Álom fesztivál

Szombat délután néhány perccel három előtt értem a Kossuth térre. Padokat pakoló zöld pólós embereket láttam. Kicsit bosszankodtam, hogy miért néhány perccel a színpadi rendezvény kezdete előtt kell kipakolni, de örültem, hogy látványos, sokrétű kirakodóval kedveskednek a délutáni program látogatóinak.

Pár lépés után ért a meglepetés. Nem kipakoltak, hanem el. Megtudtam, három óráig lehetnek kipakolva, mert “addig tart a rendezvény”. Nem értettem, és azóta sem értem.
Tudom, hogy a háromkor, a nagyszínpadon kezdődött eseménynek mások voltak a szervezői, mint a délelőtti történésekéi, de a teljes program Városnapokként, azaz egy rendezvényként volt többé-kevésbé hirdetve…

Nyíregyházán számos zenei formáció, zenész, énekes működik, nem csak a könnyűzene műfajában. Legnagyobb részük munkája mellett, hobbiból. Azt gondolom, mind a zenészek, mind a városlakók körében megvan az igény arra, hogy Nyíregyházán is megismerhetők, bemutathatók legyen azok a produkciók, amelyek sokszor az ország távoli részére is elviszik Nyíregyháza jó hírét.
Egy szomorú történés kapcsán múlt évben az In memoriam Shulcz emlékkoncerttel a szervezők, a fellépők és a közönség bebizonyították, összefogással sok mindent el lehet érni. Lehet tovább álmodni.
Az álom egy nagyszabású, egész várost átölelő, több helyszínes zenei fesztivál, melynek ebben az évben még nem nőhettek ki a szárnyai, de bízom benne hogy eljön az idő, mikor ez megvalósulhat Nyíregyházán. Hiszem, tudom, a múlt évi, és a szombat délutáni program szervezőiben megvan a kitartás, és ha szabad utat kapnak, megvalósítják azt, amire – azt gondolom – nem csak én várok évek óta.
Minden tiszteletem az övek, és azoké akik érdek nélkül partnerek ebben. Drukkolok nekik, én a híradason kívül ennyit tehetek.