Évzáró

Ennek az évnek is vége lassan, és igazán nem is terveztem értékelést most, de talán pár szót mégis.
Ahogy nézegetem a lenti képet, nagyjából a 2008, 2009 jut eszembe. Akkor volt ilyen nagyságrendű a képtáram. Pedig akkor VIDOR is volt még.
Szóval egyre kevesebb a hely, ahová van kedvem elmenni a városban. Távolabbi tervek vannak, és voltak idén is, de a második félév szinte teljesen kiesett. Igazán Sóstó volt az örök visszatérés, annak is egyre kisebb része.
Azt hiszem, sohasem követtem, és nem is akartam követni a tömegigényt, a mostani pedig számomra kifejezetten taszító. A rengeteg kő, betonozás, erdőirtás, számomra – ezen a néven mindenképpen – igénytelen (tudom, erre van tömegigény) zenei fesztivál olyan helyekről is leszoktatott, ahová korábban szívesen jártam.
Szóval nem túl pozitív az évzárásom, de talán a következő év világgá menései elhozzák majd azt, amit erre az évre terveztem.
Persze volt néhány program, amire igencsak szívesen emlékszem, és biztos pont lett a látogatásaim sorában. Ezt jövőre is folytatom, remélem.
Most pedig BUÉK!
Ja, ha a képre klikkelsz, az idei gyűjteményhez jutsz.
KLIKK


Debrecen fényei

Debrecen ünnepi fényeivel úgy kerültem kapcsolatba pár éve, hogy munkából a vasútállomásra sétálva láthattam őket. Akkoriban a hazaérés fontosabb volt, mint a rácsodálkozás. Születtek mobilos képek, felkerültek jórészt a közösségi oldalra, hévégén meg az itthoni fények vártak.
Ha jól emlékszem, a múlt évben készítettem el az első “tematikus” képsort. Ekkor sem ez volt a fő csapásirány, hanem a céges vacsora, de ha már ott voltam…
Nos, ez az élmény – meg hogy már csak akkor megyek Debrecenbe, ha akarok – hozta elő a gondolatot, hogy célirányosan ezért látogassak el a szomszéd várba.
Nem bántam meg. Úgy gondoltam itthoni tapasztalatok alapján, hogy hétfőn csak a fények lesznek, hipp-hopp elkészülnek a képek, és irány haza! Nos, a hétfő sem adásszünet Debrecenben. Jókora vidám emberseregben kellett manővereznem, és – amit Nyíregyházán egész évben, és ilyenkor is hiányolok – több helyszínen is utcazenészek emelték a hangulatot. Szóval jól elidőztem, néhányukkal még pár szót is váltottam. Ha egyszer ez a szabadság városunkba is beköltözhetne…
Szóval nem pár perces kattintgatás lett a dologból, sőt, olykor a kattintgatást felülírta a hangulat, a beszélgetések. Azért van néhány kép ebben az albumban is, nézd meg az ittenire kattintva!
KLIKK


Nyíregyháza fényei

Év végi “rutin” nálam, hogy elkészítem szülővárosom ünnepi fényeinek fotóalbumát. Volt, amikor több album is született, és idén is ilyesmit terveztem.
Így történt, hogy az első esti belvárosi sétám képeit nem osztottam meg még, hátha lesz folytatás.
A helyi adventi programok közül az Orpheum Madams műsorát néztem ki, ezzel is indul majd a képtár. Azonban, ha már a téren voltam, úgy gondoltam, elkezdem a fényes albumot is.
Aztán úgy alakult, hogy itthon végig nézve a képeket úgy találtam, nem sokat tudnék hozzáadni már. Ám mikor pár nap múlva a debreceni fotózásról hazatérve megálltam a főtéren, született még pár kép. A tény, hogy második alkalommal néhány percet töltöttem csak a téren. Jönnek majd a debreceni képek, beszámoló is.
Nézd meg a nyíregyházi képeket az ittenire klikkelve, és ha van kedved, lapozz vissza fotóalbumomban a korábbi évekre!
KLIKK


