Queen dalok a parkban

Szombaton találtam egy eseményt, ami megváltoztatta másnapi terveimet.
Bár a közelmúltban voltam Queen Forever Tribute Band koncerten, mégsem volt kétséges, hogy vasárnap délután Sóstón a helyem.
A Sóstó Park több szempontból is ideális hely egy ilyen eseményhez. Szabadtéren van, van vendéglátó és szociális része is, meg a színpad is rendben, beleértve a hangosítást is.
Korábban már voltam itt egy zenés rendezvényen, ami ütközött időpontban a “városi rendezvénnyel”, amit a hatalom nem igazán tolerált. Aki ott volt, emlékszik rá…
Most szerencsére békésen telt az idő. És nem csak ezért használtam a “békésen” szót. Igazi családi rendezvény volt, mindenki megtalálhatta a maga “játékát”. Nekem például a csapolt sör esett jól a kiváló zene mellett, de a közösségi oldalamon láthatod, hogy akár hintázni is lehetett.
Szóval jó volt minden, és egy beszélgetésből kiderült, hogy várhatók hasonló rendezvények a Sóstó Parkban. Be is linkeltem, hogy értesülhess róla.
A zene pedig olyan volt, mint a Queen Forever Tribute Band minden műsora. Minőségi. Gyakran eszembe jut egy VIDOR koncertjük a “pártház” melletti apró színpadnál, mikor a füves részt is megtöltötték a nézők, és senki nem akart a nagyszínpad műsorához vándorolni. Nos, itt is ellettünk volna reggelig is.
Pár képet készítettem, de igazán ott lenni volt jó.
Azért klikkelj mégis az ittenire! 😉
KLIKK


Megint tulipánok

Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, most van szezonja.
Furcsa kettősség jellemzi kedves szülővárosomat. Míg a fákat – kis túlzással – ott vágják, ahol érik, a füvet gyökérig nyírják, mellettük azonban színes tulipán és árvácska terek pompáznak. Nem értem. Talán a sok szín, ami élteti ezeket a helyeket, hiszen a sóstói szökőkutat sem a vizéért szeretik, hanem a színes LED fényei miatt. Bár abban is van zöld olykor. Azt hiszem, az igazi választ sosem fogom megtudni.
A lényeg, hogy péntek délután a Kossuth térre sétálva elővettem a fényképezőgépet.
Nyíregyházán komoly kultusza van az életfáknak. Igaz, a főtéri szökőkút már csak rossz emlék, de az Október 23. téren is van egy alkotás, ami ezt a nevet viseli. Meg is előzte pár évtizeddel csobogós névrokonát, és jócskán túl is élte.
Nem ragozgatnám tovább az életfa témát, bár van a közelben egy valóban fa alakú alkotás is.
Szóval a közel negyven éves Életfa körül a kockakő tenger ölelésében egy tíz méter körüli átmérőjű terület szinte mindig zöldellik valamilyen növénytől, ha a zöldellést nem is értem szó szerint. Most például tulipánok, és árvácskák színezik körbe a szobrot. Itt kezdtem a fényképezést.
Tovább haladva a Hősök terén már kevesebb virágot találtam. Igaz, erről a részről korábban közre adtam néhány mobilos képet a közösségi oldalamon.
Itt a sárkányos Szent György szobor, és a villamos környékén találtam virágot.

Kis kitérő. Tudom, hogy nem így hívják a szobrot, és ha már kitérő… nagymamám így hívta a Tölgyes csárdánál lévő részt is. Sokszor villamosoztam vele, és sétáltunk át a kitérőtől a Korányira az erdőn át. És hogy miért van Bessenyei tér tábla a villamoson? Nos, a Hősök tere a villamosközlekedés idején a Bessenyei tér nevet viselte.

