Újabb heti virágnéző

Mostanában a szokásosnál többször, úgy két hetenként nézek szét a városban. Ennek egyszerű oka, hogy különböző ütemben nyílnak a virágok a belváros kövei között.
Pár napja a Hősök tere körül nézelődtem, hétvégén pedig a főtéren.
Nagyjából egy hónappal korábban sétálok virágok között, mint a múlt évben, de van még hely, ahol tehetek majd egy újabb kört később. Aztán egy ideig újra szünetelhet a belvárosi nézelődés.
Most tehát egy tekercs filmnyi virágzás, és szerintem majd lesz még.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Januártól március végéig Sóstón

Tegnap kicsit összetorlódtak a dolgaim, így nem sikerült kapcsolódni az áprilisi hóeséshez. Pedig ebben az albumban is lesznek havas képek. Igaz, ez március végén befejeződik.
Szóval folytatva a hagyományt egy szép nagy mobilos képgyűjteményt osztok meg most.
Jó egy éve vettem a fejembe, hogy ha már úgyis nagyobbrészt fényképezőgép nélkül mászkálok Sóstón, negyedévente összegyűjtöm a telefonnal készült képeket. Azért így, mert általában egy-két képet készítek egy séta során, így pedig nem vesznek a közösségi oldal homályába.
Szóval januártól márciusig, fagytól a virágzásig.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Heti virágnéző

Mikor március tizenötödikén a belvárosban bóklásztam, kimaradt a “tulipános rész”. Kicsit korainak tűnt akkor még. Aztán másnap a közösségi oldal feldobott egy képsort városunk egyik vezetőjétől. Vártam pár napot, és megnéztem, tényleg ott vannak-e a pirosak, ahol egyik képen láttam.
Nem mondom meg, ott voltak-e? Én mindenesetre sétáltam egy jót, és fényképeztem.
Azóta több mint egy hét telt el, és valahogy elmulasztottam megosztani ezt az albumot. Most azonban egy újabb kört tervezek a belvárosban, és nem akarom összemosni a két időpontot.
Lássuk hát, mit találtam március huszadikán? Klikkelj a képre!
KLIKK


Idus

Arról beszélgettünk minap, hogy egyre kevesebb nyíregyházi rendezvényen vagyok ott. Arról is beszélgettünk, hogy egyre több a természetben készült album. És arról is, hogy mennyire nem tudtam címet adni régen a képeimnek.
Nos, most kiderült, hogy ezt a címet is használtam már a blogomban, szóval nem túl indokolt a múltidő. Persze az idei albumaim közel egy harmada készült csak szülővárosomban, két harmada pedig a természetben, szóval csak volt igazság abban, amit mondtam. 🙂
De nem untatlak statisztikákkal, hiszem nem igazán szoktam ilyet készíteni, mert nem tartom fontosnak.
Egy ideje ilyentájt szétnézek az ünnepi díszbe öltöztetett városunkban. Persze ez sem rendezvény látogatás, az ünnepi beszédek nem igazán érdekelnek, járok emberek közt, járok boltba…
Idén is a Petőfi téren kezdtem. A tavaszi virágzás jobbára koszorúk formájában érkezett el a Petőfi szoborhoz, és látszott, hogy az érdeklődés is alább hagyott a korábbi évekhez képest. Ami viszont felháborított, az az egyik oldalukon fehéren hagyott zászlók. Ennyire rosszul menne az óvodáknak? Nem hiszem, hogy a gyerekek adták fel a festegetést.
Néhány ilyet a Kossuth téren is találtam, gondolom, ugyanaz a csapat az ötletgazda.
A főtérre egyébként időben érkeztem. Éppen pakolt a katonazenekar, bontották a színpad technikát, és a résztvevők is szétszéledtek már. A tér padjain néhányan pihentek még.
Közel egy órát töltöttem a téren, persze nem csak fényképeztem. Ahogy a Petőfi téren, itt is találkoztam ismerősökkel. Ezt a hangulatot szeretem. 😉
A képeket pedig az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Bumfordi

