Téltemetés Tokajban

Mondhatnám, hogy vártam, mi lesz a téllel, de igazából csak a lustaságom, és híresen rossz időbeosztásom az oka, hogy csak most mesélek a szombati eseményről.
Viszonylag rendszeres visszatérő vagyok a Világörökségi Bormúzeum rendezvényein. Így van ez a téltemetésekkel is.
A forgatókönyv egy múzeumi “bemelegítéssel” kezdődött, ami idén gyermek táncház volt, és a kézműves foglalkozás sem maradt el.
Itt indult a téltemetés is hagyományosan a “Halottsiratással”, ami egy tréfás dramaturgiájú játék.
Aztán előkerültek a kabátok, és a menet a bábú, és a “gyászolók” kíséreteként elindult a Bodrog partra.
Itt folytatódott a “szertartás”, melynek végén búcsút vettek a bábútól, és már repült is a folyóba.
A játék után a résztvevők vissza sétálhattak a múzeumba, ahol forró tea, forraltbor, és fánk várta őket.
Ez volt hát a szombat délutánom, meglátjuk, mit hozott a tél elüldözése?
Az esemény képi dokumentumait (de szépen írok 🙂 ) az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Honnan tudod?

Többször előkerült már a kérdés, honnan lehet megtudni, milyen programok lesznek a környéken?
Nem egyszerű a dolog, elmondom, én hogyan csinálom.
Nálam sem kopognak az ajtón az aktuális események listájával. Marad tehát a “szájhagyomány”, mikor beszélgetésekből kerülnek elő információk, illetve van még a közösségi oldal, és a sajtótermékek, esetleg kiplakátolt dolgok az utcán.
A közösségi oldal sajnos egyre nagyobb szemétdomb, nem könnyű kiválogatni a hasznos tartalmat. A sajtótermékekből, rádióból, televízióból emellett még a politikai tartalom is rám vicsorog, az utcai plakátolás pedig igen szűk kör kiváltsága.
Szóval mégiscsak a közösségi oldalon kell szemezgetni.
Itt olykor “magától” szembe jön a tartalom, de leginkább a kedvelt helyek felkeresése működik.
Ha szerencsém van, az oldal gazdája készít eventet a dolgairól, így egy klikk az Érdekel, vagy az Ott leszek gombra, és kis automatizmussal már be is kerül a dolog a blogom program naptárába (itt jobbra 😉 ).
Van azonban, ahol a “plakát képek” várnak. Ha ezt csak simán megosztom, hamar kigörgetődik. Az én látóteremből is.
Ekkor jön a “favágás”. Eventet nem készíthetek, hiszen nem az én eseményem. Marad hát a bejegyzés elkészítése a program naptáramba a “plakát”, vagy az oldal linkjével.
Így én már a telefonomat felébresztve láthatom a hetemet, kicsit görgetve többet is.
Amit még tudnod kell, az ajánló szubjektív. Vannak események, amikről tudok, mégsem kerülnek bele, illetve vannak, amik kikerülnek konkrét információk alapján. Erre láthattál példát a közösségi oldalamon tegnap este. Ja, és van, ami bekerülhetne, de nem jut el hozzám a híre. Mivel a blogom kizárólag saját erőből valósul meg, lehet ennyi szabadságom.
Talán próbáltad elfordítani az itt lévő képet. Szándékosan van így, így jobban kitölti a lapot. 🙂 Neked pedig itt a lehetőség – asztali nézetben – jobboldalt (fizikai, nem politikai 😉 ), hogy követhesd, saját naptáradba másolhasd a számodra érdekes eseményt. Nézz vissza néha, hiszen bármelyik pillanatban változhat a lista!
…valahogy így.


