Pod-castig

Az úgy volt, hogy véletlenül összefutottunk az egyik bevásárlóközpont üzletében. A polcszervizes nem győzött kerülgetni bennünket beszélgetés közben.
Aztán azon kaptam magam, hogy igent mondtam egy nyilvánosabb beszélgetésre. Kicsit tartottam tőle, hiszen nem megszokott számomra a mikrofon az orrom előtt.
A beszélgetés azonban annyira jól sikerült, hogy teljesen elfeledkeztem a mikrofonról, és csak egyszer próbáltam meg leverni mesélés közben.
Meghívóm, Molnár Brigitta azonban ezt ügyesen eltüntette a felvételből. 🙂
Jó ideje ismerjük egymást, így nem csoda, ha nagyon jól éreztem magam a társalgás közben.
Ha van sok szabadidőd, hallgasd meg, szerintem nem fogod unni, bár nem rövid.
Ja, és a kép. Egy már egy későbbi megismételt, a fogattal biztonságossá tett pillanat, az előzőről pedig mesélek a podcast-ban.
Köszönöm a lehetőséget Brigi, nagyon szerettem a beszélgetést.


Honnan tudod?

Többször előkerült már a kérdés, honnan lehet megtudni, milyen programok lesznek a környéken?
Nem egyszerű a dolog, elmondom, én hogyan csinálom.
Nálam sem kopognak az ajtón az aktuális események listájával. Marad tehát a “szájhagyomány”, mikor beszélgetésekből kerülnek elő információk, illetve van még a közösségi oldal, és a sajtótermékek, esetleg kiplakátolt dolgok az utcán.
A közösségi oldal sajnos egyre nagyobb szemétdomb, nem könnyű kiválogatni a hasznos tartalmat. A sajtótermékekből, rádióból, televízióból emellett még a politikai tartalom is rám vicsorog, az utcai plakátolás pedig igen szűk kör kiváltsága.
Szóval mégiscsak a közösségi oldalon kell szemezgetni.
Itt olykor “magától” szembe jön a tartalom, de leginkább a kedvelt helyek felkeresése működik.
Ha szerencsém van, az oldal gazdája készít eventet a dolgairól, így egy klikk az Érdekel, vagy az Ott leszek gombra, és kis automatizmussal már be is kerül a dolog a blogom program naptárába (itt jobbra 😉 ).
Van azonban, ahol a “plakát képek” várnak. Ha ezt csak simán megosztom, hamar kigörgetődik. Az én látóteremből is.
Ekkor jön a “favágás”. Eventet nem készíthetek, hiszen nem az én eseményem. Marad hát a bejegyzés elkészítése a program naptáramba a “plakát”, vagy az oldal linkjével.
Így én már a telefonomat felébresztve láthatom a hetemet, kicsit görgetve többet is.
Amit még tudnod kell, az ajánló szubjektív. Vannak események, amikről tudok, mégsem kerülnek bele, illetve vannak, amik kikerülnek konkrét információk alapján. Erre láthattál példát a közösségi oldalamon tegnap este. Ja, és van, ami bekerülhetne, de nem jut el hozzám a híre. Mivel a blogom kizárólag saját erőből valósul meg, lehet ennyi szabadságom.
Talán próbáltad elfordítani az itt lévő képet. Szándékosan van így, így jobban kitölti a lapot. 🙂 Neked pedig itt a lehetőség – asztali nézetben – jobboldalt (fizikai, nem politikai 😉 ), hogy követhesd, saját naptáradba másolhasd a számodra érdekes eseményt. Nézz vissza néha, hiszen bármelyik pillanatban változhat a lista!
…valahogy így.


Évzáró

Ennek az évnek is vége lassan, és igazán nem is terveztem értékelést most, de talán pár szót mégis.
Ahogy nézegetem a lenti képet, nagyjából a 2008, 2009 jut eszembe. Akkor volt ilyen nagyságrendű a képtáram. Pedig akkor VIDOR is volt még.
Szóval egyre kevesebb a hely, ahová van kedvem elmenni a városban. Távolabbi tervek vannak, és voltak idén is, de a második félév szinte teljesen kiesett. Igazán Sóstó volt az örök visszatérés, annak is egyre kisebb része.
Azt hiszem, sohasem követtem, és nem is akartam követni a tömegigényt, a mostani pedig számomra kifejezetten taszító. A rengeteg kő, betonozás, erdőirtás, számomra – ezen a néven mindenképpen – igénytelen (tudom, erre van tömegigény) zenei fesztivál olyan helyekről is leszoktatott, ahová korábban szívesen jártam.
Szóval nem túl pozitív az évzárásom, de talán a következő év világgá menései elhozzák majd azt, amit erre az évre terveztem.
Persze volt néhány program, amire igencsak szívesen emlékszem, és biztos pont lett a látogatásaim sorában. Ezt jövőre is folytatom, remélem.
Most pedig BUÉK!
Ja, ha a képre klikkelsz, az idei gyűjteményhez jutsz.
KLIKK