Most pedig még kicsit sétálunk a Kossuth tér felé.
A fotóalbumhoz vezető képre vagy 10 percet vártam. Kinéztem a látószöget, leültem a virágágyás szélére, felemeltem a fényképezőgépet, amikor ketten érkeztek a látótérbe, és a kompozíció közepén megálltak beszélgetni olykor rosszalló pillantásokat vetve fényképezőgépes kezem felé. Közben egy elhaladó kisgyermek kérdezte rám nézve anyukáját: A bácsi hajléktalan? Nem, csak szakálla van. – mentett fel a kedves asszony.
Szóval kalandos fotózás volt, mostmár meg is nézheted a képeket. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Az a szép ződ gyep

Kinéztem kicsit Sóstóra, hiszen már három napja nem jártam ott. 🙂
Nagyobbrészt virág fotózásra készültem, meg egy kis kajázásra a Blaha Büfében. Mindkettő sikerült, bár utóbbit úgy kell elhinned, hogy nincs fényképem róla. A közösségi oldalon sem.
Nagyon nincs mit mesélnem a tájról, hiszen ezt látni kell. Természetesen most is csak a szép oldalon jártam. Sajnos abba is belerondítanak néha, de ezt a részt letudtam még este.
Most csak a szépre emlékezzünk! Klikkelj a képre, és sétálj egyet Sóstón!
KLIKK


A Föld napja

Hét közben már láthattad a közösségi oldalamon, hogy mégis sétáltam kicsit fényképezőgéppel is a Tuzson János Botanikus Kertben. Itt most szándékosan nem a címoldalt linkeltem, hiszen én is azzal kezdtem a bejegyzés írását, hogy újra elolvastam a kert történetét. A linken te is ide jutsz.

Szóval fogtam a pár napja szerzett kis fényképezőgépemet, és szinte nyitásra már át is léptem az albumhoz vezető képen látható feliratot.
Bevallom, érdekelt, mit örökítettek meg így a bejáratnál. Nos, a történetből kiderül, ekkor építették a trópusi házat a lelkes TMK-sok.
A most ott dolgozók is hasonlóan lelkesek, ismét jót beszélgettünk. A trópusi háznak állapota miatt most csak a két “vége” látogatható, és az egészre ismét ráférne a TMK-sok munkája, már ha vannak még ilyenek.
Régebben évente többször is sétálgattam a kertben, pár éve azonban már szinte csak egy próbálkozásom van egy évben. Sajnos nagyon leromlott a kert állapota, és ez nem az ott dolgozókon múlt.
Az Élet fája kertrész a bejárattól balra található, órákat fényképezgettem itt régen. Most egy kép jutott neki.
A növényhatározó táblák ugyan itt is kinn vannak, de a növények képét nagyobbrészt a látogató fantáziájára bízzák.
Nekem még van képem a Látványhídról, sőt, sok képem is, amelyet innen készítettem a tulipánokkal pompázó Élet fájáról. Ha el szeretnéd képzelni, milyen volt, az aktuális napi hírekből a “lombkorona sétány” címszót ajánlom. A különbség, hogy itt volt értelme a hídnak. Nagyon szerették a látogatók, de fából volt…
Ott voltam 2012-ben a Rózsakert átadásán is. Őrületes meleg volt, de rengetegen eljöttek, kis műsor is volt, és nem utolsó sorban gyönyörű rózsák. Ma már ezek is hiányoznak.
Félve gondolok rá – látva a város zöld projektjeit -, mi lesz, ha egyszer hozzákezdenek a “felújításhoz”. Nem mutatna jól a kockakő a kertben.

A bejegyzést azért a mai napra időzítettem, mert a mai szombaton pont nem tudsz sétálni a kertben – az album végén találod a nyitva tartást -, a másik okot pedig a címben találod.
Azt hiszem, azért én még visszatérek majd párszor ide, hátha.
Most pedig nézegess aktuális képeket az ittenire klikkelve.
KLIKK


Sóstó mobillal

Már múlt évben gondolkodtam azon, hogy negyedévente összerakok egy albumot azokból a képekből, amelyeket Sóstón, mobillal készítettem.
A képek ugyan megvannak, de nem készültek el az albumok. Idén viszont már év elejétől gyűjtögettem a megmutatni valót.
Sokszor járok Sóstón – meg máshol is – úgy, hogy nem tervezem a fotózást, de ott mégis késztetést érzek pár kattintásra. Ilyenkor kerül elő jobb híján – és ezt értsd szó szerint – a mobil. Ezekből a képekből nem minden kerül fel a közösségi oldalra, de úgy gondoltam, hogy az intenzíven változó Sóstót meg kell örökítenem. Olykor csak a szép emlék kedvéért, olykor figyelem felkeltés okán.
A mai néhány tíz kép is elég vegyes. Van a szeretett szép Sóstó, és a “sajnos” Sóstó is.
A következő, hasonló tematikájú albumot július elejére tervezem, a mostani képeket pedig az ittenire klikkelve nézegetheted.
KLIKK


