Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK