Újabb heti virágnéző

Mostanában a szokásosnál többször, úgy két hetenként nézek szét a városban. Ennek egyszerű oka, hogy különböző ütemben nyílnak a virágok a belváros kövei között.
Pár napja a Hősök tere körül nézelődtem, hétvégén pedig a főtéren.
Nagyjából egy hónappal korábban sétálok virágok között, mint a múlt évben, de van még hely, ahol tehetek majd egy újabb kört később. Aztán egy ideig újra szünetelhet a belvárosi nézelődés.
Most tehát egy tekercs filmnyi virágzás, és szerintem majd lesz még.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Januártól március végéig Sóstón

Tegnap kicsit összetorlódtak a dolgaim, így nem sikerült kapcsolódni az áprilisi hóeséshez. Pedig ebben az albumban is lesznek havas képek. Igaz, ez március végén befejeződik.
Szóval folytatva a hagyományt egy szép nagy mobilos képgyűjteményt osztok meg most.
Jó egy éve vettem a fejembe, hogy ha már úgyis nagyobbrészt fényképezőgép nélkül mászkálok Sóstón, negyedévente összegyűjtöm a telefonnal készült képeket. Azért így, mert általában egy-két képet készítek egy séta során, így pedig nem vesznek a közösségi oldal homályába.
Szóval januártól márciusig, fagytól a virágzásig.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Heti virágnéző

Mikor március tizenötödikén a belvárosban bóklásztam, kimaradt a “tulipános rész”. Kicsit korainak tűnt akkor még. Aztán másnap a közösségi oldal feldobott egy képsort városunk egyik vezetőjétől. Vártam pár napot, és megnéztem, tényleg ott vannak-e a pirosak, ahol egyik képen láttam.
Nem mondom meg, ott voltak-e? Én mindenesetre sétáltam egy jót, és fényképeztem.
Azóta több mint egy hét telt el, és valahogy elmulasztottam megosztani ezt az albumot. Most azonban egy újabb kört tervezek a belvárosban, és nem akarom összemosni a két időpontot.
Lássuk hát, mit találtam március huszadikán? Klikkelj a képre!
KLIKK


Idus

Arról beszélgettünk minap, hogy egyre kevesebb nyíregyházi rendezvényen vagyok ott. Arról is beszélgettünk, hogy egyre több a természetben készült album. És arról is, hogy mennyire nem tudtam címet adni régen a képeimnek.
Nos, most kiderült, hogy ezt a címet is használtam már a blogomban, szóval nem túl indokolt a múltidő. Persze az idei albumaim közel egy harmada készült csak szülővárosomban, két harmada pedig a természetben, szóval csak volt igazság abban, amit mondtam. 🙂
De nem untatlak statisztikákkal, hiszem nem igazán szoktam ilyet készíteni, mert nem tartom fontosnak.
Egy ideje ilyentájt szétnézek az ünnepi díszbe öltöztetett városunkban. Persze ez sem rendezvény látogatás, az ünnepi beszédek nem igazán érdekelnek, járok emberek közt, járok boltba…
Idén is a Petőfi téren kezdtem. A tavaszi virágzás jobbára koszorúk formájában érkezett el a Petőfi szoborhoz, és látszott, hogy az érdeklődés is alább hagyott a korábbi évekhez képest. Ami viszont felháborított, az az egyik oldalukon fehéren hagyott zászlók. Ennyire rosszul menne az óvodáknak? Nem hiszem, hogy a gyerekek adták fel a festegetést.
Néhány ilyet a Kossuth téren is találtam, gondolom, ugyanaz a csapat az ötletgazda.
A főtérre egyébként időben érkeztem. Éppen pakolt a katonazenekar, bontották a színpad technikát, és a résztvevők is szétszéledtek már. A tér padjain néhányan pihentek még.
Közel egy órát töltöttem a téren, persze nem csak fényképeztem. Ahogy a Petőfi téren, itt is találkoztam ismerősökkel. Ezt a hangulatot szeretem. 😉
A képeket pedig az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Leánykökörcsin