Tömegközlekedés

Milyen jó kis fogalmazásokat írtam régen. Mondjuk volt, ami motiváljon, de nem bánom, hogy már nincs.
Bár a minap kipróbáltam a helyi, és a távolsági “közösségi közlekedést” is, ha már ingyen van. Nem nagyon változtak a dolgok, és bár utazgatok így, ha mindegy mikor, hova érek, nem tervezek újabb fogalmazásokat, bár az “élményt” illik megosztani, meg utólag lehet jót nevetni rajta. Főleg azoknak, akik csak olvassák. 🙂

Róka II, avagy vasút III.


Hello világ!

2005-ben, ezen a napon. Igaz, második próbálkozásra egy átalvatlan éjszaka után, de elindult a blogom.
Sok változás történt azóta, költözések, ráncfelvarrások, de az alap maradt, bár a szlogen is módosult kicsit. Nyíregyháza életeként indult, és Nyíregyháza és környékeként fut jó ideje. A környék pedig elég messzire tehető. 🙂
Íme az, amikor azt hittem, elindultunk,

Hello világ!


és amikor tényleg. Oh, yeah! 🙂

Megnyitás


A képtárról újra

2015 elején készítettem egy bejegyzést, amely a szöveges blogrészen kívül a fotógyűjteményemre is ráirányítja a figyelmet. Ez a link szerepelt itt oldalt, a sidebar-on is azóta. Mondanom sem kell, mennyire eljárt az idő a tartalom – mármint az írás tartalma – felett.
A pár nappal ezelőtti blogrenoválásom alatt jegyeztem fel ezt a feladatot is. Íme a “javított változat”, amelyben néhány dolog nem változott. Legfőképp ez a mondat: “Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, szeretem Nyíregyházát, és ragaszkodom is hozzá, amennyire engedi…” 😉

Az évek során sikerült jó sok fényképet készítenem, és mivel mind nem jelenhetett meg a képeskönyvem bejegyzéseiben, ezeket egy képtárban helyeztem el.
Maga a Képtár külön is elérhető, de úgy gondoltam, ismét kicsit nagyobb prioritást adok a gyűjteménynek, hiszen munkám (szórakozásom) egyik része itt található. Persze a közösségi oldal kényszer beszippantása is hatással volt a megjelenéseimre, így ott is találsz képeket, bejegyzéseket, amelyeket máshol nem.
Igyekeztem kategorizálni a fotóalbumokat. Természetesen a kategóriák között van átfedés, tehát bizonyos albumok több kategóriában is megtalálhatók, illetve van egy “mindentegybe” kategória is, ahol időrendi sorrendben valamennyi fotóalbumot megtalálsz. Továbbá az elmúlt közel 20 év indokolttá tett egy évenkénti bontást is.
Az idők során néhány kategória megszűnt, és megszületett néhány új is, sajnos ezek között már van lezárt a rendezvény megszűnése, vagy a hely, esemény “érdektelenné válása” miatt, és reményeim szerint lesz újjászülető is.
Lássuk!

Nyíregyháza
Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, szeretem Nyíregyházát, és ragaszkodom is hozzá, amennyire engedi… Fotóim jelentős része itt készül, mint ahogy írásaim többsége is vele foglalkozik. Nem titkolt célom, hogy kedvet csináljak a távolról nézelődőknek ahhoz, hogy ellátogassanak városunkba.
 
Sóstó
Sóstó Nyíregyháza tüdeje és gyöngyszeme is egyben. Korábban erre külön kategóriám létezett, a múlt évi (szerk.: 2014) kövezések kicsit visszavetették az itteni fotózásaimat, így az itt készült albumok is a Nyíregyháza kategóriába kerültek.
Kicsit újra gondolva a dolgokat mégis visszahoztam később a Sóstó kategóriát. Igaz, már nem annyira zöld, nem annyira vidám, de még mindig szeretek a tó partján sétálni.
 
Zene Sóstón
A Zene Sóstón kategóriát 3-4 éve kezdtem külön is kiemelni, mert Sóstó szinte egyetlen, helyi formációkat népszerűsítő, nekik lehetőséget adó rendezvénye nyaranta. A belvárosi, hasonlóan népszerű rendezvényt sajnos “megölte” a városvezetés szűkmarkúsága. Remélem, ez a nagy látogatottságú rendezvény örökre velünk marad szinte egyetlen sóstói turistacsalogatóként.
 
