2005-ben, ezen a napon. Igaz, második próbálkozásra egy átalvatlan éjszaka után, de elindult a blogom.
Sok változás történt azóta, költözések, ráncfelvarrások, de az alap maradt, bár a szlogen is módosult kicsit. Nyíregyháza életeként indult, és Nyíregyháza és környékeként fut jó ideje. A környék pedig elég messzire tehető. 🙂
Íme az, amikor azt hittem, elindultunk,

Hello világ!

és amikor tényleg. Oh, yeah! 🙂

Megnyitás

Tegnap a közösségi profilomon felugrott egy öt évvel ezelőtti emlék, ami után kicsit elgondolkodtam, és igyekszem valamit kezdeni az év hátralévő napjaival.
Kiderült az is, hogy egy csomó bennragadt szabadságom is van még, nem beszélve a nemsokára esedékes hosszú hétvégéről.
Az ablakon kinézve tervezgetni kezdtem, pillanatnyilag nem sok sikerrel.
Kifutottam kicsit az időből szállás tekintetében, sorra zárnak be a kedvenc helyek is, a “történések” nem nekem dolgoznak, de nem adom fel, és remélem minél kevesebben kényszerülnek erre. Addig kell élni, amíg lehet, azzal, azt, azokat támogatva, aki, akik maradnak.
Kicsit eltávolodom Sóstótól – bár számomra megunhatatlan a megmaradt része -, vagy inkább igyekszem mással is színesíteni a napokat, és a fényképezőgépet is kézbe veszem kicsit újra. Visszalapozva néhány dolog kimaradt idén.
Ha láthatóan nagyon világgá menni nem is fogok – bár lenne rá igény 🙂 -, és következik a beltéri időszak is, igyekszem összekapni magam, és felpörgetni a blogot is.
Van pár terv, amit biztos ígéretté és valósággá szeretnék változtatni, az eredményről pedig tudni fogsz, lehet néha előre is.
Most megyek terveket szőni.
Ja, a cím a reggel rám szóló Big Happy Woman Church dalból van. Jó, hogy előkerült.

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt hónapokban. Pozitív és negatív is. Valahogy semlegeset nem tudok felidézni. Sok változás, sok újdonság, némi kuszaság, számtalan lezáratlan dolog, indulás, újrakezdés, befejezetlenség. Mégis ez a káosz jelenti nekem most a nyugalmat. Nem érzem, hogy küzdenem kellene bárminek a lezárásáért, befejezéséért. Úgy érzem, én uralom a káoszt, és ez jó érzés. Tudom, mit akarok elérni, és tudom, el fogom, ha itt lesz az ideje. Felsorolhatnám a függőben lévő dolgokat, de úgy gondolom most, hogy szólok majd, ha kész. Vagy észreveszed. Vagy én veszem észre. 🙂

A hétvége ismét feltöltődést hozott. Este még olvasgattam is kicsit, felfedeztem a hétvége kedvenceit, valamennyire megismertem azokat, akik két napig az utca másik oldalán voltak, de most kicsit ismerősebbek lettek.
Indul az új hét, ami ismét hoz valami újat, meg én is hozok majd új dolgokat.
Induljunk el!

Talán észrevetted, hogy megfogyatkoztak a megjelenéseim. Ennek oka egy magán jellegű történés, amely természeténél fogva magasabb prioritást élvez, és érinti az eseményeken történő részvételeimet is.
Mivel azonban ezek és a fotózás az energia visszanyerés részei nálam, alkalom- és véletlenszerűen fel felbukkanok majd, és legalább a hétvégi programajánlót tartani szeretném.
Elkezdtem egy formai megújulást is a blogomon, ez a mobil nézetet pillanatnyilag nem érinti, “asztali nézetben” azonban már segít az elmúlt évek kb. négy és félezer bejegyzése között kalandozni.
Természetesen elérsz az eddigi formákban, esetleg nagyobb rekcióidővel. Szóval érezd jól magad, majd jövök néha. 😉

A fenti dátum az első bejegyzésem ideje a blogomon. Akkor ez most szülinap? 😀
Most valahol itt tartok.

Ma kicsit kilépek az elmúlt hétvége hangulatából, de tartozom még egy bejegyzéssel, egy beszámolóval a záró napról. Ez terveim szerint pénteken jelenik majd meg sok képpel. A megszakítás oka, hogy Képeskönyvem 11. születésnapját ünnepli ma. Ilyenkor évről évre írok valami okosat, szépet, illő tehát folytatni a hagyományt.

