Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, most van szezonja.
Furcsa kettősség jellemzi kedves szülővárosomat. Míg a fákat – kis túlzással – ott vágják, ahol érik, a füvet gyökérig nyírják, mellettük azonban színes tulipán és árvácska terek pompáznak. Nem értem. Talán a sok szín, ami élteti ezeket a helyeket, hiszen a sóstói szökőkutat sem a vizéért szeretik, hanem a színes LED fényei miatt. Bár abban is van zöld olykor. Azt hiszem, az igazi választ sosem fogom megtudni.
A lényeg, hogy péntek délután a Kossuth térre sétálva elővettem a fényképezőgépet.
Nyíregyházán komoly kultusza van az életfáknak. Igaz, a főtéri szökőkút már csak rossz emlék, de az Október 23. téren is van egy alkotás, ami ezt a nevet viseli. Meg is előzte pár évtizeddel csobogós névrokonát, és jócskán túl is élte.
Nem ragozgatnám tovább az életfa témát, bár van a közelben egy valóban fa alakú alkotás is.
Szóval a közel negyven éves Életfa körül a kockakő tenger ölelésében egy tíz méter körüli átmérőjű terület szinte mindig zöldellik valamilyen növénytől, ha a zöldellést nem is értem szó szerint. Most például tulipánok, és árvácskák színezik körbe a szobrot. Itt kezdtem a fényképezést.
Tovább haladva a Hősök terén már kevesebb virágot találtam. Igaz, erről a részről korábban közre adtam néhány mobilos képet a közösségi oldalamon.
Itt a sárkányos Szent György szobor, és a villamos környékén találtam virágot.

Kis kitérő. Tudom, hogy nem így hívják a szobrot, és ha már kitérő… nagymamám így hívta a Tölgyes csárdánál lévő részt is. Sokszor villamosoztam vele, és sétáltunk át a kitérőtől a Korányira az erdőn át. És hogy miért van Bessenyei tér tábla a villamoson? Nos, a Hősök tere a villamosközlekedés idején a Bessenyei tér nevet viselte.

Most pedig még kicsit sétálunk a Kossuth tér felé.
A fotóalbumhoz vezető képre vagy 10 percet vártam. Kinéztem a látószöget, leültem a virágágyás szélére, felemeltem a fényképezőgépet, amikor ketten érkeztek a látótérbe, és a kompozíció közepén megálltak beszélgetni olykor rosszalló pillantásokat vetve fényképezőgépes kezem felé. Közben egy elhaladó kisgyermek kérdezte rám nézve anyukáját: A bácsi hajléktalan? Nem, csak szakálla van. – mentett fel a kedves asszony.
Szóval kalandos fotózás volt, mostmár meg is nézheted a képeket. Klikkelj az ittenire!

Hét közben már láthattad a közösségi oldalamon, hogy mégis sétáltam kicsit fényképezőgéppel is a Tuzson János Botanikus Kertben. Itt most szándékosan nem a címoldalt linkeltem, hiszen én is azzal kezdtem a bejegyzés írását, hogy újra elolvastam a kert történetét. A linken te is ide jutsz.

Szóval fogtam a pár napja szerzett kis fényképezőgépemet, és szinte nyitásra már át is léptem az albumhoz vezető képen látható feliratot.
Bevallom, érdekelt, mit örökítettek meg így a bejáratnál. Nos, a történetből kiderül, ekkor építették a trópusi házat a lelkes TMK-sok.
A most ott dolgozók is hasonlóan lelkesek, ismét jót beszélgettünk. A trópusi háznak állapota miatt most csak a két “vége” látogatható, és az egészre ismét ráférne a TMK-sok munkája, már ha vannak még ilyenek.
Régebben évente többször is sétálgattam a kertben, pár éve azonban már szinte csak egy próbálkozásom van egy évben. Sajnos nagyon leromlott a kert állapota, és ez nem az ott dolgozókon múlt.
Az Élet fája kertrész a bejárattól balra található, órákat fényképezgettem itt régen. Most egy kép jutott neki.
A növényhatározó táblák ugyan itt is kinn vannak, de a növények képét nagyobbrészt a látogató fantáziájára bízzák.
Nekem még van képem a Látványhídról, sőt, sok képem is, amelyet innen készítettem a tulipánokkal pompázó Élet fájáról. Ha el szeretnéd képzelni, milyen volt, az aktuális napi hírekből a “lombkorona sétány” címszót ajánlom. A különbség, hogy itt volt értelme a hídnak. Nagyon szerették a látogatók, de fából volt…
Ott voltam 2012-ben a Rózsakert átadásán is. Őrületes meleg volt, de rengetegen eljöttek, kis műsor is volt, és nem utolsó sorban gyönyörű rózsák. Ma már ezek is hiányoznak.
Félve gondolok rá – látva a város zöld projektjeit -, mi lesz, ha egyszer hozzákezdenek a “felújításhoz”. Nem mutatna jól a kockakő a kertben.

