Made in Debrecen 2024

Hetek óta tervezgettem az idei Made in Debrecen túrát is. Láthattad, még táblázatot is készítettem, ahol megjelöltem a vágyott koncerteket. Már akkor is látszott, lehetetlen lesz mindenhol ott lenni, de ez így volt a korábbi években is. Ja, míg el nem felejtem! Igencsak igényes műsorfüzetet sikerült készíteniük a szervezőknek az eseményhez.
Láthattad nemrég a közösségi oldalamon, hogy Szabó Balázsék is jelöltek között voltak, de az összefüggő sárga (később nagyrészt zöldre váltó) lista a táblázatomban jelezte, az Incognito lesz az indulási pont.
Ahogy azt kell, pont 10 órára be is gördültünk szinte az ajtóhoz. Igen jólesett, hogy Szücsi elénk jött üdvözölni. (Bocs, a sapkát ismét otthon felejtettem, pedig napokkal előtte kikészítettem. 🙂 )
Kedvelem az Inco hangulatát, és azt, hogy igencsak jó programot raktak össze most is. Nem szeretnék, és nem is gondolom, hogy fontos lenne tetszési sorrendet felállítanom, hiszen minden fellépő a lelkét kitette úgy is, hogy mindenkire 20 perc műsoridő jutott.
Fél kettőig maradtunk itt, pedig lett volna még mit nézni, de most is belefutottam abba, hogy csak egy életem van. Mondjuk ide kellett volna még néhány…
A Roncsbárba cuccoltunk át ezután, és már nem is mentünk máshová. Nem mintha a listámon nem lettek volna egyéb jelöléseim. Szóval Záróra előtt 🙂 érkeztünk a Roncsba, itt látszik egy újabb jelölt idősáv a táblázatomban.
Igencsak jó műsor alakult itt is, és kiválóan szólt. (Csak azt a három LED csíkot tudnám feledni a zenekarok mögött, ami rendesen beleégett a retinámba.)
Biztosan tudod, hogy a MID minden koncertje ingyenes. Így az sem volt ritka, hogy a belvárosban sétáló családok akár gyermekekkel is besétáltak a helyszínekre. Én ezt igazán jónak tartom, hiszen ha nem is a színpad előtt, de belehallgathattak, belenézhettek koncert hangulatokba. Jó úgy felnőni, hogy az ember mindenféle kultúrához hozzájuthat.

Nem húzom tovább, elárulom, hogy nem készítettem fotóalbumot az eseményről, viszont számos profi fotós mozgott a helyszínek között, már jelentek is meg képek a fesztivál oldalán.
Közben viszont élőztem olykor, vagy a rögzített videót töltöttem fel nyomban az oldalamra. (Természetesen ott derült ki, hogy egy Business Site app frissítést ismét elvette a fekvő élőzés lehetőségét, illetve az offline videózó app is érdekes lett, de az emlék örök, csak néha ugrik a felvétel.)
Hazafelé gondolkodtam, hogyan is kellene leírni, miért olyan jó ez a rendezvény, aztán eszembe jutott egy bejegyzés a fesztivál oldaláról, így inkább ezt idézem:
“Ilyenkor Debrecen egy nagy zenei palettává válik, és mindenki nyitott, az emberek meghallgatnak mindenkit. A fesztivál alatt kicsit visszajön a 2000-es évek környéki klubkoncert élet.” – részlet az Árnyéknyúllal folytatott beszélgetésből.

Én ehhez annyit tennék hozzá – és ezt nem tudom elégszer leírni, elmondani -, hogy hatalmas köszönek illeti a szervezőket, a helyszíneken dolgozókat, és természetesen a fellépőket is, amiért ezt így, pontosan, csúszások nélkül, kiválóan előkészített, és remekül megszólaló technikákkal elérhetővé tették. Nem csoda, hogy ilyen hatalmas volt az érdeklődés, ami a debreceni koncerteken általában egyébként is alap.
Találkozzunk jövőre is!


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Nyomtató Enikő műsora

Hozott mégegy kedves műsort a szombat délután, és csak annyit kellett tennem érte, hogy maradtam ott, ahonnan korábban a MoGyoRó Trió előadását néztem.
Újabb ismerősök is érkeztek, így hamar elrepült a két program közötti átállás ideje.
Nyomtató Enikő műsora egészen más hangulatot hozott, de az ünnepélyesebb, szeretetteljes megszólalás ugyanúgy megállította, és ott tartotta az arra járókat. Az érkező gyermekek hamar letelepedtek a nézőtér párnáira, és csodálkozó tekintettel figyelték az előadást.
Igazi elcsendesedést hozott az előadás. Valóban a szeretetről, a mindig szeretetről szóltak a gyönyörű dalok, Enikő előadása közben pedig felmerült a kérdés, hol lehet még ilyen csodát hallani.
Az előadás utáni beszélgetésben erre a kérdésre is választ kaphatott az érdeklődő.
Jó ideig beszélgettünk még, miközben a színpad és a nézőtér lassan eltűnt körülöttünk, és visszatért áruházi sétatér funkciójához.
Jó ötlet, hogy egy kereskedelmi egység megjelenési lehetőséget biztosít ezeknek a programoknak. A város főterén sem ártana ilyen hétközben is, ahogy ez más településeken történik.
Néhány képem erről az előadásról is van, amelyek segítenek megőrizni a kellemes délután emlékét. Klikkelj a képre!
KLIKK


