A Zene Sóstón Nyíregyházának egy olyan nyári ingyenes zenés rendezvény sorozata – egyben az egyetlen koncert sorozat is -, amelyen az évről évre, más rendezvényeken is felbukkanó formációk mellett előkerülnek kevésbé előtérben lévő, vagy éppen induló előadók is. Ebből adódóan, és a változatos stílus miatt a “törzsközönség” mellett bevonz új nézőket is.
És akkor el is érkeztünk a True Band koncertjéhez.
Ha valami réteg zene, akkor az övék valóban az. Nem a zene, inkább a “téma” miatt. Én kíváncsian vártam az előadást, mert velük ez volt az első találkozásom. Nem mondom, hogy elkezdtem gyűjteni a dalaikat, de örülök, hogy találkoztunk, hogy meghallgattam őket. Igényes megszólalás volt.
Ezzel a koncerttel erre az évre le is zárult a Zene Sóstón koncert sorozata. Bízom benne, hogy valóban csak erre az évre, és esetleg visszatérhetnek majd a belvárosi koncertek is.
Lássuk most a tegnap képeit az ittenire klikkelve, és találkozzunk jövőre ugyanitt!

Akkora eső azért nem esett, hogy valódi hajó kelljen a RockHaJó koncertjéhez, sőt, talán Sóstón nem is esett. Mégis kellemes volt a Zene Sóstón színpada előtt a fák hűvösében várni a kezdést.
Az előző – Serfeszt – koncerten kevésnek bizonyult a műsoridő az összes dal eljátszásához, most azonban minden kedvenc elhangzott. A legnagyobb kétszer is. Volt ugyanis visszataps, ami számomra újabb bizonyíték arra, hogy van igény saját szerzeményekre.
Egy szóval jó kis koncert volt remek közönséggel.
A Zene Sóstón koncertjeiből már csak a True Band műsora maradt idénre, ez szerda este lesz.
Ma azonban a RockHaJó koncertképeit nézegetheted az ittenire klikkelve.

Két kihagyott Zene Sóstón epizód után tegnap este visszatértem Sóstó zöld övezetébe az Artézis jazz trió koncertjére.
Hosszú ideje követem őket, mert jólesik néha kilépni a populárisabb zenék világából. Láthatóan most sem egyedül voltam ezzel így.
Ahogy láthatod majd, viszonylag kevés kép van az albumban, hiszen a két kukacbombázó megjelenéséig maradtam. Érthetetlen számomra az a nemtörődömség, amellyel a város a saját szabadtéri rendezvényeit kezeli. Nem lenne szabad szabadtéri rendezvény közönségét permetezni szerintem, és nincs is olyan sok rendezvény, hogy ezt kis odafigyeléssel, jó szándékkal ne lehetne koordinálni.
De nézzük inkább a koncert képeit, klikkelj majd az ittenire!
Szombaton RockHaJó koncert lesz a Zene Sóstón színpadán.

A júliust a Polip Band műsorával zárta a Zene Sóstón.
Ismét ismert dallamok zengtek a tó partján. A kezdetben sem kisszámú közönség pedig fokozatosan betöltötte a színpad előtti teret.
A repertoár igen változatos volt. Péterfy Boritól a korai Beatrice-ig, Joe Cocker-től Rúzsa Magdiig, vagy éppen a Bikinitől a Ladánybenéig.
Sorolhatnám még, ha megjegyeztem volna mindet, de a koncert közel két órás volt, és most is fényképeztem, amiket most is az itteni képre klikkelve nézhetsz meg.
Most hétvégén Serfeszt, így nem lesz Zene Sóstón. Fontos viszont, hogy szerdán nem a Queen Forever Tribute Band játszik, hanem Granville Pillar és kísérő zenekara, vendég: Csernák Mónika.

Jó ideje nem voltam Mentha Project koncerten, volt némi felállás változás közben, ami a műsoruk struktúrájára is kihatott. Szóval változtak a dalok, a stílus a felállás.
Csak a meleg nem változott Sóstón szombaton sem. De azlrt a közönség hősiesen állta a sarat hőséget, még ha jobbára a fák árnyékába húzódva is.
És jöttek az ismert slágerek az LGT-től, Neotontól, Charlie-tól, Ákostól, a Beatrice-től, talán Edda is volt. Szóval sok minden. Ja, és kukacbombázó is jött, de többek szerint nem permetezett. Biztosan csak a koncertbe hallgatott bele.
Mondjuk ekkor én már a fagyisnál voltam, de előtte készítettem jó sok képet. Klikkelj majd az ittenire!
A Zene Sóstón idén is a helyi formációknak biztosít fellépési lehetőséget. Szerdán a Polip Band látható a Zene Sóstón színpadán.

