Hét közepén találtam a hírre, hogy péntek délután az Európai Mobilitási Hét keretében a nemrég alakult R. T. Duó akusztikus műsorát láthatom a nagykállói sportpályán.
Mivel eléggé megcsappantak a számomra érdekes élőzenei koncertek a környéken, és egyébként is érdekelnek az új projektek, ezt a programot választottam a korábban tervezett csoportos sóstói séta helyett.
A formációt Molnár Renáta, és Száraz Tamás alkotják, ami azért előre vetítette, hogy nem érhet csalódás a szabadtéri eseményen. Ráadásul remek napsütéses idő is volt, így a környékbeliek érdeklődése is adott volt.
A műsort ismert hazai és külföldi slágerek alkották, nem csoda hát, ha a közönség is beszállt vokálozni olykor.
Szóval jó döntésnek bizonyult a kirándulás, mutatok is pár képet a hangulatról.
Klikkelj az ittenire!

Berettyóújfalu főterén, a Tájak Házak Ízek Fesztiválon töltöttük a szombat délutánt, estét. Tulajdonképpen a kivételes zenei kínálat miatt érkeztünk – erről később -, de a “jó ebédhez szól a nóta” záró taktusaira besétálva a térre kiderült, hogy egy igen nagy létszámú főzőversenybe is belecsöppentünk. Erről ugyan nem lesznek képeim, de a látvány, és az illatok hamar étkezésre csábítottak. A jelképes áru kóstolójegyért pedig akkora adag finom ételt kaptunk, ami kifogott rajtunk.
Térjünk át azonban a zenei kínálatra, amelyről képi dokumentálásom is lesz az írás végén.
A Bihari Blues Kör egyesület szervezésében blues zenekarok érkeztek az ország több pontjáról, és persze helyből is. A négy formációból három Female Fronted zenekar volt, nem is akármilyen tudású énekesnőkkel.
A helyi Mood Swing formáció indította el a zenei cunamit. Nem hallottam még őket, de a kirándulás előtt tájékozódtam. Biztos voltam benne, hogy oda kell érnünk a kezdésre. Szerencsére sikerült, és igen remek indítás volt a koncert. A képeken majd láthatod a zenekar felállását, kiemelném természetesen az énekest, és a hegedűst vokalistaként is külön.
Csendes kezdése volt a műsoruk egy jó kis koncert estének.

A Sztrapacska Blues Band a tulajdonképpeni bakancslistás zenekarom volt. Jó ideje készülök koncerten is meghallgatni őket. Most sikerült, és azt hiszem, itt kell nagyon keresnem a szavakat.
Üldögéltünk a Makk Kálmán Mozi lépcsőjén, ahonnan elég jól rá lehetett látni a színpadra oldalról. Szedegettem elő a fényképezőgépemet, mikor megszólalt a zenekar. Készültem, ami nálam zenehallgatást is jelent, de amikor Bogi elkezdett énekelni, a lélegzetem elállt. Hihetetlen hangfekvés, gyönyörűen játszik a hangjával, és ahogy a koncerten kiderült, bármit elénekel. Hibátlanul. Emellett rendkívül pozitív kisugárzása van. Nem keresem a szavakat, majd meglátod a képeken, miről beszéltem.
Szóval ezt a koncertet is nagyon élveztem. Kis szünettel – a főzőverseny eredményhirdetése után még visszatértek – úgy egy órát játszottak, és nagyon bánom már, hogy csak egyet élőztem. Mondjuk azt azóta nem tudom hányszor néztem végig.

A Szegedről érkező Flóra & The Blues Fusion énekesnője is olyan meggyőző és hibátlan volt a fronton, mint valahány formáció énekese. Aki ismer egy ideje, tudja, hogy énekes mániás vagyok, mert igazán a fronton lehet belegyalulni a zenekar előadásába. (Meg persze a technikusok által, de itt ők is kiváló, pontos munkát végeztek.)
Flóráék meglepetés voltak számomra, indulás előtt nem kerestem rá videójukra, így ott, a helyszínen kellett rájuk csodálkoznom.

Ezután volt kis blues szünet. Nem hittem a szememnek, ahogy a szervezők elbontották a főzőhelyeket anélkül, hogy a közönséget egy pillanatra is megzavarták volna. Itt kicsit visszatérek a gasztro részhez. Nagyon jól szervezett volt itt is minden. Mind a főzők, mind a szervezők igazi vendégfogadóként várták az érkezőket.

Az este zárásaként visszatértünk a blues zenéhez. A koncertsor szervezőjének zenekara érkezett a színpadra.
A Simple Blues Band “munkásságát” követem egy ideje, velük tehát biztosra mentem. És amikor a padon üldögélve megláttam, hogy Kovács Lajos egy nagyobb táskával közeledik, biztos voltam benne, hogy ott fog állni ő is a szájharmonikáival. Így is lett, de ez nem minden.
Olykor visszatért a színpadra a Sztrapacska Blues Band gitárosa, és kicsit az énekese is. Hatalmas mázlival pont ezt is elcsíptem az egyik esti élőzéssel.
Aztán fagylalttal a kezében megjelent a téren Köteles Róbert. Péter körülbelül két mondatos győzködése után indultak a technikusok a színpadhoz, hogy portot csináljanak neki, és már indult is a szájharmonika párbaj Kovács Lajossal.