MoGyoRó Trió

Hétvégén számos kikapcsolódási lehetőség kínálkozott számomra. Az egyik ezek közül a MoGyoRó Trió gyermekműsora volt a Korzó bevásárlóközpontban.
Úgy egy éve már láttam előadásukat, így nagyjából tudtam, mire számíthatok. Láthatóan a visszatérő nézők is.
Amire nem számítottam, az a napsütés, amely a képeim egy részén elég komoly nyomot hagyott.
A hangulatot azonban ez csöppet sem befolyásolta, a produkcióba bevont felnőttek és gyermekek legalább úgy élvezték az előadást, ahogy azok, akik a néző szerepét választották a világot jelentő deszkák helyett.
Ami igazán tetszik ezekben a programokban, hogy egy nyüzsgő “vásárlás ünnepére” készülődés közben is el lehet vonulni. A padon ülve, ha előre néztem, mosolygó, játszó gyermekeket és felnőtteket láttam, míg ha kicsit jobbra fordultam, az alsóbb szinteken a két nap szeretetre készülőket.
Jó volt az előbbiekhez tartozni, és miközben fényképezgettem is, számos ismerőssel is válthattam pár szót.
A képre klikkelve láthatod, mik is történtek szombat délután.
KLIKK


Csipetnyi Bűdszentmihály

Tegnap, a Korona Hotelben a Petőfi est után arról beszélgettünk, hogy mennyire uralkodó lett városunkban a populáris igénytelenség. Persze ez pont annak kapcsán került elő, hogy az OPI, azaz az Orémusz Maja által szervezett programok pont ebből lépnek ki hétről hétre igényes, mégis sokakat vonzó produkcióikkal. Ugyanakkor – ahogy nálam is látod az utóbbi időben – a “magán” kezdeményezéseken kívül elvétve van igényes program városunkban. Az egyetlen szempont a közönségszámlálás önámítása.

E friss élményen alapuló pár mondat annyiban kapcsolódik mai témámhoz, hogy hétvégén szombaton is egy szomszéd város élő zenés produkcióit választottam immár sokadszor, és nem bántam meg most sem.
Tiszavasváriba látogattam szombat délután, mert két olyan koncert is volt, amely indokolttá tette a kirándulásomat.
A Maszkura és a Tücsökraj – hú, most visszakerestem – koncertjén majdnem tíz éve voltam Hajdúböszörményben. Ott is de jó programok voltak régen… Igaz, Bíró Szabolccsal egy másik formációban, a nekem nagyon tetsző zenét játszó Nana Vortex-ben is találkoztam úgy öt éve a LeszFeszt-en. Az elmúlt években sokat változott a Maszkura zenéje, ezért is voltam kíváncsi rájuk. Valóban, most jobban tetszett.
Persze minden egésznapos színpadi programba bekerül némi playback, így ide is érkezett Judy és még valaki CD zenekarával. Ez jó alkalom volt, hogy kicsit távolabb vonulva keressek egy kajáldát. Mire visszatértem, a Garagulya Gólyalábasok szórakoztatták a közönséget. Velük is sokszor találkozom itt-ott, ők is mindig szórakoztatóak.
Az este nagy koncertje pedig a Takáts Tamás Blues Band előadása volt. Velük pár hete Révfülöpön is találkozhattam, de jó zenéből és hangulatból sosem elég. Ők pedig most is odatették magukat. Néhány élőzést láthatsz a közösségi oldalamon, de most is azt mondom, ott kell lenni, hogy igazán érezd, élvezd az élő zenét.

Lassan hagyománnyá válik, hogy Tiszavasváriban az eget kémleljük. Pár hónapja az Anna and the Barbies halasztódott későbbi időpontra a felhőszakadás miatt, majd az esőnapon addig tartották a felhők az esőt, míg az autóig értünk a koncert után. Most is megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, mikor haza indultam.
Jó délutáni, koraesti program volt ez is, érdemes figyelni az EKIK kiválóan szervezett programjait.
Ja, míg el nem felejtem. Fényképeztem, így ha klikkelsz a képre, megnézheted az albumot.
KLIKK


Tóparti Chill

Újfehértó ismét ránk rúgta az ajtót megmutatva, hogyan kell élőzenés koncerteket szervezni, megvalósítani, ráadásul a környékbeli formációkkal.
Péntek kora este indultunk a szomszéd városba, ahol egy új koncert helyszínt is megismertünk. Évekkel ezelőtt valahogy így képzeltem el Nyíregyházán a Bujtosi tó melletti városligetet.
Újfehértón is egy kisebb tó partján van az a játszótérrel is felszerelt füves, parkos terület, amelyre ezen az estén egy jókora színpadot is építettek. Már első ránézésre is úgy tűnt, kiváló technika áll majd a négy fellépő zenekar rendelkezésére, és hamarosan meg is szólaltak a hangfalak, felgyulladtak a színpad fényei, elkezdődött az első beállás.

