Közeli helyeken

Egy nappal a tiszalöki esemény előtt válaszoltam egy hozzászólásra a közösségi oldalamon: “Jó ideje a környező településekre járok jó koncertekért, még ha nem is osztogatnak sütit.”
Nos, a Széles a Tisza rendezvényre leginkább Lukács Peta miatt indultam el.
Persze már kora délután megérkeztünk Tiszalök főterére, mert az Agyagbanda is egy olyan – persze teljesen más – formáció, akiket szívesen nézek. Jó bulit csinálnak, persze általában nem az én zenémet játszák, de nem is az a küldetésük. 🙂
Éppen volt időm meginni az első sörömet, mikor megérkeztek. Szokás szerint bejárták a teret, és a – Tiszalökön általam mindig tapasztalt – jó szervezésnek köszönhetően műsoruk vége felé, utat engedve a színpadi beállásnak, a tér hátsó felébe vonultak szép számú rajongótáboruk kíséretében.
Közben megnéztem a városháza előtti szabadtéri Tiszalök régen fotókiállítást. Igazán remek képek kerültek a paravánokra.
Szinte pontosan kezdődött Kállay Saunders András csapatának koncertje. Nem láttam még őket, valahogy szóló dalai alapján nem kerültek többet látóterembe. Zenekaros dolgairól jókat hallottam, hát megnéztük.
Valóban számomra is elfogadható zenét játszottak, csak a hangosítás!
Nem tudom, ki találta ki, hogy az a lényeg, hogy hangos legyen, de nem. Először szólaljon meg normálisan, egyáltalán szólaljon meg minden – a zenészeknek ne koncert közben, a színpadon kelljen monitorért, hangszer megszólalásért integetni -, aztán jöhet az “adjunk rá hangot”!
Sajnos ez igaz volt az Elite koncertjére is, pedig a 30 év után visszatérő helyi legenda tagjai mindent megtettek, hogy felejthetetlen legyen a műsoruk. Velük nem is volt baj.
Ezután kicsit elgondolkodtunk, maradjunk-e a Bikinire? Abban maradtunk, hogy biztos saját hangmesterrel jönnek, a technika meg jó. Maradtunk.
Nem is bántuk meg. Igaz, Petán kívül senki nem árulta el a színpadon, élvezi-e az előadást. Peta azonban most is rendkívüli módon élvezte az egészet, és a lelkét is kitette. Lesz majd az albumban egy rövid videó is, ahol pont egy szólóját csíptem el.
Összefoglalva jól döntöttünk, hogy ezt a programot választottuk szombaton.
Ottlétünk emlékét az említett fotóalbum is őrzi, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz végig.
KLIKK


Queen dalok a parkban

Szombaton találtam egy eseményt, ami megváltoztatta másnapi terveimet.
Bár a közelmúltban voltam Queen Forever Tribute Band koncerten, mégsem volt kétséges, hogy vasárnap délután Sóstón a helyem.
A Sóstó Park több szempontból is ideális hely egy ilyen eseményhez. Szabadtéren van, van vendéglátó és szociális része is, meg a színpad is rendben, beleértve a hangosítást is.
Korábban már voltam itt egy zenés rendezvényen, ami ütközött időpontban a “városi rendezvénnyel”, amit a hatalom nem igazán tolerált. Aki ott volt, emlékszik rá…
Most szerencsére békésen telt az idő. És nem csak ezért használtam a “békésen” szót. Igazi családi rendezvény volt, mindenki megtalálhatta a maga “játékát”. Nekem például a csapolt sör esett jól a kiváló zene mellett, de a közösségi oldalamon láthatod, hogy akár hintázni is lehetett.
Szóval jó volt minden, és egy beszélgetésből kiderült, hogy várhatók hasonló rendezvények a Sóstó Parkban. Be is linkeltem, hogy értesülhess róla.
A zene pedig olyan volt, mint a Queen Forever Tribute Band minden műsora. Minőségi. Gyakran eszembe jut egy VIDOR koncertjük a “pártház” melletti apró színpadnál, mikor a füves részt is megtöltötték a nézők, és senki nem akart a nagyszínpad műsorához vándorolni. Nos, itt is ellettünk volna reggelig is.
Pár képet készítettem, de igazán ott lenni volt jó.
Azért klikkelj mégis az ittenire! 😉
KLIKK


