Keresés

A nagy blogos bogárűzésem (bugfix) közben jött szembe ez a tíz egynéhány éves írás. Azóta hűséges voltam az akkori újhoz, mert múlt évig minden rendben volt. Kimagaslóan rendben. Az utóbbi hetekben azonban egyre intenzívebben keresem, kihez térjek vissza? Nem könnyű, mert nem sok maradt “versenyben”, de az elmúlt fél évben – sőt, az elmúlt hónapban – többször diskuráltam a szolgáltatások minőségéről (egyébként nagyon jó fej, segítőkész, de láthatóan egyre kétségbeesettebb) ügyfélszolgákkal, mint az elmúlt évig összesen.
Most is úgy gondolom, nem lehet minden tökéletes, de vannak határok. Az elmúlt évi tulajdonosváltás után olyan mértékű a minőségromlás minden szolgáltatásukban – mostmár a netnél is, a tv-t meg már lemondtam – úgy, hogy minden fejlesztés megállt, és egy éven belül a harmadik, vagy negyedik jelentős áremelés várható. A helyi ügyfélszolgálatosok barátságosságán kívül semmi nem marad lassan. Nekik respect.
Így elgondolkodtam. A jelenlegi minőséget mindenki tudja, sőt, és náluk már lezajlott a “tervezhető” áremelés. Már lehet számolgatni, de kizárólag hűség alku nélkül. Nem bízok már.
A 13 évvel ezelőtti írást a képre klikkelve olvashatod.


Bujtosi napozás

Viszonylag sok időm lett az utóbbi napokban, és némi ügyintézés is gyakran szólított a város különböző pontjaira. Kicsit szomorúan azt kell mondanom, mintha az illetékesek elfelejtették volna, hogy megérkezett a tavasz – eltekintve persze a favágásoktól-, és most azok is kilépnek a lakásból, akik egyébként nem nagyon szoktak.
Félbehagyott dolgok a város minden pontján. Olyan “a projekt lezárult, felejtse el” érzésem van például Sóstón, ahol a sok héttel ezelőtt kidőlt fa nagyobb részét feldarabolva elvitték – a maradékon meg látszik egy félbehagyott fűrészelés nyoma -, meg ha már ott voltak, kivágtak mellette egy fiatalt is, de az öreg gyökere, és a törzs egy része, a kifordult járda kockakövek éppúgy ott hevernek, mint a mólókon a körbehúzott sárga szalag, hogy a hetekkel ezelőtt újra beszakadt szökőkút átjáróról ne is beszéljek. Vagy említhetném a fürdőház végében lévő új WC állapotát, amitől “Fúúúj” felkiáltással menekült el a hölgy, aki a 100 forintot nyilván nem ezért a látványért dobta az ajtónyitó automatába.
De Bujtoson is hasonló a fahelyzet. A kivágott fák jó része ottjártamkor ott hevert az áldozati helyen, a sárban dagonyázó, fűnyűvő járművek nyomait sem akarta eltüntetni senki, de a belvárosban sem kerültek elő a padok az agyonkövezett “sétálóban”, ahol a kismotorosok (nem elektromos roller, hanem rendes benzinmotoros) is vígan rodeóznak az ijedt kisgyermekes anyukák, és az egykerekező diszkópatkányok között.
Persze nem ezért mentem egyik helyre sem, csak bosszant ez a gazdátlanság.
Szerencsére a természet a Bujtoson is teszi a dolgát, így nem csak a leírt szomorúság fogadott.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Miskolci béka

Akár ha itt, a blogomban rákeresel is láthatod, a korábbi években jó néhányszor elindultam február végén az Acélvárosba.
A Kocsonyafesztivál volt ugyanis a tavaszindító buli. Az első szabadtéri fesztivál az évben a maga kiszámíthatatlan időjárásával, de kiszámítható különlegességével, meglepetéseivel, változatos élő zenéjével, felfedezéseivel.
Tudtam, bátran tervezhetek vele, hiszen Rózsa Edit csapata a garancia volt rá, hogy a sokféle zene között megtalálom a nekem valót, és mellé kapok egy remek hangulatot, mosolygós vendéglátást.
Aztán ezt is utolérte a mindent jobban tudó politika kontár szervezése, amihez a szervezők nem is adták a nevüket. Az új név alatt a rendezvény számomra teljesen elveszítette varázsát, tucat falunapos szintre süllyedve, és olyan is volt, hogy az utolsó pillanatban kellett lemondani. Ennek az időszaknak esett áldozatul számos más neves miskolci rendezvény is akkoriban.

A régi szervezők követését azonban nem hagytam abba. Bíztam benne, hogy visszatérésükkel visszakapjuk a pislogó béka hangulatát.
Ezért is örültem januárban, mikor megjelentek az első reményt keltő hírek, és – bár kicsit későinek találtam a megrendezés bejelentését – bíztam a szervezőkben, és a korábbi tapasztalatok alapján gyorsan szállást is foglaltam.
Aztán nagy csend következett, csak a közösségi oldalukon sorjáztak a kérdések, ötletek a várható közönség részéről.
Majd a hozzászólások között megjelent egy kis zöld betűs lap fényképe. Mivel a szervezők részéről nem nagyon volt rá reakció, rossz tréfának gondoltam egészen a sajtótájékoztatóig.
Itt kiderült, hogy már nem Editék a szervezők, és a kis zöld lap valóban a műsor irányvonala. Csalódás volt számomra.

Gondolkodtam, hogy el kellene engedni a rendezvényt, de ez nem lenne tisztességes a szállásadónkkal szemben, akik erről nem tehetnek.
Így lenyeljük ezt a békát, és igyekszünk a legjobbat kihozni majd belőle. Leginkább a “sokan mások” mentheti meg számunkra a hétvégét, ez azonban a szervezők ígérete szerint kb. 10 nappal kezdés előtt derül majd ki.

Itt jártam, mikor megjelent a program a hivatalos oldalon. Ebből hamar kiderült, hogy sajnos már a “sokan mások” sem menthetik meg a Kocsonyafesztivált, jobb lett volna vagy elengedni, vagy valami más nevet találni neki. 5-6 fellépő, és nagyjából egy színpad, ami vállalható számomra, és méltó a fesztivál korábbi szintjéhez.
Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mennyi munka van a szervezés mögött, de azt is gondolom, a Kocsonyafesztivál márka – mert én annak tartom – egy színvonalat is kell, hogy képviseljen.
Sajnálom, hogy például a legendás Villanyrendőr színpadot messzire el kell kerülnöm, és a többi színpadot is eluralják a DJ-k napi több órás gépzenéjükkel. Nagyszerű lehetőség lehetett volna ez a helyi, környékbeli formációk élő zenés fellépésére, ahogy ez korábban is történt.
Sajnálom, hogy beigazolódott a megérzésem, kevés volt a döntéstől a megvalósításig eltelt idő arra, hogy egy Kocsonyafesztiválhoz méltó élő zenés programot állítsanak össze az új szervezők. Mondom, nem a munkájukat becsülöm le, vonom kétségbe.

