Zene Sóstón – Szüret Utcza

Szerda délután ki kinézegetve a lassan elolvadó ablaküvegen. Örömmel láttam, hogy mozognak a fák, bokrok ágai.
Ó, ez remek – gondoltam mindaddig, míg úgy fél hat körül ki nem merészkedtem a lakásból. Egy levél nem mozdult a környéken, de úgy döntöttem, hős leszek. Irány Sóstó! Meg különben is még csak most kezdődik a kánikula.
Meglehetősen sokan gondolkodtak hozzám hasonlóan. Szép tömeg fogadott a Zene Sóstón színpada előtt, a színpadon pedig a Szüret Utcza zenekar.
Őket is kedvelem, hiszen – bár néhány átalakuláson keresztülment közben a zenekar – hosszú ideje olyan zenét játszanak, amit szeretek. Most is így volt és láthatóan nem csak nekem tetszett amit csinálnak
Valószínű, hogy később majd láthatunk az én élőzésemnél és a helyi sajtó online oldalán másnap megjelent összefoglalónál többet is a koncertből, hiszen más média érdeklődés is övezte az eseményt.
Most persze a saját fotóimmal dicsekszem. Klikkelj az itteni képre az album megtekintéséhez!
Szombat este a DokRock játszik Sóstón.
KLIKK


Zene Sóstón – Kelet Brass Band

Komoly média figyelem kísérte a Zene Sóstón szerdai előadását, és nem csak a kamerások voltak sokan, hanem a “csak” nézők is.
Persze a Kelet Brass Band méltán népszerű nem csak “induló” városában, hanem az ország számos pontján találkozhatunk velük különböző rendezvényeken. Legutóbb hétvégén a például a Boldogkisfalud Feszten űzték a felhőket.
Visszatérve a média érdeklődésre. Videoklip készítés okán érkezett számos fotós és videós a formációval, akik igazán serényen forgolódtak a színpad környékén. Aztán a koncert közepe táján egy újabb csoport érkezett. Róluk kiderül, hogy egy fotós képzés gyakorlati foglalkozásának résztvevői. Azt gondolom, kiváló terep volt nekik is a rendezvény a tanuláshoz.
A koncert egyébként nagy közönség aktivitást, és sikert hozott magával. Ráadásul az én fényképezőgépembe is jutott pár képkocka az eseményről.
Ezeket nézheted meg, ha klikkelsz az itteni képre.
A csillogó hangszeresek szombaton Pácinban láthatók legközelebb, Sóstón pedig a Zéta együttes Petőfi megzenésítéseit hallhatjuk.
KLIKK


