VIDOR csütörtök

Tegnap kicsit rápihentünk a mára. A terv a két kisszínpados koncert volt.
A Beat 432 koncertjére érkeztem a térre.
A trió kellemes jazz zenét játszott, és a korai időpont ellenére hamar gyülekezni kezdtek a nézők.
A szünetben a Duo Trixx műsorán szórakozhattak a felnőttek és gyermekek, és a pantomimesek is megérkeztek.
A nap második fellépője a No Cnt’ Roll & Mr. Bluesman, akik kiváló bluest játszottak.
A hangulatot az sem tudta elrontani, hogy biztonsági őrök kezdték ellenőrizgetni a karszalagokat 6 órakor, koncert közben az este fél kilenckor kezdődő nagyszínpados műsor miatt, amiért egyébként az egész belvárost körbekerítették.
Nem sok kedvem maradt fényképezni, így a mai album elég rövidke.
A blues koncert egyébként fél hétig tartott, ami után gyorsan elhagytuk a teret.
Klikkelj a képre, aztán lássuk, mi a terv mára!
KLIKK

Természetesen a kisszínpaddal kezdek.
A Tüneth együttes játszik majd fél négytől, majd fél hattól a Nelson.
A nagyszínpadon este héttől a Cimbaliband és a Talamba műsorát láthatod, majd a régi VIDOR hangulatú Mamadou Diabaté & Percussion Mania következik. A karszalag marad a nagyszínpadnál, de nem lesz akkora cirkusz, mint tegnap, és a tér fák mögötti része is szabad marad.
És amit nagyon-nagyon várok, a Bordó Sárkány koncertje este tíztől a VIDOR Kertben. Ide továbbra sem kell karszalag.


VIDOR szerda

Nem bonyolult, de igen szórakoztató nap volt a tegnapi. Kicsit régi VIDOR hangulat.
Az Artézis koncertjére érkeztem a térre, ahogy terveztem. A koncert most is kiváló volt, kedveltem, fényképezgettem, majd a lassan szokásos kávé mellett hallgattam tovább a zenét.
A két koncert közötti szünetben sétálgattam kicsit a belvárosban, felhőfényképeztem, majd jött a Polip együttes.
A slágerek hallgatása közben ismét fényképezgettem, beszélgettem ismerősökkel, és jöttek a pantomimesek.
Ebből ismét egy remek történet kerekedett, és annyi kép, hogy albumom jelentős része ebből áll.
A nagyszínpados színházi előadás elején még beszélgettünk kicsit az időközben kiürült kisszínpad szélén üldögélve, majd irány haza képfeldolgozni.
Íme tehát a képek, klikkelj az ittenire!
KLIKK

A tegnapihoz hasonlóan mára is a helyi formációk maradnak délután, aztán uzsgyi, mielőtt körbekerítenek.
Az esti közönségkedvenc miatt ma ugyanis nagyobb részen kerítik el a teret. A kiülős teraszok is csak védettségivel látogathatók az esti koncert idején a szervezők által várt nagy nézőszám miatt.


VIDOR kedd

Kezdem azzal, hogy a közösségi oldalon (értsd: Facebook) is elkezdődött az új tanév, így mától nem jelent meg az oldalsávomban a rájuk mutató widget. Levettem hát, és kicsit átrendeztem az oldalsávot, míg kiderítem, ma mit találtak ki.
Ennél vidámabb dolog azonban, amiről most mesélek.
Tegnap is is a helyi formációkkal kezdtem a VIDOR napot. Az Ad Hoc Team koncertje várt a Kossuth téren kora délután. Vers megzenésítések, esőmentes műsor, gyülekező nézők.
A következő helyi fellépő előtt követtem kicsit Csocsó bohóc tevékenységét, és megittam déli 🙂 kávémat.
A Hobo Tribute Band műsorának koncepciójáról nem hiszem, hogy sokat kellene beszélnem, nevükből elég egyértelmű. Ők voltak a délután másik helyi kisszínpadosa.
Kis beszélgetést követően beöltöztünk az esti koncertekhez, és a pulóver-kabát kombó védelméből élveztük Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint elvarázsoló műsorát cseppet sem irigyelve őket a szélfútta színpadon.
Az Erik Sumo Band koncertjére is lassan gyülekezett a közönség, így ismét szégyenkeztem kicsit az érdektelenség miatt. Némi vigaszt nyújtottak a kordonon kívül állók, akik lélekben csatlakoztak a benti száz körüli nézőhöz. Nekik külön megköszönte Tövisházi Ambrus.
Belehallgattam még Katona Petra előadásába a VIDOR Kertben, aztán úgy döntöttem, hazahozom a képeket.
Nézd meg őket az ittenire klikkelve!
KLIKK