Képként pedig a pár éve őrizgetett kabala béka a valamikori Kocsonyafesztivál emlékét, hangulatát idézi.


Tudortól Kukáig

Azzal kezdem, hogy az itt következő gondolataim a VIDOR szabadtéri rendezvényére vonatkoznak. Nincs rálátásom, ezért véleményt sem alkothatok a fizetős színházi rendezvényekről.

Sokat gondolkodtam, írjak-e valamit, vagy csendben engedjem el. Úgy döntöttem, hogy a sok régebbi élmény okozója, és azok miatt, akik tettek azért, hogy megvalósulhasson a VIDOR, azok miatt, akik megálmodták, és megvalósították, azok miatt, akik évekig elérték, hogy szabadságon legyek azokban a napokban, nem tehetem meg, hogy nem írok. Köszönöm nekik a tíz egynéhány évet.

Egyszer már előszedtem a hét törpe vonalat a VIDOR Fesztivál kapcsán, akkor éppen egy suta névváltoztatás, és indoklása kapcsán. Most eszembe jutott újra a hét törpe. Felsorolom őket, és kedved szerint címkézheted az éveket a nevekhez.
Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka.
Néhány napja úgy zártam egy beszélgetést, hogy várom az idei VIDOR-t, a szokásos módon szabadságot is kivettem az idejére.
Bíztam benne, hogy a két év Hapci időszak után képes visszatérni eredeti céljaihoz a fesztivál. Bármennyire is fáj bevallani, már biztosan látom, hogy végleg dobták az induló álmokat, elképzeléseket.

Ezzel a bejegyzéssel én elengedem, lezárom a VIDOR-t.
Biztosan fenn leszek néhányszor a városközpontban mondjuk a pantomimeseket keresve, akiket – remélem, csak még – nem találok a hivatalos programban. Ők az utolsó őrzői a szabadtéri VIDOR VID – Vidámság és Derű – részének. Ők és a korábbi években jelen lévő fiatal színészpalánták.
Ugyancsak hiába kerestem a hivatalos oldalon a 2019 előtti tartalmakat. Persze – ahogy mondani szokták – az internet nem felejt, csak kicsivel több munka volt összeszedni öt év nagyszínpados fellépőit. Cserébe viszont számos szép emlék tért vissza, újra belehallgattam azokba a zenékbe, amelyek miatt Európa legjobb ingyenes világzenei fesztiválja volt a VIDOR.

Mielőtt elkezdeném sorolni a fellépőket, egy saját gondolatom 2006-ból, amit ma is – sőt, ma még inkább – így gondolok.
“Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van. Ha a tucat-nyálzenét nyomató rádiók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.”
A VIDOR-nak ezt az eredeti küldetését a szervezők feláldozták a populizmus oltárán, ami nyilván nézőszámban többet jelenthet, cserébe viszont olyan fellépők érkeznek jórészt, akik még a környéken is több helyen, többnyire ingyenes rendezvényeken is láthatók. Nem lenne ezzel baj, ha ez nem a VIDOR neve alatt futna, ha a VIDOR megőrizte volna az induló értékrendet.

Most pedig VIDOR nagyszínpad fellépők abból az első öt évből, amit a blogomon már követtem, a teljesség igénye nélkül. Egyben válasz arra kérdésre, milyen videókat osztogattam a napokban közösségi oldalamon.

2005: Romano Drom, Compay Segundo, Chalaban, La Familia, Fantasmagoria, Besh o droM, Parno Graszt, Kistehén, Vujicsics Együttes, Maurice el Médioni, Hétrét, Muzsikás, Vodku v glotku, Csík Zenekar, Goren Bregovic…

2006: Kistehén tánczenekar, Eliades Ochoa, Mardi Gras Brass Band, Ghalia Benali, Juan Carmona, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Salif Keita, Lakatos Róbert, és a RÉV, Lura, Dobet Gnahoré, Lajkó Félix, Thierry Titi Robin, Palya Bea, Yuri Buenaventura…

2007: Pál István „Szalonna”, Patriarcas De La Rumba, Napra, Rabasa, Técsői Banda, Kroke, Makám, René Aubry, Budapest Klezmer Band, Juan Carlos Cáceres, Kerekes Band, Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra, Romano Drom, Johnny Clegg, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia, Kočani Orkestar,

2008: Söndörgő, Habib Koité & Bamada, Magyarpalatkai Banda, Ska Cubano, Méta, Ana Moura, Nikola Parov Quartet & Herczku Ágnes, Al Di Meola, Cimbaliband, Zamballarana, Rendhagyó Prímástalálkozó, Terem Quartet, Muzsikás, Sivan Perwer, Ghymes, Amsterdam Klezmer Band…

2009: Bognár Szilvia és zenekara, Acquaragia Drom, Oláh Gipsy Allstars, Selim Sesler, Pravo, The Rosenberg Trio, Nadara, Ba Cissoko, Sebő együttes, Oumou Sangaré, Tükrös Zenekar, Juan Carlos Cáceres, Csík zenekar és Lovasi András, Bollywood Brass Band, Di Naye Kapelye, Canteca de Macao…


És kész!

Hosszabb ideje görgettem magam előtt a feladatot. Mikor volt kis időm csináltam, de most, az olykor dolgozós-szabadságolós-semmittevős időszak alkalmas volt arra, hogy a végére érjek.
Talán észre sem vetted, hogy a 2007-2008 év “más”, mint a többi. Mondjuk egyébként is más volt, ezért is maradt a végére. (Az 5-6-9-10 már rendben egy ideje.)
Ez egy nagyon régi örökség, egy hirtelen, váratlan, karácsonyi blogmenekítés eredménye volt.
Most azonban sikerült az összes blogbejegyzésemet beintegrálni ebbe a felületbe.
Ahogy most belenéztem, van még kis háttérmunka, amire jó lenne valami automatizmust kitalálni. Néhol a képtár link a nagyon régi, ingyenes tárhelyre mutat, illetve nem, mert az megszűnt, de a szöveg rész rendben van.
Ahogy írtam, a 2007-2008 maradt a végére, nem véletlenül. A talán legtöbb változást hozó időszak volt. Pozitív és negatív hozadékkal egyaránt.
Megszűnt a nyíregyházi munkahelyem, de keletkezett egy Vasutazás rovat a blogomban például. Ennek inkább az olvasók – már ha voltak – örülhettek inkább. 🙂 És ha már vonatoztam, a vasutasok elkezdtek sztrájkolni.
Ez időben történt az Nyíregyháza belvárosával, ami most sajnos Sóstóval történik.
Nyilván olvasgattam is a bejegyzéseket a copy-paste alatt, sajnos szinte minden félelmem valóra vált, kivéve a gömbszállót a tavon, de nem akarok ötleteket adni.
Ugyancsak ez az időszak hozta el a legjobb VIDOR éveket is, amikor a vonattól rohantam a koncertekre, és alig vártam a hétvégét, hogy világosban is lássak valamit.
A VIDOR ezidőtájt a Közép-Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja címet viselte. Nem is értem, erre a jelenlegiek miért nem büszkék? (De, értem.)
Ekkor járt itt Al Di Meola, a Trio Rosenberg az Acquaragia Drom, a Ba Cissoko, a Terem, Habib Koite, vagy a magyar zenei élet állócsillagai közül Herczku Ágnes és Nikola Parov, a Muzsikás, de ekkor volt a Prímás találkozó is igazi, különleges produkciókkal, Both Miklóssal.
Rájuk ma is, tíz egynéhány év távlatából emlékszünk, de kik voltak mondjuk 3-4 éve a nagyszínpadosok?