Hajdúnánási Utcazene Fesztivál

Úgy egy éve – megnéztem, pont egy éve – jelent meg a Hajdúnánási Utcazene Fesztivál oldala, akkor még toborzással. Gondoltam, elkezdem követni. Nincs messze, és az utcazenét is szeretem, meglátjuk.
Aztán egyre érkeztek az információk, korrektnek látszott a kommunikáció, és akadtak már ismerősök is a fellépők között.
A napokban azonban meg kellett hoznom egy döntést: Zene Sóstón, vagy utcazene. Nem volt könnyű, hiszen Sóstón egy kiváló új formáció debütált, de végül az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg, bár itthon lesz mit behozni. 😉
Az oldalon lehetőséget kaptak a fellépők a bemutatkozásra, és volt idő a nem ismertek meghallgatására is. Bevallom, komoly tervvel indultam, mikor, merre, kiket hallgatok meg. Pár tíz évvel ezelőtt jártam legutóbb Hajdúnánáson. Gondoltam, forgok majd a körforgalomban, mint a napraforgó Írországban. Nem így lett. Beérve a belvárosba a körforgalomból két kivezető utam lehetett, az elsőt választottam, és pár méter múlva már meg is láttam a kipakoló RockHaJó csapatát. Úgy 10-15 méterre sikerült hűvösben leparkolnom az autóval, és már indultam is vissza hozzájuk. A standjuk mellett korrekt kiírás volt valamennyi fellépővel és helyszínnel, és az ifiházban lévő büfében a hűvös ásványvíz mellett hasznos információkat is kaptam. Érdekes volt, hogy zajlottak a beállások, és nem hallottam nagy áthallást a helyszínek között. Ez talán annak köszönhető, hogy általában egy-egy épület legalább volt a fellépőhelyek között. Természetesen RockHaJónál maradtam induláskor és a koncertjük vége felé kezdtem el a köröket a terveket már régen feladva.
A belvárosban nagy örömömre megőrizték a régi parkot, fákat, virágok nyíltak mindenhol. Kellemes hűvös környezetben körbe lehetett sétálni szinte az egész rendezvényen. Persze volt, akinek napfény jutott, meg a kánikula azért a nyomomba szegődött, de a belváros igen barátságos arcát mutatta. Eldobva hát a terveimet elkezdtem körbejárni a helyszíneket. Olykor élőztem is a közösségi oldalamon, meg néha fényképeztem is, de leginkább élveztem a rendezvényt. A tervezettek közül talán egy fellépőt hagytam ki, de erre csak itthon derült fény. Viszont láttam, hallottam sok olyan formációt, akiket eredetileg nem terveztem.
Cs. Tóth Eszter (Esthee) csendesülős koncertjével zártam a napot, már nem hiányzott a nagyszínpados felpörgés.
Az is itthon derült ki, hogy – bár a koncert után a Debreceni Utcazene Napokat beszéltük – előtte 13-án a Bátori Korzón is találkozhatunk.
Csak dicsérni tudom a szervezőket és a fellépőket. Már el is határoztam, hogy jövőre is ott a helyem Hajdúnánáson.
Most pedig nézd meg a fotóalbumomat, ami valamit talán visszahoz a hangulatból. Gratulálok a szervezőknek, kiváló munkát végeztek. Sikerült alaposan megmozdítaniuk a várost.
Klikk a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

Nyíregyháza népe egyre inkább ignorálja a rémisztgető híreket (jó lett volna korábban), így már néhány felhő és kis égzengés nem riasztja el a város zenei rendezvénysorától, a Zene Sóstóntól.
Szerda délután nem csak az ég dörmögött, hanem a basszusgitár is a színpadon, mikor a beállás közepén megérkeztem. Tetszett, jó lett volna még sokáig hallgatni a jam-et, de a közönség nagy része nem ezért jött, így szinte egyedül maradtam a kívánságommal.
Az LK Beat azonban most is hozta, amiért a közönség Sóstóra érkezett. Sőt, Norbi a koncert elején megígérte, hogy nem fog esni az eső, és tartotta is a szavát. Van ilyen. 🙂
Szóval jó egy órán át sorjáztak az ismert slágerek, itt-ott alkalmi tánckarok is alakultak a nézőtéren, de a távolabbi padokról is sokan hallgatták kiválóan megszólaló dalokat.
Én meg mászkáltam, beszélgettem, fényképeztem, van néhány élőzés is a közösségi oldalamon.
A Zene Sóstón szombati koncertjén nem leszek ott, de ajánlom, hiszen egy kiváló zenészekből álló új zenekar, az All In Music Band garantálja most is a remek hangulatot.
A fotóalbumomhoz vezető képről meg annyit, hogy nekem ezek a pillanatok mindig fordítva vannak meg, mint az eredeti szándék, de ha ráklikkelsz, láthatod a többit is.
KLIKK


