Amikor most elkezdtem tervezni a 17. Révfülöp Blues Fest beszámolóját, eszembe jutott a Lúdas Matyi rajzfilm egy jelenete, az a bizonyos “3 nyúl az annyi, mint 3 golyóbis“. Szóval három nap, három mese, ha már a mese vonallal indítottam.
Csütörtök reggel szálltunk vonatra, és a vasútársaság jó hat órás utazást ígért egy átszállással. Pár perc késést összehoztunk utunk első szakaszán, de ezt ügyesen korrigálták a szakemberek, így szinte pontosan érkeztünk Révfülöpre.
Minden simán ment a szállással is, kis pihenés után indultunk is a színpadhoz.
Közben összefutottunk a nyíregyháziakkal, így már kis delegációként üdvözöltük Pepit és Zsuzsát. Régen találkoztunk.

Idén is Benkő Zsolt volt a műsorvezető, ami azt is jelenti, hogy blues történeti morzsákat is kaptunk a koncertek előtt. Én nagyon kedvelem, és várom ezeket, hiszen Zsolt hatalmas tudással rendelkezik ezen a téren is.
Az első fellépő a Fekete Jenő & the Band volt. Fekete Jenővel legutóbb Bodrogkisfaludon, szóló akusztikus koncertjén találkoztunk.
A zenekaros koncert azonban egészen más, és nem csak a hangzás hangszeres színezése miatt. Az előadóktól is más játékot, megszólalást kíván. Nem csoda, ha nagy érdeklődéssel vártuk.
Nem kellett csalódnunk. Élvezetes előadást láthattunk.
Rövid átszerelés után Zsolt már fel is vezette a BluesSteel előadását.
Nem voltam még koncertjükön, és most a videó megosztóról sem készültem, szándékosan.
Nagyon élveztem a koncertet. Igazán kedvemre való zenét játszottak, és – de ez Révfülöpön természetes – a megszólalás is kiváló volt.
Másnap reggel a recepciónál kávézva, és beszélgetve derült ki, hogy egyik lakótársunk kifejezetten miattuk érkezett a fesztiválra, most először, de már biztos volt benne, hogy visszatér jövőre is. Az első nap után.
De nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek, klikkelj az ittenire!

Tudom, hogy Debrecen belvárosa nem az autós vendégfogadásra van optimalizálva, mégis ezt a megoldást választottam a vasúttársaság költséghatékony “utasbarátsága” helyett. Így történt, hogy két perccel koncert kezdés előtt be is estem a Hal közbe.
A pad széle, ahol a múlt évben üldögélve ismerkedtem meg Esthee zenéjével, most is szabad volt, így egy mosolygós integetés után ide telepedtem le a Debreceni Utcazene Napok szombatján.
A nap első tervezett útja tehát most is az ő koncertjére vezetett. A dalok jó része ismerős volt már, hiszen múlt év óta idén Hajdúnánáson és Nyírbátorban is találkoztunk már, de a saját szerzemények között volt olyan, amit még nem hallottam. A kiváló ének hangja mellett Esthee személyisége, és előadása is rendkívül pozitív kisugárzású, nem csoda hát, ha a pillanatok alatt megtelt a tér.
Az esti programomat tervezve feltűnt, hogy a következő táblázat sorban a Műsorszünet szó szerepel.
Ismerve a DEMKI kiváló programszervezését, biztos voltam benne, hogy nem hagynak egy óra üres helyett két koncert között. És valóban, nem sokkal később a Műsorszünet alatt megjelent a zenekar szó is. Fel is keltette az érdeklődésemet. Az ugyancsak igényesen elkészített weboldalon nem csak egy kép és név szerepel az előadókról, hanem némi információhoz, és belehallgatási lehetőséghez is jutunk. Ezért is volt könnyű eldöntenem, hogy maradok a Hal közben a következő koncertre is.
Megérte. A felvételhez hasonlóan itt is remek énekhangú fiatalok feldolgozásokat játszottak, és ahogy az várható volt, sikerült megtartaniuk a közönséget.
A Roncsbár előtti koncert helyhez érve pár szót még sikerült váltani az Ördögszekér zenekar tagjaival megígérve, hogy Tokajban már odaérek majd az ő koncertjükre is.
Esthee második előadásához ritmus kíséretet is kapott Balogh Tibor személyében, és ne felejtsük el a közönség által biztosított ritmus támogatást sem.
Fotóalbumom további részében már kevesebb képet találsz majd, ránk esteledett ugyanis, ami kevésbé barátja szaladgálós gépemnek. Azért pár pillanatot sikerült megörökítenem.
Szinte lehetetlen volt átkelni a Csapó utca virágpiaci részén akkora közönséget vonzott a Rover zenekar, méltán. Hatalmas bulit csaptak, amiről az oldalukon most találsz egy közel fél órás összefoglalót is.
A koncert ennél jóval hosszabb volt, éppen hogy sikerült odaérnem a Minimum 4 előadásának végére. Jó ideje tervezem már, hogy megnézem egy koncertjüket, most, ha pár percre is, de végre sikerült. Meg fogom ismételni a látogatást alkalomadtán.
Volt még egy halvány tervem, hogy visszasétálok az ifiház udvarára a Kelet Brass Band bulijára, de ez már nem jött össze.
Az autóhoz tartva elidőztem még kicsit a Rover zenekarnál, aztán eleget tettem a “Gyere haza fiatal!” szlogen felhívásának. 🙂
Most pedig mutatom a képeket. Klikkelj az ittenire!