Ja, 2007-ben volt egy nagy kedvenc utcakövés zenekar, az Antré. A Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, és eszméletlen jó zenét játszottak. Vajon mi lehet velük? Keresgéltem kicsit, de nem vagyok biztos, hogy megtaláltam az énekest. Ha nem ő az, akkor is jó zene van a linken. 😉 A nagymamája nagyon büszke volt az unokára, megérdemelten.
Na, ezzel be is fejezem a dicsekvést, hagytam hallgatnivalót a linkeken. 😉
A kép természetesen az Antré, és ha tudsz valamit a tagokról, érdeklődéssel várom.


Bandázás Harangodon

Majdnem egy hete történt esemény beszámolóját olvashatod ma. Tudom, kicsit hosszú volt a várakozás, majd röviden le is írom, miért. Most azonban lássuk, mi történt múlt vasárnap Harangodon!
Ott hagytam abba pár napja, hogy szombaton, a Kerekdombon mást választottunk Szabó Balázs Bandájának koncertje helyett, mert tudtam, hogy vasárnap találkozhatok velük.
A koncert az Elszármazottak Találkozója záró eseménye volt Nagykálló Harangodon. Legalábbis a meghívó, plakát eseménylistája szerint.
A valóságban A napi program, és a koncert kezdése között nagyjából két óra volt. Ismét nyugtáztam, az előadónak kell hinni, nem a szervezőnek.
Szóval volt időm mászkálni a naplementében.Lesz is pár képem erről, és a koncertet megelőző eseményekről is.
Természetesen alig maradtunk a színpad környékén a napi program végeztével, de a “profik”, aki a zenekar oldalát nézték, csak megérkeztek a koncert kezdésére, az igazi keménymag pedig Szabó Balázs unszolásának is engedett, és a kordon előtt élvezte a koncertet.
Számos olyan formáció létezik, akiket mondjuk az autóban nem hallgatok, de koncertjükre szívesen elmegyek, mert ott azért minden más. Így vagyok Szabó Balázsékkal is. Ha szétnézel a fotóalbumaim között, láthatod, elég sokszor találkoztunk.
A koncert mindig más, és ez náluk is fokozottan így van, legyen az szabadtéri koncert mondjuk Kecskeméten, vagy Nagykállóban, vagy a Club Hollywoodban például. Hihetetlen jó a kommunikációjuk, és az előadásukon nem csak a zenekarnak van jó hangulata. Ők is azok közé tartoznak, akik szeretik, amit csinálnak, és jól is csinálják.
Röviden: remek koncert volt ez is, méltán készítettem róla sok képet, és néhány videót. A képeket láthatod is, ha klikkelsz a képre.
KLIKK

A videókat miért nem? – kérdezhetnéd. Nos, szerintem elég jó lett a néhány mozgókép, amit készítettem, és az egyiknél bele is feledkeztem a mobil tartásába, így elég hosszú lett. Talán ezért ez el is tűnt a közösségi oldalról, ami olyan reakciókat váltott ki néhány emberből, ami nem szeretnék soha többet az oldalamon látni.
Azt hiszem, sikerült is tisztázni az eseményeket, és néhány ilyen el is tűnt az oldalról. Nem én töröltem, gondolom, a bejegyzés írója. Neki köszönöm, hogy megértette, amit írtam. Nem szeretnék a továbbiakban sem moderálni, mert sem időm, sem kedvem nincs hozzá, de a bulvár stílust sem engedném szívesen. Van elég hergelő oldal erre.
Így ezentúl nem minden bejegyzést osztok meg a közösségi oldalon. Aki akarja, megtalálja itt. Pont. 🙂


Kovács Miklós Bandája – Téren-Nyáron

Péntek este a Téren-Nyáron programsorozat részeként Kovács Miklós Bandája lépett színpadra.
A tervezettől egy órával később kezdődött a koncert. Erről az fotóalbum megmutatása után írok majd.
Az előkészületektől a koncert végéig ott voltam, és nem csak én. Rengeteg néző érkezett a lassan sötétbe boruló térre, és maradt is végig, mert rendkívül jó műsor volt.
Míg az utcalámpák lassan feldolgozták a sötétséget, mécsesek gyúltak a színpad körül, meghitt hangulatot varázsolva a hűvös estébe.
– Már csak egy kis forralt bor hiányzik. – mondta mosolyogva egy néző.
Bár nem vagyok tájékozott egyházi dolgokban, de azt hiszem ezen az estén a bor másra kellett.
Most azonban nézzük meg a koncert képeit – klikkelj az ittenire -, és ha érdekel a véleményem, gyere vissza, és olvasd el a kép alatt a folytatást!
KLIKK

Alapvetően toleránsnak érzem magam, de nyilván ennek is vannak határai. Igen könnyen elérik a tolerancia küszöbömet például a “jóvanazúgy” megoldások, és a hétvége elég sok ilyet hozott.
2019 nyarán volt egy eseménysorozat városunk főterén. Ez nyilván azt jelenti, hogy valaki, aki ebből él, engedélyezte. Nyilvánvalóan a másik ugyanezen a téren, ugyanakkor történő eseményt is engedélyezték, jó eséllyel ugyanaz. Akkor felajánlottam neki egy naptárt, amiben jegyzetelhet. Az ajánlatot továbbra is tartom.
2019-ben a város főterén játszott Kovács Miklós Bandája. Ugyanekkor vagy száz méterre zendített rá a hitgyüli társasága jobbára élvezhetetlenné téve az engedélyezett produkciót.
Péntek este ugyanez ismétlődött meg ugyanezzel a két résztvevővel.
Talán aki ezért kapja a fizetését a magas hivatalban, figyelhetne erre is.

A Téren-Nyáron szervezői, és a fellépő formáció rugalmasságának, valamint a türelmes közönségnek köszönhető, hogy mégis megélhettük ezt a remek koncertet.