Mese a rongyoszsákból

Régen, mikor még jártam a Múzeumfaluba – úgy tűnik, most a web böngésző sem jár ott, “HTTP ERROR 500” hibát dob folyamatosan -, gyakran megálltam én is a templom mögötti fa alatt, ahová a Burattino Bábszínház előadására az ördög fején koppanó palacsintasütő hangja csalogatott.
Mindig kevés volt a szék, így a tér füvén is rengetegen álldogáltak, üldögéltek.
Pár hónappal ezelőtt beszélgettünk kicsit a bábszínházról, és úgy gondoltam, megnézek pár előadásukat. Persze a Korzóban lévő színháztermükben.
Én nagyjából a Vitéz Lászlón nőttem fel, volt szerencsém Kemény Henrik előadását is látni.
A kiválasztott néhány előadás egy teljesen más hangulatot hozott, és bevallom, felnőttként is igen jól szórakoztam.
Nemrég Homoktanyán láttam, és fényképeztem is előadásukat, tulajdonképpen ez vonzott be a terembe is.
Március végén a Mese a rongyoszsákból előadásra indultam, majd kis unszolásra a fényképezőgépet is magammal vittem.
Ennek a képeit láthatod a fotóra klikkelve.
Ajánlom azonban, hogy a teljes élmény miatt személyesen is nézz meg bábjátékot. Akár gyereket is vihetsz magaddal. 😀
Egy ideje itt oldalt, az ajánlómban az ő programjukat is megtalálod.
KLIKK


Tükröm, tükröm

Pár évvel ezelőtt készítettem egy képet, amelyen a Kodály iskola hatalmas csillogó üvegtábláján tükröződik az akkori művház épülete. Pár napja fényképezőgéppel arra járva eszembe jutott.
Aztán kicsit tovább gondoltam, és mentem egy kis kört a belvárosban.
Mondjuk a felvezető képet nézve eszembe jutott, hogy költhették volna a pénzt az ablakokra is, ahelyett, hogy kidobják rajta…
De legyen most elég ez a szöveg a fotóalbumhoz! Klikkelj a képre!
KLIKK


Bujtosi napozás

Viszonylag sok időm lett az utóbbi napokban, és némi ügyintézés is gyakran szólított a város különböző pontjaira. Kicsit szomorúan azt kell mondanom, mintha az illetékesek elfelejtették volna, hogy megérkezett a tavasz – eltekintve persze a favágásoktól-, és most azok is kilépnek a lakásból, akik egyébként nem nagyon szoktak.
Félbehagyott dolgok a város minden pontján. Olyan “a projekt lezárult, felejtse el” érzésem van például Sóstón, ahol a sok héttel ezelőtt kidőlt fa nagyobb részét feldarabolva elvitték – a maradékon meg látszik egy félbehagyott fűrészelés nyoma -, meg ha már ott voltak, kivágtak mellette egy fiatalt is, de az öreg gyökere, és a törzs egy része, a kifordult járda kockakövek éppúgy ott hevernek, mint a mólókon a körbehúzott sárga szalag, hogy a hetekkel ezelőtt újra beszakadt szökőkút átjáróról ne is beszéljek. Vagy említhetném a fürdőház végében lévő új WC állapotát, amitől “Fúúúj” felkiáltással menekült el a hölgy, aki a 100 forintot nyilván nem ezért a látványért dobta az ajtónyitó automatába.
De Bujtoson is hasonló a fahelyzet. A kivágott fák jó része ottjártamkor ott hevert az áldozati helyen, a sárban dagonyázó, fűnyűvő járművek nyomait sem akarta eltüntetni senki, de a belvárosban sem kerültek elő a padok az agyonkövezett “sétálóban”, ahol a kismotorosok (nem elektromos roller, hanem rendes benzinmotoros) is vígan rodeóznak az ijedt kisgyermekes anyukák, és az egykerekező diszkópatkányok között.
Persze nem ezért mentem egyik helyre sem, csak bosszant ez a gazdátlanság.
Szerencsére a természet a Bujtoson is teszi a dolgát, így nem csak a leírt szomorúság fogadott.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Március 15.