A Queen Forever Tribute Band – ahogy az várható volt – igen magasra tette a mércét műsorával, és szép lassan a teret is megtöltötték a nézők.
Arról beszélgettünk a koncert előtt, hogy elég hálátlan feladat délután, első fellépőként színpadra lépni. A Queen Forever Tribute Band-nek azonban ez sem okozott gondot, parádés koncertet adtak.
Már itt meg kell említenek a kiváló megszólalást és fénytechnikát is. Igazán profi volt minden.

A Texas Tourist következett, és ha a beállás alatt nem is sikerült a közönséget a színpad elé csalogatni – nem is értem, miért kellett volna pont akkor ott lenni -, a koncert kezdetekor megindult a közönség a kordon elé. A “mocskos déli zenét” frissen megjelent lemezen is elhozta a zenekar, és sikeresen tartották fenn a jó hangulatot is.

A Blues From Hell – akik ugyancsak új lemezzel érkeztek – jókora átalakuláson ment keresztül az elmúlt időben. Bevallom, a korábbi megszólalásuk, különösen az ének, nekem jobban bejött, de kiváló zenészek érkeztek a csapatba. A gitáros “pozícióra” még keresik a megfelelőt, de a “beugrás” is igen eredményes volt.

Igazi bakancslistás volt számomra a Záróra műsora, hiszen – bár többször terveztem már -, nem sikerült eddig eljutnom koncertjükre. Persze a zenészek nem voltak ismeretlenek számomra, de nagyon jó volt így hallgatni őket. Nyilván nem rangsorolok az este előadói között, de igyekezni fogok, hogy több Záróra megszólalást hallhassak.

A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a koncertekről, és mindjárt mutatok egy szaladgálós gépes albumot is, de dolgozott profi fotós, és videós is az eseményen, amit gondolom rövidesen megosztanak majd csapatok.
Az én albumomat pedig most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Kerekdomb 2023

Tegnap délelőtt kezdtem el írni a beszámolómat, de érkezett a hír, hogy Szűcs Ferenc, a Szűcs Pincészet alapító tulajdonosa itt hagyott bennünket. Ez teljesen más irányba vitte a gondolataimat.
Közvetlenül, személyesen nem ismertük egymást, de a Kerekdomb Fesztiválokon eltöltött időnk legnagyobb részét pincészetének diófája környékén töltöttük. Mindig ott volt a vendégek között, a belépőket ismeretlenül is mosolyogva üdvözölte, és mikor távozáskor megköszöntük az estét, mosolyogva annyit mondott, ő köszöni, hogy ott voltunk, és visszavár.
Idén is hozzá vezetett első utunk, és meglepődtünk, hogy nincs ott az udvaron. Később kiderült, kórházban van. Sokszor eszünkbe jutott hétvégén, és reméltük, egészségesen visszatér majd közénk. Sajnos nem így lett. Emléke, mosolya velünk marad.

Pénteken kora este érkeztünk Tállyára. A terv Palya Bea és Lisztes Jenő műsorának megnézése volt a Szűcs Pincészet udvarán. Évek óta ez az a hely, ahol a legtöbb időt töltjük a fesztivál idején. Itt vannak azok a programok, amelyek leginkább érdekelnek, és amelyek már nem jutnak el szülővárosomba. És itt van egy olyan hangulat, amely akkor is ide húz, ha éppen a műsorok közötti kellemes szünetzene szól. Jó elbambulni, elüldögélni, álldogálni kicsit a diófa alatt akkor is – mint múlt évben -, mikor esik az eső.
Idén végig sütött a nap. Palya Bea is visszatérő előadó itt, most is. Az igényes beállás közben beszélgettünk arról, hogy sok populáris napi sztárnak a műsora nem üti meg a beállás szintjét sem.
Múlt évben ugyanitt, a diófa alatt áztunk bőrig műsora alatt sokad magunkkal. Most állva, széken, babzsákon ülve, vagy a fűre heveredve élveztük az előadást a csillagos ég alatt.

Szombaton korábban érkeztünk, leparkoltunk a Szűcs Pincészetnél, benéztünk kicsit, majd lesétáltunk a Nyerges Udvarhoz, ahol az egykori Kistehén Tánczenekar zenekar 😉 gitáros-énekese, Dorogi Péter zenélt egy szál gitárral. Sem kék tó, sem fák nem voltak az udvaron, de az ismert dal elhangzott a közönség borízű kórusának kíséretében.
Ezután kis sétaszünet következett, belenéztünk Géem műsorába a Szűcs Pincészetnél, de inkább visszatértünk a Nyergeshez.
Itt a Yewo akusztikus koncertjét néztük egy ideig. Múlt évben az Oroszlánosban hatalmas bulit csaptak a srácok, ez most visszafogottabbra sikerült, és amúgy is belelógott Apey koncert idejébe, így visszatértünk a diófa alá. Áron András ‘Apey’ szóló műsorához is volt már szerencsém, így nem csoda, ha ez az óra is bekerült a terveim közé.
Most sem csalódtam. Érdekes, hogy mennyire más ennek a zenének a hangulata, mint ahogy az Apey & The Pea – ma LAZARVS – frontembereként megismertem. Emlékszem első szóló találkozásunkra, mikor terv szerint csak megálltunk volna kicsit, de a koncert végéig ott ragadtunk a színpad előtt. Hatalmas élmény volt ez a műsor is, amihez a Szűcs pincészet hangulata, a fűben üldögélő nézők képe csak hozzátett.
Nem is mentünk sehova a koncert után, következett az esti chill a Dos Diavolos műsoráig.
A formáció Ganxsta Zolee és Takács Vilkó duója. Csöppet sem vagyok Ganxsta fan, de mikor az eseményre készülve belehallgattam zenéjükbe, tudtam, hogy ott a helyem.
Élmény volt a műsor, bár én – a néhány borgőzös hangemberrel ellentétben, akiket sikerült elég hamar eltakarítani – a produkciót szoktam nézni, így ehhez a zenéhez nem a “közismert” Ganxsta képet társítottam, és ez így volt jó.