Kultúrharc

Évek óta folyik a küzdelem a helyi formációk helyben is ismertté tételéért. Mondom a “helyben is”-t azért, mert számos nyíregyházi zenekar sokkal ismertebb szerte az országban, mint szülővárosában.
Én maximálisan az élő zene híve vagyok, és természetesen ide tartozik az utcazene is. Ha rajtam múlna, minden este kiülnék a város valamelyik terére, és hallgatnám a helyi előadókat. Vonatkozik ez a belvárosra, és Sóstóra is. A belvárosban nyilván a csendesebb, akusztikus verzió a nyerő, míg Sóstón bármit el tudok képzelni, persze a nyaralók nyugalmát is szem előtt tartva. Ez nagyjából a koncertek időpontjával beállítható.
Valami megmozdulni látszott, mikor a péntek kora estékből sikerült 1-1 órácskát megszerezni az akusztikus zenének. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, még ha én kicsit nagyobb teret is engedtem volna ennek a zenének.
Igyekszem is ott lenni minden alkalommal. Pénteken is így volt, bár a Dózsa György utcán a belváros felé haladva már rosszat sejtettem.
Hét közben láttam néhány felvételt a No dalokat az utca kövén meglehetősen alacsony színvonalon interpretáló formációkról, a térre érve azonban már vidám vasárnap hangulat fogadott. Azt gondoltam, tekintettel lesznek majd másokra, a másik rendezvényre is..
Egy három tagú akusztikus formáció nehezen tudja felvenni a versenyt, és nem is akarja, ezekkel a hatalmas technikával, nagyszínpaddal, mindent elnyomó hangerővel megjelenő, az egész belvárost beharsogó hittérítőkkel… és itt most nem is utóbbiakat okolom ezért, hiszen talán nem is tudtak a másik rendezvényről. A felelősség a térre engedélyt kiadóé.
Az előzmények után – amin láthatóan még most sem tudom túltenni magam, pedig hagytam időt… – a lényegre térek.
A Made in Nyíregyháza múlt pénteki koncertjével Kovács Miklós bandája igyekezett szórakoztatni Nyíregyháza főterének közönségét.
A nekem – és láthatóan sokaknak még – igen tetsző zenét játszó formáció igyekezett a mostoha körülmények ellenére is remek hangulatot teremteni. Nem rajtuk múlt, hogy a kb. két méternél távolabb lévők már nem sokat hallottak a zenéjükből, pedig érdemes odafigyelni rájuk.
Meg is ragadom az alkalmat, hogy ajánljam a következő – remélhetőleg békésebb körülmények között zajló – koncertjüket.
Szombat este hattól a Korzó mellett láthatod majd őket. Erről a rendezvényről bővebben írok majd a csütörtöki ajánlómban.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Félúton

Lassan a VIDOR közepénél tartunk, és tegnap már voltam a nagyszínpad előtt, ma pedig a régi VIDOR hangulat is visszatér kicsit.
A negyedik nap után csak megerősíteni tudom, hogy az utcakövés “színpadok” elhelyezése megöli a fesztiválnak ezt a részét. remélem, ez csak szervezési baki és nem tudatos. Egyetlen színpad van “útban” a három közül, az Országzászló téri. Ezt értheted úgy is, hogy szem előtt, mert a VIDOR belváros pereméről látszik, hogy ott történik valami, meg úgy is, hogy a nem fesztiválos járókelőknek valóban útjában van.
Gyakorlatilag ez az egy színpad működik. A “szépzene színpad” lehetne még jó fellépési lehetőség, ha maradt volna a Városalapítók szobránál, de valamilyen félresiklott “etessük az embereket” elképzelés miatt kiszorult innen. A VIDOR kert pedig annyira kiesik, hogy eddig még mindenkinek el kellett magyaráznom, merre van. Nyilván nem a korábbi VIDORok éjszakai életéből kerültek ki az érdeklődők. Gyakorlatilag még a trió formációk is megverik létszámban a nézőket, aminek egyik olvasata lehet az, hogy nem érdekli az embereket, ami nyilván nem igaz, de jól jön, ha meg akarják szüntetni. A másik pedig, amin láthatóan nem akarnak változtatni, egy normális színpad – na jó, dobogó – elhelyezés a “VIDOR faluban”.
Tudom, most az az indok, hogy több színházra van igénye a nézőknek. Erre azért egy zenei fesztiválon úgy is lenne lehetőség, ha nem a zenék rovására menne. Gondolok itt a sokat emlegetett művházra például. Persze a nagyszínpadi produkciókon látszik, hogy abszolút szakítani akarnak a régi VIDOR hagyományaival, és ennek nem látom az okát. Azt viszont látom, hogy a valaha díjat nyert fesztiválról az akkor díjazott megvalósításokat lassan teljesen kiszorítják a “mindenkikiatérre” populáris, vagy rosszabb műsorok.
Van azonban ami nem változik. A téren parkoló autók, amiket a fellépők műsor közben kerülgetnek, a szebbnél szebb, tömegen áthajtó kerékpárokat csodáló közteresek, vagy a sétáló utca végéből induló nagymotorosokra rácsodálkozó rendőrök. Ha egyszer lenne a városban egy sétálóutca… kő már van hozzá.
De ma végre belopakodik a nagyszínpadra a RÉGI VIDOR hangulat, és a kisszínpadon is olyanok lesznek, akik korábban megérdemeltem álltak a nagyszínpadon.


Ajánlás és egyebek

Szerk. 08.24. 09:55 : Vannak változások a VIDOR utcakövés időpontokban. A linkelt event-ekben az előadók a valós időpontot állítják be.

A mai programajánlóm kicsit más lesz, mint szokott, hiszen holnap kezdődik a VIDOR…

Tegnap elbúcsúzott a Zene Sóstón koncertsorozat, amely a helyi zenészeknek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Hamar elmúlt ez a pár hét, és látva a nézőszámot azt mondom, jövőre kezdődhetne korábban és tarthatna tovább. Mármint naptárilag. Elég sok koncerten ott voltam, olykor hirdetőoszlopként is. 🙂 A kérdésekből, beszélgetésekből tudom, sokan már név szerint is ismerve az előadókat városi rendezvényeken is visszatérnének hozzájuk. Legyen meg a lehetőségük!
A rendezvény záró előadása a Tüneth együttesé volt. Csak egy kép most róluk, és jöjjenek a hétvége, hét eleje programjai.

Ajánló szakasz.
Ma este különleges találkozásoknak lehetsz részese a Nyíri Fészek Kisvendéglőben, ha sikerült helyet foglalnod. Este héttől a Mi muzsikus lelkek című esemény hozza vissza kicsit a 40-50 évvel ezelőtti vendéglátóhelyek hangulatát. Beszélgetések, muzsikálások, találkozások. Hatalmas az érdeklődés, de ez nem is csoda. Ennek a korosztálynak rengeteg emléke van azokból az időkből, mikor még létezett a zenés felár.