A mai terv az Artézis és a Polip Band koncertje délután a kisszínpadon, és persze pantomim.


VIDOR hétfő

Elkezdődött a VIDOR szabadságom.
Mivel a délutáni sáv kedvenc időtöltésem általában a VIDORon, idén is ütemeztem szabadságot erre a hétre. Igaz, már kevésbé mozgalmas ez az időszak. A korábbi évek kisszínpad, helyi-, környékbeli formációk dobogói, VIDOR Kert felállás mostanra egy színpadra, a délutáni műsor terület pedig a városháza előtti részre és a VIDOR Kertre szűkült. Szerencsére az artisták, pantomimesek jó része vissza-vissza tér a két koncert közötti idősávban.
Így volt ez hétfőn is.
A Ret-Rock – korábban Kaland Old Rock – indította a délutáni sávot. Szerencsére idén fedést is kapott a dobogó, így míg a nézők esernyők, és a városháza átjáró védelmébe vonultak, a zenekar tovább játszott.
Az eső végzett hamarabb, így a koncert után már a tér sarkán várakoztam a pantomimesekre. Érkeztek is a Duo Trixx és Csocsó bohóc társaságában. Eközben a téren Varázs Tamás szórakoztatta a közönséget.
Kedvelem ezt az összeszokott társaságot. Még mindig ők hozzák az igazi VIDOR hangulatot, akár az egymás produkciójába “trollkodással”, amit imádok.
A Texas Tourist koncertje következett a kisszínpadon. Idén szerencsére nem mosta el az eső a fellépésüket, így szép számú közönséget gyűjthettek a térre.
Nagy örömömre a pantomimesek is visszatértek, alaposan megcsappantva Csocsó bohóc ragasztószalag készletét. 🙂
Eddig tart a napi fotóalbumom, nézd meg a képre klikkelve!
KLIKK

Maradtam még kicsit beszélgetni a téren, miközben mögöttünk elindult a nagyszínpad rádióbarát műsora. No, ezért is tartok én saját válogatás zenét az autóban.

Többször szóba került a napokban a kordonhoz való viszonyom is. Leírom hát.
Láthattad, be tudok menni a nagyszínpadhoz, tehát megteremtettem a feltételeket magamnak hozzá. Nem értek sem a vírushoz, sem az oltásokhoz. Egész egyszerűen ÉLNI szeretnék, amíg lehet. Vagy így, vagy úgy mind meghalunk, addig viszont élni érdemes. Aztán, hogy – elkalandozzak kicsit Annához, Kiss Tibihez és Mártihoz – lesz-e, és mennyi lehetőségem mesélni, majd kiderül. Ha lesz, lesz/van miről.
Az én döntésem és nyilván ebben van kényszer, megalkuvás is.
A kordon számomra megosztás. Mint ahogy a pártosság, a vallás is.
Mert ha egy baráti társaság oltástól, vallástól, párt szimpátiától függetlenül 5 méterre a kordon mellett üldögélhet, beszélgethet, sörözhet, zenét hallgathat, miért ne tehetné ezt egy színpad előtt, a kordon túloldalán?
Mert egy baráti társaság kívül fog maradni a kordonon akár az egy “oltatlan” barát miatt is, mert erről szól a barátság. Beszélgetünk a dolgokról, megbeszéljük a dolgokat, de nem erőltetjük egymásra az akaratunkat.
Ezért van az, hogy esténként olykor kívül többen vannak, mint belül. Mit is old meg a kordon?
(És akkor nem beszéltem egyes események “más” szabályairól, mert ezekhez nem tartoznak észérvek.)
Ennyi.


