Ma

“Minden évben szinte
ugyanabban az időben ülünk be az autóba,
és minden évben szinte
ugyanabban az időben érünk ki a temetőbe.

Több gyertyát is gyújtunk,
mások gyertyáit is,
amit a szél már eloltott,
ilyenkor nem számít, melyik kié volt.”
eletforma.hu


Aranykoszorú


Zöld-sárga

“Zöld sárga, zöld sárga,
Hangyák lejárata,
Tollas gyík szemében,
Áll egy kis leányka.

Darazsak harcolnak,
Fogaik csattognak,
Halálos sebeket,
Ejtenek eleget.

A Holdra fölnézek,
Ott rovarok nyüzsögnek,
Tölgyfának törzsében,
Hallgattam én õket.

Hej lányka, hej lányka,
Szépségben nincs párja !
Ha vele lehetnék,
Mindent elfelednék!

Arcának bájával,
Hangja lágyságával,
Engeszteli gyíkját,
Hogy kerülje halálát.

Halála közeleg,
Országa megremeg,
Magyar volt a lányka,
Magyar a hazája.

Hej lányka, hej lányka!
Éhes a sárkányka,
Világnak harmada,
Majdnem õ egymaga.

Katonák szájában,
Ereim végei,
Úgy szívják véremet,
Csak ebbe ne haljak meg.”

(Baksa-Soós János)

A dalt annak idején a Kex játszotta, majd később a HBB


Őszivárvány

Itt az általános részben továbbra is őszi lesz a hangulat, míg a Fotóalbumban beköszöntött a tél. (hmmm.. a szerveren még nyár van 🙂 )


Sóstói tél

Kinéztem az ablakon, és a gyönyörű őszi napsütés eszembe juttatott egy decemberi napot. Talán a takarítás helyett most is menni kéne egy kört fényképezőgéppel a kézben…
De előtte lássuk a korábbi képeket. Így a messzi távolból mondhatom, hogy az elmúlt tél nem volt hideg, sok napsütés, meg olykor némi hó (hja, az idő megszépíti az emlékeket 😛 ). A decemberi Sóstón készült képeket nézegetve akár ősziek is lehetnének… persze néhány színes levelet akkor vissza kellene szerelni a fákra 🙂
klikk a képre


Árnyak



Ébredés


Párhuzamos


Mikulás

Akkor hát jöjjenek az ígért téli képsorok. Persze a képsorok nem újak, bár lassan lehet fényesíteni a cipőt ismét. 🙂
Évről évre megrendezésre kerül szép városunkban a Mikulás-szépségverseny. A ködös szombati reggelen az első kávém után éppen kiértem a stadionba, és az apróságok, majd a szüleik is már futottak körbe a salakon. Korábban soha nem láttam még mikulást pisztollyal a kezében 😀
Aztán – mire a főtérre értem, a mikulások is ott voltak. Persze könnyű nekik rénszarvas szánnal 🙂
Talán azért tér vissza ennyi mikulás évről évre, mert szép kis házat építenek nekik.
Lássuk a képeket, klikk a fotóra!


Még…

…néhány kép az erdőszélről, egérkímélően 🙂


Ősz?

Én már tudom, hogy a fotóalbumban egy kicsit beköszönt majd a tél. Ellenpontként egy ma készült erdőszéli képet teszek ide, amely még a szép ősz színeit is hordozza.