Nyomtató Enikő műsora

Hozott mégegy kedves műsort a szombat délután, és csak annyit kellett tennem érte, hogy maradtam ott, ahonnan korábban a MoGyoRó Trió előadását néztem.
Újabb ismerősök is érkeztek, így hamar elrepült a két program közötti átállás ideje.
Nyomtató Enikő műsora egészen más hangulatot hozott, de az ünnepélyesebb, szeretetteljes megszólalás ugyanúgy megállította, és ott tartotta az arra járókat. Az érkező gyermekek hamar letelepedtek a nézőtér párnáira, és csodálkozó tekintettel figyelték az előadást.
Igazi elcsendesedést hozott az előadás. Valóban a szeretetről, a mindig szeretetről szóltak a gyönyörű dalok, Enikő előadása közben pedig felmerült a kérdés, hol lehet még ilyen csodát hallani.
Az előadás utáni beszélgetésben erre a kérdésre is választ kaphatott az érdeklődő.
Jó ideig beszélgettünk még, miközben a színpad és a nézőtér lassan eltűnt körülöttünk, és visszatért áruházi sétatér funkciójához.
Jó ötlet, hogy egy kereskedelmi egység megjelenési lehetőséget biztosít ezeknek a programoknak. A város főterén sem ártana ilyen hétközben is, ahogy ez más településeken történik.
Néhány képem erről az előadásról is van, amelyek segítenek megőrizni a kellemes délután emlékét. Klikkelj a képre!
KLIKK


MoGyoRó Trió

Hétvégén számos kikapcsolódási lehetőség kínálkozott számomra. Az egyik ezek közül a MoGyoRó Trió gyermekműsora volt a Korzó bevásárlóközpontban.
Úgy egy éve már láttam előadásukat, így nagyjából tudtam, mire számíthatok. Láthatóan a visszatérő nézők is.
Amire nem számítottam, az a napsütés, amely a képeim egy részén elég komoly nyomot hagyott.
A hangulatot azonban ez csöppet sem befolyásolta, a produkcióba bevont felnőttek és gyermekek legalább úgy élvezték az előadást, ahogy azok, akik a néző szerepét választották a világot jelentő deszkák helyett.
Ami igazán tetszik ezekben a programokban, hogy egy nyüzsgő “vásárlás ünnepére” készülődés közben is el lehet vonulni. A padon ülve, ha előre néztem, mosolygó, játszó gyermekeket és felnőtteket láttam, míg ha kicsit jobbra fordultam, az alsóbb szinteken a két nap szeretetre készülőket.
Jó volt az előbbiekhez tartozni, és miközben fényképezgettem is, számos ismerőssel is válthattam pár szót.
A képre klikkelve láthatod, mik is történtek szombat délután.
KLIKK


Advent a madarakkal

Évről évre visszatérő esemény az is, hogy december elején szép számmal összegyűlünk az erdei tornapálya mellett, hogy különleges csemegék készülhessenek az erdő lakóinak.
Előkerülnek a bográcsok, olvad a faggyú, megtelnek magvakkal, és a kiolvadt zsírral a fenyőtobozok, narancs héjak. Gyermekek szaladnak, felnőttek sietnek felakasztgatni ezeket a környező fákra, bokrokra.
Közben a madárhálóból előkerülnek a meggyűrűzendő madarak, melyek gyermekek kezéből nyerik el újra szabadságukat.
És persze előkerül a jól végzett munka jutalma, a süti, tea, forralt bor is.
Idén én inkább csak amolyan lusta módban toltam, de jókat beszélgettem, hiszen az évek óta visszatérő társaságban sok kedves ismerősöm is van.
A képeim sem lettek fotókiállításon indíthatók, de azért összejött egy album, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz meg.
Apropó, fotókiállítás. Sóstói-erdő – A mi erdőnk címmel nyílt egy fotókiállítás a Nyíregyházi Egyetem Kerengőjében, amely január 31-ig tekinthető meg. Linkeltem is a megnyitó plakátját.
KLIKK


Motoros Mikulások

Idén tizenötödik alkalommal fogtak össze jó emberek, hogy örömet szerezzenek másoknak. Persze nem csak ők, de ezen az eseményen voltam ott idén is.
A Motoros Mikulásokról van szó, akik Nyíregyházáról és környékéről gyűltek össze a Nyír Pláza parkolójában, hogy tovább indulva elvigyék ajándékaikat.
Arról beszélgettünk a gyülekezés közben elinduló hóesésben, hogy milyen jól időzített Holle anyó. Persze ez nyilván a nézőknek nagyobb öröm, hiszen a féltve gondozott motorokkal igencsak óvatosan kellett közlekedni ebben az időjárásban.
Kedves mosoly jelent meg az egyik mikulás arcán, mikor azt mondtam, kicsit abbahagyom a fényképezést, mert lefagyott a kezem. 🙂
Szóval idén a napsütés elmaradt, és mire később megebédeltünk, a hónak is nyoma veszett.
A fotókon, meg a rövid videón azonban ott vannak a hópelyhek.
Klikkelj a képre, és nézd végig az albumot!
KLIKK


