Még…

…néhány kép az erdőszélről, egérkímélően 🙂


Ősz?

Én már tudom, hogy a fotóalbumban egy kicsit beköszönt majd a tél. Ellenpontként egy ma készült erdőszéli képet teszek ide, amely még a szép ősz színeit is hordozza.


Ünnepi készülődés

Most, hogy költözködöm, meg rendezgetek látom csak, hogy van még néhány esemény, amihez nem készítettem ajánlást. Igyekszem pótolni, így ismét időutazások lesznek 🙂
Emlékszel még a múlt év decemberére? Boltba be, boltba ki, kipipált, összefirkált, szakadt papírfecnik, ajándéklisták. Persze nem csak ez az ünnepi készülődés…
A város felölti ünnepi ruháját, és jól esik esténként sétálni az arany színű városban, füstölődni Sóstón, a szabadtéri pásztortüzeknél, meg-megállni kedves ismerősökkel néhány szóra… ez az igazi készülődés.
klikk a képre


Határhelyzet

Örömmel tudatom, hogy naplóm, és főleg annak képes melléklete lassan eléri szolgáltatóm tűréshatárát. Szerencsére csak mennyiségileg.
A túllépés feltételeit – megabyte-onként 1 látogató – nem tudom teljesíteni, így más megoldás után kell néznem.
Mindenképpen ragaszkodom jelenlegi tárhelyszolgáltatómhoz, mert korrektek, stabilan működnek, a biztosított fejlesztői eszközeik elegendőek a megjelenés jelen szinten tartásához, sőt vannak kihasználatlan tartalékok, és nem utolsó sorban elérhető a munkahelyemről is.
A teendőm tehát, hogy némi fotót más helyre hurcoljak. Ez nem túl bonyolult, de mindenképpen időigényes feladat, és persze néhány korábbi linket is módosítanom kell majd. Ebből adódóan lehetséges, hogy hiba kerülhet a naplóba, amit igyekszem elkerülni.
Ugyanakkor ideje lenne rendet tennem az igen kaotikus kinézetű Fotóim menüben is. Úgy tűnik, rövidek lesznek az elkövetkező estéim 🙂


Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.


“Zöld csillag kihunyt az égen…”

Lovarda, 2005. október 14.
A Zuhatag utolsó számára érkeztünk 8 előtt nem sokkal. Jó zene lehetett korábban is 🙂
Aki volt már Kárpátia koncerten, tudja milyen… aki nem, úgysem tudnám elmondani.
Bill a király, és ez így is marad örökre.
Éjfél előtt P. Box pörgős, igazi koncert.
Minderről bővebben – képekkel – a fotóalbumban…

Pityi, legyen könnyű a föld!


Rocktóberfest

Sikerült beszélnem a debreceni lovardabeli koncert szervezőivel. Tehát 14-én, pénteken 20 órakor lesz kapunyitás.
Ja, és úgy tűnik, lehet fotózni 🙂


Az ígért…

“videokat” sikeresen feltöltöttem, túlélték az éjszakát a szerveren, így hát írom a linket. Kb. 40 másodperces mindkettő, méretileg pedig 4-5 mega, nagy csodát ne várj tőle 🙂
Az elsőn a Galaxy (utánanéztem, nem Galaxis) Tánczenekar produkciója hallható kellő távolságból, egy korsó sör mellől,


a második kis etüd a Ricse koncertje közben készült.


Koncertek a Sörfesztiválon

A koncertnapokon röviden írtam minden fellépőről, most a képtárak bevezetéseként legyen itt még néhány, akkor le nem írt gondolat.
A legelső koncerten a Radar együttes emlékezett meg Cserháti Pityiről, a P. Mobil, majd a P.Box augusztus közepén elhunyt billentyűséről. Úgy gondolom, ennek a képnek kell az első nap albumához vezetnie.
klikk a képre

