Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.