Néhány hosszú éjszaka után a koncertalbumok elkészültével be is fejeztem a Kocsonyafesztivál képeinek rendezgetését. A Képtár Koncertek menüpontjában böngészhetsz az elmúlt hétvége emlékezetes zenéi között. Illetve csak jó lenne ismét a zenék között böngészni, maradnak hát az emlékképek, azok közül is a legszebbek 🙂 . A találgatások emlékei a zenekarok beállásainál, vajon milyen zenét hallunk majd?
Bár a Számadó Zenekarnál ez egy percig sem volt kétséges egyrészt a hangszerek láttán, másrészt az énekesnő már említett mikrofon beállítása miatt.
Eszményi Viktória fellépését talán nem is nevezhetjük koncertnek. Gyermekműsorként szerepelt a programban, és gyermekeket elvarázsoló, magával ragadó műsor lett.
Most veszem csak észre, hogy ismét beszámolót írok, de ezt nem a Take 4-nál szakítom meg 🙂
Bízom benne, hogy egyszer biztosan sikerül majd hozzájutnom a zenéjükhöz. Érdekes, hogy mikor keresgéltem a neten valamit a csapatról, találtam egy másik formációt is ezen a néven. Babos Gyula együttese… hát őket is meghallgatnám egyszer 😉
A Frappé Trió zenéje könnyedebb, játékosabb volt, ez azonban korántsem bírálat, sőt!
Ennél a formációnál volt a legnehezebb kitalálni, milyen zenéjük lesz, és végülis sokoldalúságukra jellemző, hogy mindaz volt, amire tippeltünk. 🙂
Az esti főkoncert számunkra sajnos félkoncert volt, legközelebb talán sikerül úgy szervezkednünk, hogy a teljes műsort láthassuk. Ennyit megérdemel a Favágók zenekar, és persze mi is 🙂
… és végül – de ez természetesen csak az időrendre vonatkozik – a Miskolc Dixieland Band, akiket figyelmetlenségből sajnálatos módon nem említettem meg a harmadik nap beszámolójában. Most ezt itt is – ott is – pótoltam. Jó hangulatú, vidám műsort adott a különleges tánckarral 🙂 is rendelkező együttes.

…melyen már az ébredést beárnyékolja a hazaindulás gondolata, találkozunk Norbival, és elfogy a Korty.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 19.
Egy napos ismeretség után a büfé, ahol olyan remek kávét főztek, nem nyit ki. Remélem, a vasárnap volt az oka 🙂
Így a szomszéd üzletből sikerül nagyobb mennyiségű kávét szereznünk, de ez nyomába sem lép az előző napinak. Sebaj, a Kocsonya utcán a 10. pavilon.. hú, ott tegnap is finom volt… De lássuk a napot!
Minden igyekezetünk ellenére sem sikerül elkerülnünk Norbi műsorának végét, pedig téblábolunk keveset a pavilonok között.
Az időjárás hatására helyet cserél a Színva terasz és a Hősök tere sátor műsora, így a Békéscsabai Fittdance bemutatóját látjuk, majd a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészei énekelnek nekünk.
Előző napról rémlik, hogy az egyik sátor mellett mintha sípálya lenne.
Ez a tíz fok fölötti hőmérsékletben felkelti érdeklődésemet. 🙂
Útközben természetesen betérünk a KORTYmába, és szomorúan halljuk, hogy a Korty elfogyott. A hátralévő időben ásványvizen élünk 🙂
A sípálya igen különleges, hó nélkül működik. Eltöltünk itt kis időt.
Visszafelé kettős látásom van, két egyforma békát látok, de ezt simán az ásványvízre fogom

klikk a képre
Aztán mikor továbbmenve ez a kép tárul elém…

…bemenekülök a sátorba, és onnan már csak a Békakirály című bábjáték hatására jövök ki. 🙂
Addig azonban még hátravan a Miskolc Dixieland Band sziporkázó előadása, mely méltó zárása számunkra a fesztiválnak.
Aztán Békakirály, és útrakelünk… a pályaudvar felé vesszük az irányt búcsút mondva e pár kellemes napnak.
Remek hétvége volt, köszönet érte mindenkinek, aki résztvett a megvalósításban.