A debreceni Lovardában 14.-én 19 órától a Rocktóberfest koncerttel emlékeznek rá.
(10. 11. 18:00: Időközben kicsit körbenéztem. A FOKK lapján 19 órai, a Lovarda lapján 20 órai, a P.Box lapján 21 órai a kezdés)
E fontos kitérő után nézzük tovább a hétvége eseményeit. Pénteken még az Ossian volt, őket láthatod még a fenti albumban.
Írtam péntek éjjel, hogy a Radar jobban tetszett. Meg kell mondjam, az Ossian zenéjét áthallás útján ismerem (áthallatszik olykor a szomszéd szobából 🙂 ), a Radart most hallottam először. Valahogy ők közelebb voltak a nézőkhöz. Ha napot kellene választanom a három közül, összességében a péntek vinné a pálmát. Két nagyon jó koncert volt.
A szombati hangulatot nagyban rontotta a hatalmas csúszás a programban, és a több mint két órás plázába menekülés rendesen elvitte a hangulatot. Ma beszéltem ismerősökkel és egyetértettünk abban, hogy nem tesz jót a rockkoncertre készülő hangulatnak a tánczenekar…
Ha már itt tartunk… talán négy képet láthatsz az ominózus csapatról.
De beszéljünk a Hopikáról. Tetszett. Örültek a közönségnek, a sok-sok nézőnek, és talán ez is közrejátszott, hogy örömmel zenéltek, míg bírta a cucc. Mikor az énekes bejelentette, hogy nem tudnak tovább játszani, látszott, hogy tényleg sajnálja.
klikk a képre

Talán ebből az albumból kiemelek mégegy képet, mert… mert tetszik 🙂
klikk a képre

…és akkor lássuk a zárónapot.
Alacart. Tetszett a koncertben, hogy szinte minden feldolgozásnál azt mondta a basszusgitár-ének (bocs, nem tudom a neveket), “kedvenc számunk”… Mondjuk volt néha, mikor azt gondoltam, mi lenne, ha én is színpadra állnék, és elkezdeném elénekelgetni a kedvenc számaimat, de alapvetően nem volt gáz a koncert, a saját számuk pedig nagyon tetszett.
De: nem értem, miért kellett a vokalista lány, a billentyűsnek kicsit jobban kellene uralnia a hangszert, a szólógitáros jó volt, jobb, mint a többiek, de nem annyival, mint amennyire sztárolták. A dobos szépen igyekezett összetartani a zenekart, a basszus-ének volt a legszimpatikusabb, kellő szerénységével, humorával, és az éneklés is ment 🙂
klikk a képre

Közel két éve hasonló sörfesztiválon voltunk. Emlékeim szerint az is Pino Produkció volt. Akkor a Taxi együttes pörgette a közönséget (sajnos azóta sem hallottam róluk) és utána fergeteges Lord koncert volt… Ne beszéljünk most arról, hogy mi történt a közelmúltban a Lord háza táján… remélem, sikerül(t) pótolniuk Vida Ferit…
Maradjunk inkább Szombathelynél, és ahogy mondtam, számomra meglepetés-zenekaránál, a Másnapnál. Remélem, találkozom még velük néhány hasonló koncerten.
klikk a képre

Ez volt tehát a három nap krónikája. Itt a végén előcibálom kedvenc vesszőparipámat: egy ekkora városban, ennyi netes megjelenés mellett miért kell úgy vadászgatni a programokat, miért nincs egy hely (”…ahova mehetnél…” 🙂 ), ahol szépen összeszedné valamelyik ráérő köztisztviselő azokat a programokat, ahol kicsit kikapcsolhat az ember. Nem az esemény után (vagy akkor sem), hanem….


Kíváncsiság

Igen, győzött. 🙂
Ma sikerült pontosan érkeznem éppen az Alacart beállására.

Lelkes, fiatal csapat. Nagyobbrészt feldolgozásokat játszanak több-kevesebb sikerrel, de van saját számuk is. Jó hangulatot teremtettek, tudnak bánni a közönséggel. Ha sokat játszanak, és mindenki azonos szinten lesz tudásban, nagy jövő állhat előttük.
A nap meglepetészenekara számomra a Másnap.