A cím kicsit klikkvadász, és hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, mindjárt az elején elárulom, nem találtuk meg még.
Szóval elég gyakran ellátogatunk a Tarcal határában lévő Szent Teréz kápolnához. Jó levegő, messzire ellátni, és olykor valóban megcsodálhatjuk a leánykökörcsint is.
A kápolna felújítása előtt több példány is virágzott a domboldalon, de a felújítás után is találtunk még néhányat. Most, mintha túl korán érkeztünk volta a virágzáshoz, így azt hiszem, hétvégén visszatérünk.
Vannak napok, mikor a kápolna belülről is megnézhető, így volt ez most is. Néhány fényképet erről is készítettem, és a nem leánykökörcsinekről is.
Nézd meg az albumot a képre klikkelve!
KLIKK


Kuckó Művésztanya Miskolcon

A múlt évi visszatérés után nagy reményeket fűztem az idei Kocsonyafesztiválhoz, a programot látva azonban hamar elengedtem. Ennyit erről…
Hét közepén fedeztem fel, hogy szombaton a Pódium színpadon a Kuckó Művésztanya előadását is láthatnám. Mivel elég régen találkoztunk, és mindig szívesen nézem őket, úgy döntöttem, hogy most sem hagyom ki a találkozást.
Szombat délelőtt – és később délután is – a MÁV is igyekezett a kedvemben járni, hiszen mind az oda-, mind a visszaúton pontosan érkeztek az IC-k. A végén rászokok a vonatozásra. 😀
A miskolci tömegközlekedés azon része, amit igénybe vettem is igen jól működött, terv szerint, az előadás előtt jó fél órával már a Szinva teraszon voltam.
A Villanyrendőr színpadról a múlt évihez hasonlóan gépzene szólt, és sajnos ez keményen hallható volt a Pódium színpadnál is előadások közben. Múlt évben pont emiatt nem néztük meg a Kathy Zsolt, Petruska András, Maszkura trió Petőfi műsorát. Szerencsére ezt pár hónapja a Henyén sikerült pótolnunk…

A Rézeleje zenekar készült a műsorára, miközben a műsorközlő a jégszobrokért aggódott, joggal. Mondjuk ezért kellene a régi időbeosztással tartani a rendezvényt. Akkor is sokan voltunk, ha ez a szempont…

Szóval volt kis idő az előkészületekre, és belátni azt, hogy közösségi oldalas élőzés itt most nem lesz. A mobilnet úgy ugrált, mint később a műanyag békák a kezeim alatt a MiskolcÉrt Közösségi Alapítvány standján.

Szép számú nézősereg gyűlt össze a Szinva terasz lépcsőjén a Kuckó Művésztanya előadásán. Én picit lejjebb fényképezgettem, így nem zavartam a nézőket sem, akik hozzám hasonlóan nagyon élvezték az utcaszínházi előadást.
Én, ha tehetem, ott vagyok az előadásaikon, mert mindig remek szórakozást nyújtanak. Azt hiszem, a fesztivál látogatók körében is igencsak népszerűek lettek, ugyanis az előadás után többen kérdezték, kik voltak ők. Kitől, ha nem a fényképezőgépes embertől. 🙂
Ezért is linkeltem fentebb az oldalukat, hogy sokakhoz eljusson ennek a remek társulatnak a híre. Remélem hamarosan újra találkozunk.
Addig is mutatok pár képet az előadásról. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kacsák

Ahogy az mostanában lenni szokott, nem volt igazán terv.
Ahogy az mostanában lenni szokott, nem időközben formálódott az elképzelés.
Ahogy az mostanában lenni szokott, odafelé sütött a nap.
Ahogy az mostanában lenni szokott, kis eső is esett.
Ahogy az mostanában lenni szokott, hazafelé is sütött a nap.