Anna and the Barbies – VIDOR

A nagyszínpad programjai közül nagyjából hármat terveztem, kettőt mindjárt az első napon.
A világhírű külföldi fellépők megjelenése a VIDOR nagyszínpadán pár éve már csak álom, így maradnak azok a kedvencek, akiket máshol is láthatok. Így volt ez Annáékkal is, akikkel pár hete egy nagyon barátságos, szép zöld füves környezetben találkozhattunk.
Persze a mostani koncert is nagyon jó volt, hiszen ez az Anna and the Barbies esetében alap. Másfél óra a régi kedvencekkel, és az új dalokkal, és Anna varázsával.
Sokat dobott volna a hangulaton, és biztosan a tér is megtelt volna, ha bejuthat valamennyi rajongó, de itt most másak a szabályok.
Ezen a koncerten is készítettem képeket, melyek a színpadi hangulatot biztosan visszaadják, és remélem, a következő koncertjüket mindenki maradéktalanul élvezheti majd.
A képre klikkelve megnézheted, hogy láttam a péntek este másik részét.
KLIKK

Tegnap a Rockhajó koncertjén fényképeztem is, így erről is lesz képes beszámoló. Utána a VIDOR Kertben élveztük a Marina & The Kats koncertjét. Nagyon jó volt, de erről csak a pár másodperces videót láthatod tőlem a közösségi oldalon.
Ma délután a Kossuth téri kisszínpad a terv, meg Csocsó bohóc is érkezik.
Ha sikerül valahol elütni az időt a Bohemian Betyars-ig, esélyes a VIDOR Kert is este tízkor. Ha nem, ez a nap is végetér hétkor.


Tortuga – VIDOR

Lassan elkezdem a VIDOR beszámolókat. Túl nagy sorozatot nem tervezek idén tekintettel a körülményekre. Inkább csak a kerítésen kívüli eseményekre készülök.
A nyitó napon azonban rács mögé kerültem. Régen voltam Tortuga koncerten, így velük kezdtem a VIDORt.
A srácok most is alaposan odatették magukat, és úgy tűnt a rajongók is a színpadhoz jutottak. Az eső sem zavart senkit, így el is állt. 🙂
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK

Erről a napról lesz még egy beszámolóm. A szombatot teljesen kihagytam, mára pedig a Rockhajót tervezem.