Kicsit kitekintve a megye távolabbi részére ma kezdődik és szombat este ér véget Mátészalkán a Fényes Napok. Hogy már most szóba hozzam a VIDOR-t, számos olyan fellépő lesz a rendezvényen, akik korábbi években a nyíregyházi rendezvényt színesítették, és most is szívesen látnám itt őket. Had emeljem ki itt a Zubolyt, mert felejthetetlenek voltak 2010-ben.
Ja, ha esetleg a VIDOR megnyitó előtt lemaradnál a Kelet Brass Band-ről, utoléred őket Mátészalkán.

Szóval Kelet Brass Band -VIDOR. Péntek délután ők készítik elő a terepet a megnyitóhoz. Fél hattól a Kossuth téren játszanak majd, utána megnyitó. Biztos lehetsz benne, hogy felpörgetik a hangulatot.

A péntek esti VIDOR hangulatfelmérés után minden bizonnyal a Szmog Pub-ban kötök majd ki, ugyanis a Realmen játszik majd a szórakozóhelyen. Jó kis blues zene.

Szombaton érdemes kilátogatni a Rabócsiringre, ahol a Szabolcsi Tuning és Retro Jármű Kiállítás mellett számos egyéb látványos esemény vár egész nap.

A VIDOR számomra a szombati délutánnal indul el igazán, amikor is talán megérkeznek pantomimesek, esetleg bohócok, és elkezdődnek az utcakövés koncertek. Had soroljam idén ide a VIDOR kertet is, mert az évek alatt az “utcakövés” nálam minőségi jelző lett, és úgy tűnik, idén a kert is csatlakozik a különleges délutáni koncertek helyszíneihez.
Elöljáróban annyit, hogy folyamatosan kerülnek fel a “kisebb” programok is a hivatalos program oldalra, így igyekszem megtalálni a helyes infókat, és itt jobbára a fellépőkre hagyatkozom, mert végülis akkor van koncert, ha ők ott vannak. 🙂
Tehát a program szerint délután négytől játszik az Art amíg tart a VIDOR kertben. Semmiképpen nem hagynám ki a fellépők, és a múlt évi előadás ismeretében. Tart amíg tart. 🙂 A program szerint 18:30-ig, amit kétkedve fogadok, de bár úgy lenne.

A “szépzene” színpadon (magyarázat később, egyébként Kossuth tér sarka) délután négytől a Girincsi duo játszik. Múlt évben tetszett a produkciójuk, talán odajutok.

Bár a nagyszínpadon lenne ilyen programkavalkád, mint az utcakövén. A “hangosabb zenék” színpadán – ez az Országzászló tér – ugyancsak négykor kezdődik egy remek koncert, mégpedig kedvencem, a Kell Egy Még közreműködésével. Szaladgálós délután lesz, de majd este kipihenem. 🙂

A “szépzene” színpad öt órától az Anderzen duóé. Múlt évben őket is ugyanitt láttam.

Láthatod majd, viszonylag ritkán hozom szóba a nagyszínpadot. Ennek oka, hogy az én szubjektív megítélésem szerint az ottani produkciók jó része teljesen eltávolodott a régi VIDOR elvárásoktól. Ez az új koncepció, lelkük rajta. Később lesz majd link a teljes műsorra, megnézheted, mikre gondolok.
Szerencsére a Labor Café-ban, biztonságos távolságban a nagyszínpadtól, a múlt évihez hasonlóan idén is színvonalas estének ígérkezik az Art Amíg Tart Adomány buli. Emlékszem, már szinte megfagytunk a teraszon, de nem tudtuk otthagyni a remek zenét. Idén viszek pulóvert. 🙂

Vasárnap délutánra ismét jut egy múlt évi kedvenc. A VIDOR kertben délután négytől a Perpetuum ft. Möntör Máté koncert csalogatja a nézőket. Szerintem remek lesz, múlt évben nagyon szerettem a zenéjüket.

Különlegesnek – és számomra premiernek -ígérkezik Budai Krisztián előadása a “szépzene” színpadon 17 órától. A linken megtalálod, miért?

Időben szépen egybeesik az előzővel a Mentha Project koncertje. A “hangos zene” színpadon hallhatod a világslágereket öt órától.

Vasárnap este héttől az Irie Maffia énekeséé, Sena Dagadu-é a nagyszínpad. Ebbe, azt hiszem, belenézek. A múlt évi VIDORon készíthettem volna képet a teljes zenekarról, de már Szedernél feladtam a napot.

Hétfő délután elkezdődnek a Vidám Manók gyermekkoncertjei, melyekre péntekig minden nap fél négyre várják a kicsiket a Hősök terére.

Délután négytől ismét a VIDOR kert vár időutazásra. A Beat 432 koncertje ekkor kezdődik a kiírás szerint. Múlt évben csak keveset sikerült látnom a műsorukból, pedig ajánlották időben, most igyekszem pótolni majd.

Remélem, pontos az előző kezdés kiírása, mert 17:30–tól mindenképpen a kisszínpadnál kell lennem, ha már a Zoord egyik dala a csengőhangom. 🙂 Különleges produkció lesz, ígérem. Főleg, ahogy kapkodok majd a telefonom után. 🙂

Este héttől a nagyszínpadon a Karmapirin. Mégegy koncert számomra a nagyszínpad előtt.

Kedden ismét a VIDOR kert került az első helyre a listámon, ami 16 órás kezdést jelent, a zenekar pedig a Marmunsk!

Tovább botladozva az event-k erdejében ismét az Országzászló térre jutunk, ami ugye a “hangosabb zenék” színpada. Nos, délután négytől az Ukulele Trió hangoskodik itt.

Maradva ezen a helyszínen öt órától a GrEe következik. Érdeklődéssel várom ezt a koncertet, hiszen eddig csak a közösségi oldalon láttam biztató videókat tőlük.

A keddi nap lesz az, amikor a legtöbb időt töltöm majd a Kossuth tér környékén. Most csak felsorolom a programokat minden magyarázat nélkül, mert ezt nevezem én igazi VIDOR színvonalnak.
17:30 Cimbalom Brothers, azaz Unger Balázs, Lisztes Jenő, Unger Gergő és Lisztes László a Kossuth téren, a kisszínpadon,
19:00 Góbé a Nagyszínpadon, ők táncházas folk zenét játszanak, majd pedig
20:30 Ferenczi György és a Rackajam a nagyszínpadon. No, ez őrült jó lesz.

Már el is érkeztünk a szerdához, ahol majd véget ér az ajánlóm, mert a további programok a következő hétvége eseményeihez soroltatnak.
Szerdán azonban érdemes lesz négy órakor a “szépzene” színpadhoz érkezni ugyanis a Debreczeni Páros remek koncertje várható ekkor.

Az ajánló rész végére még pár félinfó, igyekszem majd a fesztivál alatt pontosítani. Van még idő rá, de tudd, hogy lesznek. Ismét felsorolás a hivatalos oldal alapján.
VIDOR kert augusztus 29. Szívtiproll, “szépzene” színpad augusztus 30. Zboray Károly (szinte biztosan nem egyedül), Országzászló tér augusztus 27. Double Heart (Bogdán Zoltán és Lakatos Maci Zoltán) , augusztus 29. Artézis és LK Beat.