Bumfordi a Burattino Bábszínház egyik bábja. Itt, a képen éppen egy kidurrant lufival a fején.
Szóval, ha még azt is tudjuk, hogy a lufi nem az övé volt, elképzelhetjük, hogy nem túl szerencsés a barátok szerzése terén.
Sok dolgot megpróbál, hegedülni tanul, ahogy az a Ki altatta el a tejet? című előadásból kiderült, de aki látta, tudja, hogy hasonló eredménnyel járt, mint a lufival.
Persze nem adja fel, így a nevét viselő hétvégi bemutató előadásban is sok mindent megtesz, hogy ne maradjon magányos. Persze az erdő lakóival nem egyszerű az élet.
Az előadás viszont igen szórakoztató volt, és ha meg akarod tudni, mi lett a vége, megnézheted február negyedikén, vasárnap 10 órától.
Persze addig lesz még néhány előadás a Burattino Bábszínházban. Ezeket is megtalálod itt jobb oldalt a program naptáramban, és természetesen a bábszínház – fentebb linkelt – oldalán is.
A szombati előadásról pedig a képre klikkelve találhatsz egy fotóalbumot.
KLIKK


Sóstóhó

Úgy tűnik, rám marad, hogy elhozzam a havat. 🙂 Igazán azonban csak virtuálisan tudom megtenni.
Múlt hét közepén éppen kitaláltam, miket is csinálok, mikor kinézve az ablakon azt láttam, esik a hó. Bár gyermekkoromban ilyentájt a szánkózásban átázott cipőinket, ruhánkat szárítgattuk, manapság ezt városi gyerekként nem egyszerű megélni.
Összekaptam hát magam, fényképezőgép a kézbe, és irány Sóstó! Szerencsére időben érkeztem, mert – bár a hóesés nagyjából elállt ugyan – Sóstó azért megőrzött valamit a tél hangulatából.
Mire végeztem a fotósétámmal, előkerültek emberek, de az első lábnyom az enyém volt a tóparton, és a szigeten.
Ezeket a képeket mutatom meg, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fagyos kör

A szombati napom programja elég bizonytalan volt, így nem mentem messzire, már ha a 30-40 kilométer messzit jelent.
Koradélelőtt megnéztem Sóstó jegét, hazafelé pedig Bujtos felé fordultam jeget fényképezni, meg integetni. 🙂
Ebből adódóan nem fogsz ínhüvelygyulladást kapni, ha végig klikkeled a fotóalbumot. Kezdd mindjárt az itteni képpel!
KLIKK


Első sóstói

Bár vasárnap délelőtt szereztem némi tapasztalatot az időjárásról, kis átmelegedés után délután nem tudtam nem kimenni Sóstóra.
Egy hét telt már el az évből, és még nem voltam kedvenc csendes helyemen. Vasárnap délután ide, vagy oda, nem sokan sétáltak a tóparton. Igaz, délutánra még a délelőttihez képest is hidegebb lett, a szél pedig elég komolyan befolyásolta fényképezési elszántságomat. 🙂
Nem csoda hát, ha ez az album elég rövidre sikeredett.
Azért mégis klikkelj a képre!
KLIKK


Hazai pálya

Hétvége közeledtével a hazai időjós portálokon eluralkodott az “ónoseső, mindmeghalunk” hangulat. Bár kedvenc norvég időjósaimnál ennek nyomát sem találtam, a közelgő hideg náluk is felmerült. Úgy gondoltam, ehhez fel lehet öltözni. Messzire azért nem indultam vasárnap, de két rövid album azért született a napról.
Most jöjjön az első!
Délelőtt a Bujtoson sétáltam kicsit. A korábbi napok tavasza után szokatlan volt a hideg szél, de ehhez fel lehetett öltözni. Igazán csak az ujjaim fagytak le. 🙂
Ahogy majd látod, nem a “hagyományos”, kis hídtól, vagy a játszótérről induló tókerülést választottam, inkább kis terepezés volt a cél. Persze azért a tóhoz is eljutottam.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot.
KLIKK