Vasárnapra egy eseményt jelöltem.
– Kimegyünk azért az egy óráért?
– Igen.
Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák vasárnap déltől játszott a Szűcs Pincészet udvarán.
Kicsit korábban érkeztünk, így még integethettünk egymásnak a beállás alatt, majd kis napozás, és következett az az óra, amiért bármikor “kimennék”.
Eszméletlen az a hangulat, amit ez a csapat teremt az első perctől. Délben is. Nagyon szeretem, bármit is játszanak, mert az mindig szívből jön.
Kicsit beszélgettünk még a koncert után, aztán haza indultunk. Számunkra ezzel az élménnyel ért véget az idei Kerekdomb.

Ez az a fesztivál, ahol legendásan kevés képet készítek, pedig a fényképezőgép ott van velem.
Most a szaladgálós gépemet vittem csak magammal, meg nem is voltam igazán szaladgálós állapotban, de azért sikerült ezekből a statikus helyzetekből is egy albumot összehozni.
Videókat a közösségi oldalamon találsz – keresem már az elfogadható gimbalt -, a képre klikkelve pedig az albumot nézegetheted.
Köszönök mindent, mindenkinek.
KLIKK


Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.


Zene Sóstón – Rockwise

A Zene Sóstón idei záró koncertje a Rockwise zenekaré volt.
Tőlük “megszokhattuk”, hogy változatos felállásban lépnek színpadra. Most sem volt ez másként. Mondhatni big band formáció szorongott Sóstó nem túl nagy színpadán. (Gondolom, az annak idején Sóstó “megújításába” betervezett zenei pavilon sem lett volna nagyobb.)
További érdekesség, hogy az egyik vokalista poszton is változás történt.
Ha belegondolok, ennyien voltak már színpadon korábban is, csak nem a teljes koncert idején. Mindenesetre mind a két szólógitár, mind a két énekes nagyon jó döntés volt.
Így aztán bátran utazhattunk az időben a hatvanas évektől a kilencvenesekig.
Az erre az estére jutott dupla koncert pedig feltette a koronát a Zene Sóstón nyári sorozatára.
Nézzük mindjárt a képeket is, de így – remélhetőleg – kevesebb, mint egy évre búcsúzva megköszönöm a szervezőknek az idei nyarat.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Queen Forever Tribute Band

Szerdán az eget kémlelve azon gondolkodtam, hogy vajon van-e esővel kapcsolatos dala a Queen-nek? Nem vagyok Queen szakértő, zenéjüket hosszabb ideig is csak a Queen Forever Tribute Band koncertjein hallgatom, így végül feladtam a keresést, és elindultam Sóstóra.
A történet előzménye, hogy pár héttel ezelőtt az eső miatt került a szerda délutáni időpontra a koncertjük, és felhőben most sem volt hiány. Szerencsére az enyhe szellővel ez inkább csak kellemes időjárást biztosított.
A délután öt órai kezdés ellenére szép számú nézősereg gyűlt össze Sóstó fái alatt bizonyítva, hogy Nyíregyháza egyik legnépszerűbb zenekara bármikor összegyűjti rajongóit.
A népszerűség persze nem érdemtelen, hiszen most is kiváló előadást, közönségmozgató, énekeltető produkciót láthattunk.
Én most is nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy fényképezőgépemmel végig sétáltam a koncertet. Ennek eredményét láthatod, ha klikkelsz a képre.
Hamarosan újra találkozhatsz a formációval. Szeptember elsején a Szent István utca sarkán a Luther házzal szemben felállított színpadon, majd szeptember hatodikán a Városmajori Művelődési Házban.
KLIKK


Zene Sóstón -RetRock Band

Biztosan meglepődsz, hogy egy augusztus elejei beszámolót hozok most neked.
Tegnap Sóstón beszélgetés közben derült ki, hogy ez kimaradt nálam. Végig gondoltam az eseményeket, és sikerült rájönnöm, miért történhetett.
A koncert után hazatérve este tíz körülre sikerült a képeket rendben elküldenem, és elkészíteni a fotóalbumot is belőlük. Másnap korán indultunk Révfülöpre. A terv az volt, hogy a 6 órás úton, vonatozás közben összerakom a szöveget, megérkezve pedig már csak pár perc a közzététel. Nos, a vasutazás alkalmatlan értelmes mondatok összerakására, így ez a rész és az ezt követők is kimaradtak, én pedig megfeledkeztem később róla, amiért elnézést kérek a zenekartól.
Most pótlom a beszámolót, hiszen valamennyien szegényebbek lennénk, ha kimaradna a környéken talán egyedüliként hosszú-hosszú évek óta ezt a zenét játszó formáció koncertje.
A RetRock a hatvanas évek instrumentális gitárzenéjét hozta Sóstó fái alá. Shadows, Ventures, Spotnicks és hasonló dallamok csendültek fel, amik annyira alap zenék voltak anno, hogy még talán a rádió kívánság műsorában is végig játszották őket annak idején. 🙂
Manapság ritkán csendülnek fel már ezek a dalok, ezért is élmény élő zeneként újra hallgatni őket. És hogy ezt nem csak én gondolom így, arra bizonyíték a nagyszámú közönség reagálása, miáltal a koncert közel fél órával túl is csúszott a tervezett időkereten.
Nos, ismételten elnézést kérve a zenekartól, most megmutatom a koncerten készült fotóalbumot is. Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Texas Tourist

