Zene Sóstón – Greasy Hats (Pila&Son)

Régen vártam már az újabb találkozásra, mert nagyon szeretem, amit, ahogy Piláék játszanak.
Biztosan sokan vannak így ezzel, de a szerdai összevissza időjárás sokakat elriasztott. Pedig ezekre a koncertre szakadó esőben is vevő vagyok.
Aki viszont ott volt, igencsak élvezte az előadást.
Mielőtt azonban megosztanám a képeimet, ide linkelem Gazdag Mihály remek videó montázsát Pila oldaláról, mert az eredeti helyén (nekem) hibát dob a megjelenítés.
Most pedig lássuk az albumomat, klikkelj a képre!
Szombaton a Tibi a hegyről érkezik a sóstói színpadra.
KLIKK


Towerful Events

Múlt évben a zenei kínálat alapján választottam ki a mikepércsi Towerful Events-et, azonban már az első napon kiderült, sokkal több ez, mint egy kiválóan szervezett zenei esemény.
Azon túl, hogy olyan neves előadókat vonultatott fel, akik nagy része a környéken sem látható, egy családias, befogadó társaságba csöppentem.
A további napokon már szinte családtagnak érezhettem magam.
Idén már vártam az eseményt, terveztem vele már akkor is, mikor még nem voltak ismertek a fellépők.
A tervezés nem volt nehéz, és később sem lesz az. Meg kell nézni, mikor van pünkösd, és beírni a naptárba: Towerful Events- Fest of Fifty. Ennyi. Biztosra mehetsz, a többiről a szervezők gondoskodnak.
Ott voltam tehát idén pünkösdkor is, de erről már meséltem.
Idén azonban volt mégegy nap. No, most jutottam el oda, hogy erről meséljek.
Szokás szerint a kezdésnél kicsit korábban érkeztünk, és bekuckóztunk a pünkösdkor is elfoglalt helyünkre.
– Örülök, hogy itt vagytok! – lépett hozzánk kezet nyújtva Czapp József református lelkész, a rendezvény szervezője, megálmodója.
– Hol máshol lennénk? – válaszoltam őszintén.
A színpadi előkészületek alatt meglátogattuk a kedves, mosolygós büféseket. A zsíroskenyeret és a grill ételeket nálunk most is legyőzte a frissen sült rántotthús.
– Vegyetek kenyeret, és uborkát! – hangzott az invitálás.
Ezután eléggé nehezemre esett a koncert kezdés közeledtével elindulnom a fényképezőgépért. Láthattad a közösségi oldalamon, mennyire marasztalt a kényelmes babzsák. 🙂
A Little G Weevil and His Band alapozta meg az este hangulatát. Hatalmas műsort, hangulatot csináltak a kiváló zenészek.
A godfater-nél a beállás is jobb volt, mint sokaknál a koncert. Mondjuk jó hosszúra is sikerült, de minden percét élveztem. Aztán meg jött a koncert, az őrület.
Az is bebizonyosodott ismét, hogy nem igaz, hogy ezek a zenék nem mozgatnak meg tömegeket. Itt had legyek büszke a számos nyíregyházi ismerősre, ismerős arcra, akik erősítették a nagyszámú közönséget.
Ahogy láttam, senki nem bánta meg a száz kilométeres utat. Mondjuk nem lenne rossz itthon sem pár ilyen rendezvény, de a napok történései nem ezt erősítik. Sebaj, utazunk!
Hálás vagyok a Czapp Józsefnek, és csapata minden tagjának a vendégszeretetért, és hogy megélhetővé tették számunkra ezt az élményt.
Találkozzunk újra, addig pedig idézzük fel az estét fotóalbumom képeivel!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat – Tiszavasvári

Mikor úgy jó három évvel ezelőtt – a vasárnapihoz hasonlóan rendezvényhez kötött – Atilla Fiai Társulat koncert után haza indultam Újfehértóról, elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem újra látni a produkciót – immár maszk és korlátozás nélkül -, biztosan ott leszek. Vasárnap érkezett el a pillanat, amikor a csoda újra megtörtént.
Ezúttal Tiszavasváriban volt a rendezvény része az előadás.
Nagyon készültem rá. Megnézegettem a korábbi képeimet, visszagondoltam az akkori dolgokra, és délután útra is keltünk.
Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt az előadás most is. Tiszavasváriban a rendezvényeknél “megszokott” számomra a kiváló színpadtechnika. Most is nagyon jól szólt minden, és a világításra sem lehetett panaszom, még ha a közösségi oldalas élőzésemben sikerült is szembe állnom egy lámpával. 🙂
Szóval a közel két órás produkció ismét szép emlékeket hagyott bennem, jó volt ott lenni, bolyongani a nézőtéren fényképezés közben.
Külön köszönöm a kedves figyelmességet, hogy készíthettem néhány fotót a Találkozások Háza erkélyéről is.
Nem volt könnyű a válogatás, de elkészült a nem rövid fotóalbumom. Ha látni szeretnéd, klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Széles a Tisza