A terv az volt, hogy Debrecenben, a Békás tónál fényképezgetek természetet, ilyesmit. Odaérve – ahogy hagyományosan mondani szoktuk – Mordor szerű látvány fogadott.
Igazán, amit a területen sikerült megőrizni a korábbi, természetközelibb képből, a füves domboldal a színpad és a tó között. Itt általában jónéhányan napozgatnak a füvön heverve. Most az egyik padon ketten is ültek.
Innen indultam.
Azonban hamar a tó felé terelődött a figyelmem, ahol ugyancsak hagyományosan egy varjú próbált halhoz jutni. Érkezett azonban a hős lovag, aki életét tette fel rá, hogy ezt megakadályozza. A varjú próbált ide-oda lépkedni, hogy utat engedjen ennek a létformának, de neki életcéljává vált a varjú zaklatása.
A madárnak volt több esze, elrepült. A kacsák azonban úgy egy méterre a parttól ignorálták a zaklatást. Hősünk így a csajozás mellett döntött, talán több sikerrel.
Maradtak hát a kacsák a harcos távozása után békésen úszkálva.
No, erről szól a mai album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Körutazás

Észrevehetted, hogy mostanában a viszonylag közeli helyeket igyekszem felkeresni. Van bőven látni-, felfedezni való a környéken is, és olykor sikerül olyan dolgokat is találnom, ami korábban elkerülte a figyelmemet.
Így volt ez hétvégén is, amikor rábukkantam Tiszabercel két nevezetességére, a Gőzüzemű szivattyútelepre és a Bessenyei Emlékházra. Jó célnak tűnt, így szét is néztem a település honlapján.
Kis csalódás volt az oldalon a “Felújítási munkálatok miatt előreláthatólag 2023. 12.31-ig a Bessenyei Emlékház és a Műemlék Szivattyú-telep látogatása szünetel.” kiírás, de mivel találtam egy ilyen mondatot is a település megközelítésénél, hogy ” Alsó rendű úton és a Nyíregyháza- Balsát összekötő keskeny nyomközű vasúton érhető el a település.” – kiemelés tőlem – nem vettem túl komolyan az információt. Nem akarom tovább ekézni a hivatalos oldalt, de a nevezetességnél a “Bessenyi emlékház” címet sem ártana “Bessenyei emlékház”-ra javítani.
A nap sütött, elindultunk.
Nos, a nevezetességek még nem látogathatók, ugyanis tart még az udvar kövezése. A hivatalos oldal képein szép füves, virágos kép van, az jobban tetszett. Meg – ahogy annak idején a Sóstói Múzeumfalunál is gondoltam – ha már mindenképpen köveznek, miért nem a korban jobban hozzáillő macskakövet választják?
Szóval, ahogy a képen is láthatod, tart a felújítás. Ha rosszmájú lennék, azt gondolnám, az átadással megvárnak egy választásokhoz közelebbi időpontot.
A Szivattyú-telepnél adott volt, hogy lemegyünk a folyópartra. Nem vagyok árvíz szakértő (sem), de az látszott, hogy igencsak nagy területet foglal el a folyó.
Miután igen rövid időt sikerült a településen tölteni, úgy gondoltam, nem szaladunk haza, hanem Szabolcs felé körözünk. Útközben aztán a hatalmas vízfelületeket látva jócskán átalakult a napi utunk.
Balsa határában rá kellett néznem a térképre, hogy valóban itt lehet-e a víz a főúttól pár méterre. Döbbenetes látvány volt.
Szabolcsba érve a földvárnál levegőztünk kicsit. Jó volt látni, hogy rendbe rakták a környéket. Úgy két éve szörnyülködtem az itteni állapotokon. Most padok vannak, kitakarították a földvár belső részét, és a színpad környékét is. Jó volt ott lenni.
Tovább indulva Rakamaznál úgy döntöttünk, nem megyünk még haza.
Jó egy hete voltam Tokajban a Téltemetésen, és akkor is jártam a kiáradt Bodrog partján, de most jóval magasabb volt a vízállás itt is. A napsütésben elüldögéltünk kicsit a parton, de még most sem akartunk hazamenni.
Adott volt Tiszalök, mint irány. A Kenyérgyári Holtág szépen felújított sétánya, a faházak mind vízben álltak, a vízszint pedig a kőhíd aljánál volt. Kimentünk még az erőműhöz, innen azonban már haza indultunk.
Így lett egy múzeum látogatási tervből “katasztrófaturizmus”.
Hoztam képeket is az útról, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kirándulás Tiszadobra