…és akkor a VIDOR infó szakasz.
Évek hosszú során át külön bejegyzést készítettem a VIDOR Fesztivál eseményeihez, jóval kezdés előtt hangolódva az eseményre. Ahogy korábban már írtam, azt gondolom, a rendezvény eltávolodni látszik az eredeti céloktól. Egyre kevesebb a különleges produkció, a világzene már a fejlécből is lekerült, és a nagyszínpadi esték egy része olyan, ami szinte bárhol látható. Lesz néhány olyan produkció a nagyszínpadon, amiről majd beszélek, vagy már említettem, de számos olyan is, ami miatt VIDOR fanként én szégyenkezem. Nem örülök az új koncepciónak, de ez az én gondom.

Röviden néhány fontos link, infó, hogy ne csak az én ajánlatomat lásd. Hivatalos oldal. Hivatalos közösségi oldal. Nagyszínpad a szökőkútnál, a templom előtt, ahogy a múlt évben is. Kisszínpad a Kossuth téren, ugyancsak a múlt évi helyen. “Szépzene” (idézet a szervezőktől) színpad a Dózsa György út-Kossuth tér sarkán. Erről múlt évben bebizonyosodott, hogy a nagyszínpadi beállások erősen zavarják a produkciót. Korábban a városalapítók szobránál szerintem sokkal jobb helye volt. Országzászló tér a “hangosabb zenének”. Újdonságként pedig, amit remek ötletnek tartok, a VIDOR kert beszáll délutáni koncert helyszínként.
Bízom benne, hogy idén visszatérnek a korábbi években annyira szeretett bohócok, gyakran találkozunk majd az ugyancsak szeretett, kifogyhatatlan ötlettárú pantomimesekkel is.
Tulajdonképpen ezekért a délutánokért leszek szabadságon.


Autós, motoros

Mára maradt a húsvét hétfői máriapócsi Rallycross verseny képanyagának megosztása. Van azonban más aktualitása is a “mára maradt”-on kívül, ugyanis ma Szezonnyitó Motoros pályanap van a Rabócsi Ringen. Ez ugyan kevésbé látványos, mert nem verseny, de azért vannak itt is érdekes pillanatok. Ráadásul nem kell lassítani a zebránál. 🙂
Visszatérve eredeti témámhoz, a két napos húsvéti autóverseny második napjára mentünk ki. Remek napsütés, kicsit hűvös idő, és az előző nap eseményeit idéző pálya fogadott.
Később, egy beszélgetésből, majd a képekből kiderült, hogy az esős napon is érdemes lett volna kimenni, hiszen – bár a versenyzők nem biztos, hogy nagyon szerették -, fotós szempontból igen jó körülmények alakultak ki a pályán. Nézd meg mondjuk EZT az albumot!
Persze azért a felszáradt aszfalt is hozott érdekes helyzeteket, ahogy majd láthatod a képeken.
Sajnos a választási küzdelem ide is berágta magát – hova nem? – ahogy a tegnapi Tigers meccsre is. Míg az utóbbinál ez a kezdésre esett, így nyilván maradtam, a Rabócsi Ringet azonban otthagytuk ebédszünetben. Ha tudom, hogy így lesz, nem költöttem volna 7000 forintot a belépőre…
Most pedig indulok szavazni. Van még pár perc, hogy valaki beígérje a kátyúk javítását, a szlalom had maradjon meg a Ringnek. 🙂
Ja, a képeket az ittenire kattintva éred el.
KLIKK


A láda fia

Jó egy hónap telt el az évből mindössze, mégis számos érdekes – nem feltétlenül vágyott, de tanulságos – élményen vagyok túl. Az elmúlt hét volt az a csúcspont, ami miatt most gépelek. Nem lesz benne persze minden.
Ha nagy szavakat akarnék használni, azt kérdezném, mi lett ezzel a világgal? Amibe a múlt héten belefutottam, szinte semmi nem működött normálisan. Szerencsére voltak barátok, akik azt erősítették, nem veszett még el minden. Nekik külön köszönöm.
Úgy alakult, hogy múlt héten számos olyan szolgáltatást kellett igénybe vennem, melyekre szerencsére ritkán van szükségem. A postáról tudjuk régen, hogy viszonylag értelmetlen pénznyelő, de van, amikor megkerülhetetlen sajnos. Velük ott tartunk jelenleg, hogy azt tekintik a fizetés ellensúlyozásának, hogy bedobnak egy értesítőt a postaládába. Nem, nem mennek fel az emeletre, nem, nem csengetnek fel, hogy gyere le, te szerencsétlen, ha már ránk bíztad a küldeményt. Szerintem már csak értesítőket hordanak magukkal.
De ez már csak hab volt a tortán. Elromlott az autóm. Gondoltam – mivel egy szerviz kerítésénél történt – mi sem egyszerűbb, minthogy ők nézik meg. Negyed óra telefonos kérdezősködés után visszahívást ígérnek, majd két óra múlva közlik, nem megy, sok a busz, de honnan vettem, hogy ők javítanak autót? Itt érzem először, mennyire hiábavaló volt az elmúlt közel három óra. Mikor közlöm, hogy a honlapjukon szerepel a “szolgáltatás”, és halk ja, a válasz, és elbúcsúzunk.
Nem adom fel, hogy találok szerelőt, aki PÉNZÉRT helybe jön megnézni a járművet. Reménytelen. Végül feladom, és egyeztetek egy “idehozza, megnézzük”-öt. Az “idehozza” baráti segítséggel meg is valósul – ismét köszönet érte -, a “megnézzük”-re azonban egy teljes nap kevésnek bizonyul. Nem a javításra, a megnézésre.
Voltak hétvégi terveim, gondolkodtam is rajta, hogy a távolabbiakhoz a vasút szolgáltatásait veszem igénybe, de aztám úgy döntöttem, elég volt a hétre ennyi, nem kísértem az ördögöt. 🙂
Persze azért nem volt ennyire tragikus a hétvége, csak kimaradt pár olyan dolog, amit nagyon szerettem volna. Volt azonban két fantasztikusan jó koncert amelyről majd mutatok még képeket az eddig megjelenteken kívül, és beugrottam a Kosár Közösséghez, ahol festettem néhány vidám színű ládát. 🙂
Szóval akárhogy is, de eltelt a hétvége, irány a hegy, mert unalmas a gödörben.

Holnap este például folkkocsma a Szmog Pub-ban, kedden beszélgetés Szilágyi Zsófival a Laborban, szerdán ugyancsak Labor, Bálint napi rapid randi, pénteken és szombaton koncert hegyek mindenfelé, vasárnap pedig farsang az Andrássy-kastélyban. Mindezt már megtalálod oldalt a naptárban is. Nálam pedig jönnek majd a koncert beszámolók.