Kocsonyafesztivál – szombat

Miközben a bejegyzést írom, Republic szól a háttérben. (Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz.) Viszonylag ritkán fordul ez elő velem, de a hétvége felhozta a régi emlékeket. A házibulit, amikor az Ifiparkból Cipő is velünk jött. Meg a hétvégén is volt egy kis szomorkás emlékezés. De nem szaladok előre.
Nagyon nem siettünk a térre szombat reggel. Kényelmes ébredés, reggeli, kávé, aztán séta. A régiségvásár felől közelitettük meg a Kocsonyafesztivál utcáját. Nem sokat időztünk, mert kíváncsivá tett a nagyszínpad induló produkciója, a jazz táncklub. Ott is elég hamar végeztünk, még a fényképezőgépet sem vettem elő. Nem éreztem a jazz lüktetését a zenében, inkább egy szokásos soklánykás tánc volt valamilyen zenére, amiből elég sok volt egyébként is a fesztiválon, csak akkor Dj állt egy asztal mögött. (Nem, nincs Dj fóbiám, de ha tehetem, élő zenét választok.) Visszasétáltunk hát a Villanyrendőrhöz, mert ott még nem ébredt fel a Dj. Kis Zsanna-Manna és kocsonya nézegetés után vissza indultunk a nagyszínpadhoz.
Közben benéztünk a sarki pékségbe egy kávéra. Itt ért az a megtiszteltetés, hogy válthattam néhány szót Rózsa Edittel, a Kocsonyafesztivál jogtulajdonosával. Ő az, akinek korábbi Kocsonyafesztivál szervezései pár évig február végi kirándulásokra csábítottak. Bízom benne, hogy megtalálja a megfelelő szervezőt, vagy saját kézbe veszi a szervezést, és egy év múlva ismét a régi, megérdemelt fényében tündöklik majd a rendezvény.
De hagyom most az ötletelést, és folytatom a Latin Projekttel. Velük biztosra mentünk, hiszen múlt évben Nyírbátorban is remek előadást láthattunk tőlük. Igazi délelőtti csendes hangolódás volt, kedveltem most is.
Utána azonban volt közel két óránk, így betértünk a szállásadónk által ajánlott, és tegnap már agyondicsért Bárkába. A pazar ebédhez, kiváló barna sört kaptam, és nagyon gondolkodtam egy délutáni szunyókáláson. 🙂
Ám hamar elvetettem, hiszen volt egy másik tervezett koncertem.
Jó pár évvel ezelőtti Kocsonyafesztiválon egy éjszakai hazasétámat szakította félbe a Crossroad basszusgitárjának távoli dörmögése. Szerencsére megtaláltam a a zenekart, ahogy másnap, és a következő években is néhányszor. Egyszer még Göncön is megleptük őket. Hogyan kapcsolódik ez a jelenhez? Nos, a Mohikán gitárosa, Sivák Zsolt korábban ezt a formációt erősítette. Jó ideje követem a formációt, de csak most sikerült élőben látnom a csapatot.
Élmény volt, és az hosszú idő utáni találkozás is. Meg most nagyjából ezért szól a Republic.
A koncert közben sikerült elhagynom a napellenzőt az objektívemről. Talán már korábban is elrepedt, amit nem vettem észre. Szóval elszaladtam varázslót keresni. Vannak fenntartásaim a mostanában mindenhol febukkanó toborzásokkal, itt sem éreztem helyénvalónak, de végül nekik volt ragasztószalagjuk, amivel sikerült kisebb csodát tenni.
Az albumban majd látod azokat a képeket, amelyeket szinte nappal szemben, napellenző nélkül készítettem.
Mire nagyjából a Balkan Fanatikkal egyidőben visszatértem a térre, komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan fogok pár képet összehozni koncertjükről. Ekkor kezdtem bánni, hogy nem vettem át a dél körüli telefonos hívás után a passt, de már késő volt. Annyira azért nem lett gáz a pár kép, és külön köszönet a nézők azon részének, akik elől olykor kitakartam Líviát, vagy Yorgost. 😉
Nagy volt a kisértés, hogy hegyet másszunk a koncert után, de a lustaság, és a korábbi fesztiválok élmény emléke a Szinva teraszhoz vonzott.
A záró képek a jégfaragás látványos pillanatait örökítik meg. Ezekkel színekkel zártuk végül az idei Kocsonyafesztivált.
Végül nem bántuk meg, hogy ott voltunk, rákészülve, előre elfogadva azt, amit kapunk nem volt csalódás, de ez azért messze volt a régi, igazi fesztiváloktól.
A beszélgetések reményt adnak arra, hogy a következő már az igazi lesz. Én hiszek benne, és drukkolok, hogy sikerüljön. Sok munka lesz, de most lássuk az albumot, és bízzunk a jövőben!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Kocsonyafesztivál – péntek

Ott tartottam tegnap, hogy megérkeztünk, túl vagyunk a perecen, az ebéden, a kávén, és indul a felvonulás.
Már a gyülekezésnél sok ismerőssel találkoztam. Érkezett farkaskedvelő csoport Nyíregyházáról, ott volt a Kard és Kereszt Johannita Testvériség csapata, akik korábban Sárospatakon megkímélték az életemet, 🙂 Brecca és Brecus, és biztosan kihagytam valakit.
Eszembe jutott a pár évvel ezelőtti felvonulás, mikor olyan köd volt, hogy a menetet alig lehetett látni, meg egy másik, mikor nagy szemeteszsákokba burkoltam magam, és a felszerelést a hatalmas hóesésben. Szerintem a boltban most is azon gondolkodnak, minek kellett egy félig elázott fotósnak az a hatalmas, fekete szemeteszsák. 😉 Most azonban napsütés kényeztette a szép számú jelenlévőt.
A Villanyrendőrtől a nagy színpadig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobb képeket készíthessek. Ez nem volt egyszerű, mert sokan gondolták úgy, hogy csatlakoznak a teljes útszélességet betöltő felvonuláshoz oldalról. Az eredményt láthatod majd.
Megérkezve a Szent István téri színpadhoz a tömeg összezárt a felvonulók mögött, következtek a megnyitó beszédek. A város polgármestere, majd Rózsa Edit, a fesztivál jogtulajdonosa és motorja fejezte ki reményét, hogy a “visszatérő” rendezvény ismét átveszi tavaszindító szerepét Miskolc rendezvényei között.
A zenei programokat a Készenléti Rendőrség Zenekara indította a nagyszínpadon. Megjelöltem még az őket követő Dirty Slippers-t is, de sikerült kezdésükre jókora csúszást összeszedni, így pár percig hallgattuk őket.
Azt gondolom, érdemes lesz a későbbiekben ha nem is színpadmestert, de egy felelős, mindenjogú szervezőt megbízni az idővonal kezelésével, amit a fellépőkkel is tudatni kell. Mondjuk “ha azt mutatom, hogy 1, akkor kb. 3-5 percetek van a búcsúzásra, aztán kirúgom a konnektort” jogkörrel. 🙂
Szóval elpályáztunk a főszínpadtól, mert a szomszédban a Zenegép játszott, melynek tagjai számos más formációban, helyen is megmutatták már tudásukat, amit nagyon élveztünk. Szóval biztosra mentünk, és hogy a megszólalásuk nem volt tökéletes, az azt hiszem, leginkább a Miskolc színpad technikájának volt köszönhető. Ezt később más, ezen a színpadon elhangzó produkció is alátámasztotta.

Nem nagyon mászkálhatunk el, mert következett az a koncert, amire én személy szerint kihegyeztem a napot.
Újra a nagyszínpad, ahol éppen a Dj panaszkodott a közönségnek, hogy milyen kevés ideje maradt.
Ismét egy “azt gondolom” pár sor. A fesztivált eluralták a Dj-k, amit egy élőzenére készülő rendezvénynél nem jó megengedni. Utánaolvasva kicsit az új szervezőnek, ezen nem csodálkozhattam, de ez szerintem nem jó irány. A Dj-nek hézagkitöltő szerepe lehet ilyen rendezvényeken, és ezt tudatosítani kell. Másrészt kicsit ágyúval verébre a dolog, mert a “produkciójának” semmi köze sem az előző, sem a következő programhoz, így nem áll meg a “közönség ott tartás” dolog sem. Tapasztalataim szerint a technikusok nagyon sok kiváló zenével, és jó ízléssel rendelkeznek, és általában jobban is tudnak kapcsolódni a helyzethez. Az anyagi oldalról nem is beszélve, hiszen itt most elég sok hivatkozás történt a szűkös anyagiakra, amiért még kevésbé indokolt a DJ dömping.

Szóval nagyszínpad ismét, és Pandóra Projekt. Nyilván elfogult vagyok velük – ha szétnézel a blogomon, megtalálod, miért -, de azt gondolom, színvonalas produkcióval álltak most is színpadra, és ők valóban a színpad elé hozták a közönséget az őket követő fő koncertre.