Programok, nyár, tervek, döntések

A mai egy amolyan melyik ujjamat harapjam írás.
Ha megnézed itt oldalt a program naptáramat, láthatod, hogy szépen gyűlnek a bejegyzések. A szubjektív bejegyzések, azok a programok, amelyek az érdeklődési körömbe kerültek. Ennél jóval több lesz a következő hetekben, de a szombatok már most fejtörést okoznak. Lássuk sorban!
Mindjárt a hétvége.
Beach Volleyball, azaz strandröplabda Nyíregyháza főterén csütörtöktől vasárnapig. Az idei kicsit más, jubileumi, számos kísérőprogrammal. Nekem kifejezetten tetszik, hogy külön esti bulit szerveztek, így remélhetőleg a pályán csak játék lesz. Aki múlt évben ott volt, tudja miről beszélek. Szóval érdemes lesz kinézni, azt hiszem.
Szombaton Gépészkovács Találkozó Újfehértón. Idén kicsit másképp, de nem mennék bele a politikába. Sok éve sikeres már a rendezvény a lelkes szervezőknek köszönhetően, remélhetőleg tovább él a hagyomány.
Délután Zene Sóstón, ahol egy viszonylag új bulizenekar, az All In Music Band a fellépő, ám valamennyien ismertek a helyi közönség előtt, szóval letettek már valamit az asztalra. Nos, erről a koncertről majd neked kell mesélned, nálam ugyanis összeakadt a Hajdúnánási Utcazene Fesztivállal. Utóbbi egy reménykeltő esemény, lelkes szervezőkkel, és igen sok fellépővel. Bizalmat szavaztam nekik, így ott leszek szombaton.
Ezen a hétvégén van a harmadik BOLDOGkisfalud Feszt is, ami most kimarad, bár volt kis mérlegelés, de az induló rendezvény kapta a bizalmat, ahogy annak idején az első BOLDOGkisfalud.
Júliusi szombatokon a Bátori Korzó műsorai okoznak fejtörést. Ez évek óta egy igen jól szervezett, hangulatos rendezvénysor Nyírbátor főterén, számos kellemes felfedezéssel az előadók terén. Még rágom a körmömet, hogy mikor, hol?
A Zene Sóstón programjában felfedezett gap augusztus első szombatján a Serfesztet sejteti. Bár erről helyi szokás szerint semmit nem tudni még, akár lehet érdekes is, vagy Bátori Korzó. 😉
A második augusztusi hétvége egyértelműen Révfülöp Blues, így kimarad a Zene Sóstón country.
Kicsit belegondolva az őszelőbe láthattad korábban, hogy a VIDOR-t , és néhány korábbi helyszínt és rendezvényt is sajnos érthető okokból elengedtem. Idén sem hiszek a csodákban, bár a VIDOR zenei részéről sem tudunk még semmit.
Ismert már azonban a Kerekdomb programja, amely az elmúlt években maradandó kellemes élményeket, emlékeket hagyott bennem, és itt had emeljem ki a Szűcs Pincészetet, ahol időnk nagy részét töltöttük. Az idei fesztivál műsorrend azonban nem hozta a hűha! felkiáltást, így nem lesz bérletem.
Kicsit messzire utaztam a tervekkel, de változások, új dolgok még jöhetnek.
Szólok majd.
A kép pedig múlt évi Kerekdomb.


Gyerecsak – GyerekSóstó

Amolyan hívószó is lehet a vasárnap induló GyerekSóstó első színpadi fellépőjének neve: Gyerecsak.
Régi terv volt már a vasárnap délutáni gyermekműsor Sóstón. A szervezők kitartása végül meghozta a sikert, és a vasárnapi részvétel igazolja, hogy akár a központi költségvetésből is érdemes áldozni Nyíregyháza kulturális életének e szeletére.
A vasárnap délutánonként érkező GyerekSóstón a 17 órakor kezdődő zenés műsorokon kívül egyéb hasznos időtöltésre is lehetőség nyílik Sóstó zöld részén 16 órától egészen 19 óráig.
Mielőtt belenéznél a fotóalbumomba, elmondom, hogy vasárnap Kovácsovics Fruzsina érkezik a sóstói színpadra 17 órakor, de érdemes már korábban kimenni Sóstóra. Igen népszerű volt például – értsd sokan vártak a sorra kerülésre – az arcfestés is.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Különleges jelenség Nyíregyháza zenei életében az AdHoc Team. Nem a napi slágerek tolmácsolásával fogják meg a közönséget, hanem megzenésített versek előadásával, amelyek között jócskán akad kortárs költő műve is.
Szóval nem – csak – az iskolai tanulmányokból ismert művek jelennek meg, hanem korábban nem hallottak is. Már ha nem vagy jártas a kortárs alkotások között, vagy nem jársz viszonylag rendszeresen a koncertjeikre. Én ez utóbbi vagyok. Így – bár sosem voltam az irodalom tanárok kedvence – igen jól érzem magam ebben a környezetben.
Szombaton is így volt ez, mikor az ablakon ki-kinézve hallgattam az ég morajlását.
Mit veszíthetek, legfeljebb hazaszaladok, gondoltam, és elindultam Sóstóra. Még éppen egy “Itt vagyok, kezdődhet is!” jópofizásra jutott időm, és már kaphattam is elő a fényképezőgépet, hogy ne maradjak le a kezdetekről.
Azt is szeretem a Zene Sóstón programokban, hogy sok az ismerős – van aki az elmúlt 7 évből, innen az -, aki ott ül a terasz szélén a töredezett virágágyás mellett a hozott széken, vagy van, aki elég korán érkezik, hogy helyet találjon valamelyik padon, és sokan csak a színpad környékén álldogálnak. No velük is el lehet úgy beszélgetni, hogy a meghajlásnál, ha nem szólnak, simán lemaradok a záró képről. Szóval jó ez.
Szerdán az LK Beat tánczenél majd, én pedig most megmutatom a szombat pillanatait.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – MeLounge