Sóstói Múzeumfalu
A Sóstói Múzeumfalu évtizedekig az a hely volt számomra, ahová bármikor mentem is, mindig feltöltődve, olykor jóllakottan, és szinte mindig hatalmas mennyiségű fotóval tértem haza. Szerettem ezt a helyet, aztán ezt is utolérte a változás, és a sokmilliós átépítés során számomra elveszítette varázsát. Az albumcsoportot egy utolsó, 2019-es látogatás után lezártam.
 
Vidor Fesztivál
Vannak rendezvények, amelyek különösen a szívemhez nőttek. Egyik ilyen városunk talán legjelentősebb eseménye, a Vidor Fesztivál. Az elsők között emeltem ki ezt a kategóriát.
Sok zene szólalt meg azóta Nyíregyháza főterén, de sajnos sok év kitartó munkájával mára ez a rendezvény is elvesztette különleges jellegét, egyediségét, belesüppedve a “legfontosabb, hogy sokan legyenek” kommersz mocsarába. Természetesen a szabadtéri részére gondolok, amely valaha Közép-Európa díjazott világzenei fesztiválja volt sok-sok különlegességgel, máshol nem látható produkciókkal, valódi vidámsággal. Ez is elmúlni látszik sajnos, múlt évben már nem gyarapodott nálam ez a fotóalbum csoport.
 
Kgst Party
Van egy testvérpár, és néhány barát, akik éveken át ébren tartották az érdeklődést a múlt értékei iránt.
A KGST Party országos érdeklődésre tartott számot, és az év egyik legjelentősebb találkozója volt. Sajnos 2012-ben lezárult egy korszak…
Büszke vagyok, hogy része lehettem a csapatnak, és büszkén osztom meg azokat a pillanatokat, amelyeket az évek során megörökítettem.
 
LeszFeszt
Volt egy öt éves időszak, amikor minden július elejére bekerült a naptárba egy szó: LeszFeszt.
Kisvárda nem nagy távolság, így minden évben délutánonként kimentem, éjszaka haza, másnap pedig indulásig volt idő a képek feldolgozására. Kedveltem ezt a rendezvényt a szervezettsége, a fellépők, a szervezők, és az ismerősök miatt is. Sok képet találsz itt arról milyen jól éreztem magam.
 
Kocsonyafesztivál
Van mégegy útilapus albumgyűjteményem. Tíz egynéhány éve fedeztem fel egy jónak ígérkező rendezvényt, és úgy gondoltam, megér egy próbát. Mikor 2006-ban a szikrázó napsütésből megérkeztem a miskolci havazásba, éreztem, hogy ez nem lesz egy mindennapi hétvége. Ez volt az első Kocsonyafesztiválom.
Legközelebb 2010-ben sikerült visszatérnem, és az ezt követő három évben is. Idén, tíz év után ismét ott voltam…
 
Koncertfotók
A fotózás mellett a zenehallgatás a másik kedvenc elfoglaltságom. Imádom az élőzenés koncertek hangulatát, az örömmel, szívvel, lélekkel játszó zenészeket.
Nem csoda hát, ha jókora mennyiségű gyűjtemény halmozódott fel a Koncertfotók kategóriában is.
 
Világjárás
Sajnos ez a kategória egyre ritkábban frissül, pedig ahogy a régi vicc mondja, lenne rá igény.
A világ, amit bejárok leginkább az ország, a környező települések, de számtalan olyan hely van a megyében is, ahová el kellene még jutnom, vagy visszatérnem olykor.
Igyekszem.
 
Az összes album
Elérkeztünk a türelmesek kategóriájához.
Itt mindent megtalálsz, amit a korábbi kategóriákban, albumokban láthattál. Gyakorlatilag az éves bontású albumok egyben. Szépen, időrendi sorrendben az életem egy része.
Timeline, ahogy a ma divatos közösségi portál hívja. 🙂

Az egyes kategóriákat a hozzájuk tartozó képre klikkelve, külön megnyíló ablakokban éred el.