Itt az én pénteki beszámolóm véget is ér, mert nagyjából sikerült teljesíteni a “tervet”, és időközben sem merült fel más, ami tovább a téren tartott volna.
Az itteni képre klikkelve megnézheted, mit sikerült elhoznom a nap hangulatából. Folyt. köv.
KLIKK


Miskolci béka

Akár ha itt, a blogomban rákeresel is láthatod, a korábbi években jó néhányszor elindultam február végén az Acélvárosba.
A Kocsonyafesztivál volt ugyanis a tavaszindító buli. Az első szabadtéri fesztivál az évben a maga kiszámíthatatlan időjárásával, de kiszámítható különlegességével, meglepetéseivel, változatos élő zenéjével, felfedezéseivel.
Tudtam, bátran tervezhetek vele, hiszen Rózsa Edit csapata a garancia volt rá, hogy a sokféle zene között megtalálom a nekem valót, és mellé kapok egy remek hangulatot, mosolygós vendéglátást.
Aztán ezt is utolérte a mindent jobban tudó politika kontár szervezése, amihez a szervezők nem is adták a nevüket. Az új név alatt a rendezvény számomra teljesen elveszítette varázsát, tucat falunapos szintre süllyedve, és olyan is volt, hogy az utolsó pillanatban kellett lemondani. Ennek az időszaknak esett áldozatul számos más neves miskolci rendezvény is akkoriban.

A régi szervezők követését azonban nem hagytam abba. Bíztam benne, hogy visszatérésükkel visszakapjuk a pislogó béka hangulatát.
Ezért is örültem januárban, mikor megjelentek az első reményt keltő hírek, és – bár kicsit későinek találtam a megrendezés bejelentését – bíztam a szervezőkben, és a korábbi tapasztalatok alapján gyorsan szállást is foglaltam.
Aztán nagy csend következett, csak a közösségi oldalukon sorjáztak a kérdések, ötletek a várható közönség részéről.
Majd a hozzászólások között megjelent egy kis zöld betűs lap fényképe. Mivel a szervezők részéről nem nagyon volt rá reakció, rossz tréfának gondoltam egészen a sajtótájékoztatóig.
Itt kiderült, hogy már nem Editék a szervezők, és a kis zöld lap valóban a műsor irányvonala. Csalódás volt számomra.

Gondolkodtam, hogy el kellene engedni a rendezvényt, de ez nem lenne tisztességes a szállásadónkkal szemben, akik erről nem tehetnek.
Így lenyeljük ezt a békát, és igyekszünk a legjobbat kihozni majd belőle. Leginkább a “sokan mások” mentheti meg számunkra a hétvégét, ez azonban a szervezők ígérete szerint kb. 10 nappal kezdés előtt derül majd ki.

Itt jártam, mikor megjelent a program a hivatalos oldalon. Ebből hamar kiderült, hogy sajnos már a “sokan mások” sem menthetik meg a Kocsonyafesztivált, jobb lett volna vagy elengedni, vagy valami más nevet találni neki. 5-6 fellépő, és nagyjából egy színpad, ami vállalható számomra, és méltó a fesztivál korábbi szintjéhez.
Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mennyi munka van a szervezés mögött, de azt is gondolom, a Kocsonyafesztivál márka – mert én annak tartom – egy színvonalat is kell, hogy képviseljen.
Sajnálom, hogy például a legendás Villanyrendőr színpadot messzire el kell kerülnöm, és a többi színpadot is eluralják a DJ-k napi több órás gépzenéjükkel. Nagyszerű lehetőség lehetett volna ez a helyi, környékbeli formációk élő zenés fellépésére, ahogy ez korábban is történt.
Sajnálom, hogy beigazolódott a megérzésem, kevés volt a döntéstől a megvalósításig eltelt idő arra, hogy egy Kocsonyafesztiválhoz méltó élő zenés programot állítsanak össze az új szervezők. Mondom, nem a munkájukat becsülöm le, vonom kétségbe.

Képként pedig a pár éve őrizgetett kabala béka a valamikori Kocsonyafesztivál emlékét, hangulatát idézi.


Bordó Sárkány évzáró

Komoly rajongója vagyok a Bordó Sárkány zenekarnak, de az év számomra utolsó koncertjén találkoztunk olyan ismerősökkel, akik idén több koncertjükön voltak, mint mi. Örülök, hogy ennyire megkedvelték ezt a remek zenét.
Szóval december utolsó előtti estéjén Debrecen felé vágtuk a ködöt. Eredetileg kis főtéri nézelődést is terveztünk, de ez végül elmaradt, így egyből a Nagyerdei Víztoronyhoz mentünk.
Javában tartott még az A Nyughatatlan beállása, kicsit még beszélgettünk a bejáratnál, aztán megnéztük, hol töltjük majd az estét. A rockabilly érdeklődésem partvonalán áll, így a toronyban kedves ismerősökkel beszélgetve töltöttük az első koncert idejének jó részét.
A Bordó Sárkány koncert kezdésére azonban már a kordonnál álldogáltunk. Nem vagyok egy táncos típus, de nem mondhatom, hogy mozdulatlanul álltam végig a koncertet.
Szóval most is, mint mindig igen jó választás volt velük zárni az évet. Ahogy Laci mondja a Szőlőtaposó videóban: Még ilyet! 🙂
Nem csoda hát, hogy nem nagyon fényképeztem, de azért mutatok néhány hangulatképet, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Évzárás a Hollywoodban

Évekre visszanyúló hagyomány, hogy év végén, a két ünnep között hazalátogat a Jurij zenekar.
Általában ott vagyok, bár volt néhány kihagyás. Most azonban eldöntöttem, hogy velük zárom a nyíregyházi koncertévet.
Azt is biztosra lehet venni ezeken a koncerteken, hogy sok kedves ismerős választja a bejglilejárásnak ezt a módját, így jó kis beszélgetős találkozások várnak.
Most két koncert volt. A Crunch és a Jurij zenélt nekünk.
A Crunch zenekarral viszonylag kevésszer találkoztam koncerten, a tagokkal azonban sokkal többször. Miután jól megbeszélgettük érkezés után, kivel mi történt az elmúlt időszakban, már kezdődött is a koncert. Miután fényképezőgépet is vittem magammal, így erről a műsorról is lesznek képeim.
Napközben a Ladilom című dallal hangolódtam a Jurij koncertjére, és bár a zenekartól nem hangzott el a dal, a visszataps közben azért a lelkes közönség csak elénekelte.
Jó este volt tehát ez is, és remélem, marad a hagyomány a jövőben is.
A képre klikkelve mindkét koncertről találsz fotókat.
KLIKK