Szombatra pihenős napot iktattam be, az egyetlen tervezett esemény a Texas Tourist koncertje volt Sóstón. Egyáltalán nem fáztunk, az árnyék mellett kis szellőről is álmodtunk.
Itt jegyzem meg, hogy nem igaz, hogy a beteljesületlen álmok az igaziak. 🙂
Maradt végül az ásványvíz, mert ilyen időben nem bízom magam a tömegközlekedés szeszélyeire.
A Texas Tourist tekintélyes hangtechnikával készült a koncertre, így már a beállás is embereket csalhatott a színpad elé akár a tó túlsó partjáról is.
Aki ismeri a zenekar számait, tudhatta, miért ez a felkészülés. És valóban, igen kemény lett a megszólalás.
A formációnak egyébként különféle adathordozókon is elérhetőek lesznek a dalai, a népszerű megosztó oldalakon pedig már most is láthatod, hallhatod őket. Persze azért az élő zene az igazi.
Megmutatom mindjárt a koncert képeit, de előtte a Zene Sóstón utolsó estéjéről.

A Zene Sóstón záró napjának különlegessége, hogy két koncert is lesz szerdán. 17 órától a Queen Forever Tribute Band, 18:30-tól pedig a Rockwise játszik majd.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – No Dress Code Accoustic

Nem teljesen véletlenül került elő tegnap a Tankcsapda a közösségi oldalamon. Azt hiszem, az mutatja igazán, mennyire kedvelem őket, hogy talán ők az egyetlen formáció, akiktől meghallgatom a TCS dalokat. Igen ők a No Dress Code Accoustic. (Ja, még a Kelet Brass Band, ha nem tiltják le éppen őket a karácsonyi forgatagban miatta. 🙂 )
Persze nem csak ezért kedvelem őket, hiszen számos remek dalt dolgoznak fel saját szájízük szerint, ami olykor szórakoztatóbb, mint az eredeti.
A másik ok, amiért nagyon vártam a koncertet hogy a környéken ők az egyetlen zenekar, akik Cseh Tamás dalt is előadnak. Ja, és persze az örök beugratós Dinnyés József dal, amit ugyan csak vártam.
Az, hogy a közönség jó része korábbra teszi a dal végét, azt bizonyítja hogy ritkán koncerteznek. Mondhatnám, ha szent lennék, hogy magam felé hajlik a kezem, de látva a közönség érdeklődését, reakcióját, úgy gondolom, nem csak nekem okozott élményt az este.
Mutatom mindjárt a képeket, előtte azonban pár szó a szombat esti Zene Sóstón-ról.
Úgy alakult, hogy szombat este nem megyek Debrecenbe – ahol egyébként látványosnak ígérkező linedance buli is lesz -, így én is ott leszek a Texas Tourist koncertjén a Krúdy Vigadó melletti színpadnál. 18:30 kor kezdődik a Zene Sóstón ezen programja is.
Most pedig a képek, klikkelj az ittenire!

KLIKK


Zene Sóstón – Long Dusty Road

Igazi country ünnep helyszínévé varázsolta szombat este Sóstót a Long Dusty Road. A Zene Sóstón szervezői a pár hete Révfülöpön is megérdemelt sikert aratott formációt hívták a Krúdy Vigadó melletti színpadra.
Az évek óta visszatérő kavalkád megszokott kísérői a linedance tánccsoport tagjai, akik kifejezetten erre a zenére dolgozták ki koreográfiáikat.
Ezúttal a Colour Boots Country Club tagjai koptatták színes csizmáikat Sóstó kockakövén.
Igen látványos műsor volt, remek zenével, és nagyon sok nézővel. Pedig ismét sikerült rászervezni pár hasonló programot a városban. Ahogy valaki megállapította: hetekig semmi, aztán minden egy este.
Én mindenesetre ide készültem, itt is maradtam, és nem bántam meg.
Ha van időd képeket nézegetni, klikkelj az ittenire, de előbb még elmondom, mi várható Sóstón szerdán.

