Egyszer régen egy blogban találtam az itt következő írást.
Nyelvezete nem annyira irodalmi, legalábbis az irodalom hagyományos értelmében.
Vessetek a mókusok közé (Woody Allen), de én napokig röhögtem rajta… sőt most, hogy előkotortam, ismét jól szórakoztam. Örök darabnak tűnik 🙂
Amiről pedig eszembe jutott, az egyik áruházunk hirdetése.
Kis szépséghiba, hogy a hirdetésben nem benzinmotoros szerepel, de ez mit sem von le az írás értékéből.
Apropó, kép… vajon miért van zsák a csuda végén, ha fúj? (az élet nagy kérdései 🙂
“Két szavam lenne a levélfújó kitalálójához: Anyád picsája!
Jééézus. Láttak már ilyen szerkezetet? Úgy néz ki, mint amit egy láncfűrész és egy hajszárító hozott össze egy átmulatott éjszaka után.
Akár egy nagy, kibaszott hajszárító. Benzinmotoros! Elképzelem azt a seggfejet, akinek a fejéből kipattant. „Ejha, Ed, mivel baszhatnánk ki intézményes keretek között a békés lakókkal?” De az is lehet, hogy egy elbaszott kockafej volt, aki elszívott egy jointot, amit egy buliban hagyott ott valaki, pont abban a sarokban, ahol ez a kis buzi gubbasztott. Az meg jól megszívta a spanglit, hazament, és azt mondta képzelt barátainak, akik mellette álltak és nyomták a ganját, szóval bement a fürdőszobába rókázni, és megpillantva a nagyanyjától elcsaklizott hajszárítót azt monda: „Hűűűű, ezzel ki lehet fújni a leveleket, amik beleestek a gatyámba.” Kibaszott lúzer.
Oké, a kertvárosi faszoknak még a hordozható kutyavécét is el lehet adni, úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy valaki ezen próbált meg kaszálni, de az ég szerelmére! Mégis mi a fasz baj volt a seprűvel, meg a gereblyével? Túl HALK volt?
Látták már, hogyan működik ez a szar? Először is, hadd mondjam el, kurva hangos. Reggel hétkor meg egyenesen kibaszott hangos. Áll vele a csávó, az ő fején persze zajvédő füles, a jó kurva életbe, és FÚJJA a leveleket. Ezt persze a szél is tudja, de a csupasz majom majd megmutatja, ki a májer. Egyik helyről a másikra fújja. A picsába.
Tehát másfélszer annyi idő alatt, kábé 80 decibelen ugyanolyan halomba hordja ez a szar a leveleket, amit egy kurva zaj nélkül, pikk-pakk össze lehet kaparni egy kibaszott seprűvel. Ráadásul az ember odabasz neki egyet-kettőt és máris tömörítette a leveleket.
Egyszer valakinek úgyis le kell hajolnia azért a szarért, amit összetolnak vele.
Komolyan nem értem, mi a fasz baj volt a seprűvel… Mi? Hogy porol? Tényleg? Nebassz! Ez meg különválogatja a porszemeket a levelektől, mi?
Egy kibaszott, mutáns, benzinhajtású hajszárítóról beszélünk, bazmeg!
Hogy hiányozhatott ez a szar a nyolcvanas években, mi? „Hé, Blondie, mit szólnál egy borzas séróhoz… egy perc alatt?!?! BÖEEEEEE!”
Reggel arra ébredek bazmeg, hogy BÖEEEEEEEEE, két köcsög ott fújja a leveleket az ablakom alatt. Nyomorult lúzerek, bazmeg, ez a munkájuk.
„Hé fatökű, te meg mit játszol ott azzal szarral? Ha ki akarod vágni a fát, legalább az élvédőt vett le arról a kibaszott láncfűrészről!” BÖEEEEEEE! „Na mi van, asszony lenyúlta a seprűt?” Köcsög.
Rendben, bazmeg, elbohóckodik a nyomoronc ezzel a mutáns szarral, összefújja a leveleket a járdáról, meg a gyepről, rendben.
Gyorsabban? Nem.
Halkabban? Nem.
Aha.
Akkor már csak egy kérdésem van, buzikám. Mi a faszt csinálsz, ha esett az eső?
Az ilyesmi, tudod, könnyen előfordul ám ősszel, amikor azok a kurva levelek lekúsznak a kibaszott fáról! Erre mit mond? „Há’ egy idő után meleg levegőt fúj, oszt’ felszárítsa, és úgy fújja odébb.”
Elmész te a picsába.
Tudod, mit fogok csinálni? Lemegyek egyszer, bazmeg, lefejelem a barmot, elveszem a kurva hajszárítóját, aztán bemegyek a főnökéhez, feldugom a seggébe, aztán addig takarítom a leveleket a valagából, míg megmondja, hogy honnan vette ezt a szart; aztán bemegyek a barkácsboltba, megkeresem az igazgatót, és az ő seggéből is kifújom az összes kibaszott őszi levelet, amíg el nem mondja, honnan szerezte ezt a szart; aztán megállok egy benzinkútnál, bazmeg, benzint tankolni a levélfújómba, és irány a gyártó, ahol lefújom a főmérnököt a kibaszott üzemcsarnokba, egy sarokba fújom az összes kibaszott kockafejű majmot a mutáns hajszárítómmal, és megfenyegetem őket, hogy a ő seggükből is kifújom bazmeg, még a tavalyelőtti leveleket is, ha nem mondják meg, ki volt az a köcsög, aki kitalálta ezt a szart, és ha kell, a szabadalmi hivatalba is elmegyek, és a teljes irattárat belefújom a seggükbe, ha
nem mondják meg annak a buzinak a nevét, és aztán tudod mit csinálok, bazmeg? Elmegyek ennek a gnómnak a lakására, azt csinálom, és kiviszem az erdőbe, szakadó esőben, bazmeg, és azt mondom neki, „Addig haza nem megyünk innen, az anyád picsáját, amíg az összes avart egy szép nagy halomba nem fújod, és utána az egészet lenyomom a torkodon te kis balfasz, te.”
És közben ott ülök a csomagtartón, igen, scotchot iszom, és Lucky Strike-ot szívok, és csak annyi időre hagyom abba, amíg benzint töltök a hajszárítójába, és I can’t get no Satisfaction szól a rádióból, igen, és élvezni fogom, ahogy szenvedsz, te szánalmas pöcs.”