MoGyoRó Trió a Korzóban

Mikulásos nap volt a vasárnap. Délelőtt a motorosok hoztak sok mikulást, délután pedig a korzós gyerekműsorra érkezett meg.
Ma ez utóbbiról mondok pár szót, és mutatok képeket.
Október elején, a Burattino Bábszínház nagyhalászi előadása előtt került szóba a várható mikulásos zenés műsor, aztán a héten pontosítódott az esemény, így vasárnap délután teljes fénybizonytalanságban, így aztán hatalmas táskával szinte minden fotós cuccomat magammal cipelve érkeztem a helyszínre. Természetesen kicsit korábban, ahogy kell. 🙂
Hamar kiderült, felszerelésem határait súrolja a fényesség, de azért viszonylag kevés dobott képpel sikerült megörökítenem a MoGyoRó Trió műsorát.
Meglepően sokan eljöttek a műsorra, így remek interaktív előadás sikeredett. Óriásbábok, és később a mikulás és a krampusz is emelték a jó egyórás program színvonalát. A gyerekek mellett a szülőknek is jutott szerep az előadáson.
Kellemes délután volt, nézd meg a képeimet az ittenire klikkelve!
KLIKK


Rocktóber 21-22.

Hogy ismételjem magam a cím után, két napos Rocktóber Fesztet rendeztek hétvégén a Club Hollywood-ban. Ahogy megláttam a fellépőket, már nyomtattam is a bérletet.
Valamikor tél végén, a Bordó Sárkány koncerten jártam itt legutóbb. Jó hosszú nyári szünetet tartottam, de azért emlékeztek még rám. 🙂

Mindkét nap 3-3 fellépő volt, és mindkét nap volt olyan formáció, akiket még nem láttam. Nem utolsó sorban pedig mindkét nap voltak kedves ismerősök, akikkel mindig jó találkozni.
A péntek színpadosai az A Király Halott, a Depresszió és a New Friend Request voltak. Itt az első formációra hegyeztem ki a napot, mert vagy egy éve nem láttam őket, pedig ők is a kedvenceim közé tartoznak. A másik két zenekar koncerten új volt nekem, pedig egyikük sem ma kezdte.
A Depresszió (mármint a zenekar 🙂 ) közelében többször is jártam már, de valahogy mindig mást csináltam a koncertjük alatt, az NFR pedig egy igazán kellemes meglepetés volt számomra annak ellenére, hogy zenéjük picit túl van azon a határon, amit hallgatni szoktam. Igazán meglepő, és különleges a közönség kommunikációja volt a szimpatikus csapatnak.

Szombaton a “sosemvoltamkoncertjükönt” két olyan formáció foglalta keretbe, akiket ugyancsak szívesen hallgatok. Pedig nincs is közel egymáshoz a Mina és az Aurora zenéje.
Ezen az estén már a nullás sört is kihagytam, és olykor jókat pihentem az egyik fotelban, de azért mikor kellett, ott voltam a színpadnál. Ja, és jó sok Auróra dalt énekeltem kicsit félre vonulva.
Úgyis megnézed majd mindjárt a fotóalbumot a képre klikkelve, így láthatod, a végére egészen belejöttem a fényképezésbe. 🙂
KLIKK
Hopp, kis ajánló is, mert kiderült, van, akinek hiányzik. Pénteken Fatal Error és Kies, következő pénteken pedig Ørdøg-akusztik a Club Hollywood-ban.


Bortalanul

Emlékszem, egyszer régen nem kis megdöbbenést okozva, a színpad előtt kérdeztem meg, hol lehet csapolt barna sört kapni. Akkor is szüreti napok voltak, akárcsak a hétvégén.
A Tokaj-hegyaljai Szüreti Napok annak ellenére jó program szokott lenni számomra, hogy nem igazán iszom bort.
Szombaton családos kirándulás volt, és igen változékony volt az időjárás is, ezért hajókázást és éttermet választottunk.
Élmény volt, bár a hajó nem mai gyártás volt, de nyithatók voltak az ablakok, ahol az indulás füstjét ki tudtuk engedni. Azért mégis ajánlom a programot – igaz, idén már talán befejezték -, de akkor, mikor nincs nagyrendezvény, és nem szedik elő a régi járműveket.
Az étterem is furcsa ilyenkor. Olyan érzése van az embernek, mintha azt várnák, fizessen már, és menjen, mert jön a következő társaság. Csak itt tapasztaltam olyat is, hogy elfelejtették mondani, a szerviz díj benne van a számlában. (Rá volt írva, de máshol eddig külön említette a pincér, sőt, ezért el sem fogadott borravalót.) A kaja egyébként finom volt.

Vasárnap délután egyedül tértem vissza a városba. Igazán a Kiscsillag koncert érdekelt, de mint kiderült, érdemes volt korábban, jóval korábban érkezni. Egyrészt remek napsütéses idő volt, másrészt kiváló utcazenével kényeztették a látogatókat. Erről a közösségi oldalamon láthattál is élőket.
Új helyre költözött a nagyszínpad, ami igen jó döntés volt. Ráadásul most is kiváló hang- és fénytechnika csábította a közönséget. Nem véletlen, hogy sok nyíregyházi ismerőssel találkoztam ismét.
A fényképezőgépet csak az esti koncertre vettem elő, így a fotóalbumban a Kiscsillag koncert képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Kerekecske, dombocska újra