Sóstó, negyedik negyedév

2023 utolsó negyedéve is mögöttünk van már, ideje megosztanom, miket mobiloztam októbertől decemberig Sóstón.
Ahogy korábban írtam már, ez az időszak nem igazán a sétáiról emlékezetes, de belekóstolhattam városunk egészségügyi ellátásába. Ne akard megtudni, milyen…
De maradjunk Sóstónál. Leginkább rövid séták voltak, hol itt, hol ott parkoltam, ez volt a kiinduló pont. Persze én mindig parkolóban hagytam az autót, és inkább rövidebb távra sétáltam.
Örvendetes, hogy a “szökőkút átka” ebben a negyedévben nem jelentkezett. Vagy sikerült megtalálni a megfelelő köveket a tófürdőnél lévő átjárókhoz, vagy valamilyen más megoldás született, esetleg szerencséjük volt, mindenesetre jó így, hogy nincs beszakadt átjáró.
A szökőkút azonban tartogat feladatokat. Igaz, ez az átadás óta így van. Talán majd tavasszal… Ezt az album 5-7. képein láthatod. Az átadás előtti napokban kiásták ezt a részt, és egy ideig nem is jelent meg a víz, de azóta állandó a tócsa az üzemeléskor.
Az ősz elhozta a virágokat, és a maradék fák színes leveleit. Szóval kellemes őszi hangulat volt a barátságos oldalon.
A sétányon kivágott fák helyére is megérkeztek az új csemeték. Hosszú életet nekik!
November közepén valamit az elektromos hálózattal is csináltak. Becsületükre legyen mondva, helyreállították a terepet a nagy ásások után.
Sajnos a 424 parkolójánál most a másik facsemetét gázolták ki, talán pótolva lesz, mint év közben hasonló sorsú társa.
Hóból nem sok jutott eddig, de egy keveset sikerült megörökítenem. Én biztosan jobban örültem neki, mint a rózsák.
Karácsony előtt átmerészkedtem a Svájci lak túloldalára, és a mozdony felőli oldalra is. Így lett vége az évnek.
Ez volt az időrend, most klikkelj a képre!
KLIKK


Nyíregyháza fényei

Év végi “rutin” nálam, hogy elkészítem szülővárosom ünnepi fényeinek fotóalbumát. Volt, amikor több album is született, és idén is ilyesmit terveztem.
Így történt, hogy az első esti belvárosi sétám képeit nem osztottam meg még, hátha lesz folytatás.
A helyi adventi programok közül az Orpheum Madams műsorát néztem ki, ezzel is indul majd a képtár. Azonban, ha már a téren voltam, úgy gondoltam, elkezdem a fényes albumot is.
Aztán úgy alakult, hogy itthon végig nézve a képeket úgy találtam, nem sokat tudnék hozzáadni már. Ám mikor pár nap múlva a debreceni fotózásról hazatérve megálltam a főtéren, született még pár kép. A tény, hogy második alkalommal néhány percet töltöttem csak a téren. Jönnek majd a debreceni képek, beszámoló is.
Nézd meg a nyíregyházi képeket az ittenire klikkelve, és ha van kedved, lapozz vissza fotóalbumomban a korábbi évekre!
KLIKK


Nyomtató Enikő műsora

Hozott mégegy kedves műsort a szombat délután, és csak annyit kellett tennem érte, hogy maradtam ott, ahonnan korábban a MoGyoRó Trió előadását néztem.
Újabb ismerősök is érkeztek, így hamar elrepült a két program közötti átállás ideje.
Nyomtató Enikő műsora egészen más hangulatot hozott, de az ünnepélyesebb, szeretetteljes megszólalás ugyanúgy megállította, és ott tartotta az arra járókat. Az érkező gyermekek hamar letelepedtek a nézőtér párnáira, és csodálkozó tekintettel figyelték az előadást.
Igazi elcsendesedést hozott az előadás. Valóban a szeretetről, a mindig szeretetről szóltak a gyönyörű dalok, Enikő előadása közben pedig felmerült a kérdés, hol lehet még ilyen csodát hallani.
Az előadás utáni beszélgetésben erre a kérdésre is választ kaphatott az érdeklődő.
Jó ideig beszélgettünk még, miközben a színpad és a nézőtér lassan eltűnt körülöttünk, és visszatért áruházi sétatér funkciójához.
Jó ötlet, hogy egy kereskedelmi egység megjelenési lehetőséget biztosít ezeknek a programoknak. A város főterén sem ártana ilyen hétközben is, ahogy ez más településeken történik.
Néhány képem erről az előadásról is van, amelyek segítenek megőrizni a kellemes délután emlékét. Klikkelj a képre!
KLIKK