Réges-régen, mikor még munkanap volt a legszebb tavaszi ünnep, a mi “lázadásunk” az volt, hogy szabadságot vettünk ki március 15-ére. Ha szabadság, hát szabadság. 😉
Akik emlékeznek azokra az időkre, emlékeznek a Kossuth tér hatalmas gesztenyefáira, és a korlátra, amely a nagy zöld övezetet határolta. Maradt még valamennyi ebből a korlátból. Pont annyi, hogy a maradék zöldet határolja. Szóval ezen a korláton üldögéltünk a Bessenyei Könyvesbolttal szemben. Néztük az elhaladó autókat, embereket, süttettük magunkat a napon, beszélgettünk, és természetesen kokárdát is viseltünk.
Nekem ma is ezt az érzést jelenti ez a pár nap. Ma sem megyek a “központi ünnepségre”, de ma is ünneplek. Ha esik, ha fúj.
Nem ülök már a korláton, de látom az újakat, és kicsit szomorú vagyok azért, amit ebből az ünnepből csináltak.
Ebben az évben esett is, fújt is, de előző nap kitűnő idő volt. Ezt is, azt is megmutatom a fotóalbumomban.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Napfényes Sóstó

Múlt pénteken ráértem, és a nap is. Szóval szép napsütés volt, mikor a vállamra akasztottam a fényképezőgépet, és elindultam Sóstóra. Viszonylag gyakran jártam arra eddig is, de általában csak telefon volt nálam, és a munkaidő utáni fényekre vadásztam.
No, most nem. Nappal, délelőtt, meg ilyesmi. A szél sem zavart, elkezdtem felfedezni a hétköznap délelőtti Sóstót.
Mit találtam? Élni akaró árvácskákat, kockakő cserélő munkásokat, hitárusokat, ütött-kopott Vigadót, kacsákat, teknősöket, ismerősöket, ismeretleneket, futókat, sétálókat, felhőket.
Ezekről szól a mai fotóalbum. Klikkelj a képre!
KLIKK


Sóstói évkezdés

Írtam korábban, hogy az év első sétáját – mondhatnám, természetesen – Sóstón kezdtem.
Szeretem Sóstó természetes részét. Remek napsütéses idő volt, nem csoda, ha szinte kerülgetnünk kellett egymást az egyre inkább beszűkülő térben.
Most kivételesen a zenélő szökőkút rideg, üres betonteknőjéhez is elsétáltam, de csak azért, hogy készítsek egy képet a Svájci lak megmaradt fák felőli oldaláról. Érdekes módon a LED lámpák giccse nélkül nem igazán választotta senki a szökőkút látványát, annál inkább a tó körüli napfényt. Ja, a tömegigény…
Szóval a napfényt követve igyekeztem feltöltődni, és elkészíteni az év első, fényképezőgépes fotóalbumát. Szerencsére hamar fel kellett adnom, hogy ne legyenek emberek a képen.
Van még remény.?
Ha belelepozol a fotóalbumba az itteni képre klikkelve, jóval pozitívabb élményben lesz részed, mint a szövegem olvastán, de kicsit elkeserítő Nyíregyháza tüdejének elbetonosítása.
Nézzük azonban Sóstó ragyogását!
KLIKK