Múlt évig bakancslistás volt nálam a Kerekdomb Fesztivál, azóta viszont rendszeres visszatérő vagyok, szóval az idei már a második Kerekdombom volt. 🙂
Írhatnám azt is, hogy hagyomány már, hogy a fényképezőgépet szinte csak ballasztként cipelem magammal, de azért két alkalomból ne vonjunk le mély következtetéseket.
Az eső sem rettentett el bennünket a világgá menéstől, igaz igyekeztünk még előtte elindulni. Így aztán csak Nyíregyháza határában kezdtek le megjelenni az esőcseppek a szélvédőn.
Tállyára érkezve a tervezett napsütés ugyan nem érkezett meg, de az eső sem esett mindaddig, míg megszereztük a karszalagokat, és az evangélikus templom védelmében megnéztük Szirtes Edina Mókus és Rohmann Ditta előadását, ami egy hegedű, gordonka, ének, improvizációk megszólalású produkció. Ahogy másnap közösségi oldalamon írtam, nagyon szeretem, amit Szirtes Edina bármilyen műfajban csinál, mert ezek mindig különleges, és szívvel-lélekkel előadott dolgok. Most is így volt.
Érdekes most visszagondolva, hogy a kb. 4-5 tervezett eseményből kettőt ez alapján választottam, és választok ki mindig. Nyilván kitaláltad, ha ismered fesztivál műsorát, hogy a másik Palya Bea előadása volt. Na, ő is egy csoda. Ez volt a nap záró eseménye számunkra, és nem nagyon zavart az sem, hogy szinte? bőrig áztunk.
Ha már belelestél kicsit a fotóalbumba láthatod, hogy ezekről az eseményekről egyáltalán nincs képem. Ez már úgy tűnik Kerekdomb standard lesz nálam. 🙂
Valahogy ezen produkciók alatt nem éreztem késztetést elvonulni a fényképezés világába, meg hát az időjárás előtérbe helyezte a felszerelés védelmét.
Had mondjam még el, hogy – ahogy múlt évben – idén is a programok nagy részét a Szűcs Pincészet ajánlatából válogattam. Ahogy a hely hangulata, úgy a koncertek is kedvemre valók voltak.
Itt, a kezdődő esőben a diófa alatt álldogálva néztük, vagy inkább hallgattuk Barabás Lőrinc műsorát is. Őt is régen felfedeztem már. Igaz, akkor egy zenekaros produkcióban kedveltem meg, és az azóta látott szóló koncertek alapján már elmondhatom, az volt, ami igazán megfogott. A szóló, sok kísérő alappal, billentyűvel és kevesebb trombitával megvalósított előadás nem annyira tetszett. Nekem kevéssé élő így a zene. Persze azért áztunk kicsit a diófa alatt.

Előző évben jóval könnyebben választottunk kaját a fesztiválon, és idén igazán a választás sem lett tökéletes.
A street food – a kürtőskalácsot leszámítva – egy stand volt, így az Oroszlánosban étlapoztunk. Nem fogom megismételni, legalábbis ezzel a választással biztosan nem.

Lassan eljutunk az egyetlen fotózott programig. Ez is biztosra jelölt volt, hiszen hazai – mármint nekünk hazai – előadók műsorába nézhettünk bele.
A másik ok, szándék egy tehetség “promózása” volt részemről. A Nyerges udvarban ugyanis ismét megcsodálhattuk Bogdán Zolika kiváló dobolását az erre az alkalomra összeállt zenészek kíséretében. Tudom, érdekes így ez a mondat, de ha hallottad már Zolikát játszani, azt gondolom, megérted, miért ezt írtam. Hatalmas tehetség.
Lássuk hát az albumot, amely erről a koncertről készült! Klikkelj a képre!
KLIKK


V. Tokaji Utcazene Fesztivál

Három napos utcazene fesztivált rendeztek Tokajban hétvégén.
Ez már az ötödik volt, így jócskán voltak ismerősök, akikkel jó volt újra találkozni, és persze most is voltak felfedezettek, és meglepetés is akadt, és persze voltak nyíregyházi zenekarok is.
Péntek este sajnos más elfoglaltságom miatt nem lehettem ott, és a péntek esti buli koncertek is kimaradtak így, de szombaton és vasárnap amennyire tehettem, bepótoltam a lemaradást. Ezt nagyjából láthattad is az imbolygós élőzéseimből, most pedig mutatok majd pár képet a két napról.
Csináltam egy saját kis táblázatot, hogy könnyebben eligazodjak. Kevesebb színnel, mint a hivatalos, de hasonló tartalommal.
Így előre jelölhettem is a “jó lenne megnézni” csapatokat, majd pedig az idei kedvenceket. Persze így is maradt akikhez nem jutottam el, de lesz még utcazene, illetve találkozhatunk majd máshol is.
Mindjárt a Texas Tourist-tal indítottunk szombaton, és – mivel szinte az egész szombati oszlopot jelöltem – igen sok időt töltöttünk a Murphy Borbárban, és a teraszán. Kávézás közben érkezett ide az egyik felfedezett, a Küszöb zenekar. Nagyon érdekes zenét játszottak, és a hangszerek “készlete” sem volt mindennapi. Jó kis mesélős-zenés történeteik voltak. De itt találkoztunk az évek óta kedvenc Crazy Daisy Jug Band-del is szombaton (Boldog szülinapot!).
Persze nézegettem a táblázatomat, így olykor elszöktünk innen, mert a Csúróstusza zenekar eleve “mindenképpen” kategória volt a korábbi év kellemes emléke kapcsán. Most sem csalódtunk, sőt! Igazi élmény volt a távol maradó zenekar idejének kitöltésére összeállt jam az SKH zenekarral. Így kell ezt csinálni. Még vasárnap sem tudtam könnyen elszakadni tőlük, ahogy azt a közösségi oldalamon az élőzésből láthattad. Szombaton és vasárnap is meglátogattam a Rover zenekart és a Potatopatch sem maradhatott ki.
Nézegettem egy darabig a táblázatomat, mikor megláttam Karácsony Dávidot, de nem találtam a Purga zenekart a fellépők között. Maradt hát a kérdés, mikor, hol játszanak. Az csak később, mikor már zenéltek, derült ki, miért nem találtam a múlt év egyik kedvencét. Ugyanis egy másik formációval, a Rombus zenekarral érkezett idén, ami egy – mint a vasárnapi beszélgetésből kiderült – új project. A különlegessége, és a páratlansága abban áll, hogy népszerű komolyzenéket ötvöznek cigányzenei motívumokkal, ráadásul igen jó dolog sül ki belőle. Remélem, találkozunk még.
Láthatod, közben nem nagyon tartom az idővonalat, de nincs is nagy jelentősége, hiszen minden formáció minden nap zenélt, így nem biztos, hogy mindkét nap találkoztunk.
Ennek persze több oka is van. Egyrészt rengeteg nagyon jó zene volt, másrészt a számomra ritkán hallható, látható formációknál rendesen ottragadtam.
De azért volt időm a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman, a Szakaszhatár, és a Fehérgyarmati Oldalvágányon megismert Catcha Lab meghallgatására is.
Vasárnap pedig a többek által ajánlott CstDzs Alt’N’Roll is képbe került.
Ők voltak a vasárnap egyik hősei, akik a hatalmas eső után is visszatértek zenélni előcsalogatva az ereszek alól a nézőket. De a Texas Tourist is játszott az esőtől fénylő út mellett, a Crazy Daisy Jug Band meg az esőben sem állt meg.
Az igazi vasárnapi hős címet azonban a The Acoustic Affair-nek adnám, akik mindenféle hangosítás nélkül – a társ zenekar leszerelt, és haza indult az esőben – kiváló hangulatot csináltak a város főterén annak ellenére, hogy egy utcányira – szerintem – indokolatlan hangerővel játszott egy zenekar.
Persze ez nem az ő saruk, nyilván nem tudhatták, mi történik pár száz méterrel arrébb.
Az idei fesztivál-szervezői talulságok egy része a korábbiakból jön továbbra is.
Autó forgalom. Ezzel nagyon kellene kezdeni valamit, mert ha nem szabályozott, a rendőrök is csak be tudnak állni a konvojba, ahogy tették is.
Öröm volt látni, hogy a múlt évben hiányolt kiírások megjelentek a sátraknál. Idén is volt ugyanis tető a fellépők fölött. (Hátha olvassák a VIDOR szervezői. 😉 )
Amin érdemes lenne elgondolkodni, ha már nem lehet elkerülni az “összeszólást”, hogy a szomszédos csapatok fél óra csúszással kezdhetnének. Így 15-20 perc “szomszéd csendet” minden fellépő kapna. A formációk elérhetőségének QR kódját sem engedtem el, kevesebb keresgéléssel lehetne eljutni a fellépőkhöz. A Csúróstusza rajongótáborának külön köszönöm a matricát. Nagyon jó fejek voltak. 🙂
Nagyjából ennyi a mese, jó volt, legyen jövőre is!
Klikkelj a képre, és nézz bele a hangulatba!
KLIKK