Szombathelyi csapat, és nagyon tetszett, amit csináltak. Saját számok, amit ez a közönség még sosem hallott, és mégis tomboltak. Nagyon jó koncert volt.
Összefoglalva a három napot nehéz döntenem, hogy a Másnapnak, vagy a Radarnak adjam a legjobban tetsző címet.
Ja, most az Edda játszik, de ez – mint tudjuk – nekem nem sokat számít 🙂
Jó kis hétvége volt. Készülnek a fotóalbumok, terveim szerint napi egy lesz, tehát két-három csapatonként egy. Talán már holnap 🙂


Fejtörés

Nézegetve a fesztivál mai programját, és felidézve Pino (Éljen soká a 15 éves Pino Produkció 🙂 ) tegnapi műsorismertetését úgy tűnik, ha ma egyáltalán érdemes kimenni, az 18 után van.
Alacart együttes, akikről igazán semmit nem tudok, egyetlen Hegyaljafesztivál fórumos bejegyzést találtam, amely szerint szerették volna idén is látni őket ott, illetve a Másnap együttes akiről valahol egyszer hallottam jót. Lesz még Edda, de az semmiképp sem érdekel, mióta Slamó elment.
Ami ellene szól, hogy megint összegyűjtik délután a kisebbséget L.L Juniorral, és a tegnapi tapasztalatok után nem hiszem, hogy a két csapat koncertjére megtisztulna a terep. Kétségeimet erősíti Pataki Attila mostanában folytatott “előadói” tevékenysége.
Szóval nem tudom…
Mindenesetre most kis Forma 1, hozzálátok a koncertképek albumba rendezéséhez, meg keríteni kellene valami free-t, amivel 20 mega alá tudom nyomni az AVI-t, hogy feltehessem.
Szép tervek 🙂


Csalódós szombat

Hát lássuk…
Mint korábban kiderült, nem szívesen futottam volna bele pl. a Bódi Guszti féle műsorba. Így hát úgy indultunk el, hogy mindenképpen 5 óra után érkezzünk.
Sajnos a műsor csúszott, és nem is akárhogy. Jóérzésű, biztonságát féltő ember be nem merészkedett az elkerített részbe…
Aztán kiderült, hogy a műsorrend is változik Amiért mi 5-re mentünk, az fél kilenckor kezdődik. No, akkor lássuk, mi lesz addig.
Lett a Galaxis (Galaxy?) Tánczenekar.

Erre több szót nem is kéne vesztegetni, de hátha máshol is fellépnek…
A névsor szerint két énekesük volt, egy fiúénekes, és egy lányénekes (ahogy ezt nagyon frappánsan meghatározta egy fergeteges koncertjén a Nagymama Lekvárja együttes frontembere). Sajnos erre a koncertre mintha egyiket sem hozták volna magukkal.
A nagyobb baj azonban az, hogy ennek ellenére Deep Purple, Tina Turner, vagy éppen Charlie számokat “adtak elő”. Kb. itt állapítottuk meg, hogy ez a zene maradandó károsodást okoz, ígyhát bemenekültünk a Plázába (most képzeljétek el!!)
Rövid beállás után a Hopika következett.

Bevallom, nem hallottam még róluk, érdeklődéssel vártam, és nem is csalódtam. Fergeteges, lelkes, szívvelzenélés volt. Kár, hogy elpusztult a technikájuk, így idő előtt befejezték.
…és ezután érkezett Nagy Feró, meghát a Beatrice.

Profi módon kidolgozott koncertet láthattunk, talán csak az a szív hiányzott, ami a Hopikánál nagyon tetszett.
Ha elég nagy lenne az arcom, azt mondanám, filmet is forgattam, persze ez nem igaz, két kis részlet lesz majd a koncertből a tanulság végett 🙂
Majd…


Pénteki sör

A mai sörhöz végülis két banda jutott, és meg kell mondjam, a Radar jobban tetszett…

…és volt még Ossian is.

Az, hogy “jobban tetszett”, nem azt jelenti, hogy az Ossian nem…
De bővebben majd egyszer, a fotóalbumokkal.