Viszonylag friss nálam a tiszalöki rendezvény. Nekem a második volt szombaton, egyébként pedig huszonötödik. Igazán fellépők, program alapján szoktam úticélt választani, most is így volt.
Korábbi koncert élményeim alapján esett a választás a nap két fő előadójára. Mondjuk egyik formáció sem zenél az autómban, és itthon sem hallgatom őket, de a koncertjeiknek van egy hangulata, ami miatt útra szoktam kelni olykor.
Az időjárás nem volt rendezvénybarát, és a történésekhez is túl korán érkeztem. Nem is szólnék most a felvezető koncertekről.
Úgy 8-9 éve találkoztam a Gypo Circus-szal. Az egy emlékezetes koncert volt a kecskeméti rendezvény kiváló szervezése, és a műsor miatt is. Remek buli volt, melyhez nagyban hozzájárult a zenekar frontembere, aki egy percre sem hagyta pihenni a zenekart, és a közönséget sem.
Szóval voltak elvárásaim, amik nélkül biztosan egy jó koncertnek értékeltem volna a műsort, így azonban, ebben a felállásban bár hibátlan volt, de erőtlen is a korábbi emlékeimhez képest.
A délutáni többszöri eső sokakat elüldözött, de a Balkan Fanatik koncertjére újra kezdett megtelni a tér. No, ők azt hozták, amit vártam, és ehhez Copy Con színpadi produkciója is hozzátett. Mondom ezt úgy, hogy általában ki lehet üldözni a világból a rap-pel. Szóval megmentették az estét.
Én mondjuk csak másnap mentettem a képeimet, és beletelt kis időbe, míg kiválogattam őket, de most itt a fotóalbum az estéről.
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – szombat

Szombat délután már napsütésben indultunk Mikepércsre, és ahogy a norvég időjósok ígérték, később is indokolatlannak tűnt az autó hátsó ülésen felhalmozott ruhatár. A fogadtatás ezen a napon is barátságos volt, már ismerősként üdvözöltek bennünket.
A szombat esti műsor is kiválónak ígérkezett, semmi zsákbamacskát nem találtam benne, minden koncertet nagyon vártam.
Az első fellépőkről méltatlanul rövid élőzést sikerült megosztanom, de ahogy az egyik hozzászólásban írtam, el kell jönni megnézni őket! Az élő zenének nincs párja, itt pedig idén is különleges előadásokat láthattunk páratlanul jó hangosítással.
A Voice and Guitar duó, azaz Micheller Myrtill és Pintér Tibor varázsolták el a Towerful Events második napjára érkezőket. Kis ráadás is belefért Pribojszki Mátyásék érkezése előtt.
A méltán népszerű Jumping Matt and His Combo most három fúvóssal kiegészülve tette különlegessé műsorát.
Jó volt látni, hogy az este valamennyi előadója szinte a kezdésre megérkezett, és érdeklődve nézték, élvezték egymás produkcióját. Nálam sokat emel a megítélésen, ha az előadók tisztelik, megtisztelik egymást.
A Sonny and His Wild Cows pörgette tovább az este programját. Szó szerint pörgette, hiszen fergeteges rockabilly koncertet láthattunk.
Az idei Fest of Fifty szomorú aktualitása volt a Csonka Valterre történő emlékezés. A fellépők egy részének zenei életében volt szerepe a pár hete elhunyt előadónak, ennek az emlékezésnek jegyében lépett például színpadra Sonnyékkal Pribojszki Mátyás is.
Szebényi Dániel és Gotthárd Mihály duója, a Blues MD zárta a pünkösdi koncert programot. Félelmetesen jó zene volt, nagyon élveztem minden pillanatát, és nagyon várom, hogy újra találkozzunk.
Nem sokkal éjfél előtt ért véget a színpadi program, de pár percre még betértünk a református templomba, hogy megnézzük Hajdú Szabolcs Csonka Valter emlékére késztetett rövidfilmjét.
Az idei Fest of Fifty ezzel befejeződött, azonban a Towerful Events-ből még van egy este.
Június 7-én a Little G Weevil and His Band, és a godfater koncertje vár a templomkertben. Ne hagyd ki!
Lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – péntek