Én szóltam, hogy Sóstóra gyere a MeLounge koncertjére, ne a tv előtt szenvedj… 🙂
Szóval igen jó koncertet adott a formáció, és hiába rúgta ránk az ajtót a nyár, sokan álldogáltak a fák alatt, és üldögéltek az időközben megérkezett néhány padon.
A zenei kínálat most is változatos volt, és a helyi média is látogatást tett az eseményen, szóval akár láthatsz is majd részleteket.
Idén ez a második Zene Sóstón koncertem volt, ahhoz képest a közösségi oldalas élőzésem közben elég jól kezeltem a kihagyott lépcsőfokot. 🙂
Szombaton az AdHoc Team érkezik a sóstói színpadra. Ők is kedvenceim, gyere!
Van néhány képem most is, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats (Pila&Son)

Régen vártam már az újabb találkozásra, mert nagyon szeretem, amit, ahogy Piláék játszanak.
Biztosan sokan vannak így ezzel, de a szerdai összevissza időjárás sokakat elriasztott. Pedig ezekre a koncertre szakadó esőben is vevő vagyok.
Aki viszont ott volt, igencsak élvezte az előadást.
Mielőtt azonban megosztanám a képeimet, ide linkelem Gazdag Mihály remek videó montázsát Pila oldaláról, mert az eredeti helyén (nekem) hibát dob a megjelenítés.
Most pedig lássuk az albumomat, klikkelj a képre!
Szombaton a Tibi a hegyről érkezik a sóstói színpadra.
KLIKK


Towerful Events

Múlt évben a zenei kínálat alapján választottam ki a mikepércsi Towerful Events-et, azonban már az első napon kiderült, sokkal több ez, mint egy kiválóan szervezett zenei esemény.
Azon túl, hogy olyan neves előadókat vonultatott fel, akik nagy része a környéken sem látható, egy családias, befogadó társaságba csöppentem.
A további napokon már szinte családtagnak érezhettem magam.
Idén már vártam az eseményt, terveztem vele már akkor is, mikor még nem voltak ismertek a fellépők.
A tervezés nem volt nehéz, és később sem lesz az. Meg kell nézni, mikor van pünkösd, és beírni a naptárba: Towerful Events- Fest of Fifty. Ennyi. Biztosra mehetsz, a többiről a szervezők gondoskodnak.
Ott voltam tehát idén pünkösdkor is, de erről már meséltem.
Idén azonban volt mégegy nap. No, most jutottam el oda, hogy erről meséljek.
Szokás szerint a kezdésnél kicsit korábban érkeztünk, és bekuckóztunk a pünkösdkor is elfoglalt helyünkre.
– Örülök, hogy itt vagytok! – lépett hozzánk kezet nyújtva Czapp József református lelkész, a rendezvény szervezője, megálmodója.
– Hol máshol lennénk? – válaszoltam őszintén.
A színpadi előkészületek alatt meglátogattuk a kedves, mosolygós büféseket. A zsíroskenyeret és a grill ételeket nálunk most is legyőzte a frissen sült rántotthús.
– Vegyetek kenyeret, és uborkát! – hangzott az invitálás.
Ezután eléggé nehezemre esett a koncert kezdés közeledtével elindulnom a fényképezőgépért. Láthattad a közösségi oldalamon, mennyire marasztalt a kényelmes babzsák. 🙂
A Little G Weevil and His Band alapozta meg az este hangulatát. Hatalmas műsort, hangulatot csináltak a kiváló zenészek.
A godfater-nél a beállás is jobb volt, mint sokaknál a koncert. Mondjuk jó hosszúra is sikerült, de minden percét élveztem. Aztán meg jött a koncert, az őrület.
Az is bebizonyosodott ismét, hogy nem igaz, hogy ezek a zenék nem mozgatnak meg tömegeket. Itt had legyek büszke a számos nyíregyházi ismerősre, ismerős arcra, akik erősítették a nagyszámú közönséget.
Ahogy láttam, senki nem bánta meg a száz kilométeres utat. Mondjuk nem lenne rossz itthon sem pár ilyen rendezvény, de a napok történései nem ezt erősítik. Sebaj, utazunk!
Hálás vagyok a Czapp Józsefnek, és csapata minden tagjának a vendégszeretetért, és hogy megélhetővé tették számunkra ezt az élményt.
Találkozzunk újra, addig pedig idézzük fel az estét fotóalbumom képeivel!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat – Tiszavasvári