A Nap lemegy neked háttal

Tegnap a közösségi profilomon felugrott egy öt évvel ezelőtti emlék, ami után kicsit elgondolkodtam, és igyekszem valamit kezdeni az év hátralévő napjaival.
Kiderült az is, hogy egy csomó bennragadt szabadságom is van még, nem beszélve a nemsokára esedékes hosszú hétvégéről.
Az ablakon kinézve tervezgetni kezdtem, pillanatnyilag nem sok sikerrel.
Kifutottam kicsit az időből szállás tekintetében, sorra zárnak be a kedvenc helyek is, a “történések” nem nekem dolgoznak, de nem adom fel, és remélem minél kevesebben kényszerülnek erre. Addig kell élni, amíg lehet, azzal, azt, azokat támogatva, aki, akik maradnak.
Kicsit eltávolodom Sóstótól – bár számomra megunhatatlan a megmaradt része -, vagy inkább igyekszem mással is színesíteni a napokat, és a fényképezőgépet is kézbe veszem kicsit újra. Visszalapozva néhány dolog kimaradt idén.
Ha láthatóan nagyon világgá menni nem is fogok – bár lenne rá igény 🙂 -, és következik a beltéri időszak is, igyekszem összekapni magam, és felpörgetni a blogot is.
Van pár terv, amit biztos ígéretté és valósággá szeretnék változtatni, az eredményről pedig tudni fogsz, lehet néha előre is.
Most megyek terveket szőni.
Ja, a cím a reggel rám szóló Big Happy Woman Church dalból van. Jó, hogy előkerült.


És kész!

Hosszabb ideje görgettem magam előtt a feladatot. Mikor volt kis időm csináltam, de most, az olykor dolgozós-szabadságolós-semmittevős időszak alkalmas volt arra, hogy a végére érjek.
Talán észre sem vetted, hogy a 2007-2008 év “más”, mint a többi. Mondjuk egyébként is más volt, ezért is maradt a végére. (Az 5-6-9-10 már rendben egy ideje.)
Ez egy nagyon régi örökség, egy hirtelen, váratlan, karácsonyi blogmenekítés eredménye volt.
Most azonban sikerült az összes blogbejegyzésemet beintegrálni ebbe a felületbe.
Ahogy most belenéztem, van még kis háttérmunka, amire jó lenne valami automatizmust kitalálni. Néhol a képtár link a nagyon régi, ingyenes tárhelyre mutat, illetve nem, mert az megszűnt, de a szöveg rész rendben van.
Ahogy írtam, a 2007-2008 maradt a végére, nem véletlenül. A talán legtöbb változást hozó időszak volt. Pozitív és negatív hozadékkal egyaránt.
Megszűnt a nyíregyházi munkahelyem, de keletkezett egy Vasutazás rovat a blogomban például. Ennek inkább az olvasók – már ha voltak – örülhettek inkább. 🙂 És ha már vonatoztam, a vasutasok elkezdtek sztrájkolni.
Ez időben történt az Nyíregyháza belvárosával, ami most sajnos Sóstóval történik.
Nyilván olvasgattam is a bejegyzéseket a copy-paste alatt, sajnos szinte minden félelmem valóra vált, kivéve a gömbszállót a tavon, de nem akarok ötleteket adni.
Ugyancsak ez az időszak hozta el a legjobb VIDOR éveket is, amikor a vonattól rohantam a koncertekre, és alig vártam a hétvégét, hogy világosban is lássak valamit.
A VIDOR ezidőtájt a Közép-Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja címet viselte. Nem is értem, erre a jelenlegiek miért nem büszkék? (De, értem.)
Ekkor járt itt Al Di Meola, a Trio Rosenberg az Acquaragia Drom, a Ba Cissoko, a Terem, Habib Koite, vagy a magyar zenei élet állócsillagai közül Herczku Ágnes és Nikola Parov, a Muzsikás, de ekkor volt a Prímás találkozó is igazi, különleges produkciókkal, Both Miklóssal.
Rájuk ma is, tíz egynéhány év távlatából emlékszünk, de kik voltak mondjuk 3-4 éve a nagyszínpadosok?

Ja, 2007-ben volt egy nagy kedvenc utcakövés zenekar, az Antré. A Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, és eszméletlen jó zenét játszottak. Vajon mi lehet velük? Keresgéltem kicsit, de nem vagyok biztos, hogy megtaláltam az énekest. Ha nem ő az, akkor is jó zene van a linken. 😉 A nagymamája nagyon büszke volt az unokára, megérdemelten.
Na, ezzel be is fejezem a dicsekvést, hagytam hallgatnivalót a linkeken. 😉
A kép természetesen az Antré, és ha tudsz valamit a tagokról, érdeklődéssel várom.