Apropó, tecnikusok. Úgy délután fél kettőtől este tízig voltunk a téren. Ezalatt minden technika, átállás hibátlanul működött. Mikor Péter megkérdezte, tudtok-e egy mikrofont adni Boginak, nem telt bele két perc, és már énekelhetett is a színpadon.
Ja, ezt is elcsíptem videóilag. 🙂 Szóval felejthetetlen nap volt, ahogy írtam a közösségi oldalamon – ahol egyébként a videókat is megnézheted -, elejétől végéig újraélném bármikor.
Most viszont eljött az ideje a kép nézegetésnek, előtte azonban megköszönöm Péternek, és mindenkinek, aki bármit is tett azért, hogy ilyen felejthetetlen napunk legyen. Természetesen a fellépőknek is, akiket az itteni képre klikkelve nézhetsz meg, és persze az írásban linkeltem az elérhetőségüket is.

Különleges környezetben szervezett nyárzáró eseménysorozatot a Vajai Művelődési Ház. A négy alkalmat magában foglaló rendezvény négy különböző stílusú zenei megszólalást biztosított a Vay Kastély udvarán.
A Parlando Acoustic – harmonika – gitár megszólalása után Csernák Tibor Máté Péter estje következett, majd világzene a Sonivius Vappae előadásában (pont a VIDOR nyitó napján 😉 ), tegnap pedig Száraz Tamás előadásában hallgathattunk slágereket.
Kiválóan szervezett eseménysor volt, remélem, lesz még sok hasonló ebben a kellemes környezetben.
A tegnap délutánról is vannak képeim, nézd meg őket az ittenire klikkelve!

A régi VIDOR Fesztiválok utcazene hangulatát idéztük meg péntek délután. Igaz, nem Nyíregyházán, hanem a vajai kastély udvarán.
A Sonivius Vappae középkori zenét odaillő hangszereken játszó formáció.
A ciszter, középkori duda, síp, ütős hangszerek kíséretében felhangzó éneküket éppúgy hallhatod hazai és külföldi várjátékokon, mint felvonulásokon, utcákon, tereken, de olykor táncra is buzdítanak.
A környékünkön viszonylag ritkán járnak, de kevés utazással többször is sikerült már utolérnünk őket.
Legutóbb pénteken, Vaján. Erről mindjárt mutatom is a képeimet, de előtte ajánlom a vajai rendezvény sorozat negyedik, utolsó részét. Ahogy a linken is láthatod, csütörtök délután Száraz Tamás érkezik a vajai kastély színpadára.
Most klikkelj a képre!

Az első gondolatom, mikor megláttam az eseményt az volt, hogy “Ez most hogy?”. Akusztikus gitár és tangóharmonika, amiről persze a koncert első percében kiderült, hogy nem tangó, bár az első két dal tangó volt, amit játszottak. Szóval annyira érdekesnek, különlegesnek tűnt a dolog, hogy úgy gondoltam, ott leszek.
Jó döntés volt.
A közösségi oldalamon három videót is láthatsz a Parlando Acoustic előadásáról, amiből azért kiderül, hogy egyáltalán nem volt egyhangú a műsor. Különösen ha még hozzávesszük, hogy a harmonika mellett hol akusztikus gitár, hol bőgő, a másik oldalon pedig hol cajon, hol furulya szólt, ami azért azt is mutatja, hogy nem akármilyen tudású zenészek kápráztatták a közönséget a Vajai Vay-kastély udvarán.
Ez egy rendezvénysorozat első darabja volt. Hétfőn Máté Péter est lesz Csernák Tibor előadásában, pénteken a lármás semmirekellők, azaz a Sonivius Vappae hozza el a középkori zenét a kastély udvarába. Zárásként pedig Száraz Tamás műsorát láthatjuk 29-én.
Most azonban nézzük a tegnap képeit, klikkelj az ittenire!