Mikor úgy jó három évvel ezelőtt – a vasárnapihoz hasonlóan rendezvényhez kötött – Atilla Fiai Társulat koncert után haza indultam Újfehértóról, elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem újra látni a produkciót – immár maszk és korlátozás nélkül -, biztosan ott leszek. Vasárnap érkezett el a pillanat, amikor a csoda újra megtörtént.
Ezúttal Tiszavasváriban volt a rendezvény része az előadás.
Nagyon készültem rá. Megnézegettem a korábbi képeimet, visszagondoltam az akkori dolgokra, és délután útra is keltünk.
Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt az előadás most is. Tiszavasváriban a rendezvényeknél “megszokott” számomra a kiváló színpadtechnika. Most is nagyon jól szólt minden, és a világításra sem lehetett panaszom, még ha a közösségi oldalas élőzésemben sikerült is szembe állnom egy lámpával. 🙂
Szóval a közel két órás produkció ismét szép emlékeket hagyott bennem, jó volt ott lenni, bolyongani a nézőtéren fényképezés közben.
Külön köszönöm a kedves figyelmességet, hogy készíthettem néhány fotót a Találkozások Háza erkélyéről is.
Nem volt könnyű a válogatás, de elkészült a nem rövid fotóalbumom. Ha látni szeretnéd, klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Széles a Tisza

Viszonylag friss nálam a tiszalöki rendezvény. Nekem a második volt szombaton, egyébként pedig huszonötödik. Igazán fellépők, program alapján szoktam úticélt választani, most is így volt.
Korábbi koncert élményeim alapján esett a választás a nap két fő előadójára. Mondjuk egyik formáció sem zenél az autómban, és itthon sem hallgatom őket, de a koncertjeiknek van egy hangulata, ami miatt útra szoktam kelni olykor.
Az időjárás nem volt rendezvénybarát, és a történésekhez is túl korán érkeztem. Nem is szólnék most a felvezető koncertekről.
Úgy 8-9 éve találkoztam a Gypo Circus-szal. Az egy emlékezetes koncert volt a kecskeméti rendezvény kiváló szervezése, és a műsor miatt is. Remek buli volt, melyhez nagyban hozzájárult a zenekar frontembere, aki egy percre sem hagyta pihenni a zenekart, és a közönséget sem.
Szóval voltak elvárásaim, amik nélkül biztosan egy jó koncertnek értékeltem volna a műsort, így azonban, ebben a felállásban bár hibátlan volt, de erőtlen is a korábbi emlékeimhez képest.
A délutáni többszöri eső sokakat elüldözött, de a Balkan Fanatik koncertjére újra kezdett megtelni a tér. No, ők azt hozták, amit vártam, és ehhez Copy Con színpadi produkciója is hozzátett. Mondom ezt úgy, hogy általában ki lehet üldözni a világból a rap-pel. Szóval megmentették az estét.
Én mondjuk csak másnap mentettem a képeimet, és beletelt kis időbe, míg kiválogattam őket, de most itt a fotóalbum az estéről.
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – szombat

