Beszélnünk kell!

Kicsit későbbre szántam ezt a bejegyzést, de a dolgok alakulása megváltoztatta elhatározásomat. Ma kicsit a képeskönyvről, és a további tervekről, történésekről beszélek. Nem vagyok szent, tehát nem gond, ha magam felé hajlik a kezem 🙂
Pedzegettem már néhány napja, hogy lesznek/vannak változások a blogomban. Ez némiképp kényszer, némiképp saját elhatározás. Ahogy haladok a bloggal, úgy tanulok bele egyre inkább a hogyanokba. Néha pedig nekiállok, és megpróbálom megvalósítani, amit kitaláltam. Persze az időm véges, a lustaság is rám tör olykor, de azért haladok. Állítólag a megvalósulatlan álmok az igaziak. 🙂
Ezzel persze vitatkoznék kicsit, és rá is térek a konkrétumokra. Elhatároztam, hogy egységessé teszem blogom arculatát, magyarul minden év anyaga ugyanolyan formában jelenik majd meg. Ez nem tűnik bonyolultnak, ám, egy pár évvel ezelőtti villámgyors, menekülésszerű adat költöztetéskor nem volt lehetőségem az adatbázis mentésére, így ezek nem vonhatók össze még. Ezek az évek *-gal jelzettek az oldal tetején, a háttérben pedig folyamatosan viszem fel az adatbázisba. amint kész egy év, átlinkelem az új formára. Ez egy hosszabb folyamat, de nem akartam addig sem elrejteni a tartalmat, így ezek a bejegyzések még a régiek.
Ha ez nem lenne elég, év végén egy elég furcsa üzenetet kaptam tárhely szolgáltatómtól, így a fotóalbumokkal is kezdeni kellett valamit. Erre év végi szabadságom egy része elég volt, így itt minden elérhető most is, bár nem egy helyen vannak a képek jelenleg.

További öröm, és talán ezzel kellett volna mindjárt az elején eldicsekednem, hogy múlt évben az a megtiszteltetés ért, hogy néhány képemet kiállíthatom a Mustárházban. A megnyitóig már viszonylag keveset kell aludni.
Ha nézed ma este fél héttől a Kölcsey Tv Víg-kend című műsorát ITT például, akkor megtudhatsz egy-két dolgot még. Például, hogy a kiállítás megnyitója január 25. csütörtök 16:30, bármit is mondok majd este 😀
Ennyit hirtelen a közeli jövőről, a többit majd meglátjuk.