A zene Sóstón színpadán a Krúdy Vigadó mellett szerdán 18:30-tól a No Dress Code Accoustic műsorát láthatjuk. “Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?” Ugye lesz Cseh Tamás is? 😉
KLIKK


Zene Sóstón – Melounge

Szerdán is jóval kezdés előtt érkeztem Sóstóra, számítva rá, hogy többen is felteszik majd a kérdést: Milyen volt Révfülöpön? A mesélést pedig több okból sem akartam a koncert idejére tenni.
Egyrészt szeretem a Melounge zenéjét, és viszonylag ritkán jutok olyan csemegéhez, amilyen a szerdai koncert is volt később, másrészt a többiek figyelmét sem akartam elvonni ugyanerről.
Persze azért így is jutott beszélgetés a koncert közbeni körözésem idejére is.
A Melounge koncertjeiben nem csak a változatos zenéket szeretem, hanem hogy mindig meglepetés, kik zenélnek még az együttesben? Most is így volt, és most is tetszett, amit hallottam.
Idei személyes sikerem, hogy ha majd lesz kis időm, kikockázok a videóból egy hangszert.
A történet hogy Mesi minden koncerten előveszi ezt a ritmus hangszert, többször a nevét is elmondta már, de én megjelenése alapján csak kaptafának hívom, mert azt meg tudom jegyezni. Én pedig mindig megpróbálom lefényképezni, de sosem sikerül, mert bemozdul. Most a közösségi oldalam videója pont az a dal, amelyben használja ezt az instrumentumot.
Szóval komoly sikerélménnyel, és néhány fotóval távoztam a remek koncertről.
Az itteni képre klikkelve meg is nézheted ezeket.

Szombaton country muzsika szól majd a Zene Sóstón színpadán, és a színpad előtt idén is táncolnak majd a helyi linedance klub tagjai. 18:30-kor kezdődik mindez a Krúdy Vigadó mellett.
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 3/3

Szombat délután a színpadhoz készülve már eszünkbe jutott, hogy ez a 16. Révfülöp Blues Fest utolsó napja, de aztán inkább a várakozás lett úrrá, és hogy ne felejtsem el a hátizsákomba tenni a dzsekimet. A hűvös szél ugyanis eszembe juttatta az előző év zárását, ahol igen könnyedén öltöztem.
Most azonban annyira felkészültem, hogy a műsor kezdetére a szél is inkább feladta.
A Blues Bell igen lendületes műsort produkált. Hrabovszky Tamás énekelt és szájharmonikázott, Török Péter gitáron, Wilhelm Gábor basszusgitáron játszott, és Szabó Csaba dobolt. A remek blues zenét funk és olykor jazz motívumok is váltották, majd pedig Benkő Zsolt, és Premecz Mátyás játéka tette még különlegesebbé a hangzást.
Volt egy formáció a három nap alatt, akikkel Premecz Mátyás nem vendégként lépett színpadra. Ez a Premecz Mátyás Organ Trio, a saját zenekara volt.
A hagyományos Hammond felállásban Premecz Mátyás játszott Hammond orgonán, Badics Márk dobolt és Zádor Tamás játszott gitáron. Nem is akárhogy.
Bevallom, nagy érdeklődéssel vártam a koncertet, hiszen – bár minden zenekarnál megszólalt Matyi Hammondja – mégis csak más az, ha saját elképzeléseit, saját zenekarával adja elő. A fesztiválos improvizációi is fantasztikusak voltak, a trió azonban egészen mást hozott. Látod majd a képeken az örömöt, felszabadultságot az arcokon. Számomra nagyon emlékezetes koncert volt, és bakancslistás lett a trió. Természetesen néhány percre hozzájuk is csatlakozott Benkő Zsolt.
A Borsodi Blue Zsombok Réka énekessel érkezett. Borsodi László gitározott és énekelt is, Pfeff Márton basszuson játszott, Szabó Bence pedig billentyűkön, Mezőfi ‘Fifi’ István dobolt. A fúvós szekció – remélem, pontos vagyok – Belicza Károly tenor sax, Döge Csaba harsona, Resetár Attila trombita, Bíró Tamás trombita. Ez a koncert igazi zenevilági utazás volt, ráadásul rengeteg improvizásióval, melyhez Benkő Zsolt, Zádor Tamás, és Benkő Máté komoly gitárpárbajjal, míg Premecz Mátyás Hammondjával járult hozzá. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.
Pedig hátra volt még Ripoff Raskolnikov színpadra lépése is. Mellé a zenekarból a gitár, basszus, dob, billentyű maradt kíséretnek.
Utolsó képem az albumban, mikor meghajlás után elindulnak a zenészek a színpadról.
Mi még maradtunk kicsit beszélgetni, és persze elbúcsúzni is.
Mielőtt megmutatom a képeket, meg kell köszönjem a három nap élményét mindazoknak, akik részt vettek a létrehozásában. Pepinek, és Zsuzsának pedig külön is.
Remélem, jövőre is találkozunk. A szállásadónkkal már beszéltünk róla. 🙂
Most pedig búcsúzz el velem a 16. Révfülöp Blues Fest-től a fotóra klikkelve!
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 2/3