Ünnepi villanás

Nem tudom, kezdtem-e már így írást róluk, de most biztosan megteszem. 🙂
Van egy csapat Nyíregyházán, akik akadályt nem ismerve időről időre megjelennek, hogy jó kedvet, mosolyt varázsoljanak rohanó világunkba.
Az ünnepre készülődés hosszú idejéhez mérve valóban csak egy villanás volt szombat este a Hétköznapi Flashmobok néhány perces bemutatója, de az idei ünnepi készülődésben sem maradhatott ki kedves flasmodjuk.
A ködös, didergős kora estén most is felcsendültek ismert dallamrészletek, és mi ámulva, fagyoskodva néztük, ahogy a néhány lelkes fiatal dacolva a hideggel vidámságot hoz a Korzó melletti térre.
Jókora tömeg tapsolt a produkciónak, nem tudok azonban szó nélkül elmenni egy “gyermeklimuzin” személyzetének gátlástalan magatartása mellett. Míg a korábbi produkciók alatt csak néhány autósnak volt fontosabb a sétálóutcán és a táncosokon áthajtani, mint hogy pár percre átadják magukat a meghitt hangulatnak, most egy építőipari vállakozás telefonszámával ellátott, szolgáltatásait gyermekeknek ajánló hatalmas jármű hajtott a táncosok mögé, ízléstelen módon reklámozva magát, szolgáltatását. Gondolom, volt engedélyük a sétáló utcában autókázni…
A most következő néhány képet igyekeztem úgy vágni, hogy az esemény valódi célját tükrözzék. A képre klikkelve bele is lapozhatsz az albumba.
KLIKK


Tökön, paszulyon

Viszonylag jó helyen lakom. Három oldalról füves, fás rész határolja a házunkat. Igaz, a negyediken a Szabolcs Volán (nem tudom, ma éppen hogy hívják őket) szervize található, de ezt már megszoktam a hosszú idő alatt, mióta itt élek.
Amit viszont nem tudok, és nem is akarok megszokni, az az új szokás, hogy néhány görény a parkon, majd járdán keresztül autózik rendszeresen a Garibaldi és a Krúdy utcák között. Van út, de az kb. 200 méterrel hosszabb.
– Ott megyek, ahol akarok, nem mindegy magának? – mondta az egyik gyökér pár perce, mikor megállítottam, és kérdőre vontam (éppen szembe autózott a járdán…). Aztán gázt adott.
Félreléptem, de nekem bizony nem mindegy. Nem túl sok zöld terület maradt már a városban…


Vasárnapi kétképes

Mert ha lehet pénteki egyképes, akkor miért ne lehetne vasárnapi kétképes mondjuk szombatról?
Íme itt van. Tegnap este Száraz Tamás majd a Nap együttes koncertjét néztük, hallgattuk meg a SóstóSerfeszten. A hangosítás nem volt jobb, mint két hete, ismét otthon maradt a magas és mély hangsáv, akik nem engedték el a koncertre a dinamikát sem. Egyébként a koncertek rendben voltak, nem a zenészeken múlt a megszólalás, ők mindent megtettek, a műsorok kifejezetten jók voltak.
Mind Száraz Tamásé,

mind pedig a Nap együttesé.


Levonás

Igazán örülök neki, hogy vannak olyan rendezvények Sóstón, amilyeneket évek óta szorgalmazok. Ezek lehetőségek a helyi előadóknak, hogy megmutassák magukat, és lehetőség a helyieknek és a turistáknak, hogy kellemes délutánokat töltsenek Nyíregyháza üdülőövezetében.
Tudom, kicsit telhetetlennek tűnök, amikor azt mondom, van bőven helyi formáció, aki bemutatkozhat. 😉 Szóval jók ezek a rendezvények, de van pár dolog, amit meg kellene fontolni.
– Megérdemelnének ezek az előadók is egy rendesen megszólaló hangosítást.
– Nem annyira jó érzés, hogy – ártalmatlannak mondott – vegyszereket szórnak repülőgépről a közönség fejére. Biztosan lehet más alkalom a permetezésre.
– Ha este kilencig van piac, és este 10-11-ig tömegrendezvény, ne zárjon be este nyolckor az egyetlen nyilvános WC, illetve legyenek mobil WC-k.
Azt gondolom, ezek jogos elvárások, de jöjjenek a jó dolgok.

Kicsit késve sikerült Sóstóra érnünk, így kimaradt a Sárkányhajó verseny, a Kaland Old Rock zenekar és a Burattino bábszínház előadása.
A Szimering együttes koncertjének valamelyik részénél érkeztünk, kellemes kora délutáni közönség marasztaló volt.

A következő képen a Sárkányhajó verseny eredményhirdetését láthatod.

A legjobban megszólaló koncert Száraz Tamásé volt. Ha lemaradtál a műsorról, két hét múlva, szombaton ugyancsak Sóstón hallhatod majd, vagy csütörtök esténként a Jessicában.

A főzőverseny eredményhirdetéséről is van ám képem, kicsit elfogultan a Bluesers csapata, akik rendkívül jót főztek.

Nem volt könnyű napjuk a Bluesers tagjainak, hiszem a főzés után még egy koncertet is lenyomtak.

A napot pedig a Pán Péter koncertje zárta.

Ismét csak azt mondom, jók ezek a rendezvények, remélem, sok hasonló lesz még nyáron. Levonva a tegnapi rendezvény tanulságát: az emberek kimennek Sóstóra, ha van miért.
Lesz, vagy lesznek majd fotóalbum(ok) is a délutánról. jöhet a következő rendezvény. 😉


Álom fesztivál

Szombat délután néhány perccel három előtt értem a Kossuth térre. Padokat pakoló zöld pólós embereket láttam. Kicsit bosszankodtam, hogy miért néhány perccel a színpadi rendezvény kezdete előtt kell kipakolni, de örültem, hogy látványos, sokrétű kirakodóval kedveskednek a délutáni program látogatóinak.