Sóstó, harmadik negyedév

Újabb három hónap telt el, amely azonban nem teljesen a terveim szerint alakult.
Augusztus második felében, és szeptemberben alig tudtam Sóstón nézelődni, és úgy tűnik, az október is ilyen lesz.
Ezek a negyedéves albumok mind mobilos képeket tartalmaznak. Amikor éppen arra járok csak úgy, fényképezőgép nélkül.
Virágok, zöld, eső, napsütés, szóval ami szép Sóstóban… talán egy kivétellel, és most is láthattad a képek jó részét készültükkor a közösségi oldalamon.
Nem is beszélek tovább, klikkelj a képre!
KLIKK


Csipetnyi Bűdszentmihály

Tegnap, a Korona Hotelben a Petőfi est után arról beszélgettünk, hogy mennyire uralkodó lett városunkban a populáris igénytelenség. Persze ez pont annak kapcsán került elő, hogy az OPI, azaz az Orémusz Maja által szervezett programok pont ebből lépnek ki hétről hétre igényes, mégis sokakat vonzó produkcióikkal. Ugyanakkor – ahogy nálam is látod az utóbbi időben – a “magán” kezdeményezéseken kívül elvétve van igényes program városunkban. Az egyetlen szempont a közönségszámlálás önámítása.

E friss élményen alapuló pár mondat annyiban kapcsolódik mai témámhoz, hogy hétvégén szombaton is egy szomszéd város élő zenés produkcióit választottam immár sokadszor, és nem bántam meg most sem.
Tiszavasváriba látogattam szombat délután, mert két olyan koncert is volt, amely indokolttá tette a kirándulásomat.
A Maszkura és a Tücsökraj – hú, most visszakerestem – koncertjén majdnem tíz éve voltam Hajdúböszörményben. Ott is de jó programok voltak régen… Igaz, Bíró Szabolccsal egy másik formációban, a nekem nagyon tetsző zenét játszó Nana Vortex-ben is találkoztam úgy öt éve a LeszFeszt-en. Az elmúlt években sokat változott a Maszkura zenéje, ezért is voltam kíváncsi rájuk. Valóban, most jobban tetszett.
Persze minden egésznapos színpadi programba bekerül némi playback, így ide is érkezett Judy és még valaki CD zenekarával. Ez jó alkalom volt, hogy kicsit távolabb vonulva keressek egy kajáldát. Mire visszatértem, a Garagulya Gólyalábasok szórakoztatták a közönséget. Velük is sokszor találkozom itt-ott, ők is mindig szórakoztatóak.
Az este nagy koncertje pedig a Takáts Tamás Blues Band előadása volt. Velük pár hete Révfülöpön is találkozhattam, de jó zenéből és hangulatból sosem elég. Ők pedig most is odatették magukat. Néhány élőzést láthatsz a közösségi oldalamon, de most is azt mondom, ott kell lenni, hogy igazán érezd, élvezd az élő zenét.

Lassan hagyománnyá válik, hogy Tiszavasváriban az eget kémleljük. Pár hónapja az Anna and the Barbies halasztódott későbbi időpontra a felhőszakadás miatt, majd az esőnapon addig tartották a felhők az esőt, míg az autóig értünk a koncert után. Most is megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, mikor haza indultam.
Jó délutáni, koraesti program volt ez is, érdemes figyelni az EKIK kiválóan szervezett programjait.
Ja, míg el nem felejtem. Fényképeztem, így ha klikkelsz a képre, megnézheted az albumot.
KLIKK


Tóparti Chill

Újfehértó ismét ránk rúgta az ajtót megmutatva, hogyan kell élőzenés koncerteket szervezni, megvalósítani, ráadásul a környékbeli formációkkal.
Péntek kora este indultunk a szomszéd városba, ahol egy új koncert helyszínt is megismertünk. Évekkel ezelőtt valahogy így képzeltem el Nyíregyházán a Bujtosi tó melletti városligetet.
Újfehértón is egy kisebb tó partján van az a játszótérrel is felszerelt füves, parkos terület, amelyre ezen az estén egy jókora színpadot is építettek. Már első ránézésre is úgy tűnt, kiváló technika áll majd a négy fellépő zenekar rendelkezésére, és hamarosan meg is szólaltak a hangfalak, felgyulladtak a színpad fényei, elkezdődött az első beállás.

