Csalódós szombat

Hát lássuk…
Mint korábban kiderült, nem szívesen futottam volna bele pl. a Bódi Guszti féle műsorba. Így hát úgy indultunk el, hogy mindenképpen 5 óra után érkezzünk.
Sajnos a műsor csúszott, és nem is akárhogy. Jóérzésű, biztonságát féltő ember be nem merészkedett az elkerített részbe…
Aztán kiderült, hogy a műsorrend is változik Amiért mi 5-re mentünk, az fél kilenckor kezdődik. No, akkor lássuk, mi lesz addig.
Lett a Galaxis (Galaxy?) Tánczenekar.

Erre több szót nem is kéne vesztegetni, de hátha máshol is fellépnek…
A névsor szerint két énekesük volt, egy fiúénekes, és egy lányénekes (ahogy ezt nagyon frappánsan meghatározta egy fergeteges koncertjén a Nagymama Lekvárja együttes frontembere). Sajnos erre a koncertre mintha egyiket sem hozták volna magukkal.
A nagyobb baj azonban az, hogy ennek ellenére Deep Purple, Tina Turner, vagy éppen Charlie számokat “adtak elő”. Kb. itt állapítottuk meg, hogy ez a zene maradandó károsodást okoz, ígyhát bemenekültünk a Plázába (most képzeljétek el!!)
Rövid beállás után a Hopika következett.

Bevallom, nem hallottam még róluk, érdeklődéssel vártam, és nem is csalódtam. Fergeteges, lelkes, szívvelzenélés volt. Kár, hogy elpusztult a technikájuk, így idő előtt befejezték.
…és ezután érkezett Nagy Feró, meghát a Beatrice.

Profi módon kidolgozott koncertet láthattunk, talán csak az a szív hiányzott, ami a Hopikánál nagyon tetszett.
Ha elég nagy lenne az arcom, azt mondanám, filmet is forgattam, persze ez nem igaz, két kis részlet lesz majd a koncertből a tanulság végett 🙂
Majd…