Évzárás a Hollywoodban

Évekre visszanyúló hagyomány, hogy év végén, a két ünnep között hazalátogat a Jurij zenekar.
Általában ott vagyok, bár volt néhány kihagyás. Most azonban eldöntöttem, hogy velük zárom a nyíregyházi koncertévet.
Azt is biztosra lehet venni ezeken a koncerteken, hogy sok kedves ismerős választja a bejglilejárásnak ezt a módját, így jó kis beszélgetős találkozások várnak.
Most két koncert volt. A Crunch és a Jurij zenélt nekünk.
A Crunch zenekarral viszonylag kevésszer találkoztam koncerten, a tagokkal azonban sokkal többször. Miután jól megbeszélgettük érkezés után, kivel mi történt az elmúlt időszakban, már kezdődött is a koncert. Miután fényképezőgépet is vittem magammal, így erről a műsorról is lesznek képeim.
Napközben a Ladilom című dallal hangolódtam a Jurij koncertjére, és bár a zenekartól nem hangzott el a dal, a visszataps közben azért a lelkes közönség csak elénekelte.
Jó este volt tehát ez is, és remélem, marad a hagyomány a jövőben is.
A képre klikkelve mindkét koncertről találsz fotókat.
KLIKK


Turistaként Nyíregyházán

Az új év második hosszabb sétáját Nyíregyháza belvárosában tettem tegnap. Az első természetesen Sóstó volt, erről később.
Átcsúszott kis szabadságom a múlt évről, és úgy gondoltam, ideje turistaként körülnéznem Nyíregyházán, meg bankautomatához is kellett mennem. 🙂 Adott volt hát a belváros.
Közösségi oldalamon elég jól dokumentáltam az utat, de végül úgy döntöttem, lesz egy blogbejegyzés is. Mindjárt kiderül, miért?
Mostanában sokszor otthon hagyom a fényképezőgépet, ezúttal sem gondoltam, hogy kell. Így album nem lesz, de korábban láthattál ilyet a Hősök teréről, és a forgatagról is, amit most elkezdtek bontani.
Szóval a Hősök terén ismerkedtem a turista támogató technikákkal. Elég vegyes a kínálat funkcióban, és megjelenésben is. Finoman fogalmazva észre lehet venni, hogy nem hagyományos padok, ami hasznos is lehet, de az első nagyon kilóg a környezetből.
A Nemzeti Összetartozás Emlékműnél már korábban, az alkotással ismerkedve kiszúrtam a padot, és akkor megígértem, visszatérek hozzá. Most megtettem. A karfán a felirat egy applikációt ígér. QR kód is vezet hozzá, jó turistaként feltelepítettem hát. Mindjárt indulásként különböző hozzáféréseket, és regisztrációt is kért, ami csöppet sem volt szimpatikus, de volt lehetőség regisztráció nélkül is elindítani. Nem tudom – és nem is fogom kipróbálni-, mi történik regisztráció után, de a nélkül egy térkép jön fel a pozíciómmal. Szóval egy “Ön itt áll” dolog, amit az applikáció nélkül is tudtam. Ennél a Google térkép is jóval több információt ad, így számomra turisztikailag haszontalannak minősítve töröltem is. A pad egyébként telefon töltési lehetőséget biztosít még. Pozitívum, hogy fedettek a csatlakozók.
Tovább sétálva pár tíz méter múlva egy hasznosabb padot találtam. Itt már – igaz védelem nélkül – de free WIFI is szerepelt a kínálatban, és működött is. Az USB csatlakozók a szabad ég alatt, fedél nélkül vannak, erre én telefont nem mernék rádugni száraz időben sem. Kínál azonban vezeték nélküli töltést, és ami a legfontosabb, szöveges, képes információt a térről olyan kisplakát szerűen. Jólesett valóban hasznos infót látni zuhanó bomba helyett.
Ilyen padból pár méterrel arrébb van egy másik is. Ott a szépemlékű nyíregyházi villamosról olvashatsz, mivel ez a kiállított villamos mellett van. Mindkét pad az információkkal együtt igen hasznos, én mondjuk egy QR kódot el tudtam volna képzelni valamelyik sarokban, ami bővebb információkhoz vezet, ha már internet kapcsolatot biztosít a pad. Korábban a város hivatalos oldalán volt egy nevezetességek link, amit most nem találok. Pedig az hasznos volt, ha viszonylag szerény információval is.
A QR kód kapcsán – és itt jutunk el a képi illusztrációmhoz – jutott eszembe, hogy régebben olvastam valamilyen turisztikai projektről, ahol kis NFC-s kerámia lapokat ragasztgattak turisztikai pontokra, ahonnan ezekkel kapcsolatos információhoz lehetett jutni. Emlékeimben a megyeháza, és a városháza is felsejlett, de a megyeházán – biztosan én kerestem rossz helyen, de ha keresni kell… – nem találtam meg, így elsétáltam a főtérre.
Ahogy a képen láthatod, itt sikerrel jártam. Igaz, az NFC-s telefonomon nem ugrott elő az információ, de a kerámián látható címet beírva eljutottam egy oldalra. ITT linkelem is, ne kelljen gépelned.
A linken elkalandozva megtudhatod, mi is ez valójában. Én a keresést is kipróbáltam, de Nyíregyháza szóra nem volt találat, így igyekeztem a város hivatalos oldalán megtalálni a helyi köveket.
Most szándékosan linkelek ilyen csúnyán. https://www.nyiregyhaza.hu/post/lapidaris-vegleges-helyere-kerult-14-emlekko-2022-06-08
A címből látszik egyrészt, hogy múlt év nyarán született a bejegyzés, és 14 ilyen kőről van szó a városban. Az írásban azonban 4 szerepel, de még azok helye sem.
Tovább keresve városunk hivatalos oldalán megerősítést nyert a 14-es darabszám, ám a helyekről itt sem sokat tudtam meg.
Idézek a 2021 nyarán megjelent írásból: “Például a város- és megyeháza, a római és görögkatolikus templom épületén, a Bessenyei- és Jósa-szobor talapzatán, illetve emlékkövén.”
Kellemes keresgélést! Találsz még néhány ismeretterjesztő linket az írásomban. 🙂