Ünnepi készülődés

Most, hogy költözködöm, meg rendezgetek látom csak, hogy van még néhány esemény, amihez nem készítettem ajánlást. Igyekszem pótolni, így ismét időutazások lesznek 🙂
Emlékszel még a múlt év decemberére? Boltba be, boltba ki, kipipált, összefirkált, szakadt papírfecnik, ajándéklisták. Persze nem csak ez az ünnepi készülődés…
A város felölti ünnepi ruháját, és jól esik esténként sétálni az arany színű városban, füstölődni Sóstón, a szabadtéri pásztortüzeknél, meg-megállni kedves ismerősökkel néhány szóra… ez az igazi készülődés.
klikk a képre


Határhelyzet

Örömmel tudatom, hogy naplóm, és főleg annak képes melléklete lassan eléri szolgáltatóm tűréshatárát. Szerencsére csak mennyiségileg.
A túllépés feltételeit – megabyte-onként 1 látogató – nem tudom teljesíteni, így más megoldás után kell néznem.
Mindenképpen ragaszkodom jelenlegi tárhelyszolgáltatómhoz, mert korrektek, stabilan működnek, a biztosított fejlesztői eszközeik elegendőek a megjelenés jelen szinten tartásához, sőt vannak kihasználatlan tartalékok, és nem utolsó sorban elérhető a munkahelyemről is.
A teendőm tehát, hogy némi fotót más helyre hurcoljak. Ez nem túl bonyolult, de mindenképpen időigényes feladat, és persze néhány korábbi linket is módosítanom kell majd. Ebből adódóan lehetséges, hogy hiba kerülhet a naplóba, amit igyekszem elkerülni.
Ugyanakkor ideje lenne rendet tennem az igen kaotikus kinézetű Fotóim menüben is. Úgy tűnik, rövidek lesznek az elkövetkező estéim 🙂


Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.


“Zöld csillag kihunyt az égen…”

Lovarda, 2005. október 14.
A Zuhatag utolsó számára érkeztünk 8 előtt nem sokkal. Jó zene lehetett korábban is 🙂
Aki volt már Kárpátia koncerten, tudja milyen… aki nem, úgysem tudnám elmondani.
Bill a király, és ez így is marad örökre.
Éjfél előtt P. Box pörgős, igazi koncert.
Minderről bővebben – képekkel – a fotóalbumban…

Pityi, legyen könnyű a föld!


Rocktóberfest

Sikerült beszélnem a debreceni lovardabeli koncert szervezőivel. Tehát 14-én, pénteken 20 órakor lesz kapunyitás.
Ja, és úgy tűnik, lehet fotózni 🙂


Az ígért…

“videokat” sikeresen feltöltöttem, túlélték az éjszakát a szerveren, így hát írom a linket. Kb. 40 másodperces mindkettő, méretileg pedig 4-5 mega, nagy csodát ne várj tőle 🙂
Az elsőn a Galaxy (utánanéztem, nem Galaxis) Tánczenekar produkciója hallható kellő távolságból, egy korsó sör mellől,


a második kis etüd a Ricse koncertje közben készült.


Koncertek a Sörfesztiválon

A koncertnapokon röviden írtam minden fellépőről, most a képtárak bevezetéseként legyen itt még néhány, akkor le nem írt gondolat.
A legelső koncerten a Radar együttes emlékezett meg Cserháti Pityiről, a P. Mobil, majd a P.Box augusztus közepén elhunyt billentyűséről. Úgy gondolom, ennek a képnek kell az első nap albumához vezetnie.
klikk a képre

A debreceni Lovardában 14.-én 19 órától a Rocktóberfest koncerttel emlékeznek rá.
(10. 11. 18:00: Időközben kicsit körbenéztem. A FOKK lapján 19 órai, a Lovarda lapján 20 órai, a P.Box lapján 21 órai a kezdés)
E fontos kitérő után nézzük tovább a hétvége eseményeit. Pénteken még az Ossian volt, őket láthatod még a fenti albumban.
Írtam péntek éjjel, hogy a Radar jobban tetszett. Meg kell mondjam, az Ossian zenéjét áthallás útján ismerem (áthallatszik olykor a szomszéd szobából 🙂 ), a Radart most hallottam először. Valahogy ők közelebb voltak a nézőkhöz. Ha napot kellene választanom a három közül, összességében a péntek vinné a pálmát. Két nagyon jó koncert volt.
A szombati hangulatot nagyban rontotta a hatalmas csúszás a programban, és a több mint két órás plázába menekülés rendesen elvitte a hangulatot. Ma beszéltem ismerősökkel és egyetértettünk abban, hogy nem tesz jót a rockkoncertre készülő hangulatnak a tánczenekar…
Ha már itt tartunk… talán négy képet láthatsz az ominózus csapatról.
De beszéljünk a Hopikáról. Tetszett. Örültek a közönségnek, a sok-sok nézőnek, és talán ez is közrejátszott, hogy örömmel zenéltek, míg bírta a cucc. Mikor az énekes bejelentette, hogy nem tudnak tovább játszani, látszott, hogy tényleg sajnálja.
klikk a képre