Kuckó Művésztanya Újfehértón

Amiről most mesélek, egy hete történt.
Figyelemmel kísérem az újfehértói programokat, mert számos kedvemre való rendezvény volt itt az utóbbi időben. Korrekt szervezés, tájékozott, segítőkész szervezők, segítők és nem utolsó sorban színvonalas programok jellemzik ezeket az eseményeket.
Így akadtam rá a múlt hétvégi eseményre is, melynek különleges aktualitást adott a Kuckó Művésztanya fellépése. Nem volt tehát kétséges, ott a helyem.
A Kuckó Művésztanya vándor színjátszó társulat, és már első találkozásunkkor, jó pár éve a szívembe lopták magukat. Azóta is igyekszem minél több előadásukat megnézni.
Sajnos két éve volt már, hogy legutóbb találkoztunk, így nem csoda, hogy nagyon vártam a mostanit. Ráadásul idén a VIDOR-on sem találkozhatunk.
Természetesen jó időben érkeztem a város főterén felállított színpadhoz, és nyomban meg is kérdeztem egy segítőt – mert több is volt, jól látható névtáblával -, hol lesz a fellépés. Ez a műfaj ugyanis nem él igazán a színpadon.
Jól gondoltam, a múzeum mellett, a füves, árnyékos részre szervezték a fellépést. Alig hogy ezt megtudtam, már érkezett is Szentgyörgyi Rozi, a társulat vezetője, lelke. A felkészülés izgalmai közben beszélgettünk kicsit, és már kezdődött is a produkció.
A zenés hívogató hamar összegyűjtötte a környék apraját-nagyját, és már indult is az “interaktív” mese. Bocs az idézőjeles szóért, inkább aktív mese a helyes.
A legjobb példa erre a padok mögött elsétáló család, ahol a gyermek pár méterrel arrébb hirtelen visszafordult, és az egész család maradt a műsor végéig. A mese, és a mesélő varázsa.
A répamese ismerős volt számomra, hiszen pár éve, a szépemlékű Múzeumfaluban, fotóstáskával a vállamon is kisegér lettem. Örök emlék.
A másik, inkább felnőtteknek szóló előadásra délután került sor. Közben történt ez-az, ami ugyancsak a szervezők, segítők munkáját dicséri. Erről nem nagyon van képem, csak pár képkocka választja el a két utcaszínház műsort fotóalbumomban, megmutatva kicsit a nap hangulatát.
A délutáni műsort nem láttam még korábban. Ezzel a Csárda udvarába költözött a társulat a gulyást falatozó közönség elvarázslására. Nem könnyű feladat az előadásra terelni a figyelmet a gőzölgő, finom ételről, de a bégető, nyávogó, kukorékoló embereket látva semmi kétség nem volt, hogy sikerült.
Ismét remek szórakozás, jó választás volt ez a program, és jólesett beszélgetni is kicsit így két év után. Remélem, a következő találkozásunkra nem kell majd ennyit várni.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve, és ha teheted, nézd meg a társulatot is valahol! Hogy követni tudd, merre járnak, belinkeltem fent az oldalukat.
KLIKK


Under the Mask – Zene Sóstón

Múlt évben háromszor is találkoztam az Under the Mask tagjaival. Legalábbis nagy részükkel. Kicsit mindig más felállásban, más néven, de nagyjából hasonló előadással. Legutóbb mostani koncertjük előtt pont egy évvel a VIDOR Fesztiválon.
Most a Zene Sóstón záró koncertjének előadói voltak.
Mondtam már, sokféle zene érkezett a Krúdy Vigadó melletti színpadra ezen a nyáron is, és akár azt is mondhatnám, jelzés értékű, hogy az idei évadot ez a nagyon fiatal csapat zárta. Van remény. 🙂
Szólógitár, basszusgitár és ének volt a felállás. Tudom, a képen négyen vannak, mert a koncert utolsó részében fuvolista is színezte játékával a zenét.
Nekem, és néhényaknak a nézőtéren furcsa volt, hogy nincs dobos. A koncert közben kiderült, a zenekarnak is. Volt tervben, de végül nélküle kellett színpadra állniuk.
A Zene Sóstón-t tehát a jövő ígérete zárta, és én is bezárom, remélem, csak jövő nyárig a most következő fotóalbummal.
A képre klikkelve láthatod, ezt a koncertet is meglátogatta a kukacsbombázó. Talán egyszer oda is eljutunk, hogy tekintettel lesznek a szúnyogirtásnál a földi rendezvényekre is.
Most azonban lássuk inkább a képeket!
KLIKK


Szólt a rock Kisvárdán

A Zene Sóstón záró napján most egy olyan kirándulást teszünk, ami miatt nem voltam ott a rendezvény szombati koncertjén.