A Queen Forever Tribute Band – ahogy az várható volt – igen magasra tette a mércét műsorával, és szép lassan a teret is megtöltötték a nézők.
Arról beszélgettünk a koncert előtt, hogy elég hálátlan feladat délután, első fellépőként színpadra lépni. A Queen Forever Tribute Band-nek azonban ez sem okozott gondot, parádés koncertet adtak.
Már itt meg kell említenek a kiváló megszólalást és fénytechnikát is. Igazán profi volt minden.

A Texas Tourist következett, és ha a beállás alatt nem is sikerült a közönséget a színpad elé csalogatni – nem is értem, miért kellett volna pont akkor ott lenni -, a koncert kezdetekor megindult a közönség a kordon elé. A “mocskos déli zenét” frissen megjelent lemezen is elhozta a zenekar, és sikeresen tartották fenn a jó hangulatot is.

A Blues From Hell – akik ugyancsak új lemezzel érkeztek – jókora átalakuláson ment keresztül az elmúlt időben. Bevallom, a korábbi megszólalásuk, különösen az ének, nekem jobban bejött, de kiváló zenészek érkeztek a csapatba. A gitáros “pozícióra” még keresik a megfelelőt, de a “beugrás” is igen eredményes volt.

Igazi bakancslistás volt számomra a Záróra műsora, hiszen – bár többször terveztem már -, nem sikerült eddig eljutnom koncertjükre. Persze a zenészek nem voltak ismeretlenek számomra, de nagyon jó volt így hallgatni őket. Nyilván nem rangsorolok az este előadói között, de igyekezni fogok, hogy több Záróra megszólalást hallhassak.

A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a koncertekről, és mindjárt mutatok egy szaladgálós gépes albumot is, de dolgozott profi fotós, és videós is az eseményen, amit gondolom rövidesen megosztanak majd csapatok.
Az én albumomat pedig most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Kerekdomb 2023

Tegnap délelőtt kezdtem el írni a beszámolómat, de érkezett a hír, hogy Szűcs Ferenc, a Szűcs Pincészet alapító tulajdonosa itt hagyott bennünket. Ez teljesen más irányba vitte a gondolataimat.
Közvetlenül, személyesen nem ismertük egymást, de a Kerekdomb Fesztiválokon eltöltött időnk legnagyobb részét pincészetének diófája környékén töltöttük. Mindig ott volt a vendégek között, a belépőket ismeretlenül is mosolyogva üdvözölte, és mikor távozáskor megköszöntük az estét, mosolyogva annyit mondott, ő köszöni, hogy ott voltunk, és visszavár.
Idén is hozzá vezetett első utunk, és meglepődtünk, hogy nincs ott az udvaron. Később kiderült, kórházban van. Sokszor eszünkbe jutott hétvégén, és reméltük, egészségesen visszatér majd közénk. Sajnos nem így lett. Emléke, mosolya velünk marad.

Pénteken kora este érkeztünk Tállyára. A terv Palya Bea és Lisztes Jenő műsorának megnézése volt a Szűcs Pincészet udvarán. Évek óta ez az a hely, ahol a legtöbb időt töltjük a fesztivál idején. Itt vannak azok a programok, amelyek leginkább érdekelnek, és amelyek már nem jutnak el szülővárosomba. És itt van egy olyan hangulat, amely akkor is ide húz, ha éppen a műsorok közötti kellemes szünetzene szól. Jó elbambulni, elüldögélni, álldogálni kicsit a diófa alatt akkor is – mint múlt évben -, mikor esik az eső.
Idén végig sütött a nap. Palya Bea is visszatérő előadó itt, most is. Az igényes beállás közben beszélgettünk arról, hogy sok populáris napi sztárnak a műsora nem üti meg a beállás szintjét sem.
Múlt évben ugyanitt, a diófa alatt áztunk bőrig műsora alatt sokad magunkkal. Most állva, széken, babzsákon ülve, vagy a fűre heveredve élveztük az előadást a csillagos ég alatt.