Tornóczky All Access Nyíregyházán

Nagyon biztos pont volt múlt hétfőn a késő esti Tornóczky All Access koncert.
Annyira, hogy jó két órát mászkáltam a városban este, nehogy haza menjek, és lusta legyek visszajönni.
Persze senki nem kérdezi meg, miért akartam mindenképpen ott lenni, de azért elmondom. 🙂
Jó ideje kísérem figyelemmel Tornócczky Ferike (bocs, nekem így maradt meg) tevékenységét, és hogy meglegyen a zárójeles is, igen, Bill mellett láttam, hallottam korábban, úgy a kétezres évek elején.

Vagy a P.Mobillal Debrecenben.

Aztán Hobo és Póka Egon mellett pár évvel később Nyíregyházán és Hajdúböszörményben.

Majd legutóbb úgy öt éve – már Temesi Bercivel – Nyíregyházán.

Mert nem azért ültem be a VMKK színháztermébe a Hangszert a kézbe előadásra, mert ott működött a klíma, bár az is jólesett. 🙂

Meggyőztelek?
Aztán úgy jó két hete, mikor a sajtótájékoztató után egyre kétségbeesettebben nézegettem a fesztivál programját, egyszer csak feltűnt a hétfő este. Ez volt az egyetlen koncert, ami bekerült a naptáramba.
Persze ekkor már túl voltam az addig elérhető videómegosztós zenéiken, a Tibuszoson, a Billesen és a Cream-esen is. Alig vártam a hétfő estét.
A “Kert végében” üldögéltünk ismerősökkel a koncert kezdetéig, de aztán már nem lehetett ülve maradni. Fantasztikusan jó zene volt, jól is szólt, és a fényekkel is megbarátkoztam én is, és a fényképezőgépem is.
A nemsokára megjelenő lemezüknek pedig már készítem a helyet a polcon és a lejátszóban is. Ja, és remélem, hamarosan újra találkozunk, mert az élő zene az igazi.
Ennek jegyében találsz kis meglepetést az albumban. Klikkelj a képre, és találkozzunk a következő koncerten!
KLIKK


Koncertek a főtéren

A elmúlt egy hét késő délutánjaiból egy-másfél órát Nyíregyháza főterén töltöttem.
A városháza előtti színpadon napi egy-két koncert volt ebben az időben. Jórészt olyan formációk adtak műsort, akikkel már találkoztam, de voltak, akikkel személyesen még sohasem. Erről mesélek most röviden pár kép kíséretében. Az albumokat most is a képre klikkelve érheted el.

Szombat délután a Rockhajó zenélt. Ők saját dalokat játszanak, melyeknek szövegére is érdemes figyelni. Szerencsére többször találkoztunk már.
KLIKK

Vasárnap jó kis blues-t hallgathattunk a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman előadásában. A mondatból érthetted, hogy őket is kedvelem.
KLIKK

2020-ban a lassan árnyékba boruló színpadon a Marmunsk zenélt hétfő este. A zenekar tagjaiból azóta két formáció is létrejött, ők jöttek el hétfő kora este. A Bonilevine és a Madmike a rockzene mozgalmasabb ágát képviseli, és újra találkozhattam ismerősökkel, akikkel nagyon régen láttuk egymást.
KLIKK

Ismerősök, de két teljesen más zenét játszó zenekar törte meg a főtér csendjét kedden. Az Artézis kiváló jazz-t játszik, míg az AdHoc Team vers megzenésítésekkel lép színpadra. Az ősz biztos közeledtét jelzi, hogy sötétben fejezték be a műsort.
KLIKK

Különleges nap volt a szerdai, és a “biztosan ott kell lennem” kategória. Az első koncerten ugyanis Bogdán Zolika ült a dobok mögött. A kilenc éves srác elkápráztatta a nézőket. Édesapja gitározott, Pákey Béla basszuson játszott, és Csernák Tibort láthattuk a billentyű mögött. Bízom benne, hogy Zolika tehetsége, szorgalma elnyeri jutalmát.
Az este másik előadója a Hobo Tribute Band volt.
Nem nehéz kitalálni, milyen zenét játszottak. 😉
KLIKK

Nagyon jó hangulatú találkozásban volt részem csütörtök este. A Red One House ismerős lehet a Hangszermustra című sorozatból, de az igazi a személyes találkozás volt velük és hangszereikkel.
KLIKK

A pénteki műsort elmosta az eső, így a Retro Rock Band szombati koncertjével el is érünk a sorozat végére. Nézegesd a képeket!
KLIKK


Texas Tourist – Kisvárda

Csábítónak ígérkezett a Kisvárda sétálóutcájába szervezett három koncert, így útra is keltünk péntek délután.
Természetesen időben érkeztünk, sőt. Így láthattuk, ahogy a technikusok jó egy órán át próbálták visszaszerezni a keverő kezelését a technika ördögétől. Nagyjából egy éve éltem át hasonlót ugyanezeken a virágoskert szegélyköveken üldögélve.
Ahogy a cowboy mondja az ismert viccben: Kettő.
Aztán elkezdődött a Texas Tourist koncertje. A fiúk alaposan odatették magukat, és a nézőtéri hangzást is megszoktuk valamelyest, valamint én nagyjából tudom már a szövegeiket, így bátran koncentrálhattam a fényképezésre.
Így aztán vannak is képeim, és nem is mentünk hiába.
A Radar, és a Kalapács Akusztik volt még hátra. Ezekből elég sok előzmény volt a beállásnál, így mikor a Radar megszólalásánál kiderült, hogy az ördög győzött a keverőnél, csomagolni kezdtünk.
Azért jó kis kirándulás volt, de elgondolkodtam, hogy tervezek-e következőt.
A képeket azonban megosztom, és bízom benne, hogy a Texas Tourist-tal legközelebb legalább olyan megszólalással találkozunk, mint mondjuk a Zene Sóstón koncertjükön. Na az jól szólt!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Szívtiproll