MoGyoRó Trió

Hétvégén számos kikapcsolódási lehetőség kínálkozott számomra. Az egyik ezek közül a MoGyoRó Trió gyermekműsora volt a Korzó bevásárlóközpontban.
Úgy egy éve már láttam előadásukat, így nagyjából tudtam, mire számíthatok. Láthatóan a visszatérő nézők is.
Amire nem számítottam, az a napsütés, amely a képeim egy részén elég komoly nyomot hagyott.
A hangulatot azonban ez csöppet sem befolyásolta, a produkcióba bevont felnőttek és gyermekek legalább úgy élvezték az előadást, ahogy azok, akik a néző szerepét választották a világot jelentő deszkák helyett.
Ami igazán tetszik ezekben a programokban, hogy egy nyüzsgő “vásárlás ünnepére” készülődés közben is el lehet vonulni. A padon ülve, ha előre néztem, mosolygó, játszó gyermekeket és felnőtteket láttam, míg ha kicsit jobbra fordultam, az alsóbb szinteken a két nap szeretetre készülőket.
Jó volt az előbbiekhez tartozni, és miközben fényképezgettem is, számos ismerőssel is válthattam pár szót.
A képre klikkelve láthatod, mik is történtek szombat délután.
KLIKK


Advent a madarakkal

Évről évre visszatérő esemény az is, hogy december elején szép számmal összegyűlünk az erdei tornapálya mellett, hogy különleges csemegék készülhessenek az erdő lakóinak.
Előkerülnek a bográcsok, olvad a faggyú, megtelnek magvakkal, és a kiolvadt zsírral a fenyőtobozok, narancs héjak. Gyermekek szaladnak, felnőttek sietnek felakasztgatni ezeket a környező fákra, bokrokra.
Közben a madárhálóból előkerülnek a meggyűrűzendő madarak, melyek gyermekek kezéből nyerik el újra szabadságukat.
És persze előkerül a jól végzett munka jutalma, a süti, tea, forralt bor is.
Idén én inkább csak amolyan lusta módban toltam, de jókat beszélgettem, hiszen az évek óta visszatérő társaságban sok kedves ismerősöm is van.
A képeim sem lettek fotókiállításon indíthatók, de azért összejött egy album, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz meg.
Apropó, fotókiállítás. Sóstói-erdő – A mi erdőnk címmel nyílt egy fotókiállítás a Nyíregyházi Egyetem Kerengőjében, amely január 31-ig tekinthető meg. Linkeltem is a megnyitó plakátját.
KLIKK


Motoros Mikulások

Idén tizenötödik alkalommal fogtak össze jó emberek, hogy örömet szerezzenek másoknak. Persze nem csak ők, de ezen az eseményen voltam ott idén is.
A Motoros Mikulásokról van szó, akik Nyíregyházáról és környékéről gyűltek össze a Nyír Pláza parkolójában, hogy tovább indulva elvigyék ajándékaikat.
Arról beszélgettünk a gyülekezés közben elinduló hóesésben, hogy milyen jól időzített Holle anyó. Persze ez nyilván a nézőknek nagyobb öröm, hiszen a féltve gondozott motorokkal igencsak óvatosan kellett közlekedni ebben az időjárásban.
Kedves mosoly jelent meg az egyik mikulás arcán, mikor azt mondtam, kicsit abbahagyom a fényképezést, mert lefagyott a kezem. 🙂
Szóval idén a napsütés elmaradt, és mire később megebédeltünk, a hónak is nyoma veszett.
A fotókon, meg a rövid videón azonban ott vannak a hópelyhek.
Klikkelj a képre, és nézd végig az albumot!
KLIKK


Sóstó, harmadik negyedév

Újabb három hónap telt el, amely azonban nem teljesen a terveim szerint alakult.
Augusztus második felében, és szeptemberben alig tudtam Sóstón nézelődni, és úgy tűnik, az október is ilyen lesz.
Ezek a negyedéves albumok mind mobilos képeket tartalmaznak. Amikor éppen arra járok csak úgy, fényképezőgép nélkül.
Virágok, zöld, eső, napsütés, szóval ami szép Sóstóban… talán egy kivétellel, és most is láthattad a képek jó részét készültükkor a közösségi oldalamon.
Nem is beszélek tovább, klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Rockwise