Ismét eljött a pünkösd, és ez Mikepércsen a Fest of Fifty-t is jelenti pár éve.
Pénteken nem igazán kedvezett az időjárás a szabadtéri fesztiválnak, de ahogy egy beszélgetésben mondtam, rénszarvason kívül mindent bepakoltunk az autóba. Debrecenen áthaladva a szakadó esőben jobbra-balra nézegettem, nem gyűjt-e valaki állatpárokat egy hajóra, odaérve azokban már a nap is kisütött.
A fellépők ismerősek voltak már. A Simple Blues Band indította a koncert sorozatot. Remek blues zenét hallottunk kiváló előadásban, és mindjárt az elején hadd mondjam el, hogy a színpad- és hangtechnika idén is hibátlan megszólalásokat hozott.
A Jazz Inside zenészeivel is találkoztunk már, ha csak a Tokaji Bornapokra gondolok is.
Igen nagy érdeklődéssel vártam a Ladányi Trio műsorát, hiszen a kiváló zenészek múlt évben is páratlan előadást hoztak. Most sem volt ez másként. A közösségi oldalamon megjelent videón kívül is bespájzoltam még néhányat, amiből a következő albumban meg is osztok kettőt.
Iván Szandra korábbi találkozásunkhoz képest egészen más hangulatot hozott éjféltájt a református templomba. Átléptünk a szombatba, amikor haza indultunk.
Lássuk most a péntek este képeit, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Ürgeöntés előtt

Múlt hét közepén eszembe jutott hogy mielőtt elkezd ömleni az eső, amit most nem csak ígértek, hanem meg is érkezett, megnézem Nagykálló Harangodon az ürgéket.
A helyet egyébként nemcsak kedvenc lakói miatt érdemes meglátogatni, hanem semmittevős, vagy akár sétálgatós pihenése is alkalmas. Különleges fafaragások fogadnak már a bejáratnál, aztán ha balra felmégy a dombra, onnan még a kilátóról is megnézheted az újra feltöltött tavat, ahol az élet is beindult már.
A Téka táborba belépve bal oldalon a fafaragó mester, jobb oldalon pedig egy büfé is vár, szóval érdemes erre járni.
Ezekből most nem látsz semmit a fotóalbumomban, mert a felhők nagyon gyülekeztek, és az ürgékre koncentráltam. 🙂
Ők láthatóan megszokták már a nyüzsgést otthonaik körül, kíváncsian nézegetik, ki milyen csomaggal érkezik, de tolerálják azt is ha üres kézzel mégy. Érdemes elheverészni a fűben, vagy leülni a domboldalon, és várni, hogy győzzön a kíváncsiságuk.
Az égzengés, és egy óvónéni ürgeszőrt borzolóan bántó visító hangja késztetett a haza indulásra. Nem is kellett sokáig várni az esőre.
Neked pedig nem kell tovább várni a képekre. Ha klikkelsz az ittenire, megnézheted őket.
KLIKK


Karthago Tiszaeszláron

Egy ideje megszűnt már a programajánlóm itt a blogon, mert viszonylag kevés általam ajánlása érdemesnek tartott programot találok a környéken. Azonban továbbra is figyelem a lehetőségeket, hiszen nem igazán szeretek itthon, a lakásban kuksolni.
A munka ünnepére is igyekeztem valami szórakozást találni, és mivel mostanában koncertek közül is egyre kevesebb az, ahol szívesen tengek-lengek, így ez irányban keresgéltem. Meglepő módon egy nyíregyházi formáció, a Vidám Manók programja segített egy remek koncertet találni.
Kiderült, hogy nagyjából az egész megyében ez az egyetlen zenekaros, élő zenés, színvonalas műsort ígérő esemény.
Tiszaeszláron, közelsége ellenére is csak átutazóban jártam még.
Megérkezve nagyon meglepett a koncert helyszíne. Füves, fás, parkos, játszóteres környezet, sátrakkal, büfével, kommunális szolgáltatásokkal felszerelve, és láthatóan, majd később halhatóan is kiváló színpadtechnikával várták a Karthago együttest (is).
A zenekar 45 éve változatlan felállásban játszik, ami elgondolkodtatja az embert. Mégis hatalmas energiával, hibátlan megszólalással, fantasztikus bulit generálva töltötték ki a több mint egy órás koncert időt.
Kiemelem még a technika mellett a technikusokat is, akik remek hangzást és fényeket adtak a produkcióhoz. Külön említésre méltó, hogy a manapság oly divatos nézővakítás sem volt a céljuk. Valahogy így képzelek el egy koncert lebonyolítást.
Nagyon jó választás volt tehát ez a program is. Fényképezgettem, úgyhogy van egy koncert fotóalbum is itt mindjárt, ha klikkelsz a képre.
KLIKK