Úgy egy éve – megnéztem, pont egy éve – jelent meg a Hajdúnánási Utcazene Fesztivál oldala, akkor még toborzással. Gondoltam, elkezdem követni. Nincs messze, és az utcazenét is szeretem, meglátjuk.
Aztán egyre érkeztek az információk, korrektnek látszott a kommunikáció, és akadtak már ismerősök is a fellépők között.
A napokban azonban meg kellett hoznom egy döntést: Zene Sóstón, vagy utcazene. Nem volt könnyű, hiszen Sóstón egy kiváló új formáció debütált, de végül az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg, bár itthon lesz mit behozni. 😉
Az oldalon lehetőséget kaptak a fellépők a bemutatkozásra, és volt idő a nem ismertek meghallgatására is. Bevallom, komoly tervvel indultam, mikor, merre, kiket hallgatok meg. Pár tíz évvel ezelőtt jártam legutóbb Hajdúnánáson. Gondoltam, forgok majd a körforgalomban, mint a napraforgó Írországban. Nem így lett. Beérve a belvárosba a körforgalomból két kivezető utam lehetett, az elsőt választottam, és pár méter múlva már meg is láttam a kipakoló RockHaJó csapatát. Úgy 10-15 méterre sikerült hűvösben leparkolnom az autóval, és már indultam is vissza hozzájuk. A standjuk mellett korrekt kiírás volt valamennyi fellépővel és helyszínnel, és az ifiházban lévő büfében a hűvös ásványvíz mellett hasznos információkat is kaptam. Érdekes volt, hogy zajlottak a beállások, és nem hallottam nagy áthallást a helyszínek között. Ez talán annak köszönhető, hogy általában egy-egy épület legalább volt a fellépőhelyek között. Természetesen RockHaJónál maradtam induláskor és a koncertjük vége felé kezdtem el a köröket a terveket már régen feladva.
A belvárosban nagy örömömre megőrizték a régi parkot, fákat, virágok nyíltak mindenhol. Kellemes hűvös környezetben körbe lehetett sétálni szinte az egész rendezvényen. Persze volt, akinek napfény jutott, meg a kánikula azért a nyomomba szegődött, de a belváros igen barátságos arcát mutatta. Eldobva hát a terveimet elkezdtem körbejárni a helyszíneket. Olykor élőztem is a közösségi oldalamon, meg néha fényképeztem is, de leginkább élveztem a rendezvényt. A tervezettek közül talán egy fellépőt hagytam ki, de erre csak itthon derült fény. Viszont láttam, hallottam sok olyan formációt, akiket eredetileg nem terveztem.
Cs. Tóth Eszter (Esthee) csendesülős koncertjével zártam a napot, már nem hiányzott a nagyszínpados felpörgés.
Az is itthon derült ki, hogy – bár a koncert után a Debreceni Utcazene Napokat beszéltük – előtte 13-án a Bátori Korzón is találkozhatunk.
Csak dicsérni tudom a szervezőket és a fellépőket. Már el is határoztam, hogy jövőre is ott a helyem Hajdúnánáson.
Most pedig nézd meg a fotóalbumomat, ami valamit talán visszahoz a hangulatból. Gratulálok a szervezőknek, kiváló munkát végeztek. Sikerült alaposan megmozdítaniuk a várost.
Klikk a képre!