A nyár végét jelzi immár hat éve, amikor az utolsó hangszer is elnémul a Zene Sóstón színpadán.
Szerdán a Szívtiproll koncertje zárta az idén is nagy érdeklődéssel övezett rendezvény sorozatot.
A Zene Sóstón évek óta biztosít lehetőséget helyi formációknak a bemutatkozásra. Immár ez az egyetlen ilyen rendezvény a városban, így az évi húsz körüli fellépő csak töredéke azon együtteseknek, akik megmutathatnák magukat a város lakóinak és az ide látogatóknak, akik idén is hetente két alkalommal töltötték be a a Krúdy Vigadó melletti teret.
A rendezvény idei búcsúztatása tehát a Szívtiproll feladata lett, ám koránt sem volt szomorú hangulatú este.
Az ismert hazai és külföldi slágerek feldolgozása idén is nagy sikert aratott, és már a ráadás előtt nyilvánvaló lett, hogy jó ötlet volt lámpákat hozni a színpad megvilágítására.
Nem csak a közönség, hanem a fényképezőgépem is örült neki. 😀
Mielőtt a képre klikkelve belenéznénk az este történéseibe, had köszönjem meg a szervezőknek azt a hatalmas munkát, amivel idén is belopták magukat a közönség, és persze az előadók szívébe, magamról már nem is beszélve.
Bízom benne, hogy jövőre is találkozhatunk Sóstón, és talán más helyszíneken is. Igény biztosan lenne rá.
KLIKK


Tudortól Kukáig

Azzal kezdem, hogy az itt következő gondolataim a VIDOR szabadtéri rendezvényére vonatkoznak. Nincs rálátásom, ezért véleményt sem alkothatok a fizetős színházi rendezvényekről.

Sokat gondolkodtam, írjak-e valamit, vagy csendben engedjem el. Úgy döntöttem, hogy a sok régebbi élmény okozója, és azok miatt, akik tettek azért, hogy megvalósulhasson a VIDOR, azok miatt, akik megálmodták, és megvalósították, azok miatt, akik évekig elérték, hogy szabadságon legyek azokban a napokban, nem tehetem meg, hogy nem írok. Köszönöm nekik a tíz egynéhány évet.

Egyszer már előszedtem a hét törpe vonalat a VIDOR Fesztivál kapcsán, akkor éppen egy suta névváltoztatás, és indoklása kapcsán. Most eszembe jutott újra a hét törpe. Felsorolom őket, és kedved szerint címkézheted az éveket a nevekhez.
Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka.
Néhány napja úgy zártam egy beszélgetést, hogy várom az idei VIDOR-t, a szokásos módon szabadságot is kivettem az idejére.
Bíztam benne, hogy a két év Hapci időszak után képes visszatérni eredeti céljaihoz a fesztivál. Bármennyire is fáj bevallani, már biztosan látom, hogy végleg dobták az induló álmokat, elképzeléseket.

Ezzel a bejegyzéssel én elengedem, lezárom a VIDOR-t.
Biztosan fenn leszek néhányszor a városközpontban mondjuk a pantomimeseket keresve, akiket – remélem, csak még – nem találok a hivatalos programban. Ők az utolsó őrzői a szabadtéri VIDOR VID – Vidámság és Derű – részének. Ők és a korábbi években jelen lévő fiatal színészpalánták.
Ugyancsak hiába kerestem a hivatalos oldalon a 2019 előtti tartalmakat. Persze – ahogy mondani szokták – az internet nem felejt, csak kicsivel több munka volt összeszedni öt év nagyszínpados fellépőit. Cserébe viszont számos szép emlék tért vissza, újra belehallgattam azokba a zenékbe, amelyek miatt Európa legjobb ingyenes világzenei fesztiválja volt a VIDOR.

Mielőtt elkezdeném sorolni a fellépőket, egy saját gondolatom 2006-ból, amit ma is – sőt, ma még inkább – így gondolok.
“Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van. Ha a tucat-nyálzenét nyomató rádiók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.”
A VIDOR-nak ezt az eredeti küldetését a szervezők feláldozták a populizmus oltárán, ami nyilván nézőszámban többet jelenthet, cserébe viszont olyan fellépők érkeznek jórészt, akik még a környéken is több helyen, többnyire ingyenes rendezvényeken is láthatók. Nem lenne ezzel baj, ha ez nem a VIDOR neve alatt futna, ha a VIDOR megőrizte volna az induló értékrendet.

Most pedig VIDOR nagyszínpad fellépők abból az első öt évből, amit a blogomon már követtem, a teljesség igénye nélkül. Egyben válasz arra kérdésre, milyen videókat osztogattam a napokban közösségi oldalamon.

2005: Romano Drom, Compay Segundo, Chalaban, La Familia, Fantasmagoria, Besh o droM, Parno Graszt, Kistehén, Vujicsics Együttes, Maurice el Médioni, Hétrét, Muzsikás, Vodku v glotku, Csík Zenekar, Goren Bregovic…

2006: Kistehén tánczenekar, Eliades Ochoa, Mardi Gras Brass Band, Ghalia Benali, Juan Carmona, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Salif Keita, Lakatos Róbert, és a RÉV, Lura, Dobet Gnahoré, Lajkó Félix, Thierry Titi Robin, Palya Bea, Yuri Buenaventura…

2007: Pál István „Szalonna”, Patriarcas De La Rumba, Napra, Rabasa, Técsői Banda, Kroke, Makám, René Aubry, Budapest Klezmer Band, Juan Carlos Cáceres, Kerekes Band, Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra, Romano Drom, Johnny Clegg, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia, Kočani Orkestar,

2008: Söndörgő, Habib Koité & Bamada, Magyarpalatkai Banda, Ska Cubano, Méta, Ana Moura, Nikola Parov Quartet & Herczku Ágnes, Al Di Meola, Cimbaliband, Zamballarana, Rendhagyó Prímástalálkozó, Terem Quartet, Muzsikás, Sivan Perwer, Ghymes, Amsterdam Klezmer Band…

2009: Bognár Szilvia és zenekara, Acquaragia Drom, Oláh Gipsy Allstars, Selim Sesler, Pravo, The Rosenberg Trio, Nadara, Ba Cissoko, Sebő együttes, Oumou Sangaré, Tükrös Zenekar, Juan Carlos Cáceres, Csík zenekar és Lovasi András, Bollywood Brass Band, Di Naye Kapelye, Canteca de Macao…


Ködös reggelek

Talán az ősz közeledte, talán a végre-eső miatti párás tekintet csatolta ezt a címet a mai ajánlómhoz. Azért persze még koránt sincs vége a szabadtéri eseményeknek, és szerintem a nyárnak sem.