Orpheum Madams a főtéren

Nem igazán emlékszem, mikor volt legutóbb képes koncert beszámolóm, nyíregyházira pedig végképp nem emlékszem. De most itt az idő! 😉
Péntek délután kicsit kellemesebb idő volt, mint most, de azért visszaléptem egy pulóverért. Így indultam a főtérre, és most a szaladgálós fényképezőgépem is a vállamon lógott.
Az Orpheum Madams is azon formációk egyike, akiknek zenéjét nem hallgatom minden nap, de a koncertjeiket igencsak kedvelem. Igényesen elkészített, megvalósított produkciójuk pénteken is egy jó óráig a téren tartott. És néhány ismerőst is, akikkel jót beszélgettem, ami rövidesen tükröződik majd itt a sarokban, a programajánlómban is.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Újabb heti virágnéző

Mostanában a szokásosnál többször, úgy két hetenként nézek szét a városban. Ennek egyszerű oka, hogy különböző ütemben nyílnak a virágok a belváros kövei között.
Pár napja a Hősök tere körül nézelődtem, hétvégén pedig a főtéren.
Nagyjából egy hónappal korábban sétálok virágok között, mint a múlt évben, de van még hely, ahol tehetek majd egy újabb kört később. Aztán egy ideig újra szünetelhet a belvárosi nézelődés.
Most tehát egy tekercs filmnyi virágzás, és szerintem majd lesz még.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Januártól március végéig Sóstón

Tegnap kicsit összetorlódtak a dolgaim, így nem sikerült kapcsolódni az áprilisi hóeséshez. Pedig ebben az albumban is lesznek havas képek. Igaz, ez március végén befejeződik.
Szóval folytatva a hagyományt egy szép nagy mobilos képgyűjteményt osztok meg most.
Jó egy éve vettem a fejembe, hogy ha már úgyis nagyobbrészt fényképezőgép nélkül mászkálok Sóstón, negyedévente összegyűjtöm a telefonnal készült képeket. Azért így, mert általában egy-két képet készítek egy séta során, így pedig nem vesznek a közösségi oldal homályába.
Szóval januártól márciusig, fagytól a virágzásig.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Heti virágnéző

Mikor március tizenötödikén a belvárosban bóklásztam, kimaradt a “tulipános rész”. Kicsit korainak tűnt akkor még. Aztán másnap a közösségi oldal feldobott egy képsort városunk egyik vezetőjétől. Vártam pár napot, és megnéztem, tényleg ott vannak-e a pirosak, ahol egyik képen láttam.
Nem mondom meg, ott voltak-e? Én mindenesetre sétáltam egy jót, és fényképeztem.
Azóta több mint egy hét telt el, és valahogy elmulasztottam megosztani ezt az albumot. Most azonban egy újabb kört tervezek a belvárosban, és nem akarom összemosni a két időpontot.
Lássuk hát, mit találtam március huszadikán? Klikkelj a képre!
KLIKK