Szombat délután már napsütésben indultunk Mikepércsre, és ahogy a norvég időjósok ígérték, később is indokolatlannak tűnt az autó hátsó ülésen felhalmozott ruhatár. A fogadtatás ezen a napon is barátságos volt, már ismerősként üdvözöltek bennünket.
A szombat esti műsor is kiválónak ígérkezett, semmi zsákbamacskát nem találtam benne, minden koncertet nagyon vártam.
Az első fellépőkről méltatlanul rövid élőzést sikerült megosztanom, de ahogy az egyik hozzászólásban írtam, el kell jönni megnézni őket! Az élő zenének nincs párja, itt pedig idén is különleges előadásokat láthattunk páratlanul jó hangosítással.
A Voice and Guitar duó, azaz Micheller Myrtill és Pintér Tibor varázsolták el a Towerful Events második napjára érkezőket. Kis ráadás is belefért Pribojszki Mátyásék érkezése előtt.
A méltán népszerű Jumping Matt and His Combo most három fúvóssal kiegészülve tette különlegessé műsorát.
Jó volt látni, hogy az este valamennyi előadója szinte a kezdésre megérkezett, és érdeklődve nézték, élvezték egymás produkcióját. Nálam sokat emel a megítélésen, ha az előadók tisztelik, megtisztelik egymást.
A Sonny and His Wild Cows pörgette tovább az este programját. Szó szerint pörgette, hiszen fergeteges rockabilly koncertet láthattunk.
Az idei Fest of Fifty szomorú aktualitása volt a Csonka Valterre történő emlékezés. A fellépők egy részének zenei életében volt szerepe a pár hete elhunyt előadónak, ennek az emlékezésnek jegyében lépett például színpadra Sonnyékkal Pribojszki Mátyás is.
Szebényi Dániel és Gotthárd Mihály duója, a Blues MD zárta a pünkösdi koncert programot. Félelmetesen jó zene volt, nagyon élveztem minden pillanatát, és nagyon várom, hogy újra találkozzunk.
Nem sokkal éjfél előtt ért véget a színpadi program, de pár percre még betértünk a református templomba, hogy megnézzük Hajdú Szabolcs Csonka Valter emlékére késztetett rövidfilmjét.
Az idei Fest of Fifty ezzel befejeződött, azonban a Towerful Events-ből még van egy este.
Június 7-én a Little G Weevil and His Band, és a godfater koncertje vár a templomkertben. Ne hagyd ki!
Lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Towerful Events – péntek

Ismét eljött a pünkösd, és ez Mikepércsen a Fest of Fifty-t is jelenti pár éve.
Pénteken nem igazán kedvezett az időjárás a szabadtéri fesztiválnak, de ahogy egy beszélgetésben mondtam, rénszarvason kívül mindent bepakoltunk az autóba. Debrecenen áthaladva a szakadó esőben jobbra-balra nézegettem, nem gyűjt-e valaki állatpárokat egy hajóra, odaérve azokban már a nap is kisütött.
A fellépők ismerősek voltak már. A Simple Blues Band indította a koncert sorozatot. Remek blues zenét hallottunk kiváló előadásban, és mindjárt az elején hadd mondjam el, hogy a színpad- és hangtechnika idén is hibátlan megszólalásokat hozott.
A Jazz Inside zenészeivel is találkoztunk már, ha csak a Tokaji Bornapokra gondolok is.
Igen nagy érdeklődéssel vártam a Ladányi Trio műsorát, hiszen a kiváló zenészek múlt évben is páratlan előadást hoztak. Most sem volt ez másként. A közösségi oldalamon megjelent videón kívül is bespájzoltam még néhányat, amiből a következő albumban meg is osztok kettőt.
Iván Szandra korábbi találkozásunkhoz képest egészen más hangulatot hozott éjféltájt a református templomba. Átléptünk a szombatba, amikor haza indultunk.
Lássuk most a péntek este képeit, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Karthago Tiszaeszláron