A Bisztró 71-ben elfogyasztott remek ebéd után békésen sziesztáztunk szállásunk udvarán. Ismerkedtünk a szobaszomszédokkal, akik igen kellemes blues zenével érkeztek az udvar hangulatos, fedett részére. El is telt az idő, és az időjárás is azt mondta, ne menjetek a strandra. (Nem mintha én terveztem volna ilyet.) Elrepült a délután, már csak egy gyors elkészülésre maradt idő, meg hogy kilépjünk kicsit, mert a felhők egyre komolyabban gondolták.
Épp beestünk a színpad előtti fedett részre, mikor utolért az eső. Persze a szervezők erre is gondoltak, a székek már a fedett részben sorakoztak.
Indult a második nap a 16. Révfülöp Blues Festen.
Pár hete áradoztam a Mojo koncertjéről Mikepércs után, és alig vártam, hogy újra találkozzunk. Így aztán nem sokat törődtem az esővel sem, de ezzel nem csak én voltam így. A fedett rész zsúfolásig megtelt, de a szabad ég alatt is igen sokan – az esőre nálam jobban felkészülve – élvezték az egyedülálló koncertet. A formáció hangszerei sem mindennaposak, a megszólalásról már nem is beszélve. Honfi Imre Olivér ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box, Horváth János ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, Szabó Tamás ének, szájharmonika, basszus harmonika, harmonetta, Pengő Csaba basszusgitár, nagybőgő, Mezőfi “Fifi” István dobok. És természetesen a vendégek, akik a fokozhatatlant is fokozták, Benkő Zsolt gitár és Premecz Mátyás Hammond orgona. Azt hiszem, ilyen egyszer történik egy életben, és én ott voltam.
Az este második formációja a Bluestone & The Horn Section volt. Igen, fúvósok is. Vasicsek „Öcsi” János ének, Kőmíves „Stone” András gitár, Nemes Zoltán billentyűk, Tomor Barnabás basszusgitár, Molnár Dániel dobok, Weisz Gábor tenor szaxofon, fuvola, Almási Attila harsona.
Benkő Zsolt és Premecz Mátyás csatlakozása akár már természetes is lehetet a fesztivál második napján, de érkezett még Kézdy Luca, aki hegedű játékával tette felejthetetlenné a műsort, és kivívta az ugyancsak színpadra érkező Hobo elismerését is.
A közönség meg az esővel semmit sem törődve élvezte az előadást. Mondhatnám, hogy ritkán látni ilyen hálás közönséget, de érezheted a beszámolómból, hogy volt is miért. Ja, és nem említettem még a megszólalást, a fényeket. Bizony, abban sem találhatott senki kivetnivalót egyik este sem.
Mit mondhatnék még a napról? Sikerült esőszünetben hazaérni, aztán akkorát aludni, hogy másnap az éjszakai viharról szóló történeteket is kétkedve fogadtam.
Itt pedig a képek az albumban. Ez sem lesz kevés, érdemes megnézni, és sajnálkozni, ha nem voltál ott. 😉 De gonoszságot félretéve, klikkelj az itteni fotóra, holnap pedig a harmadik napról olvashatsz.
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 1/3

Ismét elérkezett az augusztus, amikor végre valóra válthattuk tavaszi álmunkat. Ekkor terveztük el ugyanis, hogy visszatérünk Révfülöpre blues-t hallgatni, és ekkor foglaltuk le a szállásunkat is.
Utazáshoz most is a vasút társaságot választottuk, de egy korábbitól eltérő struktúrát. Erről sokat nem mesélnék, jövőre egy következőt is kipróbálunk.
Délután azonban véget ért az utazós kaland, rövid séta után meg is érkeztünk a szállásunkra.

Kis kitérő, mert megérdemlik az ajánlást. A Liget Vendégház a főút mellett, de kis füves résszel attól elválasztva nyújt csendes nyugalmat. Hangulatos épület néhány szobával, és nagyon szíves vendéglátással.
Én mindenképpen itt szeretnék lakni legközelebb is.

Nos, a kedves fogadtatás, kis frissülés, élelmiszer beszerzés után már indultunk is a mólóhoz.
A 16. Révfülöp Blues Fest programja csütörtök délután a Tóparti Galéria előtt Little G Weevil koncertjével kezdődött, majd Kurucz Attila fotókiállításának megnyitójával folytatódott. Itt már találkozhattunk régi ismerősökkel.
A színpadi programok hét óra után indultak.
Idén is Benkő Zsolt volt a szóvivő és műsorvezető. Az ő hatalmas blues lexikonából kaphattunk néhány bekezdést a napok kezdetén, illetve a koncertek között. De ő volt az is, aki a zenekarokkal is színpadra lépett egy-egy dalban.
Kovács Pepi szívemet nagyon melengető idei különlegessége volt, hogy a fesztivál teljes idején állt egy Hammond orgona a színpad – nézők szemszögéből – jobb oldalán, amely mögé időről időre megérkezett Premecz Mátyás. Azt hiszem, ennyire még nem örültem Pepi ötletei közül egynek sem, pedig elég kifogyhatatlan a tárháza. Nyilván tudod, mennyire Hammond fan vagyok.
A fesztiválra az is jellemző volt, hogy a formációkhoz – Matyin kívül is – érkeztek vendég zenészek, amitől minden koncert fergeteges jameléssé alakult. Imádtam.
Elsőként a Harakyru Band lépett színpadra. Volt szerencsém már velük találkozni, nem csoda hát, ha most is vártam az előadást.
Minden formációnál leírom a felállást – remélem, nem tévesztek majd, és nem marad ki senki-, mert egyrészt olyan nevek szerepelnek majd, akikét leírni is megtiszteltetés, másrészt ezzel azért kedvet lehet csinálni a következő fesztiválhoz is.
Tehát Kyru ének, Benkő Zsolt gitár, Tomor Barnabás basszusgitár, Móré Attila dobok. A billentyűk mögött Németh Károly ült, így a műsor elején természetes volt, hogy megemlékeznek Török Ádámról is. Közösségi oldalamon visszaidézhetsz ebből pár pillanatot. Most, hogy írogatok, én is visszanézem a rövid videókat.
Természetesen már Kyruékhoz is érkeztek vendégek. Premecz Mátyás a Hammonddal, Benkő Máté és Little G Weevil pedig a gitárjával. Őrületes volt.

