartóan, de voltak új kedvencek is.
Ha nézegetted hétvégén a közösségi oldalamat, láthattad, kik ezek. 😉
Nézzük a képeket, klikkelj az ittenire! De mondok majd még valamit utána.
KLIKK
Végül talán néhány ötlet a következő fesztiválra.
Az utolsó képen láthatod, például hogy lehetne közölni a nézőkkel a fellépők adatait. Persze a hatalmas molinó a színpad mögött is jó, de az előző költséghatékonyabb, QR kód pedig elvihet az elérhetőséghez, ha már mindenki mobillal előre közlekedik. 🙂
Ezt talán megkaphatnák a fellépők a szervezőktől. 1-1 feketével nyomtatott, laminált A4-es lap.
A kevesebb olykor több. Nagyon zavaró volt számos helyen az áthallás. Itt ki lehetne használni a mellékutcák beugróit, illetve a fellépők csoportosításánál figyelni lehetne a formációk megszólalására.
A híd körüli káosz most különösen elérhetetlenné tett néhány fellépőt, és nagyon szomorú látvány volt az épülő körforgalom melletti járdán zenélni próbáló énekes-gitáros pár. Többet érdemeltek volna.
Bár végül megoldható volt a mosdó-WC, de nem hiszem, hogy ezt a néhány vendéglátó helyre kellene hagyni.
Persze azért jó volt a fesztivál. 😉


Gyere a térre!

A szombati VIDOR programot nézegetve eszembe jutott, hogy hét közben találtam egy eseményt, ami emlékeim szerint jobbnak látszott. Gyorsan meg is kerestem, és kora délután már indultunk is Tiszavasváriba.
Korábban többször felfigyeltem már a Találkozások Háza programjaira, és néhányszor jártam is ott.
Idén a Gyere a térre! a rendezvény szlogenje, és kicsit visszakeresve láttam, többször kellett volna erre járni nyáron.
Különleges programmal készültek ezen a szombaton is.
A Tiszavasvári Városi Fúvószenekar játszott érkezésünkkor, és Kóti Zoltán kezdett egy arcot felvázolni egy hatalmas felületre. Kicsit informálódtunk, majd a lángos illata a büfékocsihoz csábított, ahová néhányszor még visszatértünk az este folyamán.
A lángost több részletben sikerült megennem, mert közben felpörögtek az események.
Megérkezett a térre az élőszobor páros, akiknek minden elismerésem, hiszen naplementéig ejtették ámulatba a közönséget. Mikor elsétáltak, már én is kezdtem fázni, ami azért viszonylag ritkaság. 🙂
A színpadra Kéri György skótdudás érkezett, aki a mesteri dudakezelés mellett számos érdekes információt is megosztott a játéka közötti átvezetésként.
A Talamba betegség miatt lemondta a fellépést, így kicsit átalakult a műsorszerkezet, de csak pár perces átállások voltak ügyesen a téren tartva a közönséget.
Az Agyagbanda térzenéje kötötte le a közönséget, miközben a színpadra beköltözött a Polar Bear Band.
Nos, ők az este nagy meglepetése voltak. Az igazán profi előadásuk utáni beszélgetésünkből kiderült, ez az első koncertjük. Ez a fantasztikus műsor után nehezen volt hihető számomra. Mindenképpen igyekszem figyelemmel kísérni őket, remélem, találkozunk még. A közösségi oldalamon bele is feledkeztem kicsit az “élőzésbe”.
Közben a színpad mellé szép csendben beköltözött a Kelet Brass Band, akik aztán utcazene koncertjükön elevenítettek fel számos ismert slágert.
A színpadra Naninski és Figaro érkezett. Nagyjából az ő műsorukat jelöltem be a szombati VIDORon. Így, hogy “a helyembe jöttek”, őket sem kellett kihagyni.
Rövid táncos produkció vezetett át Száraz Tamás gitár műsorához, ami után mi haza indultunk.
A fotóalbumom képeinek sorrendjén nem módosítottam, elkészülésük sorrendjében nézheted meg, ha klikkelsz az ittenire.
Tiszavasváriba pedig visszatérünk.
KLIKK


Dongó és Queen Újfehértón

A Nagycsaládosok napja keretében két Újfehértóhoz is köthető formáció koncertjét láthattuk vasárnap délután.
A hűvös, őszies időre felkészülve alaposan beöltözve érkeztünk a város főterére, ahol először a Dongó együttes akusztikus vagy talán inkább interaktív koncertjét élveztettük. Érdekes történelmi, zenekar történeti utazáson, hangszer bemutatón vehettünk részt a nagy múltra visszatekintő formációval.
Az este második részében a Queen Forever Tribute Band pótolta korábban elmaradt koncertjét.
Történt valamikor augusztus végén, hogy felfedeztem az ünnepi műsor részeként adandó koncertjüket. Útra is keltem, majd kedves ismerősök társaságában, villámlások közepette vártuk a koncert kezdését a Kalumba teraszán. (“Úgyis idehallatszik a beállás.”)
Nem hallatszott, aztán elindultunk megnézni, miért. Kiderült, a várható vihar miatt elmarad a műsor.
Nos, ezt pótolta vasárnap este a zenekar. Különös aktualitása is volt a koncertnek, ugyanis Freddie Mercury 75. születésnapjára esett.
Ismét egy remek előadást láthattunk a Queen Forever Tribute Band-től.
Mindkét műsorról vannak képeim. Nézd meg őket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Rockhajó – VIDOR