Egy ideje megszűnt már a programajánlóm itt a blogon, mert viszonylag kevés általam ajánlása érdemesnek tartott programot találok a környéken. Azonban továbbra is figyelem a lehetőségeket, hiszen nem igazán szeretek itthon, a lakásban kuksolni.
A munka ünnepére is igyekeztem valami szórakozást találni, és mivel mostanában koncertek közül is egyre kevesebb az, ahol szívesen tengek-lengek, így ez irányban keresgéltem. Meglepő módon egy nyíregyházi formáció, a Vidám Manók programja segített egy remek koncertet találni.
Kiderült, hogy nagyjából az egész megyében ez az egyetlen zenekaros, élő zenés, színvonalas műsort ígérő esemény.
Tiszaeszláron, közelsége ellenére is csak átutazóban jártam még.
Megérkezve nagyon meglepett a koncert helyszíne. Füves, fás, parkos, játszóteres környezet, sátrakkal, büfével, kommunális szolgáltatásokkal felszerelve, és láthatóan, majd később halhatóan is kiváló színpadtechnikával várták a Karthago együttest (is).
A zenekar 45 éve változatlan felállásban játszik, ami elgondolkodtatja az embert. Mégis hatalmas energiával, hibátlan megszólalással, fantasztikus bulit generálva töltötték ki a több mint egy órás koncert időt.
Kiemelem még a technika mellett a technikusokat is, akik remek hangzást és fényeket adtak a produkcióhoz. Külön említésre méltó, hogy a manapság oly divatos nézővakítás sem volt a céljuk. Valahogy így képzelek el egy koncert lebonyolítást.
Nagyon jó választás volt tehát ez a program is. Fényképezgettem, úgyhogy van egy koncert fotóalbum is itt mindjárt, ha klikkelsz a képre.
KLIKK


Orpheum Madams a főtéren

Nem igazán emlékszem, mikor volt legutóbb képes koncert beszámolóm, nyíregyházira pedig végképp nem emlékszem. De most itt az idő! 😉
Péntek délután kicsit kellemesebb idő volt, mint most, de azért visszaléptem egy pulóverért. Így indultam a főtérre, és most a szaladgálós fényképezőgépem is a vállamon lógott.
Az Orpheum Madams is azon formációk egyike, akiknek zenéjét nem hallgatom minden nap, de a koncertjeiket igencsak kedvelem. Igényesen elkészített, megvalósított produkciójuk pénteken is egy jó óráig a téren tartott. És néhány ismerőst is, akikkel jót beszélgettem, ami rövidesen tükröződik majd itt a sarokban, a programajánlómban is.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Made in Debrecen 2024

Hetek óta tervezgettem az idei Made in Debrecen túrát is. Láthattad, még táblázatot is készítettem, ahol megjelöltem a vágyott koncerteket. Már akkor is látszott, lehetetlen lesz mindenhol ott lenni, de ez így volt a korábbi években is. Ja, míg el nem felejtem! Igencsak igényes műsorfüzetet sikerült készíteniük a szervezőknek az eseményhez.
Láthattad nemrég a közösségi oldalamon, hogy Szabó Balázsék is jelöltek között voltak, de az összefüggő sárga (később nagyrészt zöldre váltó) lista a táblázatomban jelezte, az Incognito lesz az indulási pont.
Ahogy azt kell, pont 10 órára be is gördültünk szinte az ajtóhoz. Igen jólesett, hogy Szücsi elénk jött üdvözölni. (Bocs, a sapkát ismét otthon felejtettem, pedig napokkal előtte kikészítettem. 🙂 )
Kedvelem az Inco hangulatát, és azt, hogy igencsak jó programot raktak össze most is. Nem szeretnék, és nem is gondolom, hogy fontos lenne tetszési sorrendet felállítanom, hiszen minden fellépő a lelkét kitette úgy is, hogy mindenkire 20 perc műsoridő jutott.
Fél kettőig maradtunk itt, pedig lett volna még mit nézni, de most is belefutottam abba, hogy csak egy életem van. Mondjuk ide kellett volna még néhány…
A Roncsbárba cuccoltunk át ezután, és már nem is mentünk máshová. Nem mintha a listámon nem lettek volna egyéb jelöléseim. Szóval Záróra előtt 🙂 érkeztünk a Roncsba, itt látszik egy újabb jelölt idősáv a táblázatomban.
Igencsak jó műsor alakult itt is, és kiválóan szólt. (Csak azt a három LED csíkot tudnám feledni a zenekarok mögött, ami rendesen beleégett a retinámba.)
Biztosan tudod, hogy a MID minden koncertje ingyenes. Így az sem volt ritka, hogy a belvárosban sétáló családok akár gyermekekkel is besétáltak a helyszínekre. Én ezt igazán jónak tartom, hiszen ha nem is a színpad előtt, de belehallgathattak, belenézhettek koncert hangulatokba. Jó úgy felnőni, hogy az ember mindenféle kultúrához hozzájuthat.