…melyen megtudjuk, hogy a bányászok bírják a hideget, összefutunk sok ismerőssel, és jókat beszélgetünk idegenekkel, Kortyolunk, és rengeteg jó zenét hallgatunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 18.
Verőfényes napsütésre ébredünk – illetve én jóval a Nap előtt, de ez nem hangzana olyan jól.
Némi hagyományos bolti sorban állás után rendkívül jó kávéhoz sikerül hozzájutni egy büfében, így méltó módon felkészülve a napra az Avas csúcsairól aláereszkedünk a városba.
Kevéssel tíz után érkezünk a Hősök terén lévő sátorba, és kis ideig azt hisszük, ránk várt a Bányász zenekar, de mellettünk egy úr morgolódása visszahoz a valóságba. Szót sem érdemelne a kis késés, ha a műsorközlő a már fent említett borzalmas poénja, miszerint “a bányászok bírják a hideget” nem ivódna belénk 🙂 Szóláshoz jut hát a Bányász zenekar, és igazi jó térzenével az álmosság maradékát is elűzik.
Rövid színpadi szerelés után a Számadó zenekar műsora következik, amely már a beállással felhívja magára a figyelmet.
Az énekesnő remek hangja a biztosíték, hogy az utolsó pillanatig ott leszünk a koncerten.
Ezután kis sétát teszünk a Kocsonya utcában, a Nyári színházban megnézzük a látványkocsonya bemutatót, megtörténnek az első találkozások, a verőfényben elidőzünk a jégszobrászok között a Szinva teraszon, és ha már itt járunk, iszunk egy Kortyot.

klikk a képre
A sátorba visszaérve még láthatjuk a Miskolci ütősök leszerelését 🙂
Rövidesen Eszményi Viktória gyermekműsora következik, amit én kicsit erőltetettnek érzek – dehát én utálom a playback-et – a közönséget, és a gyermekeket azonban sikerül magával ragadnia, és végülis ez a fontos.
Újabb kóborlás következik, melynek célja egyrészt a létfenntartás, másrészt egy eddig fel nem fedezett sátor megkukkolása. Az a jó ebben az útvonalban, hogy útba esik a Korty 😉
Találkozunk a fáradhatatlan Jégkirálynővel is, és útban a koncertek helyszíne felé váratlanul belefutunk a Langaléta Garabonciások bemutatójába. Hihetetlen, amit ez a csapat művel 🙂
Aztán csak visszaérünk a sátorba, és a Take 4 fergeteges műsora hamar feledteti a korábbi CD-hátterű előadást. Fiatal zenekar profi előadással, komoly improvizációkkal… Néha elfelejtettem fényképezni, annyira magukkal ragadtak. Gondolkodtam kicsit, kiemeljem-e a szaxofonos játékát, de ez igazságtalan lenne, hiszen mindannyian “odatették magukat”. Szívesen hallgatnám máskor is a zenéjüket.
Hasonlóan kellemes élményként gondolok vissza a Frappé Trió előadására is. Beállásukkor arról beszélgettünk, vajon milyen zenét játszanak majd a különleges felállásból – akusztikus gitár, basszus, hegedű – adódóan?
Country-t, vagy latin zenét, és ha latin zenét, mi lesz a ritmusadó hangszer? Végül mindkettőből kaptunk, és a kiváló zenészek a ritmust is megoldották.
Kicsit kiléptünk a friss levegőre, és mire némi sült gesztenyével visszatértünk, a sátor zsúfolásik megtelt. Nem is csoda, hiszen az este fénypontjai vették birtokba a színpadot.
Először Galla Miklós rázta fel a közönséget a szombat délutáni ernyedtségből (el ne felejtsem elküldeni neki a fotót 😀 ), majd a nap nagykoncertje következett.
Vágó István kezdetektől támogatója a fesztiválnak, most is zenész barátaival, a Favágók zenekarral érkezett. A hangszórók lábától figyelve a közönséget látható volt, hogy rendszeres vendég a városban. Az előadást láthatóan mindenki nagyon élvezte.