Hét közben fedeztem fel, hogy megyénkbe látogat több olyan zenész, aki valaha a kedvenc Kormorán formációm tagja volt. Ezen a vonalon tovább haladva felfedeztem azt az eseményt is, amelyre végül eljutottunk. Mindkettő szerepelt az ajánlómban is.
Csütörtökön a Mustárház udvaráról már nem láttam értelmét elindulni Máripócsra, a Rockhajó koncertjét viszont nem akartam kihagyni. Így a szombat esti, kevésbé kormorános, ellenben pokolgépes (remélem, az adatgyűjtő robot az egész mondatot értelmezi 🙂 ) koncert lett a terv.
Újfehértóról hazatérve – majd erről is mesélek – egy tusolás-átöltözés után már mentünk is Kisvárdára.
A sétálóban hatalmas színpad, hozzá illő pazar hang- és fénytechnika fogadott, és a Radar beállása, ami igencsak jól szólt.
Helyet is foglaltunk a technikusi pult melletti virágágy szegélyén, közel a büféhez, és ideális távolságra a színpadtól.
Innen indultam fotós portyázásra a Jericho koncertje közben. Így indul majd a fotóalbumom.
Radar koncerten elég régen voltam, ahogy megállapítottam, a basszusgitáros személye változott azóta. Kíváncsi voltam, mi történt a zenéjükkel, és erre a legjobb alaklom egy lemezbemutató. Ez volt szombaton az este második pontja.
Itt már küzdöttem kicsit a színpad fényeivel, de igazán inkább zenét hallgatni mentem, így nagyon nem zavart. Lőttem pár képet, és hallgattam a zenét az időközben gyülekező nézősereg árnyékában.
Tóth Reni hangját már a Kormoránban csodáltam, aztán Bill lemezén vokálozva ismét. Bevallom, szóló lemezébe is belehallgattam, de az nagyon más volt. Mégsem volt kétséges, hogy pendrive zenekar kísérettel is meghallgatom. Változatlanul libabőr volt, mikor kiengedte a hangját, de azért nekem a Kormorán volt az igazi. Három-négy képem lesz csak erről a részről.
Igazán a Pokolgép koncertje volt, amiért elindultunk, de a többit sem bántuk meg.
A zenekar mindent megtett, hogy emlékezetes, jó emlékkel emlékezetes koncert legyen és bevallom, fájó szívvel hagytuk ott a helyszínt a koncert vége előtt. A fényképezésről már korábban nagyjából letettem, és nem is igazán azért mentem most. Néha elnéztem a színpad felé, de nagyon zavart, ahogy a fénytechnika a nézőkre vadászott, ugyanakkor a színpadi történésekből elég keveset láthattunk. Akkor álltunk fel végleg, mikor sikerült számomra hallgathatatlanra torzítani a zenét.
Egészen biztosan nem én lettem nyűgös, hiszen pár napja, a Wild East-en mind a hanggal, mind a fényekkel – és persze a zenével is – jó barátságban voltunk. Sajnálom, hogy így történt.
Találkozunk valamikor, valahol. 🙂
Lett azért pár képem, elég kemény utómunkával a kétharmadában. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Hajtányos Nap Dombrádon