Pár lépés után ért a meglepetés. Nem kipakoltak, hanem el. Megtudtam, három óráig lehetnek kipakolva, mert “addig tart a rendezvény”. Nem értettem, és azóta sem értem.
Tudom, hogy a háromkor, a nagyszínpadon kezdődött eseménynek mások voltak a szervezői, mint a délelőtti történésekéi, de a teljes program Városnapokként, azaz egy rendezvényként volt többé-kevésbé hirdetve…

Nyíregyházán számos zenei formáció, zenész, énekes működik, nem csak a könnyűzene műfajában. Legnagyobb részük munkája mellett, hobbiból. Azt gondolom, mind a zenészek, mind a városlakók körében megvan az igény arra, hogy Nyíregyházán is megismerhetők, bemutathatók legyen azok a produkciók, amelyek sokszor az ország távoli részére is elviszik Nyíregyháza jó hírét.
Egy szomorú történés kapcsán múlt évben az In memoriam Shulcz emlékkoncerttel a szervezők, a fellépők és a közönség bebizonyították, összefogással sok mindent el lehet érni. Lehet tovább álmodni.
Az álom egy nagyszabású, egész várost átölelő, több helyszínes zenei fesztivál, melynek ebben az évben még nem nőhettek ki a szárnyai, de bízom benne hogy eljön az idő, mikor ez megvalósulhat Nyíregyházán. Hiszem, tudom, a múlt évi, és a szombat délutáni program szervezőiben megvan a kitartás, és ha szabad utat kapnak, megvalósítják azt, amire – azt gondolom – nem csak én várok évek óta.
Minden tiszteletem az övek, és azoké akik érdek nélkül partnerek ebben. Drukkolok nekik, én a híradason kívül ennyit tehetek.


Zenés hétvége

Vadregényes környezetben, a romokban heverő BuSzaCsa udvar mellett, a parkolóban rendezték meg hétvégén a Halat-Vadat GasztroFeszt-et. Zeneileg a szombati nap jó része volt vállalható számomra, illetve vasárnap dél körül ellátogattunk a Pán Péter zenekar fellépésére, és terveztünk egy ebédet is, ha már gasztro…

A szombati időjárás inkább a pálinkázásnak kedvezett, szerencsére remek italokkal készültek, és persze a koncertek is nagyon jók voltak.
A programot a Nap együttes kezdte. Nekik jutott a technika beállításának feladata is. Szerencsére a kezdeti egybenmorgásból viszonylag hamar sikerült hallgathatót csinálni.
A fesztivál fellépőit nagyrészt a múlt évi Sóstó Serfeszt előadóiból válogatták, így kiszámítható volt, a Nap koncert végeztével nagyjából mikor kell visszatérnünk a BuSzaCsa parkolójába.
Nem sokkal a Zenith koncertkezdése előtt érkeztünk vissza kicsit melegebben öltözve, mint délelőtt. Megérte. Mind a koncert, mind a melegebb ruha. 🙂

Az estét számunkra a Bluesers zárta, és azt mondom, érdemes volt fagyoskodnunk.
Vasárnap fél 12 körül érkeztünk. Kiderült, a teljes délelőtti színpadi program elmaradt, de a Pán Péter játszani fog. A bejáratnál szembesültünk azzal, hogy nem csak a kulturális program lett hiányos, hanem az ételeket sem tudják a meghirdetettnek megfelelően kínálni. A belépőjegyért cserébe hal vagy vad ételt lehetett volna választani, de ezt valamiért csak halászlére módosították. Elgondolkodtunk, hogy bemenjünk-e egyáltalán, de úgy gondoltam, a zenészek iránti tiszteletből mindenképpen megváltjuk a belépőt, az étel lehetőségét pedig elajándékoztuk.
A Pán Péter koncertje után – ami simán megérte az ötszáz forintot 😉 -, mikor Kocsis Janika átadta a CD-t a technikusnak, gyorsan elindultunk a Twin Peaks-be egy finom cézár salátára.
A két napot most két képbe sűrítettem, aztán jönnek majd a fotóalbumok a koncertekről.
A cézár salátáról nem lesz több. 🙂


Kiállítási rend

Írtam tegnap, hogy a napi sétám nem minden helyéről lesz képem. Legalábbis képsorom, mert egy-egy mozzanattal azért illusztrálni fogom az írásokat.

A szombat reggel fotókiállítás nézegetéssel kezdtük. Kettő is volt Nyíregyházán, amiről tudtam, így mindkettőt megnéztük.
A Váci Mihály Kulturális Központban Reményi József képeiből rendeztek kiállítást. A képek a II. világháború idején készültek, és a kórházvonaton szolgálatot teljesítő katonatiszt mindennapjait örökítik meg.
A kiállítás érdekes, és különleges, ajánlom a megtekintését, melyre március 17-ig van lehetőség.
Ami miatt nem csak az Ajánló, hanem a Dörmögő rovatba is bekerült az írás, az a kiállítás megrendezésének módja.
Már egy korábbi fotókiállításnál is zavart, hogy a félhomályos teremben kell nézegetnem. Gondolom, a takarékosság miatt mellőznek mindenféle megvilágítást bízva a kintről beszűrődő fényben. A másik a paravánok elrendezése.
A tárlat rendezői kifejezetten tiltják az anyag bármilyen engedély nélküli felhasználását, ami természetes is. Az illusztrációmon ezért szerepelnek elhomályosítva a képek. Azt azonban legalább a “jólvanazúgy” kategóriába sorolom, hogy fotókiállítás közepén a paraván mögül félig ki/belóg egy tv, amelyen reklámfilm megy. Talán ezekre érdemes lenne odafigyelni, mert ehhez csak kis odafigyelés kell. Megérdemelné a kiállító és a kiállítás is.

A másik kiállítás a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár harmadik emeletén berendezett, Danilás László és Danilás László János fotóit bemutató “Kárpátalja – a hely, ahol születtem” című fotókiállítása. A hónap végéig látogatható tárlatot is ajánlom, hiszen olyan tájakra kalauzol, amelyek bár helyileg viszonylag közel vannak, mégis bizonyára kevesen látogattak el oda.
Nekem itt is volt kis gondom a paravánok elhelyezésével, mert olyan sűrűn voltak, hogy nehezen lehetett igazán megnézni a képeket. Pedig hely lett volna a társalgóban egy tágasabb rendezésre. Talán legközelebb.

A leírtak ellenére mindkét kiállítást ajánlom, mert a fotóanyagok megérdemlik a figyelmet.


Kocsonyafesztivál

Tíz éve február végén volt az első alkalom, hogy részt vettem az ország talán legkorábbi szabadtéri fesztiválján. Nem bántam meg, sőt, ahogy tehettem, rendszeresen vissza is tértem Miskolcra, a Kocsonyafesztiválokra.
Nagyon szerettem ezeket a napokat, mert pont olyan volt minden, amilyennek én elképzeltem. Vendéglátás, kedves emberek, remek koncertek, kirakodóvásár, mosolygós eladók, és ki tudja még, mi minden.
Jó volt így indítani az évet, mindjárt kis kikapcsolódással.
Az utolsó két évben már a szervezők küzdöttek a túlélésért. Aztán bedarálta őket a gépezet. A Kocsonyafesztiválból egy gyenge mulatós klón lett, elvesztette a régi hangulatát, így már nem érdekel. De annak a pár évnek az emlékei, amelyet ebben a kellemes környezetben töltöttem, örökre megmaradtak.
És megmaradt sok-sok kép egy olyan fesztiválról, amelyet ma is szívesen látnék.
Az sem véletlen, hogy pont ezt a képet választottam, melyre ha klikkelsz, végignézheted az összes albumot a valamikori Kocsonyafesztiválról.
KLIKK