Szombaton korábban érkeztünk, leparkoltunk a Szűcs Pincészetnél, benéztünk kicsit, majd lesétáltunk a Nyerges Udvarhoz, ahol az egykori Kistehén Tánczenekar zenekar 😉 gitáros-énekese, Dorogi Péter zenélt egy szál gitárral. Sem kék tó, sem fák nem voltak az udvaron, de az ismert dal elhangzott a közönség borízű kórusának kíséretében.
Ezután kis sétaszünet következett, belenéztünk Géem műsorába a Szűcs Pincészetnél, de inkább visszatértünk a Nyergeshez.
Itt a Yewo akusztikus koncertjét néztük egy ideig. Múlt évben az Oroszlánosban hatalmas bulit csaptak a srácok, ez most visszafogottabbra sikerült, és amúgy is belelógott Apey koncert idejébe, így visszatértünk a diófa alá. Áron András ‘Apey’ szóló műsorához is volt már szerencsém, így nem csoda, ha ez az óra is bekerült a terveim közé.
Most sem csalódtam. Érdekes, hogy mennyire más ennek a zenének a hangulata, mint ahogy az Apey & The Pea – ma LAZARVS – frontembereként megismertem. Emlékszem első szóló találkozásunkra, mikor terv szerint csak megálltunk volna kicsit, de a koncert végéig ott ragadtunk a színpad előtt. Hatalmas élmény volt ez a műsor is, amihez a Szűcs pincészet hangulata, a fűben üldögélő nézők képe csak hozzátett.
Nem is mentünk sehova a koncert után, következett az esti chill a Dos Diavolos műsoráig.
A formáció Ganxsta Zolee és Takács Vilkó duója. Csöppet sem vagyok Ganxsta fan, de mikor az eseményre készülve belehallgattam zenéjükbe, tudtam, hogy ott a helyem.
Élmény volt a műsor, bár én – a néhány borgőzös hangemberrel ellentétben, akiket sikerült elég hamar eltakarítani – a produkciót szoktam nézni, így ehhez a zenéhez nem a “közismert” Ganxsta képet társítottam, és ez így volt jó.

Vasárnapra egy eseményt jelöltem.
– Kimegyünk azért az egy óráért?
– Igen.
Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák vasárnap déltől játszott a Szűcs Pincészet udvarán.
Kicsit korábban érkeztünk, így még integethettünk egymásnak a beállás alatt, majd kis napozás, és következett az az óra, amiért bármikor “kimennék”.
Eszméletlen az a hangulat, amit ez a csapat teremt az első perctől. Délben is. Nagyon szeretem, bármit is játszanak, mert az mindig szívből jön.
Kicsit beszélgettünk még a koncert után, aztán haza indultunk. Számunkra ezzel az élménnyel ért véget az idei Kerekdomb.

Ez az a fesztivál, ahol legendásan kevés képet készítek, pedig a fényképezőgép ott van velem.
Most a szaladgálós gépemet vittem csak magammal, meg nem is voltam igazán szaladgálós állapotban, de azért sikerült ezekből a statikus helyzetekből is egy albumot összehozni.
Videókat a közösségi oldalamon találsz – keresem már az elfogadható gimbalt -, a képre klikkelve pedig az albumot nézegetheted.
Köszönök mindent, mindenkinek.
KLIKK


Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.


Zene Sóstón – Rockwise

A Zene Sóstón idei záró koncertje a Rockwise zenekaré volt.
Tőlük “megszokhattuk”, hogy változatos felállásban lépnek színpadra. Most sem volt ez másként. Mondhatni big band formáció szorongott Sóstó nem túl nagy színpadán. (Gondolom, az annak idején Sóstó “megújításába” betervezett zenei pavilon sem lett volna nagyobb.)
További érdekesség, hogy az egyik vokalista poszton is változás történt.
Ha belegondolok, ennyien voltak már színpadon korábban is, csak nem a teljes koncert idején. Mindenesetre mind a két szólógitár, mind a két énekes nagyon jó döntés volt.
Így aztán bátran utazhattunk az időben a hatvanas évektől a kilencvenesekig.
Az erre az estére jutott dupla koncert pedig feltette a koronát a Zene Sóstón nyári sorozatára.
Nézzük mindjárt a képeket is, de így – remélhetőleg – kevesebb, mint egy évre búcsúzva megköszönöm a szervezőknek az idei nyarat.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Queen Forever Tribute Band