Nem húzom tovább, elárulom, hogy nem készítettem fotóalbumot az eseményről, viszont számos profi fotós mozgott a helyszínek között, már jelentek is meg képek a fesztivál oldalán.
Közben viszont élőztem olykor, vagy a rögzített videót töltöttem fel nyomban az oldalamra. (Természetesen ott derült ki, hogy egy Business Site app frissítést ismét elvette a fekvő élőzés lehetőségét, illetve az offline videózó app is érdekes lett, de az emlék örök, csak néha ugrik a felvétel.)
Hazafelé gondolkodtam, hogyan is kellene leírni, miért olyan jó ez a rendezvény, aztán eszembe jutott egy bejegyzés a fesztivál oldaláról, így inkább ezt idézem:
“Ilyenkor Debrecen egy nagy zenei palettává válik, és mindenki nyitott, az emberek meghallgatnak mindenkit. A fesztivál alatt kicsit visszajön a 2000-es évek környéki klubkoncert élet.” – részlet az Árnyéknyúllal folytatott beszélgetésből.

Én ehhez annyit tennék hozzá – és ezt nem tudom elégszer leírni, elmondani -, hogy hatalmas köszönek illeti a szervezőket, a helyszíneken dolgozókat, és természetesen a fellépőket is, amiért ezt így, pontosan, csúszások nélkül, kiválóan előkészített, és remekül megszólaló technikákkal elérhetővé tették. Nem csoda, hogy ilyen hatalmas volt az érdeklődés, ami a debreceni koncerteken általában egyébként is alap.
Találkozzunk jövőre is!


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Nyomtató Enikő műsora

Hozott mégegy kedves műsort a szombat délután, és csak annyit kellett tennem érte, hogy maradtam ott, ahonnan korábban a MoGyoRó Trió előadását néztem.
Újabb ismerősök is érkeztek, így hamar elrepült a két program közötti átállás ideje.
Nyomtató Enikő műsora egészen más hangulatot hozott, de az ünnepélyesebb, szeretetteljes megszólalás ugyanúgy megállította, és ott tartotta az arra járókat. Az érkező gyermekek hamar letelepedtek a nézőtér párnáira, és csodálkozó tekintettel figyelték az előadást.
Igazi elcsendesedést hozott az előadás. Valóban a szeretetről, a mindig szeretetről szóltak a gyönyörű dalok, Enikő előadása közben pedig felmerült a kérdés, hol lehet még ilyen csodát hallani.
Az előadás utáni beszélgetésben erre a kérdésre is választ kaphatott az érdeklődő.
Jó ideig beszélgettünk még, miközben a színpad és a nézőtér lassan eltűnt körülöttünk, és visszatért áruházi sétatér funkciójához.
Jó ötlet, hogy egy kereskedelmi egység megjelenési lehetőséget biztosít ezeknek a programoknak. A város főterén sem ártana ilyen hétközben is, ahogy ez más településeken történik.
Néhány képem erről az előadásról is van, amelyek segítenek megőrizni a kellemes délután emlékét. Klikkelj a képre!
KLIKK


MoGyoRó Trió

Hétvégén számos kikapcsolódási lehetőség kínálkozott számomra. Az egyik ezek közül a MoGyoRó Trió gyermekműsora volt a Korzó bevásárlóközpontban.
Úgy egy éve már láttam előadásukat, így nagyjából tudtam, mire számíthatok. Láthatóan a visszatérő nézők is.
Amire nem számítottam, az a napsütés, amely a képeim egy részén elég komoly nyomot hagyott.
A hangulatot azonban ez csöppet sem befolyásolta, a produkcióba bevont felnőttek és gyermekek legalább úgy élvezték az előadást, ahogy azok, akik a néző szerepét választották a világot jelentő deszkák helyett.
Ami igazán tetszik ezekben a programokban, hogy egy nyüzsgő “vásárlás ünnepére” készülődés közben is el lehet vonulni. A padon ülve, ha előre néztem, mosolygó, játszó gyermekeket és felnőtteket láttam, míg ha kicsit jobbra fordultam, az alsóbb szinteken a két nap szeretetre készülőket.
Jó volt az előbbiekhez tartozni, és miközben fényképezgettem is, számos ismerőssel is válthattam pár szót.
A képre klikkelve láthatod, mik is történtek szombat délután.
KLIKK