Ma este Debrecenben, a Nagyerdei Víztorony színpadán például Csendes Csütörtök lesz. Ezúttal az általam eléggé kedvelt Diabolus in Musica (Ørdøg-akusztik) koncertjét láthatod. A főműsor előtt, ami fél kilenckor kezdődik, héttől a Pinkpunkrz, majd a Piszkos Freddy melegít.

Két napos rendezvény kezdődik pénteken a Rabócsiringen, Máriapócson. A TrackWood Drift Fesztivál éjszakába nyúló drift versenyei minden bizonnyal idén is igen látványosak lesznek.

Pénteken kezdődik, és jövő szombatig tart Nyíregyházán a VIDOR Fesztivál.
A linken megtalálod a hivatalos programot.

Este héttől a Kisvárda sétáló utcájában felállított színpadon három koncert követi egymást.
A Texas Tourist, a Radar, és a Kalapács Akusztik műsora tölti be a majd a teret.

Szombaton Tokaji Kézműves Sör és Grill Pikniket rendeznek a Tisza Camping & Kalandparkban.
A rendezvényen zene színpad is lesz, ahol többek között nyíregyházi formáció, a Tobacco Band is bemutatkozik. Részletek a linken.

Kikerülheted az időjárás függőséget – és idén már a VIDOR-ra sem kell délután sietni – ha megnézed a NASA Artemis-1 fellövésének közvetítését hétfő délután. Nem gondoltam, hogy ez is bele fog férni a szabadságomba.

Este tíztől tervezem megnézni a Tornóczky All Access koncertjét Nyíregyházán, a Szent István utca sarkán lévő színpadon, mert a Kőbányai Zenei Stúdió neve mindig színvonalas produkciót jelent, Tornóczky Ferike – ahogy Bill muttatta be mindig a koncertjein -, és Temesi Berci neve pedig mindig garancia a remek zenére. A formáció tagja még: Nagy Richárd – ének és Zombori Atus – dob. Meghallgattam néhány felvételüket – mutattam is egyet a közösségi oldalamon -, szóval ismét biztosra megyek.

Ennyi fért a mai ajánlómba. Találkozunk jövő héten.


Felkelt a napunk

Hét közepén találtam a plakátot, amely az István a király rockopera előadását hirdette Nyírbogát szabadtéri színpadán.
– Menjünk? – kérdeztem.
– Gyertek! – mondta az időjárás.
Mentünk.
Lassan telt a nézőtér, de volt még szinte egy óránk. Egy utolsó próbát nézhettünk meg, és sikerült egészen jó helyet is találnunk.
A környezetről: Technikailag kiválóan felszerelt kőszínpad, kihelyezett padok a nézőtéren, büfé, és kezdésig egy remek zenét játszó trió a színpad oldalánál. Sajnos nem sikerült megtudnom róluk semmit, de szívesen veszek bármilyen információt, hogy követni tudjam őket.
Mire a kezdéshez értünk, minden hely megtelt. Az előadás pontosan kezdődött, és nem okozott csalódást. Persze – majd meglátod a szereposztást – eléggé biztosra mentünk. Ja, és ingyenes volt.
Kiválóan szólaltak meg a szereplők, és a fények sem voltak rosszak, talán kevesebb füstnek és a két szél világításának jobban örültem volna.
Ki kell még emelnem az Igrice Néptáncegyüttes fiatal táncosait, akik igazán fantasztikus produkciót nyújtottak.
Végezetül – anélkül, hogy a szereplőket külön értékelném – jöjjenek az előadás információi, a szereposztás!

István a király. Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján.
Zeneszerző: Szörényi Levente. Szövegíró: Bródy János.
Producer: Nagy Szilárd. Rendező: Puskás Tivadar. Színpadra alkalmazta: Nagy Szilárd.
Díszlettervező: Tihanyi Ildikó. Koreográfus: Gönczné Gyarmati Krisztina. Betanította: Fabu Bettina, Balogh Tamás, Tóth Bence.
Világosítás, fénytechnika: Nánási Barnabás. Hangkeverés: Babják János, Hangtechnika főmunkatárs: Szaniszló Csaba.
Szereplők: István – Varga Miklós, Koppány – Nagy Szilárd, Torda – Koroknai Árpád, Laborc – Koroknai Árpád, Sarolt – Kmecz Anna, Gizella – Hekman Erzsébet, Réka – Vajdáné Plósz Jolán, Asztrik – Keresztény Tamás, Vecellin – Mezei Attila, Regősök – Mezei Attila, Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes, Koppány asszonyai – Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes,
Az Igrice Néptáncegyüttes kíséretében.

Jó volt ott lenni. A képre klikkelve megnézheted az albumot.
KLIKK


Zene Sóstón – Melounge

Ismét egy kiváló zenés estét tölthettünk Sóstón a Zene Sóstón jóvoltából.
Persze ha csak a szervezők lettek volna ott, egy jó beszélgetésnél több nem lett volna, és bár az is érdekes, Nyíregyháza egyetlen, helyi zenészeket előtérbe hozó, élő zenés programsorozatának legfontosabb része mindig maga a fellépő.
Ezúttal a Melounge kitűnő zenéjét hallgathattuk jó egy órán át.
A formáció egy ideje már nem duóként működik. Ütős, fúvós és basszus szekcióval is bővült. Ennek megfelelően a megszólalás is változott egy nekem nagyon tetsző formára. Most is nagyon jól éreztem magam fényképezőgéppel szaladgálás közben.
Jött a kukacbombázó is, akárcsak a korábbi évben. Locsolóverset most sem mondtak, de a korábbi éveknél büdösebb valamit szórt a gép a nézőkre. A hangulatot azonban ez sem rontotta el, hosszas taps zárta a koncertet.
Én pedig most is fotóalbummal zárom az írást, klikkelj az itteni képre!
Még egy koncert van hátra idén. Jövő szerdán a Szívtiproll zárja a Zene Sóstón hatodik évadját.
KLIKK