Szerdán az eget kémlelve azon gondolkodtam, hogy vajon van-e esővel kapcsolatos dala a Queen-nek? Nem vagyok Queen szakértő, zenéjüket hosszabb ideig is csak a Queen Forever Tribute Band koncertjein hallgatom, így végül feladtam a keresést, és elindultam Sóstóra.
A történet előzménye, hogy pár héttel ezelőtt az eső miatt került a szerda délutáni időpontra a koncertjük, és felhőben most sem volt hiány. Szerencsére az enyhe szellővel ez inkább csak kellemes időjárást biztosított.
A délután öt órai kezdés ellenére szép számú nézősereg gyűlt össze Sóstó fái alatt bizonyítva, hogy Nyíregyháza egyik legnépszerűbb zenekara bármikor összegyűjti rajongóit.
A népszerűség persze nem érdemtelen, hiszen most is kiváló előadást, közönségmozgató, énekeltető produkciót láthattunk.
Én most is nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy fényképezőgépemmel végig sétáltam a koncertet. Ennek eredményét láthatod, ha klikkelsz a képre.
Hamarosan újra találkozhatsz a formációval. Szeptember elsején a Szent István utca sarkán a Luther házzal szemben felállított színpadon, majd szeptember hatodikán a Városmajori Művelődési Házban.
KLIKK


Zene Sóstón -RetRock Band

Biztosan meglepődsz, hogy egy augusztus elejei beszámolót hozok most neked.
Tegnap Sóstón beszélgetés közben derült ki, hogy ez kimaradt nálam. Végig gondoltam az eseményeket, és sikerült rájönnöm, miért történhetett.
A koncert után hazatérve este tíz körülre sikerült a képeket rendben elküldenem, és elkészíteni a fotóalbumot is belőlük. Másnap korán indultunk Révfülöpre. A terv az volt, hogy a 6 órás úton, vonatozás közben összerakom a szöveget, megérkezve pedig már csak pár perc a közzététel. Nos, a vasutazás alkalmatlan értelmes mondatok összerakására, így ez a rész és az ezt követők is kimaradtak, én pedig megfeledkeztem később róla, amiért elnézést kérek a zenekartól.
Most pótlom a beszámolót, hiszen valamennyien szegényebbek lennénk, ha kimaradna a környéken talán egyedüliként hosszú-hosszú évek óta ezt a zenét játszó formáció koncertje.
A RetRock a hatvanas évek instrumentális gitárzenéjét hozta Sóstó fái alá. Shadows, Ventures, Spotnicks és hasonló dallamok csendültek fel, amik annyira alap zenék voltak anno, hogy még talán a rádió kívánság műsorában is végig játszották őket annak idején. 🙂
Manapság ritkán csendülnek fel már ezek a dalok, ezért is élmény élő zeneként újra hallgatni őket. És hogy ezt nem csak én gondolom így, arra bizonyíték a nagyszámú közönség reagálása, miáltal a koncert közel fél órával túl is csúszott a tervezett időkereten.
Nos, ismételten elnézést kérve a zenekartól, most megmutatom a koncerten készült fotóalbumot is. Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Texas Tourist

Szombatra pihenős napot iktattam be, az egyetlen tervezett esemény a Texas Tourist koncertje volt Sóstón. Egyáltalán nem fáztunk, az árnyék mellett kis szellőről is álmodtunk.
Itt jegyzem meg, hogy nem igaz, hogy a beteljesületlen álmok az igaziak. 🙂
Maradt végül az ásványvíz, mert ilyen időben nem bízom magam a tömegközlekedés szeszélyeire.
A Texas Tourist tekintélyes hangtechnikával készült a koncertre, így már a beállás is embereket csalhatott a színpad elé akár a tó túlsó partjáról is.
Aki ismeri a zenekar számait, tudhatta, miért ez a felkészülés. És valóban, igen kemény lett a megszólalás.
A formációnak egyébként különféle adathordozókon is elérhetőek lesznek a dalai, a népszerű megosztó oldalakon pedig már most is láthatod, hallhatod őket. Persze azért az élő zene az igazi.
Megmutatom mindjárt a koncert képeit, de előtte a Zene Sóstón utolsó estéjéről.