klikk a képre
Számunkra itt ért véget a nap. Hazafelé a buszon belelestünk a fotókba, ismét megállapítottam, hogy jó ez a vaku :-), és ebben megnyugodva hajtottuk álomra fejünket.

…melyen megázunk, vonatozunk, megázunk, villamosozunk, megázunk, buszozunk, száradunk, várjuk a gondnokot, száradunk, buszozunk, kicsit megázunk, és már a helyszínen is vagyunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 17.
A helyszín az újjáépült Szinva terasz. Az enyhe idő nem nagyon kedvez a jégszobrászatnak, de a lelkes alkotógárda kitesz magáért és csodálatos alkotások születnek.
Telefonon zaklatom a rendezvény egyik szervezőjét, a Miskolc Info gazdáját és mire a Kortymában elfogy a harcsapörkölt, látjuk is közeledni a Szinva hídon. A Jégkirálynő önhibáján kívül 🙂
nem tudhatott békát dobni a nyakunkba, mert éppen száradtunk, és vártuk a gondnokot, ígyhát János pótolja békahiányunkat. Egy pohár finom Korty sör mellett beszélgetünk, belelapozunk a fesztivál újságjába.
Ezt az idilt szakítja meg a Duna tv stábja. Röviden, és őszintén méltatjuk az ital különlegességét, majd megismerkedünk az időközben megérkező Brecus Anonymus-sal valamint a társaságában érkező Jégkirálynővel, majd útra kelünk.
Végigsétálunk a Kocsonya (hétköznapi nevén Déryné) utcán. Útközben új ismeretségeket kötünk, majd a Hősök terén felállított sátor bejáratánál szemügyre vesszük a hangszereket cipelő emberkéket. Koncert volt 🙂
Jánost “szabadon engedjük”, neki még rengeteg dolga van, hogy mi felhőtlenül szórakozhassunk és a szürkületben immár esti kivilágításban is megnézzük a pavilonokat, a városnak e pár napra feje tetejére állított részét.

klikk a képre
A Szinva teraszhoz visszaérve a sok-sok érdeklődővel közösen esti világításban is megcsodáljuk a jégszobrokat, és hagyjuk elvarázsolni magunkat a Vaga Banda tüzes bemutatójától.
Mivel az időjárás megviselte lábbelinket, a kerékpáros triál bemutatót a buszmegállóból lesve elcsodálkozunk, mit meg nem tesz a béka a városáért 🙂
Békésen hanyattfekve tűri, hogy bringások ugráljanak át rajta.
A menetrend nem túl figyelmes szemlélése okán rövid esti buszos kalandtúrát teszünk az Avas lakótelepen, de legalább a 35-ös számot kizárhatunk későbbi buszozós terveinkből. 🙂
A nap kicsit rövidre sikeredett, kimaradt a Slamo koncert, de remélem, sikerült kivédeni az átázott cipő következményeit.
A fotókkal kapcsolatban röviden csak annyit, hogy napi bontásban teszem fel őket. Az aznapi beszámolóban lévő képre klikkelve eljuthatsz az albumhoz.
Amint az összes beszámoló elkészül, a Képtárban is rendbe teszem az elérhetőségüket oly módon is, hogy a Rendezvények között ez a napi bontás marad, a Koncert menüpontban viszont csapatonként ki lehet majd választani a résztvevőket.
Kellemes nézelődést!