Jó egy hete kitaláltam, hogy nem az ablakból nézem a napsütést. Előző napokban néhány ismerősömnél láttam friss képeket a tiszadobi Andrássy-kastélyról, így meg is volt az úticél.
Legutóbb 2017-ben jártam itt, az akkori épület felújítás után. Mostanra a parkot is helyreállították, így itt kezdtem a sétát. Így utólag akár a holtághoz is lesétálhattam volna, de majd legközelebb.
A kastélyban kedvesen fogadtak, minden fontos információt megkaptam, a kabátomtól, pulóveremtől is megszabadulhattam. Kicsit túlöltöztem a tavaszhoz. 🙂
A tárlatvezetéses séta információgazdag, és türelmes volt. Utóbbin azt értem, hogy volt lehetőségünk fényképezni is.
Visszatérve az előtérbe még felhívták a figyelmünket az emeleten berendezett kiállításra, ahol a kiállított darabok mellett vetítések, monitoros bejátszások is vártak.
Előző látogatásomkor itt Herendi kiállítás volt.
Ez utóbbi kiállításon már nem fényképeztem, a nap többi részéről azonban az ittenire klikkelve találhatsz képeket.
KLIKK


Téltemetés Tokajban

Mondhatnám, hogy vártam, mi lesz a téllel, de igazából csak a lustaságom, és híresen rossz időbeosztásom az oka, hogy csak most mesélek a szombati eseményről.
Viszonylag rendszeres visszatérő vagyok a Világörökségi Bormúzeum rendezvényein. Így van ez a téltemetésekkel is.
A forgatókönyv egy múzeumi “bemelegítéssel” kezdődött, ami idén gyermek táncház volt, és a kézműves foglalkozás sem maradt el.
Itt indult a téltemetés is hagyományosan a “Halottsiratással”, ami egy tréfás dramaturgiájú játék.
Aztán előkerültek a kabátok, és a menet a bábú, és a “gyászolók” kíséreteként elindult a Bodrog partra.
Itt folytatódott a “szertartás”, melynek végén búcsút vettek a bábútól, és már repült is a folyóba.
A játék után a résztvevők vissza sétálhattak a múzeumba, ahol forró tea, forraltbor, és fánk várta őket.
Ez volt hát a szombat délutánom, meglátjuk, mit hozott a tél elüldözése?
Az esemény képi dokumentumait (de szépen írok 🙂 ) az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Bumfordi

Bumfordi a Burattino Bábszínház egyik bábja. Itt, a képen éppen egy kidurrant lufival a fején.
Szóval, ha még azt is tudjuk, hogy a lufi nem az övé volt, elképzelhetjük, hogy nem túl szerencsés a barátok szerzése terén.
Sok dolgot megpróbál, hegedülni tanul, ahogy az a Ki altatta el a tejet? című előadásból kiderült, de aki látta, tudja, hogy hasonló eredménnyel járt, mint a lufival.
Persze nem adja fel, így a nevét viselő hétvégi bemutató előadásban is sok mindent megtesz, hogy ne maradjon magányos. Persze az erdő lakóival nem egyszerű az élet.
Az előadás viszont igen szórakoztató volt, és ha meg akarod tudni, mi lett a vége, megnézheted február negyedikén, vasárnap 10 órától.
Persze addig lesz még néhány előadás a Burattino Bábszínházban. Ezeket is megtalálod itt jobb oldalt a program naptáramban, és természetesen a bábszínház – fentebb linkelt – oldalán is.
A szombati előadásról pedig a képre klikkelve találhatsz egy fotóalbumot.
KLIKK


Sóstóhó

Úgy tűnik, rám marad, hogy elhozzam a havat. 🙂 Igazán azonban csak virtuálisan tudom megtenni.
Múlt hét közepén éppen kitaláltam, miket is csinálok, mikor kinézve az ablakon azt láttam, esik a hó. Bár gyermekkoromban ilyentájt a szánkózásban átázott cipőinket, ruhánkat szárítgattuk, manapság ezt városi gyerekként nem egyszerű megélni.
Összekaptam hát magam, fényképezőgép a kézbe, és irány Sóstó! Szerencsére időben érkeztem, mert – bár a hóesés nagyjából elállt ugyan – Sóstó azért megőrzött valamit a tél hangulatából.
Mire végeztem a fotósétámmal, előkerültek emberek, de az első lábnyom az enyém volt a tóparton, és a szigeten.
Ezeket a képeket mutatom meg, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Császárszállás

