Bujtosi napozás

Viszonylag sok időm lett az utóbbi napokban, és némi ügyintézés is gyakran szólított a város különböző pontjaira. Kicsit szomorúan azt kell mondanom, mintha az illetékesek elfelejtették volna, hogy megérkezett a tavasz – eltekintve persze a favágásoktól-, és most azok is kilépnek a lakásból, akik egyébként nem nagyon szoktak.
Félbehagyott dolgok a város minden pontján. Olyan “a projekt lezárult, felejtse el” érzésem van például Sóstón, ahol a sok héttel ezelőtt kidőlt fa nagyobb részét feldarabolva elvitték – a maradékon meg látszik egy félbehagyott fűrészelés nyoma -, meg ha már ott voltak, kivágtak mellette egy fiatalt is, de az öreg gyökere, és a törzs egy része, a kifordult járda kockakövek éppúgy ott hevernek, mint a mólókon a körbehúzott sárga szalag, hogy a hetekkel ezelőtt újra beszakadt szökőkút átjáróról ne is beszéljek. Vagy említhetném a fürdőház végében lévő új WC állapotát, amitől “Fúúúj” felkiáltással menekült el a hölgy, aki a 100 forintot nyilván nem ezért a látványért dobta az ajtónyitó automatába.
De Bujtoson is hasonló a fahelyzet. A kivágott fák jó része ottjártamkor ott hevert az áldozati helyen, a sárban dagonyázó, fűnyűvő járművek nyomait sem akarta eltüntetni senki, de a belvárosban sem kerültek elő a padok az agyonkövezett “sétálóban”, ahol a kismotorosok (nem elektromos roller, hanem rendes benzinmotoros) is vígan rodeóznak az ijedt kisgyermekes anyukák, és az egykerekező diszkópatkányok között.
Persze nem ezért mentem egyik helyre sem, csak bosszant ez a gazdátlanság.
Szerencsére a természet a Bujtoson is teszi a dolgát, így nem csak a leírt szomorúság fogadott.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!