A Zene Sóstón idei záró koncertje a Rockwise zenekaré volt.
Tőlük “megszokhattuk”, hogy változatos felállásban lépnek színpadra. Most sem volt ez másként. Mondhatni big band formáció szorongott Sóstó nem túl nagy színpadán. (Gondolom, az annak idején Sóstó “megújításába” betervezett zenei pavilon sem lett volna nagyobb.)
További érdekesség, hogy az egyik vokalista poszton is változás történt.
Ha belegondolok, ennyien voltak már színpadon korábban is, csak nem a teljes koncert idején. Mindenesetre mind a két szólógitár, mind a két énekes nagyon jó döntés volt.
Így aztán bátran utazhattunk az időben a hatvanas évektől a kilencvenesekig.
Az erre az estére jutott dupla koncert pedig feltette a koronát a Zene Sóstón nyári sorozatára.
Nézzük mindjárt a képeket is, de így – remélhetőleg – kevesebb, mint egy évre búcsúzva megköszönöm a szervezőknek az idei nyarat.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Queen Forever Tribute Band

Szerdán az eget kémlelve azon gondolkodtam, hogy vajon van-e esővel kapcsolatos dala a Queen-nek? Nem vagyok Queen szakértő, zenéjüket hosszabb ideig is csak a Queen Forever Tribute Band koncertjein hallgatom, így végül feladtam a keresést, és elindultam Sóstóra.
A történet előzménye, hogy pár héttel ezelőtt az eső miatt került a szerda délutáni időpontra a koncertjük, és felhőben most sem volt hiány. Szerencsére az enyhe szellővel ez inkább csak kellemes időjárást biztosított.
A délután öt órai kezdés ellenére szép számú nézősereg gyűlt össze Sóstó fái alatt bizonyítva, hogy Nyíregyháza egyik legnépszerűbb zenekara bármikor összegyűjti rajongóit.
A népszerűség persze nem érdemtelen, hiszen most is kiváló előadást, közönségmozgató, énekeltető produkciót láthattunk.
Én most is nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy fényképezőgépemmel végig sétáltam a koncertet. Ennek eredményét láthatod, ha klikkelsz a képre.
Hamarosan újra találkozhatsz a formációval. Szeptember elsején a Szent István utca sarkán a Luther házzal szemben felállított színpadon, majd szeptember hatodikán a Városmajori Művelődési Házban.
KLIKK


Zene Sóstón -RetRock Band

Biztosan meglepődsz, hogy egy augusztus elejei beszámolót hozok most neked.
Tegnap Sóstón beszélgetés közben derült ki, hogy ez kimaradt nálam. Végig gondoltam az eseményeket, és sikerült rájönnöm, miért történhetett.
A koncert után hazatérve este tíz körülre sikerült a képeket rendben elküldenem, és elkészíteni a fotóalbumot is belőlük. Másnap korán indultunk Révfülöpre. A terv az volt, hogy a 6 órás úton, vonatozás közben összerakom a szöveget, megérkezve pedig már csak pár perc a közzététel. Nos, a vasutazás alkalmatlan értelmes mondatok összerakására, így ez a rész és az ezt követők is kimaradtak, én pedig megfeledkeztem később róla, amiért elnézést kérek a zenekartól.
Most pótlom a beszámolót, hiszen valamennyien szegényebbek lennénk, ha kimaradna a környéken talán egyedüliként hosszú-hosszú évek óta ezt a zenét játszó formáció koncertje.
A RetRock a hatvanas évek instrumentális gitárzenéjét hozta Sóstó fái alá. Shadows, Ventures, Spotnicks és hasonló dallamok csendültek fel, amik annyira alap zenék voltak anno, hogy még talán a rádió kívánság műsorában is végig játszották őket annak idején. 🙂
Manapság ritkán csendülnek fel már ezek a dalok, ezért is élmény élő zeneként újra hallgatni őket. És hogy ezt nem csak én gondolom így, arra bizonyíték a nagyszámú közönség reagálása, miáltal a koncert közel fél órával túl is csúszott a tervezett időkereten.
Nos, ismételten elnézést kérve a zenekartól, most megmutatom a koncerten készült fotóalbumot is. Klikkelj az itteni képre!
KLIKK