A 17. Révfülöp Blues Fest záró nap meséje, és képei következnek, és ígérem, nem mesélem el a haza utazást, ami egyébként egyébként sima volt.
Kora délutánra toltuk az ebédet, ami meglehetősen jól sikerült, és igen jól is le lett dokumentálva közönségi oldalamon. 🙂 Ide is visszatérünk jövőre.
A színpadhoz sétálás közben szóba került, hogy ismét pillanatok alatt elrepült ez a három nap. Ilyenkor mindig úgy érzem, jó lenne maradni még néhány hasonló koncert estére, aztán belenyugszom abba, hogy jövőre veletek ugyanitt.
Pepi rendezvényeire tartva nem készülök videómegosztón az eseményre, mert vagy ismerem a fellépőt, vagy a biztos minőség tudatában hagyom magam meglepni. Soha nem csalódtam még.
Így volt ez most a Tóth Bagi Csaba Quartettel, akikkel koncerten még nem találkoztam és mostani műsoruknak mégis minden percét élveztem.
A Tornóczky All Access-ről már nem mondhatom hogy felkészületlenül ért, hiszen több koncertjükön ott voltam, nem beszélve például a Bill koncertekről, ahol – nekem már csak így maradt meg – Tornóczky Ferike gitár játékát alaposan megismerhettem.
Szóval fergetegesnek ígérkezett a koncert, és az is lett. Különösen szép pontja volt számomra a műsornak a nyíregyházi nézők köszöntése, és hogy tőlük hamarabb megtudhattam, mint az itthoni szervezőktől, hogy a VIDOR Fesztiválon idén is itt lesznek. Szóval találkozunk úgy két hét múlva.
Az itt következő fotóalbumban nem szerepel mobilos kép, de hazaindulás előtt egy ilyennel búcsúztam a 17. Révfülöp Blues Fest-től közösségi oldalamon.
Idén sem tudom mással zárni a beszámolóim sorát, mint hogy megköszönjem Pepinek, Zsuzsának, és mindenkinek, aki tett azért, hogy ismét visszavágyós néhány napot tölthettünk Révfülöpön.
Jól esett most még árpörgetni a képeket. Tedd ezt te is az ittenire klikkelve!

A 17. Révfülöp Blues Fest második napját lustára terveztük, legalábbis napközbenre, és ezt kiválóan meg is valósítottuk. Én az étkezést is meghekkeltem, ahogy azt a közösségi oldalamon láthattad.
Idén nem volt kiállítás, hiszen a kiállítóterem újjáépítése történik. A sétány túloldaláról találgattuk, mi hol lesz majd, miközben én a halszálkára is ügyeltem.
A második napot – természetesen Benkő Zsolt felvezetése után – a Jumping Matt and his Combo műsora indította. Velük kb. ebben a felállásban tavasszal találkoztunk Mikepércsen. Igaz, akkor fúvósok is árnyalták a megszólalásukat.
Most Benkő Zsolt szállt be olykor szólógitárjával. Ő egyébként minden formációval játszott kicsit.
Az este másik előadója a Ripoff Raskolnikov Band volt. Múlt évben szólóban érkezett, de ahogy azt már Fekete Jenőnél említettem, a zenekaros koncert egészen más dinamikájú, és egészen mást követel az előadótól is. Ezt a műsort is nagyon élveztem.
Lássuk azonban a nap képeit az ittenire klikkelve!

Amikor most elkezdtem tervezni a 17. Révfülöp Blues Fest beszámolóját, eszembe jutott a Lúdas Matyi rajzfilm egy jelenete, az a bizonyos “3 nyúl az annyi, mint 3 golyóbis“. Szóval három nap, három mese, ha már a mese vonallal indítottam.
Csütörtök reggel szálltunk vonatra, és a vasútársaság jó hat órás utazást ígért egy átszállással. Pár perc késést összehoztunk utunk első szakaszán, de ezt ügyesen korrigálták a szakemberek, így szinte pontosan érkeztünk Révfülöpre.
Minden simán ment a szállással is, kis pihenés után indultunk is a színpadhoz.
Közben összefutottunk a nyíregyháziakkal, így már kis delegációként üdvözöltük Pepit és Zsuzsát. Régen találkoztunk.

Idén is Benkő Zsolt volt a műsorvezető, ami azt is jelenti, hogy blues történeti morzsákat is kaptunk a koncertek előtt. Én nagyon kedvelem, és várom ezeket, hiszen Zsolt hatalmas tudással rendelkezik ezen a téren is.
Az első fellépő a Fekete Jenő & the Band volt. Fekete Jenővel legutóbb Bodrogkisfaludon, szóló akusztikus koncertjén találkoztunk.
A zenekaros koncert azonban egészen más, és nem csak a hangzás hangszeres színezése miatt. Az előadóktól is más játékot, megszólalást kíván. Nem csoda, ha nagy érdeklődéssel vártuk.
Nem kellett csalódnunk. Élvezetes előadást láthattunk.
Rövid átszerelés után Zsolt már fel is vezette a BluesSteel előadását.
Nem voltam még koncertjükön, és most a videó megosztóról sem készültem, szándékosan.
Nagyon élveztem a koncertet. Igazán kedvemre való zenét játszottak, és – de ez Révfülöpön természetes – a megszólalás is kiváló volt.
Másnap reggel a recepciónál kávézva, és beszélgetve derült ki, hogy egyik lakótársunk kifejezetten miattuk érkezett a fesztiválra, most először, de már biztos volt benne, hogy visszatér jövőre is. Az első nap után.
De nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek, klikkelj az ittenire!