Bumfordi

Bumfordi a Burattino Bábszínház egyik bábja. Itt, a képen éppen egy kidurrant lufival a fején.
Szóval, ha még azt is tudjuk, hogy a lufi nem az övé volt, elképzelhetjük, hogy nem túl szerencsés a barátok szerzése terén.
Sok dolgot megpróbál, hegedülni tanul, ahogy az a Ki altatta el a tejet? című előadásból kiderült, de aki látta, tudja, hogy hasonló eredménnyel járt, mint a lufival.
Persze nem adja fel, így a nevét viselő hétvégi bemutató előadásban is sok mindent megtesz, hogy ne maradjon magányos. Persze az erdő lakóival nem egyszerű az élet.
Az előadás viszont igen szórakoztató volt, és ha meg akarod tudni, mi lett a vége, megnézheted február negyedikén, vasárnap 10 órától.
Persze addig lesz még néhány előadás a Burattino Bábszínházban. Ezeket is megtalálod itt jobb oldalt a program naptáramban, és természetesen a bábszínház – fentebb linkelt – oldalán is.
A szombati előadásról pedig a képre klikkelve találhatsz egy fotóalbumot.
KLIKK


Sóstóhó

Úgy tűnik, rám marad, hogy elhozzam a havat. 🙂 Igazán azonban csak virtuálisan tudom megtenni.
Múlt hét közepén éppen kitaláltam, miket is csinálok, mikor kinézve az ablakon azt láttam, esik a hó. Bár gyermekkoromban ilyentájt a szánkózásban átázott cipőinket, ruhánkat szárítgattuk, manapság ezt városi gyerekként nem egyszerű megélni.
Összekaptam hát magam, fényképezőgép a kézbe, és irány Sóstó! Szerencsére időben érkeztem, mert – bár a hóesés nagyjából elállt ugyan – Sóstó azért megőrzött valamit a tél hangulatából.
Mire végeztem a fotósétámmal, előkerültek emberek, de az első lábnyom az enyém volt a tóparton, és a szigeten.
Ezeket a képeket mutatom meg, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Császárszállás

Lassan elfogynak a közeli helyek, de a Császári tó már egy ideje a listámon van.
Sikerült addig halasztani a látogatást, míg be is fagyott. Mondjuk nekem sem volt melegem fotózás közben, de jó volt ismét egy nyugodt helyet találni a bóklászásra.
Nem mondanám, hogy a napsütés a barátom volt, bár az oda-vissza úton megvolt az ilyenkor elvárható napos órák száma. 🙂
Rajtam kívül a nádvágók voltak a tó környékén, így egy csendes sétálós talán két órám is volt a többi napi kaland előtt.
A képre klikkelve körbe járhatod a tavat.
KLIKK


Fagyos kör

A szombati napom programja elég bizonytalan volt, így nem mentem messzire, már ha a 30-40 kilométer messzit jelent.
Koradélelőtt megnéztem Sóstó jegét, hazafelé pedig Bujtos felé fordultam jeget fényképezni, meg integetni. 🙂
Ebből adódóan nem fogsz ínhüvelygyulladást kapni, ha végig klikkeled a fotóalbumot. Kezdd mindjárt az itteni képpel!
KLIKK


Egy újabb nap ajándék napsütéssel

Szerda reggel ismét napsütésre ébredtem, így ideje volt kitalálni, merre indulok. Néhány dolgom elintézése után nem sokkal dél előtt elindultam Tokajba.
Az egyetlen célom a fényképezés volt, de minden tervezett cél nélkül. A múlt évi téltemetéses felvonuláson már eszembe jutott, hogy egyszer a másik irányba is el kellene indulni. (Jut eszembe! Idén is lesz téltemetés, akár megérkezik a tél addig, akár nem. 🙂 ITT a link róla.)
Nos, most elindultam a sétányon balra. Rengeteg hajó “parkol” ezen a részen. Mindenféle, kisebb, nagyobb. Visszafelé pedig a játszótérig, illetve kicsit tovább sétáltam el. Tetszik ez az egyáltalán nem hagyományos játszótér. Nyoma nincs a “felmászni tilos” gipsz Vukoknak, hercegeknek, viszont néhány kreatív megoldás igencsak csábító.
Ezután úgy gondoltam, haza indulok, de a körforgalomnál mégis egyenesen mentem tovább, és lesétáltam a partra a híd másik oldalán is.
Ezután azonban tényleg haza indultam. Útközben felvettem egy stoppoló ismerőst, így kis beszélgetés is jutott Hendrix zenéje mellé.
A képre klikkelve tehát Tokaj képeit nézegetheted.
KLIKK


Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Első sóstói

Bár vasárnap délelőtt szereztem némi tapasztalatot az időjárásról, kis átmelegedés után délután nem tudtam nem kimenni Sóstóra.
Egy hét telt már el az évből, és még nem voltam kedvenc csendes helyemen. Vasárnap délután ide, vagy oda, nem sokan sétáltak a tóparton. Igaz, délutánra még a délelőttihez képest is hidegebb lett, a szél pedig elég komolyan befolyásolta fényképezési elszántságomat. 🙂
Nem csoda hát, ha ez az album elég rövidre sikeredett.
Azért mégis klikkelj a képre!
KLIKK


Hazai pálya

Hétvége közeledtével a hazai időjós portálokon eluralkodott az “ónoseső, mindmeghalunk” hangulat. Bár kedvenc norvég időjósaimnál ennek nyomát sem találtam, a közelgő hideg náluk is felmerült. Úgy gondoltam, ehhez fel lehet öltözni. Messzire azért nem indultam vasárnap, de két rövid album azért született a napról.
Most jöjjön az első!
Délelőtt a Bujtoson sétáltam kicsit. A korábbi napok tavasza után szokatlan volt a hideg szél, de ehhez fel lehetett öltözni. Igazán csak az ujjaim fagytak le. 🙂
Ahogy majd látod, nem a “hagyományos”, kis hídtól, vagy a játszótérről induló tókerülést választottam, inkább kis terepezés volt a cél. Persze azért a tóhoz is eljutottam.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot.
KLIKK


Tavaszias kirándulás

Szerda délben kisütött a nap, elszakadtam tehát a lakástól.
Mikor legutóbb Tiszalökön játram, a fahíd felújítása zajlott, nem volt még használható. Ez lett tehát a cél.
A híd valóban elkészült, használható, de vannak még befejezetlen dolgok. Kiépítettek egy kamerarendszert. Nem vagyok megfigyelés párti, de a korábbi ottani tapasztalatok alapján sajnos szükség van rá. Felújították a faházakat, napelemek kerültek a tetejére, ahogyan az út megvilágítását is napelemes lámpákkal oldották meg.
A horgászok is kinn fagyoskodtak a tóparton.
A komphoz nem jutottam le, mert az út két szélét takarították, és érthető módon nem próbálkoztam a járművek padkán kerülésével, a sétát pedig még kihívásnak éreztem ezen a távon.
Jó volt látni, hogy a korábbihoz hasonlóan láthatóan van gazdája a területnek, és jólesett mászkálni is kicsit a csendben.
Elkészítettem az év első fotóalbumát is, klikkelj a képre!
KLIKK


Sóstó, negyedik negyedév

2023 utolsó negyedéve is mögöttünk van már, ideje megosztanom, miket mobiloztam októbertől decemberig Sóstón.
Ahogy korábban írtam már, ez az időszak nem igazán a sétáiról emlékezetes, de belekóstolhattam városunk egészségügyi ellátásába. Ne akard megtudni, milyen…
De maradjunk Sóstónál. Leginkább rövid séták voltak, hol itt, hol ott parkoltam, ez volt a kiinduló pont. Persze én mindig parkolóban hagytam az autót, és inkább rövidebb távra sétáltam.
Örvendetes, hogy a “szökőkút átka” ebben a negyedévben nem jelentkezett. Vagy sikerült megtalálni a megfelelő köveket a tófürdőnél lévő átjárókhoz, vagy valamilyen más megoldás született, esetleg szerencséjük volt, mindenesetre jó így, hogy nincs beszakadt átjáró.
A szökőkút azonban tartogat feladatokat. Igaz, ez az átadás óta így van. Talán majd tavasszal… Ezt az album 5-7. képein láthatod. Az átadás előtti napokban kiásták ezt a részt, és egy ideig nem is jelent meg a víz, de azóta állandó a tócsa az üzemeléskor.
Az ősz elhozta a virágokat, és a maradék fák színes leveleit. Szóval kellemes őszi hangulat volt a barátságos oldalon.
A sétányon kivágott fák helyére is megérkeztek az új csemeték. Hosszú életet nekik!
November közepén valamit az elektromos hálózattal is csináltak. Becsületükre legyen mondva, helyreállították a terepet a nagy ásások után.
Sajnos a 424 parkolójánál most a másik facsemetét gázolták ki, talán pótolva lesz, mint év közben hasonló sorsú társa.
Hóból nem sok jutott eddig, de egy keveset sikerült megörökítenem. Én biztosan jobban örültem neki, mint a rózsák.
Karácsony előtt átmerészkedtem a Svájci lak túloldalára, és a mozdony felőli oldalra is. Így lett vége az évnek.
Ez volt az időrend, most klikkelj a képre!
KLIKK