Idus

Arról beszélgettünk minap, hogy egyre kevesebb nyíregyházi rendezvényen vagyok ott. Arról is beszélgettünk, hogy egyre több a természetben készült album. És arról is, hogy mennyire nem tudtam címet adni régen a képeimnek.
Nos, most kiderült, hogy ezt a címet is használtam már a blogomban, szóval nem túl indokolt a múltidő. Persze az idei albumaim közel egy harmada készült csak szülővárosomban, két harmada pedig a természetben, szóval csak volt igazság abban, amit mondtam. 🙂
De nem untatlak statisztikákkal, hiszem nem igazán szoktam ilyet készíteni, mert nem tartom fontosnak.
Egy ideje ilyentájt szétnézek az ünnepi díszbe öltöztetett városunkban. Persze ez sem rendezvény látogatás, az ünnepi beszédek nem igazán érdekelnek, járok emberek közt, járok boltba…
Idén is a Petőfi téren kezdtem. A tavaszi virágzás jobbára koszorúk formájában érkezett el a Petőfi szoborhoz, és látszott, hogy az érdeklődés is alább hagyott a korábbi évekhez képest. Ami viszont felháborított, az az egyik oldalukon fehéren hagyott zászlók. Ennyire rosszul menne az óvodáknak? Nem hiszem, hogy a gyerekek adták fel a festegetést.
Néhány ilyet a Kossuth téren is találtam, gondolom, ugyanaz a csapat az ötletgazda.
A főtérre egyébként időben érkeztem. Éppen pakolt a katonazenekar, bontották a színpad technikát, és a résztvevők is szétszéledtek már. A tér padjain néhányan pihentek még.
Közel egy órát töltöttem a téren, persze nem csak fényképeztem. Ahogy a Petőfi téren, itt is találkoztam ismerősökkel. Ezt a hangulatot szeretem. 😉
A képeket pedig az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Leánykökörcsin

A cím kicsit klikkvadász, és hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, mindjárt az elején elárulom, nem találtuk meg még.
Szóval elég gyakran ellátogatunk a Tarcal határában lévő Szent Teréz kápolnához. Jó levegő, messzire ellátni, és olykor valóban megcsodálhatjuk a leánykökörcsint is.
A kápolna felújítása előtt több példány is virágzott a domboldalon, de a felújítás után is találtunk még néhányat. Most, mintha túl korán érkeztünk volta a virágzáshoz, így azt hiszem, hétvégén visszatérünk.
Vannak napok, mikor a kápolna belülről is megnézhető, így volt ez most is. Néhány fényképet erről is készítettem, és a nem leánykökörcsinekről is.
Nézd meg az albumot a képre klikkelve!
KLIKK


Kuckó Művésztanya Miskolcon

A múlt évi visszatérés után nagy reményeket fűztem az idei Kocsonyafesztiválhoz, a programot látva azonban hamar elengedtem. Ennyit erről…
Hét közepén fedeztem fel, hogy szombaton a Pódium színpadon a Kuckó Művésztanya előadását is láthatnám. Mivel elég régen találkoztunk, és mindig szívesen nézem őket, úgy döntöttem, hogy most sem hagyom ki a találkozást.
Szombat délelőtt – és később délután is – a MÁV is igyekezett a kedvemben járni, hiszen mind az oda-, mind a visszaúton pontosan érkeztek az IC-k. A végén rászokok a vonatozásra. 😀
A miskolci tömegközlekedés azon része, amit igénybe vettem is igen jól működött, terv szerint, az előadás előtt jó fél órával már a Szinva teraszon voltam.
A Villanyrendőr színpadról a múlt évihez hasonlóan gépzene szólt, és sajnos ez keményen hallható volt a Pódium színpadnál is előadások közben. Múlt évben pont emiatt nem néztük meg a Kathy Zsolt, Petruska András, Maszkura trió Petőfi műsorát. Szerencsére ezt pár hónapja a Henyén sikerült pótolnunk…

A Rézeleje zenekar készült a műsorára, miközben a műsorközlő a jégszobrokért aggódott, joggal. Mondjuk ezért kellene a régi időbeosztással tartani a rendezvényt. Akkor is sokan voltunk, ha ez a szempont…

Szóval volt kis idő az előkészületekre, és belátni azt, hogy közösségi oldalas élőzés itt most nem lesz. A mobilnet úgy ugrált, mint később a műanyag békák a kezeim alatt a MiskolcÉrt Közösségi Alapítvány standján.