Ráncfelvarrás

Elfogadom, hogy klikkvadász a cím, és nem így szoktak beharangozni egy arculatváltást, ami mögött jó féléves munka van. Lehetne mondjuk új év, új arculat is, de ez sem lenne jobb. De így nagyjából 16 és félezer bejegyzés után nézd el nekem, ha nehezen találok húzós címet. 🙂
Lássuk, miről is van szó?
A Fotóalbumomról, amihez általában egy-egy írásomból jutsz el az éppen aktuális albummal.
Néhány változáson már keresztül ment az elmúlt 15 évben, de a mostani egy nagyobb ugrás.
Két dolog vezetett, mikor a változtatás mellett döntöttem. Egyrészt a több tízezer képet nincs már ember, – rajtam kívül 🙂 – aki végiglapozná, másrészt sokat változtak az oldallátogatási szokások is.
Egyre gyakoribb a mobil eszközről nézelődés, és bár az albumok jelentős részénél az esti tea/sör/bor melletti számítógépes nézegetés is jó elfoglaltság, nagyon éreztem már a késztetést, hogy mondjuk telefonról is vállalható módon legyen elérhető a tartalom.
Az új arculat ezeknek az elvárásoknak igyekszik megfelelni, és gondolkodom még azon, hogy az eddigieken túl néhány témacsoportot még kiemelek majd.
Nagyjából ennyi a változás, néhány technikai könnyítés társaságában.
Ezt hozta most mikulás, jézuska, újév, vagy bárki, aki ilyenkor felbukkan. 🙂
A képre klikkelve már nézelődhetsz is. Kellemes időtöltést!
KLIKK


Megvagyok :)

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt hónapokban. Pozitív és negatív is. Valahogy semlegeset nem tudok felidézni. Sok változás, sok újdonság, némi kuszaság, számtalan lezáratlan dolog, indulás, újrakezdés, befejezetlenség. Mégis ez a káosz jelenti nekem most a nyugalmat. Nem érzem, hogy küzdenem kellene bárminek a lezárásáért, befejezéséért. Úgy érzem, én uralom a káoszt, és ez jó érzés. Tudom, mit akarok elérni, és tudom, el fogom, ha itt lesz az ideje. Felsorolhatnám a függőben lévő dolgokat, de úgy gondolom most, hogy szólok majd, ha kész. Vagy észreveszed. Vagy én veszem észre. 🙂

A hétvége ismét feltöltődést hozott. Este még olvasgattam is kicsit, felfedeztem a hétvége kedvenceit, valamennyire megismertem azokat, akik két napig az utca másik oldalán voltak, de most kicsit ismerősebbek lettek.
Indul az új hét, ami ismét hoz valami újat, meg én is hozok majd új dolgokat.
Induljunk el!


20200202

Talán észrevetted, hogy megfogyatkoztak a megjelenéseim. Ennek oka egy magán jellegű történés, amely természeténél fogva magasabb prioritást élvez, és érinti az eseményeken történő részvételeimet is.
Mivel azonban ezek és a fotózás az energia visszanyerés részei nálam, alkalom- és véletlenszerűen fel felbukkanok majd, és legalább a hétvégi programajánlót tartani szeretném.
Elkezdtem egy formai megújulást is a blogomon, ez a mobil nézetet pillanatnyilag nem érinti, “asztali nézetben” azonban már segít az elmúlt évek kb. négy és félezer bejegyzése között kalandozni.
Természetesen elérsz az eddigi formákban, esetleg nagyobb rekcióidővel. Szóval érezd jól magad, majd jövök néha. 😉


2019 évzáró


2005. 07. 13.

A fenti dátum az első bejegyzésem ideje a blogomon. Akkor ez most szülinap? 😀
Most valahol itt tartok.


BUÉK

Gondolkodtam, mi legyen az idei zárókép. Úgy döntöttem, 2018-as koncert montázzsal zárok, jövőre pedig lesz, ami lesz. 😉
Boldog Új Évet!


Visszatekintő

Régen írtam úgy igazán, ami nem azt jelenti, hogy nem történtek dolgok. Sokszor több is, mint kellene, és néhány olyan is, amit kihagytam volna. Meg hát az időbeosztásom sem oktatandó, de ez nagyjából születésemtől így van. Persze azért így is van miről mesélni, de kellett kis pihenő.
A közösségi oldalon azért nagyjából tudtad követni, mik történtek az elmúlt hetekben, és számos történésről nincs is képi infóm, csak a mese.
Az igazi nagy beszámolóm a tokaji várnapról szólt, ami után egy felejthető kistigris meccsről írtam még képeset.
Megkerülhetetlen dolog, hogy hónap közepén rászántam magam, és ismét elmentem a Chloéba. Olyan zenék szólalnak meg mostanában a helyen, hogy kihagyhatatlannak látszik néhány alkalom.
A “visszaszokást” a No Dress Code Acoustic koncertjével kezdtem, előre elnézést kérve, ha esetleg koncert közben eltűnök. Jó volt a műsor, így végig maradtam. Természetesen erről az estéről sincs képem.
Ezzel az a hétvége le is zárult, következett két nap oda-vissza, majd a fotókiállításom megnyitója nem kevés izgalommal, és kedves embereknek köszönhetően kellemes emlékekkel, a linken pedig fotókkal és videókkal. Ja, és a falon is van mg néhány november közepéig.
Némi ingajárat ismét, majd a hétvége indulásaként egy csudajó Labor Café est Piláékkal, amiről van képem, bár a beszámolóval adós vagyok még.