A hosszú hétvége programján gondolkodtam “gusztus huszadika” reggelén. (Igen olvastam az ajánlómat. 😀 )
A helikopter bemutató, és a belvárosi akadálypálya nem volt alternatíva, és egy irány maradt, amerre legkönnyebb volt elhagyni a várost.
Eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam Dombrádon régi vasúti dolgokat, gondoltam, fotózok kicsit. Rákeresve azonban kiderült, hogy kisvonatos, hajtányos nap lesz pont.
Indulás!
Az állomásnál jócskán volt már érdeklődő. Körülnéztem kicsit a környéken, mert sosem jártam még itt.
Van egy emlékház, ami most sajnos nem volt nyitva. Szép virágos, gondozott környezet, kemencék, fedett tér padokkal, asztalokkal.
Aztán indultam az állomáshoz a sínek mentén.
A gyerekek, felnőttek már javában kézihajtányoztak, és indulni készült egy motoros szerelvény is. Nem értek a vasúthoz (sem), így ne várj tőlem pontos megnevezéseket.
A rövid megnyitón kiderült, hogy egy lelkes társaság nem kis munkával megtisztította a Nyírvidéki Kisvasút soha feledésbe nem merülő pályájának egy részét, és néhány közlekedési eszközt is működőképessé varázsoltak.
Rendbe tették a forgalmi irodát, ahol kiállítást rendeztek be, és megszervezték azt a nyílt napot, ahova teljesen véletlenül, de szerencsére becsöppentem.
Többekkel beszélgettem, akik szívükön viselik a kisvasút sorsát, és mindent megtesznek azért, hogy újjáéledjen múltunknak ez a része. Nyíregyháziként én kicsit szégyenkeztem, hogy nálunk ez mindig csak választási ígéretként kerül elő.
Jó volt hallani a polgármestert, aki látva a lelkes, ott lakók által is aktívan támogatott munkát, a környékbeli települések bevonását tervezi.
Röviden összefoglalva örülök, hogy ebben az aktív közösségben tölthettem pár órát. Szívesen osztom meg most az itt készült képeket, és ígérem, figyelemmel kísérem a fejleményeket. Ma egy újabb bejegyzés kerül a Vasutazás kategóriába.
Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Rockhajó a Mustárházban

A Rockhajó koncertjére gyülekeztünk a Mustárház udvarán. A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy augusztus 29-én, vasárnap délután játszanak majd a VIDORon, de most nem erről mesélek.
Egyszer, egy Szmog fellépésük után még maradtunk kicsit beszélgetni. Pár koncert volt csak mögöttük, nekem elég újak voltak még a dalok. Akkor olvastam bele néhány dalszövegükbe, és azóta is igyekszem minél többet megjegyezni, immár koncertek közben. Mert nagyon jó, tartalmas, mondanivalóval bíró szövegek.
Ebből már sejtheted, saját dalokat játszik a formáció, és ők is előkelő helyen vannak kedvenc listámon.
És nem csak az enyémen. Koncert közben egyre nőtt a nézőszám az udvaron. Ez egy jófajta belvárosi gerilla marketing. 🙂 Kihallatszik az utcára, és akinek tetszik, bejön. Persze azért vannak hozzám hasonlóan, akik előre készülnek a műsorra, nehogy bármi is kimaradjon.
Szóval jó este volt ez is, várom a VIDOR napozást. 🙂
A képeimet most is albumba foglaltam, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK


Artézis – Zene Sóstón

Sokszor írtam már a következő mondatot, csak a formáció neve volt más.
Kedvelem az Artézis zenéjét, és ezért örömmel láttam a nevüket a Zene Sóstón műsorrendjében.
Sokféle zenét kedvelek, viszonylag sok koncerten is megfordulok, de azért vannak kedvencek.
Az Artézis szerda este visszatért a három fős, instrumentális előadáshoz. Nem mondom, hogy néha nem villant fel emlékezetemben Kallós Angelika éneke, vagy Herczku Tünde az esőcsináló csővel (remélem, jól neveztem meg a hangszert), de ez a rengeteg improvizációval színezett muzsika mindig is nagyom szerethető volt számomra.
Nos, erről a koncertről hoztam képeket. Klikkelj az ittenire.
KLIKK

Valamikor a VIDOR-on is találkozhatsz majd a formációval. Sajnos a fesztivál hivatalos tájékozatója nem szolgál támponttal a helyi formációk fellépésének idejéről, de még van 4 nap a kezdésig…


Vasárnap Kisfalucskán

“Márpedig miért lenne bárkinek is jobb dolga…?” – állt a Kisfalucska Udvarház & Bisztró meghívójában, és néhány látogatásunk alapján úgy gondoltuk, valóban nem lehet jobb dolgunk vasárnap.
Útra is keltünk. Alaposan bekalkulálva a tokaji hídon való átkelést jó időben, így a Grillterasz & Jam Session nyitását megelőzve már oda is értünk a Kisfalucskába. Nyugtáztuk, hogy jó lesz nekünk itt, üdvözöltük a vendéglátókat, és elindultunk szétnézni kicsit a környéken.
Mire visszaértünk, már jócskán voltak vendégek, és a Hot Club Miskolc formáció műsora indult éppen.
Úgy gondoltuk, megebédelünk. Talán láttad a képet a közösségi oldalamon. Nos a látványnál csak az íz volt jobb.