A Zene Sóstón záró napjának különlegessége, hogy két koncert is lesz szerdán. 17 órától a Queen Forever Tribute Band, 18:30-tól pedig a Rockwise játszik majd.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Felvonulás helyett

A debreceni Virágkarneválról gyermekkori nézőként a tömeg “élménye” maradt meg. Így később, önálló döntésként sem erőltettem újabb részvételt, sőt később, az akkortájt népi szokásként működő céges majálisi felvonulásokat is igyekeztem a fotózási hobbimmal fedve elkerülni.
Azonban ezekhez az eseményekhez mindig is kapcsolódtak szabad formájú, kisebb létszámú dolgok.
Így van ez pár éve a Virágkarneválnál is, és ezeken az előkészületeken már szívesen nézelődöm. Volt, hogy a virágkocsik készítését, remek lengyel blues zenekar, vagy éppen a Napra koncertjét, vagy éppen a Roncs előtti táncos bulit sikerült érdeklődésem középpontjába hozni.
Idén a linedance-es esemény nálam kimaradt, így péntek délután vonatra szállva önálló eseménysort hoztam létre magamnak.
Nem kötődtem semmilyen tervhez, a véletlenre és a szerencsére bízva a szervezést.
Ez igen jó ötletnek bizonyult, mert a főtérre beesve – bár nem beöltözött szereplőkkel ugyan, de – sikerült megnéznem a másnapi fő zenés, táncos eseményt is.
Régi tétel a bakancslistámon a nagytemplom tetejéről szétnézni a városban. Olyan régi, hogy a nyíregyházi templomkilátó még ötletként sem volt meg akkor, sőt, talán a sóstói kilátó is élt még.
Maga a templom is megér egy sétát, és több állandó kiállítást is megnézhetsz, míg feljutsz a tetőre. Fotóalbumom egy része ezt az utat dokumentálja.
A tetőről valóban remek kilátás nyílik a városra, ott jártamkor pedig a zászlóforgatók vonulását is megörökíthettem. A közösségi oldalamon szinte percről percre követhettél. Így azt is láthattad, hogy visszatértem a térre követve a zászlóforgatókat.
Fotóalbumom itt be is fejeződik majd, de a napom még nem.
Ahogy korábban, a kilátó kapcsán utaltam rá, városunk igyekszik követni a Debrecenben megvalósított dolgokat, több-kevesebb sikerrel. (Remélem, az akkugyárakat is csak módjával.) Adott volt hát, hogy megnézem, milyen a sörfesztivál a Cívis városban?
Lokál-patriotizmusom annyit enged mondatni velem, hogy más. Maradjunk is ennyiben.
Mivel a két város közötti tömegközlekedés távolról sem ideális, így az esti koncertet már nem vártam meg a Békás tónál. Az állomás felé villamosozva azonban még leszálltam a főtéren, mert műsor volt. 🙂
Nem csak az, amit a közösségi oldalamon megmutattam. A fotóalbumhoz vezető képemen láthatsz majd egy tűzoltó autót, amely – mint később kiderült – nem gyerek mágnesként volt ott. Egyre több az őrült a világban, így erre az eseményre is jutott egy. Valaki ugyanis felgyújtotta a főtér egyik díszletét. Eközben én az állomáson terelgettem a szúnyogokat, várva a haza juttató vonatot.
Ideje azonban megmutattam a képeket is. Az ittenire klikkelve láthatod az albumot.
KLIKK