Még fesztivál

A nyár utolsó lehelete egy sörfesztivált hoz utunkba a hétvégén. (ez a képzavar olyan, mintha sörözés után írtam volna 🙂 ) Mint a programból kitűnik, lesz itt műsor mindenki számára. Nekem nagyon tetszik a műsorrendben, hogy próbáltak stílus szerint szervezni, így minden nap ráérek 17 után odaérni, és nem kell közben elmenekülnöm.
Tervezem, hogy megörökítem a rendezvények néhány mozzanatát, de mélységesen csalatkozik az, aki mondjuk Bódi Guszti képmásának felbukkanását reméli ezeken az oldalakon. Sokkal inkább a kevésbé populáris, táskákra, zsebekre kevésbé veszélyes műsoridőket szemeltem ki.
Remélem, a pláza őrzői nem hiszik majd azt, hogy meg kell védeniük tőlem bármit is. Esküszöm, nem bántom a Plaza Tündért 😀


Levélfújó

Egyszer régen egy blogban találtam az itt következő írást.
Nyelvezete nem annyira irodalmi, legalábbis az irodalom hagyományos értelmében.
Vessetek a mókusok közé (Woody Allen), de én napokig röhögtem rajta… sőt most, hogy előkotortam, ismét jól szórakoztam. Örök darabnak tűnik 🙂
Amiről pedig eszembe jutott, az egyik áruházunk hirdetése.

Kis szépséghiba, hogy a hirdetésben nem benzinmotoros szerepel, de ez mit sem von le az írás értékéből.
Apropó, kép… vajon miért van zsák a csuda végén, ha fúj? (az élet nagy kérdései 🙂