Az elsőkből lesznek az utolsók – jutott eszembe a mondás megfordítása, mikor szembesültem azzal, hogy a legelső kisszínpados koncertről nem írtam beszámolót, nem osztottam meg a képeket. Zárjuk hát ezzel az idei VIDOR Fesztivált.
Nyitó napon ugye “hagyományosan” nincs kisszínpad – hova vezetne, ha vidámság lenne megnyitó előtt -, szombaton kihagytam a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléjét, így a vasárnap délutáni volt az első kisszínpadosom.
A Rockhajó műsora volt, amit ismét szerettem volna megnézni, így időben érkeztem.
Bár ebben az évben sátorozási lehetőség – értsd: mobil fedés – is volt a kisszínpadon, a vasárnapi szikrázó napsütést még élvezhették a fiúk. A további napokon aztán, ahogy láthattad, szükség volt a védelemre.
A Rockhajó saját dalainak köszönhetően előkelő helyet foglal el kedvenc listámon, így most is igyekeztem tökéletesíteni szövegtudásomat. 🙂
Ez a nap hozta el idei első látogatásunkat a VIDOR Kertben, ahol a Marina & The Kats formáció fergeteges koncertjét láthattuk. Szerintem nagyszínpad esélyes produkció. Bár nem fényképeztem az albumom számára, emlékemben megőrzöm a koncertet.
Ugyancsak ez a nap hozta el idei első – rövid – találkozásomat a pantomimesekkel is. Örültem, hogy újra itt vannak.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


VIDOR szombat

Hiszen elmúlsz húsz” – jutott eszembe, mikor a VIDOR záró napjának beszámolóját kezdtem írni. Meghát 2 éve Geszti is rendelkezik némi VIDOR érintettséggel, így elfér a link indulásnak. Nem is beszélve a dal szövegéről. Akár a beszámolót sem kellene megírnom, de nem úszod meg. 🙂 (Na, lenyomtam a Rapülőket, mert nem tudok összerakni egy mondatot. 🙂 )

Szóval 2. Nappal kezdtük a záró napot. Ez a 2. nap volt, amikor koncerten láttam őket, és már az 1. napon úgy gondoltam, követem majd őket. Nem túl sokan napoztunk a téren a kezdéskor, így jól körbe mászkáltam a színpadot a szaladgálós gépemmel, készítve egy pár perces videót is. Ma reggel kaptam egy 90%-os tárhely figyelmeztetést, így ezt most nem fogod nálam látni, de az albumban pár képpel megmutatom a hangszert, ami miatt külön is érdekelt a koncert. Persze a mai világban az sem utolsó, hogy saját zenét játszik a formáció és szerencsére nem is (mai) rádióbarát formában.
A következő kisszínpados produkció előtt az artisták búcsúztak a fesztiváltól, pár kép lesz erről az albumban. Nem lesz viszont a pantomimesek búcsú sétájáról, ami kicsit meghatott, így eszembe sem jutott a fényképezés.
Köszönöm nekik az idei VIDOR hangulatot is.
Kisszínpadot említettem az imént. Nos, nevéhez méltóan az utolsó koncert fellépői fel sem fértek rá. A Retro Rock Band előadása volt az utolsó produkció a színpad környékén, és itt ér véget nálam is a VIDOR képsora.
Be is rakom ide, de ha érdekelnek a továbbiak, gyere vissza a klikkelés, képnézegetés után.
KLIKK

“Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját” – írtam tegnap a nagyszínpad 19 órás műsorának hiányáról.
Miközben azon tanakodtunk, várjunk-e másfél órát a Gyöngyhajú lány balladájára, a téren boldog (ezt ő egy óra múlva tudta meg), boldogtalan gyülekezett a téren az egyik helyi rádió autó sorsolására. Ilyen sort legutóbb a pénzintézet előtt láttam a vírus kihirdetése után.
Nos, ez volt az áthidaló “produkció”, de ekkor már mindegy volt, maradtunk hát a musicalre.
Valamikori Omega fanként ismertem a Hűtlen barátok dal keletkezésének okait, körülményeit. Így kezdésnek furcsa volt számomra, de a történetbe illesztve, új értelmet kapva kiválóan illeszkedett a zenés játékba. Talán ebből már kitalálhattad, tetszett az előadás. Legalábbis az a része, amit láttam, hallottam belőle.
Joggal kérdezheted, miért hagytam ott akkor?
A láttammal nem volt gondom, hiszen ez nem hagyományos színházi előadás volt, a nagy érdeklődés miatt természetesnek vettem, hogy többen voltunk, mint ahány ülőhely. Azonban a kocsmát ezen a nézőtéren túlzásnak tartottam különösen azért, mert így a beszélgető társaságokat is bevonzotta, ami a nem túl erős beszéd hangosítás miatt szinte élvezhetetlenné tette az előadást a hátsó sorokban.
Szóval bekerült a terveim közé, hogy egyszer megnézem a Gyöngyhajú lány balladáját, mert tetszett, és biztosan tetszett volna akkor is, ha normális körülmények között nézhetjük végig.

Nos, így zártam a huszadik VIDORt. Nem fogok külön értékelést írni, megvolt hét közben szerintem.
Lesz még egy bejegyzés, mégpedig a legelső, általam megnézett kisszínpados koncertről.
Most berakom a menükbe is a VIDOR dolgokat, hogy a fotóalbumok között is megtaláld.
Találkozzunk délután Újfehértón, a Queen Forever Tribute Band koncertjén!