Zene Sóstón – No Dress Code Accoustic

Nem teljesen véletlenül került elő tegnap a Tankcsapda a közösségi oldalamon. Azt hiszem, az mutatja igazán, mennyire kedvelem őket, hogy talán ők az egyetlen formáció, akiktől meghallgatom a TCS dalokat. Igen ők a No Dress Code Accoustic. (Ja, még a Kelet Brass Band, ha nem tiltják le éppen őket a karácsonyi forgatagban miatta. 🙂 )
Persze nem csak ezért kedvelem őket, hiszen számos remek dalt dolgoznak fel saját szájízük szerint, ami olykor szórakoztatóbb, mint az eredeti.
A másik ok, amiért nagyon vártam a koncertet hogy a környéken ők az egyetlen zenekar, akik Cseh Tamás dalt is előadnak. Ja, és persze az örök beugratós Dinnyés József dal, amit ugyan csak vártam.
Az, hogy a közönség jó része korábbra teszi a dal végét, azt bizonyítja hogy ritkán koncerteznek. Mondhatnám, ha szent lennék, hogy magam felé hajlik a kezem, de látva a közönség érdeklődését, reakcióját, úgy gondolom, nem csak nekem okozott élményt az este.
Mutatom mindjárt a képeket, előtte azonban pár szó a szombat esti Zene Sóstón-ról.
Úgy alakult, hogy szombat este nem megyek Debrecenbe – ahol egyébként látványosnak ígérkező linedance buli is lesz -, így én is ott leszek a Texas Tourist koncertjén a Krúdy Vigadó melletti színpadnál. 18:30 kor kezdődik a Zene Sóstón ezen programja is.
Most pedig a képek, klikkelj az ittenire!

KLIKK


Zene Sóstón – Long Dusty Road

Igazi country ünnep helyszínévé varázsolta szombat este Sóstót a Long Dusty Road. A Zene Sóstón szervezői a pár hete Révfülöpön is megérdemelt sikert aratott formációt hívták a Krúdy Vigadó melletti színpadra.
Az évek óta visszatérő kavalkád megszokott kísérői a linedance tánccsoport tagjai, akik kifejezetten erre a zenére dolgozták ki koreográfiáikat.
Ezúttal a Colour Boots Country Club tagjai koptatták színes csizmáikat Sóstó kockakövén.
Igen látványos műsor volt, remek zenével, és nagyon sok nézővel. Pedig ismét sikerült rászervezni pár hasonló programot a városban. Ahogy valaki megállapította: hetekig semmi, aztán minden egy este.
Én mindenesetre ide készültem, itt is maradtam, és nem bántam meg.
Ha van időd képeket nézegetni, klikkelj az ittenire, de előbb még elmondom, mi várható Sóstón szerdán.

A zene Sóstón színpadán a Krúdy Vigadó mellett szerdán 18:30-tól a No Dress Code Accoustic műsorát láthatjuk. “Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?” Ugye lesz Cseh Tamás is? 😉
KLIKK


Hőlégballon, traktorhúzás

Évek óta nézegetem a hajdúböszörményi traktorhúzó verseny képeit, de valahogy sosem éreztem késztetést, hogy el is induljak megnézni.
Péntek délután hőlégballon nézőbe indultunk ide. A városhatár táblánál egy rendőr terelte el a forgalmat a párhuzamos útra. Követtük az irányt, és egyre több rendőrt, polgárőrt, és sok-sok embert láttunk az út szélén, de simán bejutottunk a városközpontba. Leparkoltunk, és megnéztük, mi lehet ez?
Kiderült, a traktorhúzó verseny előtti felvonulásba csöppentünk pár perccel az indulás előtt, és azon az úton haladtunk végig a belvárosba, ahol a vonulás volt később. Hihetetlen volt a forgalomszervezés.
Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk hőlégballon nézőbe. Simán közlekedhető volt a város. Mindenhol forgalom irányítók, az emberek székeket hoztak a ház elé, és ott várták a felvonulást a mellékutakon is.
Minden olyan szervezetten ment, hogy miután a hőlégballon nézelődés elmaradt – az eseményt végleg elengedtem -, lassan haza indultunk.
Természetesen szembe találtuk magunkat a felvonulással.
Ekkor jött a következő meglepetés. Úgy ötven méterrel a felvezető előtt olyan profi módon, mosolyogva, kedvesen tereltek egy mellékutcába, miközben elmagyarázták, hogy jutunk ki a városból, hogy nem hittünk a szemünknek.
Emlegettük a nyíregyházi Kossuth tér – Sóstó kerékpárversenyek szervezését, amikor szinte egész délelőtt nem lehet átjutni a város keleti részéről a nyugatira. El kellene menni Hajdúböszörménybe tanulni a szervezőknek. Meg egyéb eseményszervezőknek sem ártana, látva az ottani rendezvényeket.
Ami még meglepett, a lakosság érdeklődése. Mondjuk ott vannak füves-fás mellékutcák, ahova simán kiültnek az emberek beszélgetni.