Karácsony Sóstón

Nem mondok újat azzal, hogy elég gyakran megfordulok Sóstó természetesnek megmaradt részén, mint ahogy ma is várható. Van egy másik tervem is még a múlt évvel kapcsolatban, de erről majd.
Most a karácsonyi sóstói sétám alatt készített képeket mutatom meg amolyan újévi jókívánságként.
Ezen a napon nem csak a mobil volt nálam, és nem is munkaidő utáni sétát terveztem. Az időjárás nem olyan volt, amiről a fotósok álmodnak, de Sóstó bármikor megmutatja szép arcát, csak ügyesen kell megválasztani a séta útvonalát.
A mai albumban sincs sok kép, de nem is akartam gyűjtögetni még hozzá. Ez a nap ilyen volt, és örülök, hogy arra jártam.
Lapozz bele az albumba a képre klikkelve!
KLIKK


Nyíregyházi hangolódás

Úgy nagyjából két hete gondoltam úgy, szétnézek Nyíregyháza belvárosában.
Először szombat délelőtt tettem egy sétát, amolyan felmérés félét. Ez elég rövidre sikerült. Ahogy elnéztem, leginkább idén is a Király család uralja a forgatagot, és van néhány kézműves dolgokat kínáló faház. Az elrendezés a múlt évi, talán a Kossuth szobor előtt kicsit kevesebb a fény.
Persze ez utóbbi hétfő este derült ki, mikor a villanyfényes képeket készítettem.
Közvetlenül munkaidő után indultam, és nagyjából fél órát töltöttem a téren. Közben megnéztem az árakat is, illetve beszélgettem egy ismerőssel többek közt a forralt borról. Örültem, hogy ez engem nem érint.
Azt terveztem, hogy havas képeket teszek még az albumba, de a hó írásomig nem lepte be még a teret, így talán majd megyek egy újabb kört. Van még idő karácsonyig. 🙂
Meglátjuk.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