Talán ebből az albumból kiemelek mégegy képet, mert… mert tetszik 🙂
klikk a képre

…és akkor lássuk a zárónapot.
Alacart. Tetszett a koncertben, hogy szinte minden feldolgozásnál azt mondta a basszusgitár-ének (bocs, nem tudom a neveket), “kedvenc számunk”… Mondjuk volt néha, mikor azt gondoltam, mi lenne, ha én is színpadra állnék, és elkezdeném elénekelgetni a kedvenc számaimat, de alapvetően nem volt gáz a koncert, a saját számuk pedig nagyon tetszett.
De: nem értem, miért kellett a vokalista lány, a billentyűsnek kicsit jobban kellene uralnia a hangszert, a szólógitáros jó volt, jobb, mint a többiek, de nem annyival, mint amennyire sztárolták. A dobos szépen igyekezett összetartani a zenekart, a basszus-ének volt a legszimpatikusabb, kellő szerénységével, humorával, és az éneklés is ment 🙂
klikk a képre

Közel két éve hasonló sörfesztiválon voltunk. Emlékeim szerint az is Pino Produkció volt. Akkor a Taxi együttes pörgette a közönséget (sajnos azóta sem hallottam róluk) és utána fergeteges Lord koncert volt… Ne beszéljünk most arról, hogy mi történt a közelmúltban a Lord háza táján… remélem, sikerül(t) pótolniuk Vida Ferit…
Maradjunk inkább Szombathelynél, és ahogy mondtam, számomra meglepetés-zenekaránál, a Másnapnál. Remélem, találkozom még velük néhány hasonló koncerten.
klikk a képre

Ez volt tehát a három nap krónikája. Itt a végén előcibálom kedvenc vesszőparipámat: egy ekkora városban, ennyi netes megjelenés mellett miért kell úgy vadászgatni a programokat, miért nincs egy hely (”…ahova mehetnél…” 🙂 ), ahol szépen összeszedné valamelyik ráérő köztisztviselő azokat a programokat, ahol kicsit kikapcsolhat az ember. Nem az esemény után (vagy akkor sem), hanem….


Kíváncsiság

Igen, győzött. 🙂
Ma sikerült pontosan érkeznem éppen az Alacart beállására.

Lelkes, fiatal csapat. Nagyobbrészt feldolgozásokat játszanak több-kevesebb sikerrel, de van saját számuk is. Jó hangulatot teremtettek, tudnak bánni a közönséggel. Ha sokat játszanak, és mindenki azonos szinten lesz tudásban, nagy jövő állhat előttük.
A nap meglepetészenekara számomra a Másnap.

Szombathelyi csapat, és nagyon tetszett, amit csináltak. Saját számok, amit ez a közönség még sosem hallott, és mégis tomboltak. Nagyon jó koncert volt.
Összefoglalva a három napot nehéz döntenem, hogy a Másnapnak, vagy a Radarnak adjam a legjobban tetsző címet.
Ja, most az Edda játszik, de ez – mint tudjuk – nekem nem sokat számít 🙂
Jó kis hétvége volt. Készülnek a fotóalbumok, terveim szerint napi egy lesz, tehát két-három csapatonként egy. Talán már holnap 🙂