A hosszú hétvégére egy laza körutat terveztünk, melynek első napját sikerült is a szállásadónak lenullázni, így szombat este még elmentünk az Öreg Motorosba a carPEDIGnem koncertjére, amiről persze nincs képem.
Vasárnap aztán útra keltünk, amiről ismét csak lesznek fotók, meg beszámoló is.

Csütörtök délelőtt elmentem a Váci Mihály Kulturális Központba “Az év természetfotósa” című kiállítás megnyitójára. Nem is értem, miért nem később mentem megnézni, amikor már nincs ott a “meghívott” három-négy iskolás osztály. Majd megismétlem a nézelődést. 🙂 Ja, képem erről sincs.
Valami hatalmas erőtér vehetett körbe a héten, pusztultak az elektromos eszközök körülöttem. Így a Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint koncert helyett az estém házimozi szerelgetéssel – na jó, inkább nézelődéssel és hümmögéssel – telt.
Péntek este belenéztünk a Ace’s Crown koncertjébe a Mustárházban, majd irány a Chloé ahol a Lassú Méreg Formáció játszott. Ez utóbbiról lesznek kép, bár nem igazán terveztem eredetileg fényképezést.

Szmombat este átszaladtunk Debrecenbe, mert régen láttuk az Éva Presszót. Itt is csak mobil volt nálam.
Szóval ez volt eddig, csinálom majd a beszámolókat.


2018. 06. 17.

A koncertképeimből raktam most össze egy mozaikot, de ennél jóval több kép él bennem. Nemcsak Sóstó, a Múzeumfalu, vagy mondjuk Révfülöp, hanem az utcai találkozások képe is.
Már nem találkozhatunk többé az utcán, nem beszélgethetünk dalokról, tervekről.
Laci bácsi, nyugodj békében!


Indul a farsangi szezon

Már éppen azt hittem, nem találok programot mára, mikor eszembe jutott, hogy megnézem a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár oldalát.
Itt ma délután fél ötkor nyitják meg a Fába égett erdő című kiállítást, péntek délután pedig a Benczúr Gyula Alkotókör Belső utak című tárlatát.

A Váci Mihály Kulturális Központ hétvégi programja a Kultúrházak éjjel-nappal. A számos érdekes program közül, melyet az iménti linken megtalálsz, én nem kis elfogultsággal a No Dress Code Acoustic szombat este nyolckor kezdődő koncertjét emelném ki, melyet a Kertvárosi Művelődési Házban nézhetsz meg.

Most, hogy így összekevertem a napokat, kicsit ruccanjunk át Debrecenbe! Pénteken és szombaton a már hagyományosnak nevezhető Rocksuli félévzáró koncertekre várják az érdeklődőket este hattól.
Néhány alkalommal már sikerült megnézni az ifjú tehetségeket, nem okoztak csalódást.

A Bordó Sárkány Régizene Rend is mindkét napra tervezett koncertet. Péntek este Debrecenben, az Incognito-ban vehesz részt középkori farsanggon, ahová lóháton kéne menni, már csak a buli kedvéért is, szombat este nyolctól pedig Nyíregyházán, a Mustárházban, lemezbemutatós farsanggal várnak.

Csak csendben jegyzem meg, hogy a Mustárházban még láthatók a falon a fotóim, így ha arra jársz, két legyet is üthetsz egy csapásra. Legalább kettőt. 🙂

Szombatra van még egy kirándulás ajánlatom. Délután kettőkor Farsangi Mulatság kezdődik a Tokaji Világörökségi Bormúzeumban.

A táncház után pedig egy ugrás Bodrogkeresztúr, ahol a Henye Borbárban a Clermont Quartet lép színpadra este héttől.

Azt hiszem, erre a hétvégéére is sikerült tartalmas kikapcsolódás lehetőségeket ajánlanom.Találkozzunk valahol! 😉


Beszélnünk kell!