50-es évek vége, hatvanas évek eleje. Ezekben az években indul a Shadows, a Ventures, a Spotnicks. Ezek azok a zenék, amelyeket néhány évvel később még a rádió kívánságműsorában is nagyrészt végigjátszottak.
Manapság már nagyobb részt csak az archívumokban találod meg a felvételeket, de van még néhány elhivatott zenész, akik a mai napig igyekeznek megőrizni ezeket a dallamokat.
Azt gondolom, nekik az életük egy boldog része, hogy évente egyszer-kétszer színpadra állhatnak ezzel a műsorral.
Azt is gondolom, hogy tiszteletet érdemel ez az elhivatottság, és elnézve a Zene Sóstón tegnap esti közönségét, akik olykor táncra is perdültek, sőt a zenekar azért játszott ráadást, hogy tovább táncolhassanak, felidézve a régi Krúdy terasz hangulatát.
A RetRock Band talán az egyetlen formáció a környéken ma már, amely ezt az időtálló zenét igyekszik megőrizni az utókor számára. Lehet keresni a hibát az előadásban, mert ez élő produkcióknál előfordul, de sokkal inkább szükség lenne követőkre, tovább vivőkre. Meg olyan közönségre, amilyen tegnap Sóstón volt. Szerintem.
Lássuk a tegnap estét képekben! Klikkelj az ittenire!
Szombat este a Mentha Project játszik.

Vannak zenék, amiket igazán koncerten szeretek hallgatni. Mondjuk azt tudhatod, hogy elég koncertmániás vagyok. Swinget sem hallgatok igazán az otthoni magányban, ám élőzeneként, koncerten bármikor.
És el is jutottunk a szerda estéhez, amikor a kellemessé váló időjárásban kétség nem fért hozzá, hogy Sóstón fogok sétálgatni a színpad körül.
Gyönyörű sötét eső felhők tornyosultak Sóstó gyöngyszeme fölött, de a nézők között sem gondolt senki arra, hogy ne várja meg a ráadást is az Orpheum Madams koncertjén.
Őket különösen kedvelem, hiszen – ez jutott eszembe – megadják a módját az előadásnak. A zenéhez, amit játszanak mondjuk ez jár is, mindemellett kiváló, hibátlan megszólalás, mosolygós, vidám hangulat jellemzi koncertjeiket. Ezért is szeretek ott lenni az előadásaikon, ha tehetem.
Mint ahogy most is. És ha már ott voltam… 🙂
Klikkelj a képre a koncert képeinek nézegetéséhez!
Szombaton a Texas Tourist lép a Zene Sóstón színpadára.

Szerda délután ki kinézegetve a lassan elolvadó ablaküvegen. Örömmel láttam, hogy mozognak a fák, bokrok ágai.
Ó, ez remek – gondoltam mindaddig, míg úgy fél hat körül ki nem merészkedtem a lakásból. Egy levél nem mozdult a környéken, de úgy döntöttem, hős leszek. Irány Sóstó! Meg különben is még csak most kezdődik a kánikula.
Meglehetősen sokan gondolkodtak hozzám hasonlóan. Szép tömeg fogadott a Zene Sóstón színpada előtt, a színpadon pedig a Szüret Utcza zenekar.
Őket is kedvelem, hiszen – bár néhány átalakuláson keresztülment közben a zenekar – hosszú ideje olyan zenét játszanak, amit szeretek. Most is így volt és láthatóan nem csak nekem tetszett amit csinálnak
Valószínű, hogy később majd láthatunk az én élőzésemnél és a helyi sajtó online oldalán másnap megjelent összefoglalónál többet is a koncertből, hiszen más média érdeklődés is övezte az eseményt.
Most persze a saját fotóimmal dicsekszem. Klikkelj az itteni képre az album megtekintéséhez!
Szombat este a DokRock játszik Sóstón.

Komoly média figyelem kísérte a Zene Sóstón szerdai előadását, és nem csak a kamerások voltak sokan, hanem a “csak” nézők is.
Persze a Kelet Brass Band méltán népszerű nem csak “induló” városában, hanem az ország számos pontján találkozhatunk velük különböző rendezvényeken. Legutóbb hétvégén a például a Boldogkisfalud Feszten űzték a felhőket.
Visszatérve a média érdeklődésre. Videoklip készítés okán érkezett számos fotós és videós a formációval, akik igazán serényen forgolódtak a színpad környékén. Aztán a koncert közepe táján egy újabb csoport érkezett. Róluk kiderül, hogy egy fotós képzés gyakorlati foglalkozásának résztvevői. Azt gondolom, kiváló terep volt nekik is a rendezvény a tanuláshoz.
A koncert egyébként nagy közönség aktivitást, és sikert hozott magával. Ráadásul az én fényképezőgépembe is jutott pár képkocka az eseményről.
Ezeket nézheted meg, ha klikkelsz az itteni képre.
A csillogó hangszeresek szombaton Pácinban láthatók legközelebb, Sóstón pedig a Zéta együttes Petőfi megzenésítéseit hallhatjuk.