“Két szavam lenne a levélfújó kitalálójához: Anyád picsája!
Jééézus. Láttak már ilyen szerkezetet? Úgy néz ki, mint amit egy láncfűrész és egy hajszárító hozott össze egy átmulatott éjszaka után.
Akár egy nagy, kibaszott hajszárító. Benzinmotoros! Elképzelem azt a seggfejet, akinek a fejéből kipattant. „Ejha, Ed, mivel baszhatnánk ki intézményes keretek között a békés lakókkal?” De az is lehet, hogy egy elbaszott kockafej volt, aki elszívott egy jointot, amit egy buliban hagyott ott valaki, pont abban a sarokban, ahol ez a kis buzi gubbasztott. Az meg jól megszívta a spanglit, hazament, és azt mondta képzelt barátainak, akik mellette álltak és nyomták a ganját, szóval bement a fürdőszobába rókázni, és megpillantva a nagyanyjától elcsaklizott hajszárítót azt monda: „Hűűűű, ezzel ki lehet fújni a leveleket, amik beleestek a gatyámba.” Kibaszott lúzer.
Oké, a kertvárosi faszoknak még a hordozható kutyavécét is el lehet adni, úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy valaki ezen próbált meg kaszálni, de az ég szerelmére! Mégis mi a fasz baj volt a seprűvel, meg a gereblyével? Túl HALK volt?
Látták már, hogyan működik ez a szar? Először is, hadd mondjam el, kurva hangos. Reggel hétkor meg egyenesen kibaszott hangos. Áll vele a csávó, az ő fején persze zajvédő füles, a jó kurva életbe, és FÚJJA a leveleket. Ezt persze a szél is tudja, de a csupasz majom majd megmutatja, ki a májer. Egyik helyről a másikra fújja. A picsába.
Tehát másfélszer annyi idő alatt, kábé 80 decibelen ugyanolyan halomba hordja ez a szar a leveleket, amit egy kurva zaj nélkül, pikk-pakk össze lehet kaparni egy kibaszott seprűvel. Ráadásul az ember odabasz neki egyet-kettőt és máris tömörítette a leveleket.
Egyszer valakinek úgyis le kell hajolnia azért a szarért, amit összetolnak vele.
Komolyan nem értem, mi a fasz baj volt a seprűvel… Mi? Hogy porol? Tényleg? Nebassz! Ez meg különválogatja a porszemeket a levelektől, mi?
Egy kibaszott, mutáns, benzinhajtású hajszárítóról beszélünk, bazmeg!
Hogy hiányozhatott ez a szar a nyolcvanas években, mi? „Hé, Blondie, mit szólnál egy borzas séróhoz… egy perc alatt?!?! BÖEEEEEE!”
Reggel arra ébredek bazmeg, hogy BÖEEEEEEEEE, két köcsög ott fújja a leveleket az ablakom alatt. Nyomorult lúzerek, bazmeg, ez a munkájuk.
„Hé fatökű, te meg mit játszol ott azzal szarral? Ha ki akarod vágni a fát, legalább az élvédőt vett le arról a kibaszott láncfűrészről!” BÖEEEEEEE! „Na mi van, asszony lenyúlta a seprűt?” Köcsög.
Rendben, bazmeg, elbohóckodik a nyomoronc ezzel a mutáns szarral, összefújja a leveleket a járdáról, meg a gyepről, rendben.
Gyorsabban? Nem.
Halkabban? Nem.
Aha.
Akkor már csak egy kérdésem van, buzikám. Mi a faszt csinálsz, ha esett az eső?
Az ilyesmi, tudod, könnyen előfordul ám ősszel, amikor azok a kurva levelek lekúsznak a kibaszott fáról! Erre mit mond? „Há’ egy idő után meleg levegőt fúj, oszt’ felszárítsa, és úgy fújja odébb.”
Elmész te a picsába.
Tudod, mit fogok csinálni? Lemegyek egyszer, bazmeg, lefejelem a barmot, elveszem a kurva hajszárítóját, aztán bemegyek a főnökéhez, feldugom a seggébe, aztán addig takarítom a leveleket a valagából, míg megmondja, hogy honnan vette ezt a szart; aztán bemegyek a barkácsboltba, megkeresem az igazgatót, és az ő seggéből is kifújom az összes kibaszott őszi levelet, amíg el nem mondja, honnan szerezte ezt a szart; aztán megállok egy benzinkútnál, bazmeg, benzint tankolni a levélfújómba, és irány a gyártó, ahol lefújom a főmérnököt a kibaszott üzemcsarnokba, egy sarokba fújom az összes kibaszott kockafejű majmot a mutáns hajszárítómmal, és megfenyegetem őket, hogy a ő seggükből is kifújom bazmeg, még a tavalyelőtti leveleket is, ha nem mondják meg, ki volt az a köcsög, aki kitalálta ezt a szart, és ha kell, a szabadalmi hivatalba is elmegyek, és a teljes irattárat belefújom a seggükbe, ha
nem mondják meg annak a buzinak a nevét, és aztán tudod mit csinálok, bazmeg? Elmegyek ennek a gnómnak a lakására, azt csinálom, és kiviszem az erdőbe, szakadó esőben, bazmeg, és azt mondom neki, „Addig haza nem megyünk innen, az anyád picsáját, amíg az összes avart egy szép nagy halomba nem fújod, és utána az egészet lenyomom a torkodon te kis balfasz, te.”
És közben ott ülök a csomagtartón, igen, scotchot iszom, és Lucky Strike-ot szívok, és csak annyi időre hagyom abba, amíg benzint töltök a hajszárítójába, és I can’t get no Satisfaction szól a rádióból, igen, és élvezni fogom, ahogy szenvedsz, te szánalmas pöcs.”


Jereván

Téli képeim között természetesen megörökítettem a Jereván kert hangulatos asztalait is, mit sem sejtve a szomorú jövőről…
Azóta néhányszor jártam arra, és egy ideje készülök már rá, hogy leírjam véleményemet…
A gyanútlan turista mondjuk a belváros felől közeledik. A színház előtti parkon átsétálva elhalad a Bessenyei szobor mellett, körbejárja a szökőkutat, majd továbbindul, mert ez a kép tárul elé:
klikk a képre

Vajon mi lehet ez az érdekes épület? – kérdezi magától.
Továbbindul, és rövidesen szertefoszlik az a szép emlékkép, ami eddig kialakult a városról.
A valaha oly hangulatos kerthelység romjaiban hever. Olvasom, a tulajdonos és a bérlő közötti vita vezetett ide. Elgondolkodom, hol a határa a “magántulajdon tiszteletének”?
Vajon a városképet ennyire rontó rombolás után tényleg tehetetlen a város vezetése?