Kicsit későbbre szántam ezt a bejegyzést, de a dolgok alakulása megváltoztatta elhatározásomat. Ma kicsit a képeskönyvről, és a további tervekről, történésekről beszélek. Nem vagyok szent, tehát nem gond, ha magam felé hajlik a kezem 🙂
Pedzegettem már néhány napja, hogy lesznek/vannak változások a blogomban. Ez némiképp kényszer, némiképp saját elhatározás. Ahogy haladok a bloggal, úgy tanulok bele egyre inkább a hogyanokba. Néha pedig nekiállok, és megpróbálom megvalósítani, amit kitaláltam. Persze az időm véges, a lustaság is rám tör olykor, de azért haladok. Állítólag a megvalósulatlan álmok az igaziak. 🙂
Ezzel persze vitatkoznék kicsit, és rá is térek a konkrétumokra. Elhatároztam, hogy egységessé teszem blogom arculatát, magyarul minden év anyaga ugyanolyan formában jelenik majd meg. Ez nem tűnik bonyolultnak, ám, egy pár évvel ezelőtti villámgyors, menekülésszerű adat költöztetéskor nem volt lehetőségem az adatbázis mentésére, így ezek nem vonhatók össze még. Ezek az évek *-gal jelzettek az oldal tetején, a háttérben pedig folyamatosan viszem fel az adatbázisba. amint kész egy év, átlinkelem az új formára. Ez egy hosszabb folyamat, de nem akartam addig sem elrejteni a tartalmat, így ezek a bejegyzések még a régiek.
Ha ez nem lenne elég, év végén egy elég furcsa üzenetet kaptam tárhely szolgáltatómtól, így a fotóalbumokkal is kezdeni kellett valamit. Erre év végi szabadságom egy része elég volt, így itt minden elérhető most is, bár nem egy helyen vannak a képek jelenleg.

További öröm, és talán ezzel kellett volna mindjárt az elején eldicsekednem, hogy múlt évben az a megtiszteltetés ért, hogy néhány képemet kiállíthatom a Mustárházban. A megnyitóig már viszonylag keveset kell aludni.
Ha nézed ma este fél héttől a Kölcsey Tv Víg-kend című műsorát ITT például, akkor megtudhatsz egy-két dolgot még. Például, hogy a kiállítás megnyitója január 25. csütörtök 16:30, bármit is mondok majd este 😀
Ennyit hirtelen a közeli jövőről, a többit majd meglátjuk.


Eleven

Ma kicsit kilépek az elmúlt hétvége hangulatából, de tartozom még egy bejegyzéssel, egy beszámolóval a záró napról. Ez terveim szerint pénteken jelenik majd meg sok képpel. A megszakítás oka, hogy Képeskönyvem 11. születésnapját ünnepli ma. Ilyenkor évről évre írok valami okosat, szépet, illő tehát folytatni a hagyományt.

Sokat változott a világ, a környezetem, az életem az elmúlt 11 évben, nem mondanám, hogy feltétlenül jó irányba, de akár rosszabb is lehetne. Azt mondom, eddig szerencsém volt, van még munkahelyem, van hol laknom, rendben van a családom. Ehhez képest a napi bosszúságok kevésbé tűnnek fontosnak, mégis mintha egyre inkább hatással lennének rám.
Igyekszem a hétköznapok gondját hétvégéken átlépni, több kevesebb sikerrel, bár néha úgy érzem, azért megyek, hogy magam mögött hagyjam a problémákat. Általában ez sikerül is. 🙂
Nagyjából ezek a hangulatok jelennek meg Képeskönyvemben is akár itt, akár a kevésbé kedvelt, de megkerülhetetlen közösségi oldalon, bár igyekszem a személyes dolgokat mellőzni. Most nem annyira.
Talán a környezetünkben végbemenő nem túl pozitív változásoknak köszönhető, hogy az utóbbi időben többször kérték számon rajtam Képeskönyvem tartalmát. Legtöbbször az ajánlóm tartalmát – miért nem jelent meg ez, vagy az -, amire nem biztos, hogy megnyugtató, még kevésbé népszerű válaszokat tudtam adni általában.
Létezik ugye az, hogy nem tudok valamiről. Erre az a megoldás például, hogy kapok egy értesítést az eseményről attól, aki szeretné, hogy bekerüljön. A másik – általában nehezen elfogadott válasz – hogy ajánlóm, és persze Képeskönyvem teljes tartalma szubjektív, és ezt szeretném is megtartani. Vannak tehát dolgok, amiket elvből nem ajánlok. Ezek továbbra is így lesznek, nem kell érte megsértődni senkinek. Nem tudok olyanról, hogy bárkivel is személyesen haragban lennék, tehát nem személyeknek szól a mellőzés.
Ez volt a tartalmi rész, most pedig a formai. Az elmúlt egy évben kicsit fejlesztettem fotós cuccomon, így remélem, egyre jobb minőségben sikerül dokumentálnom. Vannak továbbra is tartozásaim, elég lassú tempóban tudom helyrerakni a “korábbi évek” költözéseinek maradványait, nagy vágyam ennek befejezése, mert ettől lesz teljesen kereshető a blog. Igyekszem.
Nagyjából ennyi lett a nagy ünneplés, de kell néha ilyen áttekintés is.
Holnap ajánló, pénteken pedig LESZFeszt zárás nálam. A többit nem tudom. 🙂
A kép pedig torta helyett legyen egy 2005-ös havas.