MoGyoRó Trió a Korzóban

Mikulásos nap volt a vasárnap. Délelőtt a motorosok hoztak sok mikulást, délután pedig a korzós gyerekműsorra érkezett meg.
Ma ez utóbbiról mondok pár szót, és mutatok képeket.
Október elején, a Burattino Bábszínház nagyhalászi előadása előtt került szóba a várható mikulásos zenés műsor, aztán a héten pontosítódott az esemény, így vasárnap délután teljes fénybizonytalanságban, így aztán hatalmas táskával szinte minden fotós cuccomat magammal cipelve érkeztem a helyszínre. Természetesen kicsit korábban, ahogy kell. 🙂
Hamar kiderült, felszerelésem határait súrolja a fényesség, de azért viszonylag kevés dobott képpel sikerült megörökítenem a MoGyoRó Trió műsorát.
Meglepően sokan eljöttek a műsorra, így remek interaktív előadás sikeredett. Óriásbábok, és később a mikulás és a krampusz is emelték a jó egyórás program színvonalát. A gyerekek mellett a szülőknek is jutott szerep az előadáson.
Kellemes délután volt, nézd meg a képeimet az ittenire klikkelve!
KLIKK


Motoros Mikulások 14

Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.
KLIKK


Bujtosi kör

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Székelykapu és más

Szombat reggel az esős idő ellenére kinéztem Sóstóra. Jó egy héttel korábban jártam arra, így ideje volt.
Kiderült, nem csak a csendes séta miatt volt érdemes arra járni. Örömmel láttam, hogy a székelykapu újra a helyén van.
Persze nem az eredeti, hiszen ahogy a kb. egy évvel ezelőtti képen láthatod, azt a gondozás hiánya nagyon megviselte, így szinte teljesen újra kellett építeni.

Az eredetit 1927-ben építették Dienes István tervei alapján, amit a szemből jobb oldali oszlopon faragott tábla hirdetett.
Ahogy nézegettem, nagyjából a tető zsindelyei maradtak meg az eredetiből, de a mostani munka is megérdemelné a készítő megnevezését. Sajnos nem sikerült a nyomára jutnom. Mondjuk én most nem hagytam volna az enyészetnek a két oldalt meghagyott régi kis oszlopokat, elég nagy a kontraszt az újak, és a kezeletlen régiek között.
Ahogy majd a fotóalbumomban láthatod, alaposan megnéztem az alkotást, és utána mentem még egy kört a tó körül.
Ezeket a képeket láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Rocktóber 21-22.

Hogy ismételjem magam a cím után, két napos Rocktóber Fesztet rendeztek hétvégén a Club Hollywood-ban. Ahogy megláttam a fellépőket, már nyomtattam is a bérletet.
Valamikor tél végén, a Bordó Sárkány koncerten jártam itt legutóbb. Jó hosszú nyári szünetet tartottam, de azért emlékeztek még rám. 🙂

Mindkét nap 3-3 fellépő volt, és mindkét nap volt olyan formáció, akiket még nem láttam. Nem utolsó sorban pedig mindkét nap voltak kedves ismerősök, akikkel mindig jó találkozni.
A péntek színpadosai az A Király Halott, a Depresszió és a New Friend Request voltak. Itt az első formációra hegyeztem ki a napot, mert vagy egy éve nem láttam őket, pedig ők is a kedvenceim közé tartoznak. A másik két zenekar koncerten új volt nekem, pedig egyikük sem ma kezdte.
A Depresszió (mármint a zenekar 🙂 ) közelében többször is jártam már, de valahogy mindig mást csináltam a koncertjük alatt, az NFR pedig egy igazán kellemes meglepetés volt számomra annak ellenére, hogy zenéjük picit túl van azon a határon, amit hallgatni szoktam. Igazán meglepő, és különleges a közönség kommunikációja volt a szimpatikus csapatnak.

Szombaton a “sosemvoltamkoncertjükönt” két olyan formáció foglalta keretbe, akiket ugyancsak szívesen hallgatok. Pedig nincs is közel egymáshoz a Mina és az Aurora zenéje.
Ezen az estén már a nullás sört is kihagytam, és olykor jókat pihentem az egyik fotelban, de azért mikor kellett, ott voltam a színpadnál. Ja, és jó sok Auróra dalt énekeltem kicsit félre vonulva.
Úgyis megnézed majd mindjárt a fotóalbumot a képre klikkelve, így láthatod, a végére egészen belejöttem a fényképezésbe. 🙂
KLIKK
Hopp, kis ajánló is, mert kiderült, van, akinek hiányzik. Pénteken Fatal Error és Kies, következő pénteken pedig Ørdøg-akusztik a Club Hollywood-ban.