Szép számú nézősereg gyűlt össze a Szinva terasz lépcsőjén a Kuckó Művésztanya előadásán. Én picit lejjebb fényképezgettem, így nem zavartam a nézőket sem, akik hozzám hasonlóan nagyon élvezték az utcaszínházi előadást.
Én, ha tehetem, ott vagyok az előadásaikon, mert mindig remek szórakozást nyújtanak. Azt hiszem, a fesztivál látogatók körében is igencsak népszerűek lettek, ugyanis az előadás után többen kérdezték, kik voltak ők. Kitől, ha nem a fényképezőgépes embertől. 🙂
Ezért is linkeltem fentebb az oldalukat, hogy sokakhoz eljusson ennek a remek társulatnak a híre. Remélem hamarosan újra találkozunk.
Addig is mutatok pár képet az előadásról. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kacsák

Ahogy az mostanában lenni szokott, nem volt igazán terv.
Ahogy az mostanában lenni szokott, nem időközben formálódott az elképzelés.
Ahogy az mostanában lenni szokott, odafelé sütött a nap.
Ahogy az mostanában lenni szokott, kis eső is esett.
Ahogy az mostanában lenni szokott, hazafelé is sütött a nap.

A terv az volt, hogy Debrecenben, a Békás tónál fényképezgetek természetet, ilyesmit. Odaérve – ahogy hagyományosan mondani szoktuk – Mordor szerű látvány fogadott.
Igazán, amit a területen sikerült megőrizni a korábbi, természetközelibb képből, a füves domboldal a színpad és a tó között. Itt általában jónéhányan napozgatnak a füvön heverve. Most az egyik padon ketten is ültek.
Innen indultam.
Azonban hamar a tó felé terelődött a figyelmem, ahol ugyancsak hagyományosan egy varjú próbált halhoz jutni. Érkezett azonban a hős lovag, aki életét tette fel rá, hogy ezt megakadályozza. A varjú próbált ide-oda lépkedni, hogy utat engedjen ennek a létformának, de neki életcéljává vált a varjú zaklatása.
A madárnak volt több esze, elrepült. A kacsák azonban úgy egy méterre a parttól ignorálták a zaklatást. Hősünk így a csajozás mellett döntött, talán több sikerrel.
Maradtak hát a kacsák a harcos távozása után békésen úszkálva.
No, erről szól a mai album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Körutazás

Észrevehetted, hogy mostanában a viszonylag közeli helyeket igyekszem felkeresni. Van bőven látni-, felfedezni való a környéken is, és olykor sikerül olyan dolgokat is találnom, ami korábban elkerülte a figyelmemet.
Így volt ez hétvégén is, amikor rábukkantam Tiszabercel két nevezetességére, a Gőzüzemű szivattyútelepre és a Bessenyei Emlékházra. Jó célnak tűnt, így szét is néztem a település honlapján.
Kis csalódás volt az oldalon a “Felújítási munkálatok miatt előreláthatólag 2023. 12.31-ig a Bessenyei Emlékház és a Műemlék Szivattyú-telep látogatása szünetel.” kiírás, de mivel találtam egy ilyen mondatot is a település megközelítésénél, hogy ” Alsó rendű úton és a Nyíregyháza- Balsát összekötő keskeny nyomközű vasúton érhető el a település.” – kiemelés tőlem – nem vettem túl komolyan az információt. Nem akarom tovább ekézni a hivatalos oldalt, de a nevezetességnél a “Bessenyi emlékház” címet sem ártana “Bessenyei emlékház”-ra javítani.
A nap sütött, elindultunk.
Nos, a nevezetességek még nem látogathatók, ugyanis tart még az udvar kövezése. A hivatalos oldal képein szép füves, virágos kép van, az jobban tetszett. Meg – ahogy annak idején a Sóstói Múzeumfalunál is gondoltam – ha már mindenképpen köveznek, miért nem a korban jobban hozzáillő macskakövet választják?
Szóval, ahogy a képen is láthatod, tart a felújítás. Ha rosszmájú lennék, azt gondolnám, az átadással megvárnak egy választásokhoz közelebbi időpontot.
A Szivattyú-telepnél adott volt, hogy lemegyünk a folyópartra. Nem vagyok árvíz szakértő (sem), de az látszott, hogy igencsak nagy területet foglal el a folyó.
Miután igen rövid időt sikerült a településen tölteni, úgy gondoltam, nem szaladunk haza, hanem Szabolcs felé körözünk. Útközben aztán a hatalmas vízfelületeket látva jócskán átalakult a napi utunk.
Balsa határában rá kellett néznem a térképre, hogy valóban itt lehet-e a víz a főúttól pár méterre. Döbbenetes látvány volt.
Szabolcsba érve a földvárnál levegőztünk kicsit. Jó volt látni, hogy rendbe rakták a környéket. Úgy két éve szörnyülködtem az itteni állapotokon. Most padok vannak, kitakarították a földvár belső részét, és a színpad környékét is. Jó volt ott lenni.
Tovább indulva Rakamaznál úgy döntöttünk, nem megyünk még haza.
Jó egy hete voltam Tokajban a Téltemetésen, és akkor is jártam a kiáradt Bodrog partján, de most jóval magasabb volt a vízállás itt is. A napsütésben elüldögéltünk kicsit a parton, de még most sem akartunk hazamenni.
Adott volt Tiszalök, mint irány. A Kenyérgyári Holtág szépen felújított sétánya, a faházak mind vízben álltak, a vízszint pedig a kőhíd aljánál volt. Kimentünk még az erőműhöz, innen azonban már haza indultunk.
Így lett egy múzeum látogatási tervből “katasztrófaturizmus”.
Hoztam képeket is az útról, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kirándulás Tiszadobra