Nyíregyháza népe egyre inkább ignorálja a rémisztgető híreket (jó lett volna korábban), így már néhány felhő és kis égzengés nem riasztja el a város zenei rendezvénysorától, a Zene Sóstóntól.
Szerda délután nem csak az ég dörmögött, hanem a basszusgitár is a színpadon, mikor a beállás közepén megérkeztem. Tetszett, jó lett volna még sokáig hallgatni a jam-et, de a közönség nagy része nem ezért jött, így szinte egyedül maradtam a kívánságommal.
Az LK Beat azonban most is hozta, amiért a közönség Sóstóra érkezett. Sőt, Norbi a koncert elején megígérte, hogy nem fog esni az eső, és tartotta is a szavát. Van ilyen. 🙂
Szóval jó egy órán át sorjáztak az ismert slágerek, itt-ott alkalmi tánckarok is alakultak a nézőtéren, de a távolabbi padokról is sokan hallgatták kiválóan megszólaló dalokat.
Én meg mászkáltam, beszélgettem, fényképeztem, van néhány élőzés is a közösségi oldalamon.
A Zene Sóstón szombati koncertjén nem leszek ott, de ajánlom, hiszen egy kiváló zenészekből álló új zenekar, az All In Music Band garantálja most is a remek hangulatot.
A fotóalbumomhoz vezető képről meg annyit, hogy nekem ezek a pillanatok mindig fordítva vannak meg, mint az eredeti szándék, de ha ráklikkelsz, láthatod a többit is.

Különleges jelenség Nyíregyháza zenei életében az AdHoc Team. Nem a napi slágerek tolmácsolásával fogják meg a közönséget, hanem megzenésített versek előadásával, amelyek között jócskán akad kortárs költő műve is.
Szóval nem – csak – az iskolai tanulmányokból ismert művek jelennek meg, hanem korábban nem hallottak is. Már ha nem vagy jártas a kortárs alkotások között, vagy nem jársz viszonylag rendszeresen a koncertjeikre. Én ez utóbbi vagyok. Így – bár sosem voltam az irodalom tanárok kedvence – igen jól érzem magam ebben a környezetben.
Szombaton is így volt ez, mikor az ablakon ki-kinézve hallgattam az ég morajlását.
Mit veszíthetek, legfeljebb hazaszaladok, gondoltam, és elindultam Sóstóra. Még éppen egy “Itt vagyok, kezdődhet is!” jópofizásra jutott időm, és már kaphattam is elő a fényképezőgépet, hogy ne maradjak le a kezdetekről.
Azt is szeretem a Zene Sóstón programokban, hogy sok az ismerős – van aki az elmúlt 7 évből, innen az -, aki ott ül a terasz szélén a töredezett virágágyás mellett a hozott széken, vagy van, aki elég korán érkezik, hogy helyet találjon valamelyik padon, és sokan csak a színpad környékén álldogálnak. No velük is el lehet úgy beszélgetni, hogy a meghajlásnál, ha nem szólnak, simán lemaradok a záró képről. Szóval jó ez.
Szerdán az LK Beat tánczenél majd, én pedig most megmutatom a szombat pillanatait.
Klikkelj a képre!

Én szóltam, hogy Sóstóra gyere a MeLounge koncertjére, ne a tv előtt szenvedj… 🙂
Szóval igen jó koncertet adott a formáció, és hiába rúgta ránk az ajtót a nyár, sokan álldogáltak a fák alatt, és üldögéltek az időközben megérkezett néhány padon.
A zenei kínálat most is változatos volt, és a helyi média is látogatást tett az eseményen, szóval akár láthatsz is majd részleteket.
Idén ez a második Zene Sóstón koncertem volt, ahhoz képest a közösségi oldalas élőzésem közben elég jól kezeltem a kihagyott lépcsőfokot. 🙂
Szombaton az AdHoc Team érkezik a sóstói színpadra. Ők is kedvenceim, gyere!
Van néhány képem most is, klikkelj az ittenire!

