Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.