Lassan elfogynak a közeli helyek, de a Császári tó már egy ideje a listámon van.
Sikerült addig halasztani a látogatást, míg be is fagyott. Mondjuk nekem sem volt melegem fotózás közben, de jó volt ismét egy nyugodt helyet találni a bóklászásra.
Nem mondanám, hogy a napsütés a barátom volt, bár az oda-vissza úton megvolt az ilyenkor elvárható napos órák száma. 🙂
Rajtam kívül a nádvágók voltak a tó környékén, így egy csendes sétálós talán két órám is volt a többi napi kaland előtt.
A képre klikkelve körbe járhatod a tavat.
KLIKK


Fagyos kör

A szombati napom programja elég bizonytalan volt, így nem mentem messzire, már ha a 30-40 kilométer messzit jelent.
Koradélelőtt megnéztem Sóstó jegét, hazafelé pedig Bujtos felé fordultam jeget fényképezni, meg integetni. 🙂
Ebből adódóan nem fogsz ínhüvelygyulladást kapni, ha végig klikkeled a fotóalbumot. Kezdd mindjárt az itteni képpel!
KLIKK


Egy újabb nap ajándék napsütéssel

Szerda reggel ismét napsütésre ébredtem, így ideje volt kitalálni, merre indulok. Néhány dolgom elintézése után nem sokkal dél előtt elindultam Tokajba.
Az egyetlen célom a fényképezés volt, de minden tervezett cél nélkül. A múlt évi téltemetéses felvonuláson már eszembe jutott, hogy egyszer a másik irányba is el kellene indulni. (Jut eszembe! Idén is lesz téltemetés, akár megérkezik a tél addig, akár nem. 🙂 ITT a link róla.)
Nos, most elindultam a sétányon balra. Rengeteg hajó “parkol” ezen a részen. Mindenféle, kisebb, nagyobb. Visszafelé pedig a játszótérig, illetve kicsit tovább sétáltam el. Tetszik ez az egyáltalán nem hagyományos játszótér. Nyoma nincs a “felmászni tilos” gipsz Vukoknak, hercegeknek, viszont néhány kreatív megoldás igencsak csábító.
Ezután úgy gondoltam, haza indulok, de a körforgalomnál mégis egyenesen mentem tovább, és lesétáltam a partra a híd másik oldalán is.
Ezután azonban tényleg haza indultam. Útközben felvettem egy stoppoló ismerőst, így kis beszélgetés is jutott Hendrix zenéje mellé.
A képre klikkelve tehát Tokaj képeit nézegetheted.
KLIKK


Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Első sóstói

Bár vasárnap délelőtt szereztem némi tapasztalatot az időjárásról, kis átmelegedés után délután nem tudtam nem kimenni Sóstóra.
Egy hét telt már el az évből, és még nem voltam kedvenc csendes helyemen. Vasárnap délután ide, vagy oda, nem sokan sétáltak a tóparton. Igaz, délutánra még a délelőttihez képest is hidegebb lett, a szél pedig elég komolyan befolyásolta fényképezési elszántságomat. 🙂
Nem csoda hát, ha ez az album elég rövidre sikeredett.
Azért mégis klikkelj a képre!
KLIKK


Hazai pálya

Hétvége közeledtével a hazai időjós portálokon eluralkodott az “ónoseső, mindmeghalunk” hangulat. Bár kedvenc norvég időjósaimnál ennek nyomát sem találtam, a közelgő hideg náluk is felmerült. Úgy gondoltam, ehhez fel lehet öltözni. Messzire azért nem indultam vasárnap, de két rövid album azért született a napról.
Most jöjjön az első!
Délelőtt a Bujtoson sétáltam kicsit. A korábbi napok tavasza után szokatlan volt a hideg szél, de ehhez fel lehetett öltözni. Igazán csak az ujjaim fagytak le. 🙂
Ahogy majd látod, nem a “hagyományos”, kis hídtól, vagy a játszótérről induló tókerülést választottam, inkább kis terepezés volt a cél. Persze azért a tóhoz is eljutottam.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot.
KLIKK