A Jazz Inside jazz formációval nem ez volt az első találkozásom, így az ő zenéjükkel is biztosra mentünk.
Közben ismerősök érkeztek, mert következett a Melounge, akik a Zene Sóstón meglepetéséhez hasonlóan most is kibővített formációban érkeztek. Nem nagyon terveztem fényképezést, mert ilyen is kell, de persze a gép a közelemben van általában, így most is előkerült. Rövid fotóalbumon itt kezdődik majd.

Mikor én születtem, Szabó Gábor már az amerikaiakkal ismertette meg a magyar népzene alapjait. Magyarországon – a kezdeti évektől eltekintve – a hetvenes években, első hazalátogatásakor vált elérhetővé zenéje.
E kis bevezetőt azért írtam, mert az ő zenéjét, zenei elképzeléseit valósítja meg a Mizrab formáció, akikkel szintén nem ez volt az első találkozásom. Most is hatalmas élmény volt zenéjük.
A napot a Szüret Utcza zárta megérdemelt sikert aratva a vendégek körében.
Láthatod majd a fotóalbumban, ahogy a színpadi napozás átmegy esti szúnyogvadászatba. 🙂
A nap minden perce élvezetes volt számomra, örülök, hogy ezt az elfoglaltságot választottuk, és várom a következő lehetőséget.
Végül az ittenire klikkelve nézd meg a pár képet, amit készítettem.
KLIKK

Van még pár esemény beszámolóm, de ma délelőtt egy rövid kiruccanásra készülök, mert régen találkoztunk. Egy gyermekműsor színhelyén bukkanok majd fel. 🙂


XVII. Huszártalálkozó

Szerdán átugrottam a Huszártalálkozót, mert aktuálisabb volt a Zene Sóstón. Most azonban ez következik.

Kicsit meglepődtem, mikor megláttam az értesítést a találkozóról, mert emlékeim szerint VIDOR szombaton szokott lenni, de miután biztossá vált, hogy tényleg korábban lesz, úgy gondoltam, most sem hagyom ki.
Most is a “huszár részt” néztem meg, és nem követtem őket a Múzeumfaluba.
A Jósa András Múzeum előtt várakoztam, néztem a lezárás szervezését, mikor hatalmas szirénázás hallatszott, és őrületes tempóval megjelent néhány katonairendész autó, közöttük meg jó sok Audi. Biztosan így kell ezt csinálni, de elgondolkodtam, hogy a lezártnak gondolt út két szélén gyermekes családok álldogáltak háttal az autóknak, várva szemből a huszárokat.
Nem történt baj, és röviddel ezután indult is a menet. A Jósa András Múzeumtól az Országzászló téren lévő szoborhoz vonultak, a lovasok pedig most is az utcán sorakoztak fel.
Nagyjából az eddigiekről vannak képeim, a beszédek közben elindultam ebédet beszerezni.
Erről már nincs képem, de ha az ittenire klikkelsz, megnézheted, amiről meséltem.
KLIKK

Apropó, Múzeumfalu. Ma rendezik meg az Új kenyér ünnepét a Sóstói Múzeumfaluban.
A másik esemény, amiről korábban nem írtam, a One Belt One Road Hungary Nemzetek Kupája UCI Ifjúsági Világkupa Nemzetközi kerékpárverseny. Jelentős útlezárások lesznek a városban 20-án és 22-én. A linken a rendőrség tájékoztatója.