Évzáró

Ennek az évnek is vége lassan, és igazán nem is terveztem értékelést most, de talán pár szót mégis.
Ahogy nézegetem a lenti képet, nagyjából a 2008, 2009 jut eszembe. Akkor volt ilyen nagyságrendű a képtáram. Pedig akkor VIDOR is volt még.
Szóval egyre kevesebb a hely, ahová van kedvem elmenni a városban. Távolabbi tervek vannak, és voltak idén is, de a második félév szinte teljesen kiesett. Igazán Sóstó volt az örök visszatérés, annak is egyre kisebb része.
Azt hiszem, sohasem követtem, és nem is akartam követni a tömegigényt, a mostani pedig számomra kifejezetten taszító. A rengeteg kő, betonozás, erdőirtás, számomra – ezen a néven mindenképpen – igénytelen (tudom, erre van tömegigény) zenei fesztivál olyan helyekről is leszoktatott, ahová korábban szívesen jártam.
Szóval nem túl pozitív az évzárásom, de talán a következő év világgá menései elhozzák majd azt, amit erre az évre terveztem.
Persze volt néhány program, amire igencsak szívesen emlékszem, és biztos pont lett a látogatásaim sorában. Ezt jövőre is folytatom, remélem.
Most pedig BUÉK!
Ja, ha a képre klikkelsz, az idei gyűjteményhez jutsz.
KLIKK


Debrecen fényei

Debrecen ünnepi fényeivel úgy kerültem kapcsolatba pár éve, hogy munkából a vasútállomásra sétálva láthattam őket. Akkoriban a hazaérés fontosabb volt, mint a rácsodálkozás. Születtek mobilos képek, felkerültek jórészt a közösségi oldalra, hévégén meg az itthoni fények vártak.
Ha jól emlékszem, a múlt évben készítettem el az első “tematikus” képsort. Ekkor sem ez volt a fő csapásirány, hanem a céges vacsora, de ha már ott voltam…
Nos, ez az élmény – meg hogy már csak akkor megyek Debrecenbe, ha akarok – hozta elő a gondolatot, hogy célirányosan ezért látogassak el a szomszéd várba.
Nem bántam meg. Úgy gondoltam itthoni tapasztalatok alapján, hogy hétfőn csak a fények lesznek, hipp-hopp elkészülnek a képek, és irány haza! Nos, a hétfő sem adásszünet Debrecenben. Jókora vidám emberseregben kellett manővereznem, és – amit Nyíregyházán egész évben, és ilyenkor is hiányolok – több helyszínen is utcazenészek emelték a hangulatot. Szóval jól elidőztem, néhányukkal még pár szót is váltottam. Ha egyszer ez a szabadság városunkba is beköltözhetne…
Szóval nem pár perces kattintgatás lett a dologból, sőt, olykor a kattintgatást felülírta a hangulat, a beszélgetések. Azért van néhány kép ebben az albumban is, nézd meg az ittenire kattintva!
KLIKK


Nyíregyháza fényei

Év végi “rutin” nálam, hogy elkészítem szülővárosom ünnepi fényeinek fotóalbumát. Volt, amikor több album is született, és idén is ilyesmit terveztem.
Így történt, hogy az első esti belvárosi sétám képeit nem osztottam meg még, hátha lesz folytatás.
A helyi adventi programok közül az Orpheum Madams műsorát néztem ki, ezzel is indul majd a képtár. Azonban, ha már a téren voltam, úgy gondoltam, elkezdem a fényes albumot is.
Aztán úgy alakult, hogy itthon végig nézve a képeket úgy találtam, nem sokat tudnék hozzáadni már. Ám mikor pár nap múlva a debreceni fotózásról hazatérve megálltam a főtéren, született még pár kép. A tény, hogy második alkalommal néhány percet töltöttem csak a téren. Jönnek majd a debreceni képek, beszámoló is.
Nézd meg a nyíregyházi képeket az ittenire klikkelve, és ha van kedved, lapozz vissza fotóalbumomban a korábbi évekre!
KLIKK