Jó egy hete kitaláltam, hogy nem az ablakból nézem a napsütést. Előző napokban néhány ismerősömnél láttam friss képeket a tiszadobi Andrássy-kastélyról, így meg is volt az úticél.
Legutóbb 2017-ben jártam itt, az akkori épület felújítás után. Mostanra a parkot is helyreállították, így itt kezdtem a sétát. Így utólag akár a holtághoz is lesétálhattam volna, de majd legközelebb.
A kastélyban kedvesen fogadtak, minden fontos információt megkaptam, a kabátomtól, pulóveremtől is megszabadulhattam. Kicsit túlöltöztem a tavaszhoz. 🙂
A tárlatvezetéses séta információgazdag, és türelmes volt. Utóbbin azt értem, hogy volt lehetőségünk fényképezni is.
Visszatérve az előtérbe még felhívták a figyelmünket az emeleten berendezett kiállításra, ahol a kiállított darabok mellett vetítések, monitoros bejátszások is vártak.
Előző látogatásomkor itt Herendi kiállítás volt.
Ez utóbbi kiállításon már nem fényképeztem, a nap többi részéről azonban az ittenire klikkelve találhatsz képeket.
KLIKK


Téltemetés Tokajban

Mondhatnám, hogy vártam, mi lesz a téllel, de igazából csak a lustaságom, és híresen rossz időbeosztásom az oka, hogy csak most mesélek a szombati eseményről.
Viszonylag rendszeres visszatérő vagyok a Világörökségi Bormúzeum rendezvényein. Így van ez a téltemetésekkel is.
A forgatókönyv egy múzeumi “bemelegítéssel” kezdődött, ami idén gyermek táncház volt, és a kézműves foglalkozás sem maradt el.
Itt indult a téltemetés is hagyományosan a “Halottsiratással”, ami egy tréfás dramaturgiájú játék.
Aztán előkerültek a kabátok, és a menet a bábú, és a “gyászolók” kíséreteként elindult a Bodrog partra.
Itt folytatódott a “szertartás”, melynek végén búcsút vettek a bábútól, és már repült is a folyóba.
A játék után a résztvevők vissza sétálhattak a múzeumba, ahol forró tea, forraltbor, és fánk várta őket.
Ez volt hát a szombat délutánom, meglátjuk, mit hozott a tél elüldözése?
Az esemény képi dokumentumait (de szépen írok 🙂 ) az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Bumfordi

Bumfordi a Burattino Bábszínház egyik bábja. Itt, a képen éppen egy kidurrant lufival a fején.
Szóval, ha még azt is tudjuk, hogy a lufi nem az övé volt, elképzelhetjük, hogy nem túl szerencsés a barátok szerzése terén.
Sok dolgot megpróbál, hegedülni tanul, ahogy az a Ki altatta el a tejet? című előadásból kiderült, de aki látta, tudja, hogy hasonló eredménnyel járt, mint a lufival.
Persze nem adja fel, így a nevét viselő hétvégi bemutató előadásban is sok mindent megtesz, hogy ne maradjon magányos. Persze az erdő lakóival nem egyszerű az élet.
Az előadás viszont igen szórakoztató volt, és ha meg akarod tudni, mi lett a vége, megnézheted február negyedikén, vasárnap 10 órától.
Persze addig lesz még néhány előadás a Burattino Bábszínházban. Ezeket is megtalálod itt jobb oldalt a program naptáramban, és természetesen a bábszínház – fentebb linkelt – oldalán is.
A szombati előadásról pedig a képre klikkelve találhatsz egy fotóalbumot.
KLIKK