Tudom, hogy Debrecen belvárosa nem az autós vendégfogadásra van optimalizálva, mégis ezt a megoldást választottam a vasúttársaság költséghatékony “utasbarátsága” helyett. Így történt, hogy két perccel koncert kezdés előtt be is estem a Hal közbe.
A pad széle, ahol a múlt évben üldögélve ismerkedtem meg Esthee zenéjével, most is szabad volt, így egy mosolygós integetés után ide telepedtem le a Debreceni Utcazene Napok szombatján.
A nap első tervezett útja tehát most is az ő koncertjére vezetett. A dalok jó része ismerős volt már, hiszen múlt év óta idén Hajdúnánáson és Nyírbátorban is találkoztunk már, de a saját szerzemények között volt olyan, amit még nem hallottam. A kiváló ének hangja mellett Esthee személyisége, és előadása is rendkívül pozitív kisugárzású, nem csoda hát, ha a pillanatok alatt megtelt a tér.
Az esti programomat tervezve feltűnt, hogy a következő táblázat sorban a Műsorszünet szó szerepel.
Ismerve a DEMKI kiváló programszervezését, biztos voltam benne, hogy nem hagynak egy óra üres helyett két koncert között. És valóban, nem sokkal később a Műsorszünet alatt megjelent a zenekar szó is. Fel is keltette az érdeklődésemet. Az ugyancsak igényesen elkészített weboldalon nem csak egy kép és név szerepel az előadókról, hanem némi információhoz, és belehallgatási lehetőséghez is jutunk. Ezért is volt könnyű eldöntenem, hogy maradok a Hal közben a következő koncertre is.
Megérte. A felvételhez hasonlóan itt is remek énekhangú fiatalok feldolgozásokat játszottak, és ahogy az várható volt, sikerült megtartaniuk a közönséget.
A Roncsbár előtti koncert helyhez érve pár szót még sikerült váltani az Ördögszekér zenekar tagjaival megígérve, hogy Tokajban már odaérek majd az ő koncertjükre is.
Esthee második előadásához ritmus kíséretet is kapott Balogh Tibor személyében, és ne felejtsük el a közönség által biztosított ritmus támogatást sem.
Fotóalbumom további részében már kevesebb képet találsz majd, ránk esteledett ugyanis, ami kevésbé barátja szaladgálós gépemnek. Azért pár pillanatot sikerült megörökítenem.
Szinte lehetetlen volt átkelni a Csapó utca virágpiaci részén akkora közönséget vonzott a Rover zenekar, méltán. Hatalmas bulit csaptak, amiről az oldalukon most találsz egy közel fél órás összefoglalót is.
A koncert ennél jóval hosszabb volt, éppen hogy sikerült odaérnem a Minimum 4 előadásának végére. Jó ideje tervezem már, hogy megnézem egy koncertjüket, most, ha pár percre is, de végre sikerült. Meg fogom ismételni a látogatást alkalomadtán.
Volt még egy halvány tervem, hogy visszasétálok az ifiház udvarára a Kelet Brass Band bulijára, de ez már nem jött össze.
Az autóhoz tartva elidőztem még kicsit a Rover zenekarnál, aztán eleget tettem a “Gyere haza fiatal!” szlogen felhívásának. 🙂
Most pedig mutatom a képeket. Klikkelj az ittenire!