HELP!

A címről persze eszembe jut a történet a Balatonban fürdőző angolt turistáról, de ezt most nem mesélem el 😉
Most inkább néhány tipp az oldal kezeléséhez (tudom, ideje már 🙂 )
A blogra érkezve a legutóbbi tíz bejegyzést láthatod csökkenő időrendben (magyarul mindig a legfrissebbeket). Az oldal alján lapozgathatsz visszafelé tizessével.
Az lap egy nagyjából állandó fejrészből, egy minden bejegyzésnél változó oldalsávból (erről részletesen később), egy szinte sohasem változó lábrészből (a Vidor alatt ide tettem a programot), és végül a szövegrészből áll.
Nézzük a navigálást:

A fejrész menüpontjai:
Home – mit mondjak erről? Otthon, édes otthon 🙂 Szóval bárhol is jársz a lapon, ezzel a legelső (legutóbbi) bejegyzéshez juthatsz.
Fotóim – egy ikonos menühöz vezet, ahol témakörönként ézheted meg a képeimet (erről is kicsit részletesebben szólok majd).
A képeket engedély nélkül… – stb. sor a figyelmeztetésen kívül a mail küldési lehetőséget takarja.
Bejelentkezés – a lap szerkesztéséhez visz… engem 🙂
Az oldalsávról túl sokat nem érdemes mesélni, elég egyértelmű. Fent egy futó felirat a legutóbbi Fotóalbum kategóriás bejegyzésre hívja fel a figyelmet, így tudható, hogy történt-e ott változás legutóbbi látogatásod óta. A Kategóriák menüpontban pillanatnyilag három különböző van, az Általános a mindenféle gondolatoké, a Best of…-ot kellene kicsit felhoznom, csak ahhoz valami jót kellene alakítanom… egyszer majd biztosan bővül 🙂
A Fotóalbum pedig mindenféle sorozatok gyűjtőhelye, amelyek nagyrészt – a kommentárok nélkül – a fejléc Fotóim menüpontjából is elérhetők. Másfajta – időrendi – bontást tartalmaz az Archívum címszó, városom néhány érdekes lapjához vezet a Nyíregyháza felirat alatt lévő linksorozat, a számláló alatt pedig illendő módon megadom a tiszteletet azoknak, akik lehetővé tették, hogy lapom ilyen formában jelenjen meg.
Ide tartozik még, hogy a képeket a JAlbum 5.2 ingyenesen letölthető, és használható programmal rendezem.
…és ha már itt tartunk:

A kis zöld nyilacskás mappa visszahoz a főoldalra.
Minden fotósorozathoz két ikon, és egy cím tartozik. A nagyobb (mappa) ikonra, vagy a címre klikkelve juthatsz el a képek nézegetéséhez. A kis lámpa-ikon pedig a sorozathoz kapcsolódó rövid leíráshoz visz, már ha nem voltam lusta ilyet készíteni hozzá. 🙂
Azt hiszem, nem is fárasztalak tovább a leírással, kellemes nézelődést!


Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre


Ködséta

Mit csinál egy normális ember egy ködös novemberi szombat reggelen?
Fejére húzza a takarót, és néha kinyúl a gőzölgő KV-ért?
Deeehogyis! Kapja a fényképezőgépet, és megkeresi azt a két-három embert a városban, aki hasonlóan normálisan ott mászkál… 🙂
klikk a képre


Egyszerűen csak ősz

Reggel kinéztem az ablakon. Nem volt párás az üveg, bár félálomban azt hittem.
Ébredés után (na jó, ez azért túlzás, szóval munkába induláskor) ráeszméltem, hogy nemsokára óraállítás…

Eszembe jutott, hogy a múlt évi őszi városi sétámat sem szövegesítettem még meg. Erre is sor kerül rövidesen.