A képtárról

Az évek során sikerült jó sok fényképet készítenem, és mivel mind nem jelenhetett meg a képeskönyvem bejegyzéseiben, ezeket egy képtárban helyeztem el.
Maga a Képtár külön is elérhető, de úgy gondoltam, így év elején kicsit nagyobb prioritást adok a gyűjteménynek, hiszen munkám (szórakozásom) jelentős része itt található.
Igyekeztem kategorizálni a fotóalbumokat. Természetesen a kategóriák között van átfedés, tehát bizonyos albumok több kategóriában is megtalálhatók, illetve természetesen van egy “mindentegybe” kategória is, ahol időrendi sorrendben valamennyi fotóalbumot megtalálsz.
Múlt évben teljes arculatcserét hajtottam végre, és szerencsére sikerült is befejeznem év végére. Néhány korábbi kategória megszűnt, és megszületett az évek szerinti bontás is. Ez utóbbira a következőkben nem térek ki, egy-egy év termése időrendi sorrendben.
Nézzük meg azonban, hogyan alakult a többi.

Nyíregyháza
Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, szeretem Nyíregyházát, és ragaszkodom is hozzá, amennyire engedi… Fotóim jelentős része itt készül, mint ahogy írásaim többsége is vele foglalkozik.
Nem titkolt célom, hogy kedvet csináljak a távolról nézelődőknek ahhoz, hogy ellátogassanak ide.
Sóstó Nyíregyháza tüdeje és gyöngyszeme is egyben. Korábban erre külön kategóriám létezett, a múlt évi kövezések kicsit visszavetették az itteni fotózásaimat, így az itt készült albumok is a Nyíregyháza kategóriába kerültek. Gondolkodtam, hogy készítek egy önálló Múzeumfalu kategóriát, ezt még nem adtam fel. 🙂
 
Vidor Fesztivál
Vannak rendezvények, amelyek különösen a szívemhez nőttek. Egyik ilyen városunk talán legjelentősebb eseménye, a Vidor Fesztivál. Az elsők között szerepel már VIDORos albumom. és remélem, nem szakad meg ez a sor.
 
Kgst Party
Van egy testvérpár, és néhány barát, akik éveken át ébren tartották az érdeklődést a múlt értékei iránt.
A KGST Party országos érdeklődésre tartott számot, és az év egyik legjelentősebb találkozója volt. Sajnos 2012-ben lezárult egy korszak…
Büszke vagyok, hogy része lehettem a csapatnak, és büszkén osztom meg azokat a pillanatokat, amelyeket az évek során megörökítettem.
 
Koncertfotók
A fotózás mellett a zenehallgatás a másik kedvenc elfoglaltságom. Imádom az élőzenés koncertek hangulatát, az örömmel, szívvel, lélekkel játszó zenészeket.
Nem csoda hát, ha jókora mennyiségű gyűjtemény halmozódott fel a Koncertfotók kategóriában.
 
Világjárás
Sajnos ez a kategória egyre ritkábban frissül, pedig ahogy a régi vicc mondja, lenne rá igény.
A világ, amit bejárok leginkább az ország, a környező települések, de számtalan olyan hely van a megyében is, ahová el kellene még jutnom, vagy visszatérnem olykor.
Igyekszem.
 
Az összes album
Elérkeztünk a türelmesek kategóriájához.
Itt mindent megtalálsz, amit a korábbi kategóriákban, albumokban láthattál. Gyakorlatilag az éves bontású albumok egyben. Szépen, időrendi sorrendben az életem egy része.
Timeline, ahogy a ma divatos közösségi portál hívja. 🙂

Az egyes kategóriákat a hozzájuk tartozó képre klikkelve éred el.