Made in Debrecen 2024

Hetek óta tervezgettem az idei Made in Debrecen túrát is. Láthattad, még táblázatot is készítettem, ahol megjelöltem a vágyott koncerteket. Már akkor is látszott, lehetetlen lesz mindenhol ott lenni, de ez így volt a korábbi években is. Ja, míg el nem felejtem! Igencsak igényes műsorfüzetet sikerült készíteniük a szervezőknek az eseményhez.
Láthattad nemrég a közösségi oldalamon, hogy Szabó Balázsék is jelöltek között voltak, de az összefüggő sárga (később nagyrészt zöldre váltó) lista a táblázatomban jelezte, az Incognito lesz az indulási pont.
Ahogy azt kell, pont 10 órára be is gördültünk szinte az ajtóhoz. Igen jólesett, hogy Szücsi elénk jött üdvözölni. (Bocs, a sapkát ismét otthon felejtettem, pedig napokkal előtte kikészítettem. 🙂 )
Kedvelem az Inco hangulatát, és azt, hogy igencsak jó programot raktak össze most is. Nem szeretnék, és nem is gondolom, hogy fontos lenne tetszési sorrendet felállítanom, hiszen minden fellépő a lelkét kitette úgy is, hogy mindenkire 20 perc műsoridő jutott.
Fél kettőig maradtunk itt, pedig lett volna még mit nézni, de most is belefutottam abba, hogy csak egy életem van. Mondjuk ide kellett volna még néhány…
A Roncsbárba cuccoltunk át ezután, és már nem is mentünk máshová. Nem mintha a listámon nem lettek volna egyéb jelöléseim. Szóval Záróra előtt 🙂 érkeztünk a Roncsba, itt látszik egy újabb jelölt idősáv a táblázatomban.
Igencsak jó műsor alakult itt is, és kiválóan szólt. (Csak azt a három LED csíkot tudnám feledni a zenekarok mögött, ami rendesen beleégett a retinámba.)
Biztosan tudod, hogy a MID minden koncertje ingyenes. Így az sem volt ritka, hogy a belvárosban sétáló családok akár gyermekekkel is besétáltak a helyszínekre. Én ezt igazán jónak tartom, hiszen ha nem is a színpad előtt, de belehallgathattak, belenézhettek koncert hangulatokba. Jó úgy felnőni, hogy az ember mindenféle kultúrához hozzájuthat.

Nem húzom tovább, elárulom, hogy nem készítettem fotóalbumot az eseményről, viszont számos profi fotós mozgott a helyszínek között, már jelentek is meg képek a fesztivál oldalán.
Közben viszont élőztem olykor, vagy a rögzített videót töltöttem fel nyomban az oldalamra. (Természetesen ott derült ki, hogy egy Business Site app frissítést ismét elvette a fekvő élőzés lehetőségét, illetve az offline videózó app is érdekes lett, de az emlék örök, csak néha ugrik a felvétel.)
Hazafelé gondolkodtam, hogyan is kellene leírni, miért olyan jó ez a rendezvény, aztán eszembe jutott egy bejegyzés a fesztivál oldaláról, így inkább ezt idézem:
“Ilyenkor Debrecen egy nagy zenei palettává válik, és mindenki nyitott, az emberek meghallgatnak mindenkit. A fesztivál alatt kicsit visszajön a 2000-es évek környéki klubkoncert élet.” – részlet az Árnyéknyúllal folytatott beszélgetésből.

Én ehhez annyit tennék hozzá – és ezt nem tudom elégszer leírni, elmondani -, hogy hatalmas köszönek illeti a szervezőket, a helyszíneken dolgozókat, és természetesen a fellépőket is, amiért ezt így, pontosan, csúszások nélkül, kiválóan előkészített, és remekül megszólaló technikákkal elérhetővé tették. Nem csoda, hogy ilyen hatalmas volt az érdeklődés, ami a debreceni koncerteken általában egyébként is alap.
Találkozzunk jövőre is!