Nyomtató Enikő műsora

Hozott mégegy kedves műsort a szombat délután, és csak annyit kellett tennem érte, hogy maradtam ott, ahonnan korábban a MoGyoRó Trió előadását néztem.
Újabb ismerősök is érkeztek, így hamar elrepült a két program közötti átállás ideje.
Nyomtató Enikő műsora egészen más hangulatot hozott, de az ünnepélyesebb, szeretetteljes megszólalás ugyanúgy megállította, és ott tartotta az arra járókat. Az érkező gyermekek hamar letelepedtek a nézőtér párnáira, és csodálkozó tekintettel figyelték az előadást.
Igazi elcsendesedést hozott az előadás. Valóban a szeretetről, a mindig szeretetről szóltak a gyönyörű dalok, Enikő előadása közben pedig felmerült a kérdés, hol lehet még ilyen csodát hallani.
Az előadás utáni beszélgetésben erre a kérdésre is választ kaphatott az érdeklődő.
Jó ideig beszélgettünk még, miközben a színpad és a nézőtér lassan eltűnt körülöttünk, és visszatért áruházi sétatér funkciójához.
Jó ötlet, hogy egy kereskedelmi egység megjelenési lehetőséget biztosít ezeknek a programoknak. A város főterén sem ártana ilyen hétközben is, ahogy ez más településeken történik.
Néhány képem erről az előadásról is van, amelyek segítenek megőrizni a kellemes délután emlékét. Klikkelj a képre!
KLIKK


MoGyoRó Trió

Hétvégén számos kikapcsolódási lehetőség kínálkozott számomra. Az egyik ezek közül a MoGyoRó Trió gyermekműsora volt a Korzó bevásárlóközpontban.
Úgy egy éve már láttam előadásukat, így nagyjából tudtam, mire számíthatok. Láthatóan a visszatérő nézők is.
Amire nem számítottam, az a napsütés, amely a képeim egy részén elég komoly nyomot hagyott.
A hangulatot azonban ez csöppet sem befolyásolta, a produkcióba bevont felnőttek és gyermekek legalább úgy élvezték az előadást, ahogy azok, akik a néző szerepét választották a világot jelentő deszkák helyett.
Ami igazán tetszik ezekben a programokban, hogy egy nyüzsgő “vásárlás ünnepére” készülődés közben is el lehet vonulni. A padon ülve, ha előre néztem, mosolygó, játszó gyermekeket és felnőtteket láttam, míg ha kicsit jobbra fordultam, az alsóbb szinteken a két nap szeretetre készülőket.
Jó volt az előbbiekhez tartozni, és miközben fényképezgettem is, számos ismerőssel is válthattam pár szót.
A képre klikkelve láthatod, mik is történtek szombat délután.
KLIKK


Advent a madarakkal

Évről évre visszatérő esemény az is, hogy december elején szép számmal összegyűlünk az erdei tornapálya mellett, hogy különleges csemegék készülhessenek az erdő lakóinak.
Előkerülnek a bográcsok, olvad a faggyú, megtelnek magvakkal, és a kiolvadt zsírral a fenyőtobozok, narancs héjak. Gyermekek szaladnak, felnőttek sietnek felakasztgatni ezeket a környező fákra, bokrokra.
Közben a madárhálóból előkerülnek a meggyűrűzendő madarak, melyek gyermekek kezéből nyerik el újra szabadságukat.
És persze előkerül a jól végzett munka jutalma, a süti, tea, forralt bor is.
Idén én inkább csak amolyan lusta módban toltam, de jókat beszélgettem, hiszen az évek óta visszatérő társaságban sok kedves ismerősöm is van.
A képeim sem lettek fotókiállításon indíthatók, de azért összejött egy album, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz meg.
Apropó, fotókiállítás. Sóstói-erdő – A mi erdőnk címmel nyílt egy fotókiállítás a Nyíregyházi Egyetem Kerengőjében, amely január 31-ig tekinthető meg. Linkeltem is a megnyitó plakátját.
KLIKK