Sokat változott a világ, a környezetem, az életem az elmúlt 11 évben, nem mondanám, hogy feltétlenül jó irányba, de akár rosszabb is lehetne. Azt mondom, eddig szerencsém volt, van még munkahelyem, van hol laknom, rendben van a családom. Ehhez képest a napi bosszúságok kevésbé tűnnek fontosnak, mégis mintha egyre inkább hatással lennének rám.
Igyekszem a hétköznapok gondját hétvégéken átlépni, több kevesebb sikerrel, bár néha úgy érzem, azért megyek, hogy magam mögött hagyjam a problémákat. Általában ez sikerül is. 🙂
Nagyjából ezek a hangulatok jelennek meg Képeskönyvemben is akár itt, akár a kevésbé kedvelt, de megkerülhetetlen közösségi oldalon, bár igyekszem a személyes dolgokat mellőzni. Most nem annyira.
Talán a környezetünkben végbemenő nem túl pozitív változásoknak köszönhető, hogy az utóbbi időben többször kérték számon rajtam Képeskönyvem tartalmát. Legtöbbször az ajánlóm tartalmát – miért nem jelent meg ez, vagy az -, amire nem biztos, hogy megnyugtató, még kevésbé népszerű válaszokat tudtam adni általában.
Létezik ugye az, hogy nem tudok valamiről. Erre az a megoldás például, hogy kapok egy értesítést az eseményről attól, aki szeretné, hogy bekerüljön. A másik – általában nehezen elfogadott válasz – hogy ajánlóm, és persze Képeskönyvem teljes tartalma szubjektív, és ezt szeretném is megtartani. Vannak tehát dolgok, amiket elvből nem ajánlok. Ezek továbbra is így lesznek, nem kell érte megsértődni senkinek. Nem tudok olyanról, hogy bárkivel is személyesen haragban lennék, tehát nem személyeknek szól a mellőzés.
Ez volt a tartalmi rész, most pedig a formai. Az elmúlt egy évben kicsit fejlesztettem fotós cuccomon, így remélem, egyre jobb minőségben sikerül dokumentálnom. Vannak továbbra is tartozásaim, elég lassú tempóban tudom helyrerakni a “korábbi évek” költözéseinek maradványait, nagy vágyam ennek befejezése, mert ettől lesz teljesen kereshető a blog. Igyekszem.
Nagyjából ennyi lett a nagy ünneplés, de kell néha ilyen áttekintés is.
Holnap ajánló, pénteken pedig LESZFeszt zárás nálam. A többit nem tudom. 🙂
A kép pedig torta helyett legyen egy 2005-ös havas.

Az évek során sikerült jó sok fényképet készítenem, és mivel mind nem jelenhetett meg a képeskönyvem bejegyzéseiben, ezeket egy képtárban helyeztem el.
Maga a Képtár külön is elérhető, de úgy gondoltam, így év elején kicsit nagyobb prioritást adok a gyűjteménynek, hiszen munkám (szórakozásom) jelentős része itt található.
Igyekeztem kategorizálni a fotóalbumokat. Természetesen a kategóriák között van átfedés, tehát bizonyos albumok több kategóriában is megtalálhatók, illetve természetesen van egy “mindentegybe” kategória is, ahol időrendi sorrendben valamennyi fotóalbumot megtalálsz.
Múlt évben teljes arculatcserét hajtottam végre, és szerencsére sikerült is befejeznem év végére. Néhány korábbi kategória megszűnt, és megszületett az évek szerinti bontás is. Ez utóbbira a következőkben nem térek ki, egy-egy év termése időrendi sorrendben.
Nézzük meg azonban, hogyan alakult a többi.

Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, szeretem Nyíregyházát, és ragaszkodom is hozzá, amennyire engedi… Fotóim jelentős része itt készül, mint ahogy írásaim többsége is vele foglalkozik. Nem titkolt célom, hogy kedvet csináljak a távolról nézelődőknek ahhoz, hogy ellátogassanak ide. Sóstó Nyíregyháza tüdeje és gyöngyszeme is egyben. Korábban erre külön kategóriám létezett, a múlt évi kövezések kicsit visszavetették az itteni fotózásaimat, így az itt készült albumok is a Nyíregyháza kategóriába kerültek. Gondolkodtam, hogy készítek egy önálló Múzeumfalu kategóriát, ezt még nem adtam fel. 🙂

Vannak rendezvények, amelyek különösen a szívemhez nőttek. Egyik ilyen városunk talán legjelentősebb eseménye, a Vidor Fesztivál. Az elsők között szerepel már VIDORos albumom. és remélem, nem szakad meg ez a sor.

Van egy testvérpár, és néhány barát, akik éveken át ébren tartották az érdeklődést a múlt értékei iránt. A KGST Party országos érdeklődésre tartott számot, és az év egyik legjelentősebb találkozója volt. Sajnos 2012-ben lezárult egy korszak… Büszke vagyok, hogy része lehettem a csapatnak, és büszkén osztom meg azokat a pillanatokat, amelyeket az évek során megörökítettem.

A fotózás mellett a zenehallgatás a másik kedvenc elfoglaltságom. Imádom az élőzenés koncertek hangulatát, az örömmel, szívvel, lélekkel játszó zenészeket. Nem csoda hát, ha jókora mennyiségű gyűjtemény halmozódott fel a Koncertfotók kategóriában.

Sajnos ez a kategória egyre ritkábban frissül, pedig ahogy a régi vicc mondja, lenne rá igény. A világ, amit bejárok leginkább az ország, a környező települések, de számtalan olyan hely van a megyében is, ahová el kellene még jutnom, vagy visszatérnem olykor. Igyekszem.

Elérkeztünk a türelmesek kategóriájához. Itt mindent megtalálsz, amit a korábbi kategóriákban, albumokban láthattál. Gyakorlatilag az éves bontású albumok egyben. Szépen, időrendi sorrendben az életem egy része. Timeline, ahogy a ma divatos közösségi portál hívja. 🙂 Az egyes kategóriákat a hozzájuk tartozó képre klikkelve éred el.

Ma valami új kezdődik…

Örömmel értesítelek, hogy egy rövid éjszaka eredményeként képeskönyvem elérhető mobil változatban is, ami jelentős adatforgalmat takarít meg remélhetőleg. Természetesen átkapcsolható hagyományos nézetre is.