A bejegyzést azért a mai napra időzítettem, mert a mai szombaton pont nem tudsz sétálni a kertben – az album végén találod a nyitva tartást -, a másik okot pedig a címben találod.
Azt hiszem, azért én még visszatérek majd párszor ide, hátha.
Most pedig nézegess aktuális képeket az ittenire klikkelve.

Pár évvel ezelőtt készítettem egy képet, amelyen a Kodály iskola hatalmas csillogó üvegtábláján tükröződik az akkori művház épülete. Pár napja fényképezőgéppel arra járva eszembe jutott.
Aztán kicsit tovább gondoltam, és mentem egy kis kört a belvárosban.
Mondjuk a felvezető képet nézve eszembe jutott, hogy költhették volna a pénzt az ablakokra is, ahelyett, hogy kidobják rajta…
De legyen most elég ez a szöveg a fotóalbumhoz! Klikkelj a képre!

Réges-régen, mikor még munkanap volt a legszebb tavaszi ünnep, a mi “lázadásunk” az volt, hogy szabadságot vettünk ki március 15-ére. Ha szabadság, hát szabadság. 😉
Akik emlékeznek azokra az időkre, emlékeznek a Kossuth tér hatalmas gesztenyefáira, és a korlátra, amely a nagy zöld övezetet határolta. Maradt még valamennyi ebből a korlátból. Pont annyi, hogy a maradék zöldet határolja. Szóval ezen a korláton üldögéltünk a Bessenyei Könyvesbolttal szemben. Néztük az elhaladó autókat, embereket, süttettük magunkat a napon, beszélgettünk, és természetesen kokárdát is viseltünk.
Nekem ma is ezt az érzést jelenti ez a pár nap. Ma sem megyek a “központi ünnepségre”, de ma is ünneplek. Ha esik, ha fúj.
Nem ülök már a korláton, de látom az újakat, és kicsit szomorú vagyok azért, amit ebből az ünnepből csináltak.
Ebben az évben esett is, fújt is, de előző nap kitűnő idő volt. Ezt is, azt is megmutatom a fotóalbumomban.
Klikkelj a képre!

Úgy nagyjából két hete gondoltam úgy, szétnézek Nyíregyháza belvárosában.
Először szombat délelőtt tettem egy sétát, amolyan felmérés félét. Ez elég rövidre sikerült. Ahogy elnéztem, leginkább idén is a Király család uralja a forgatagot, és van néhány kézműves dolgokat kínáló faház. Az elrendezés a múlt évi, talán a Kossuth szobor előtt kicsit kevesebb a fény.
Persze ez utóbbi hétfő este derült ki, mikor a villanyfényes képeket készítettem.
Közvetlenül munkaidő után indultam, és nagyjából fél órát töltöttem a téren. Közben megnéztem az árakat is, illetve beszélgettem egy ismerőssel többek közt a forralt borról. Örültem, hogy ez engem nem érint.
Azt terveztem, hogy havas képeket teszek még az albumba, de a hó írásomig nem lepte be még a teret, így talán majd megyek egy újabb kört. Van még idő karácsonyig. 🙂
Meglátjuk.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!

Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!