Az este második előadója a Takáts Tamás Blues Band volt. Itt is hatalmas volt a közönség érdeklődés, teljesen megtelt a nézőtér.
Kezdetben a színpadon Takáts Tamás énekelt, Gál Gábor gitározott, Patyi Sándor basszusozott és Tóth Károly dobolt. Az idei fesztivál hagyományainak megfelelően itt is voltak vendégek. Benkő Zsolt gitár- és Premecz Mátyás Hammond orgona játéka tette még felejthetetlenebbé az estét. A Hammond láthatóan Takáts Tamásnak is újdonság volt a zenekara mellett, de őt is elsodorta a hörgő orgonahang, Benkő Zsolt és Gál Gábor gitárpárbajától pedig a nézőtér is felrobbant. Persze majd láthatod a képeken, a két gitáros is igen élvezte.
Ha már a képeket emlegettem, meg is osztom az első nap képeit, és már a címből is sejthetted, a három napot is külön szedtem. Tehát jön majd még két írás, két album.
Most azonban klikkelj az itteni fotóra az első nap hangulatának felidézéséhez, és nézegetheted a videókat is a közösségi oldalamon!
KLIKK


Bátori Korzó

Hamar elröppent a három hétvége, a hat este, amelyen tizenkét formáció lépett színpadra Nyírbátor főterén.
Idén a több éve különleges szórakozást nyújtó, kiválóan szervezett Bátori Korzó első, és utolsó estéjére sikerült csak eljutnom, de pénteken Debrecenben, az ugyancsak jól szervezett utcazene napokon sikerült találkoznom két – korábban a Bátori Korzón is műsort adó – előadóval.

Kis kitérő, mert a debreceni rendezvényről nem lesz külön bejegyzésem. Két mozgalmasabb esemény, a Campus és a Virágkarnevál közé iktatott be pár csendes estét a Demki. Négy helyszín, négy-négy fellépővel mindenféle zenei irányzatból. Nagyon jó ötlet volt, ez is megért 50+50 kilométer utazást.

A Bátori Korzó utolsó estéje nálam minden mást felülírt, mert néhány korábbi találkozás után nem volt kétséges, hogy ott kell lennem az Acoustic Flow előadásán. Ők egyébként a koraőszi Tokaji Utcazene Fesztivál mindhárom napján a város utcáin lesznek majd. Nagy öröm volt azonban számomra itt is találkozni velük.
A szombat esti első fellépő pedig a Folk on 45 volt. A duó műsora kellemes meglepetés volt, ügyesen ötvözték a rock remek megszólalásait népzenei motívumokkal. Igen szórakoztató volt.
Az Acoustic Flow-ra visszatérve pedig már nem tudom fokozni a múlt évi dicséreteket. Várom az újabb találkozás szeptemberben, Tokajban.
A képeim kevésbé jók, mint a műsor volt, de azért klikkelj az ittenire, és lapozd végig az albumot!
A Nyírbátori Kulturális Központ munkatársainak pedig köszönet ismét a kiváló szervezésért, a figyelmességért.
KLIKK


Egri bóklászás

Múlt csütörtökön ismét Egerben jártam. Az előző szombati várjátékok után nem sok időt hagytam ki, hogy visszatérjek, de például Eger is az a város, ahol mindig történik valami, ahol nem csak beszélnek a turistákról, hanem tesznek is érte, hogy ott legyenek, ráadásul nem csak kipipált rendezvényekkel, hanem úgy tényleg.
Szerdától vasárnapig egyszerre három, különböző érdeklődési körű társaságot is lefedő rendezvényt gyúrtak össze igen profi módon. A Bazilika előtti területet a Képzőművészeti Utcafesztivál kapta. A parkban, a fák árnyékában nézelődhettél, vásárolhattál, beszélgethettél, a lépcső előtti színpadon pedig zenészek jelezték, hogy zajlik az Utcazenészek Versenye is a városban. Egerben pedig mi lenne kevésbé természetes, mint a VINO Kóstoló Ünnep, ami ugyancsak ebben az időben várta a vendégeket.
Igazán ez egy több napos ottléttel lett volna tökéletes, de későn ébredtem, így csak egy vasúthoz kötött nappalos kirándulás lett belőle. Persze így is sétáltam vagy tizenöt kilométert, és ezen a napon a vasút is jól vizsgázott. A reggeli és délutáni, 5 perc körüli késéssel még városunk helyi közlekedésével is versenyben volt.
Nem sokat fényképeztem most sem, de egy néhány képes albumot azért most is lapozgathatsz.
Klikkelj a képre!
KLIKK