Régen vártam már az újabb találkozásra, mert nagyon szeretem, amit, ahogy Piláék játszanak.
Biztosan sokan vannak így ezzel, de a szerdai összevissza időjárás sokakat elriasztott. Pedig ezekre a koncertre szakadó esőben is vevő vagyok.
Aki viszont ott volt, igencsak élvezte az előadást.
Mielőtt azonban megosztanám a képeimet, ide linkelem Gazdag Mihály remek videó montázsát Pila oldaláról, mert az eredeti helyén (nekem) hibát dob a megjelenítés.
Most pedig lássuk az albumomat, klikkelj a képre!
Szombaton a Tibi a hegyről érkezik a sóstói színpadra.

A Zene Sóstón idei záró koncertje a Rockwise zenekaré volt.
Tőlük “megszokhattuk”, hogy változatos felállásban lépnek színpadra. Most sem volt ez másként. Mondhatni big band formáció szorongott Sóstó nem túl nagy színpadán. (Gondolom, az annak idején Sóstó “megújításába” betervezett zenei pavilon sem lett volna nagyobb.)
További érdekesség, hogy az egyik vokalista poszton is változás történt.
Ha belegondolok, ennyien voltak már színpadon korábban is, csak nem a teljes koncert idején. Mindenesetre mind a két szólógitár, mind a két énekes nagyon jó döntés volt.
Így aztán bátran utazhattunk az időben a hatvanas évektől a kilencvenesekig.
Az erre az estére jutott dupla koncert pedig feltette a koronát a Zene Sóstón nyári sorozatára.
Nézzük mindjárt a képeket is, de így – remélhetőleg – kevesebb, mint egy évre búcsúzva megköszönöm a szervezőknek az idei nyarat.
Most pedig klikkelj a képre!

Szerdán az eget kémlelve azon gondolkodtam, hogy vajon van-e esővel kapcsolatos dala a Queen-nek? Nem vagyok Queen szakértő, zenéjüket hosszabb ideig is csak a Queen Forever Tribute Band koncertjein hallgatom, így végül feladtam a keresést, és elindultam Sóstóra.
A történet előzménye, hogy pár héttel ezelőtt az eső miatt került a szerda délutáni időpontra a koncertjük, és felhőben most sem volt hiány. Szerencsére az enyhe szellővel ez inkább csak kellemes időjárást biztosított.
A délután öt órai kezdés ellenére szép számú nézősereg gyűlt össze Sóstó fái alatt bizonyítva, hogy Nyíregyháza egyik legnépszerűbb zenekara bármikor összegyűjti rajongóit.
A népszerűség persze nem érdemtelen, hiszen most is kiváló előadást, közönségmozgató, énekeltető produkciót láthattunk.
Én most is nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy fényképezőgépemmel végig sétáltam a koncertet. Ennek eredményét láthatod, ha klikkelsz a képre.
Hamarosan újra találkozhatsz a formációval. Szeptember elsején a Szent István utca sarkán a Luther házzal szemben felállított színpadon, majd szeptember hatodikán a Városmajori Művelődési Házban.

Biztosan meglepődsz, hogy egy augusztus elejei beszámolót hozok most neked.
Tegnap Sóstón beszélgetés közben derült ki, hogy ez kimaradt nálam. Végig gondoltam az eseményeket, és sikerült rájönnöm, miért történhetett.
A koncert után hazatérve este tíz körülre sikerült a képeket rendben elküldenem, és elkészíteni a fotóalbumot is belőlük. Másnap korán indultunk Révfülöpre. A terv az volt, hogy a 6 órás úton, vonatozás közben összerakom a szöveget, megérkezve pedig már csak pár perc a közzététel. Nos, a vasutazás alkalmatlan értelmes mondatok összerakására, így ez a rész és az ezt követők is kimaradtak, én pedig megfeledkeztem később róla, amiért elnézést kérek a zenekartól.
Most pótlom a beszámolót, hiszen valamennyien szegényebbek lennénk, ha kimaradna a környéken talán egyedüliként hosszú-hosszú évek óta ezt a zenét játszó formáció koncertje.
A RetRock a hatvanas évek instrumentális gitárzenéjét hozta Sóstó fái alá. Shadows, Ventures, Spotnicks és hasonló dallamok csendültek fel, amik annyira alap zenék voltak anno, hogy még talán a rádió kívánság műsorában is végig játszották őket annak idején. 🙂
Manapság ritkán csendülnek fel már ezek a dalok, ezért is élmény élő zeneként újra hallgatni őket. És hogy ezt nem csak én gondolom így, arra bizonyíték a nagyszámú közönség reagálása, miáltal a koncert közel fél órával túl is csúszott a tervezett időkereten.
Nos, ismételten elnézést kérve a zenekartól, most megmutatom a koncerten készült fotóalbumot is. Klikkelj az itteni képre!