Öröm a zene

Cseh Tamás zenéje végigkísérte ifjúkoromat, és a mai napig gyakran idézem fel dalait. Számomra példaértékű mindaz, amit életében tett.
A nevével fémjelzett programmal számos koncerten, a Hangszert a kézbe rendezvénysorozaton és legutóbb szombat délután az Öröm a zene tehetségkutatón találkoztam.
Örülök, hogy mind a Hangszert a kézbe, mind az Öröm a zene eljutott városunkba, remélem, a program szelleméből valami megmarad majd a városi rendezvényeken is.

Nyíregyházán a Váci Mihály Kulturális Központ mellett, a Holdudvar teraszán állították fel a tehetségkutató színpadát. A helyszín felé sétálva kellemes blues zene ütötte meg a fülemet. Már nem jöttünk hiába, gondoltam. Később megtudtam, ők a BNG zenekar. De erről majd…

A koncepció: két zenekar beáll, majd játszik 2-2 saját szerzeményt kb. 10-10 percben, majd lecuccolás, újabb két zenekar, és így tovább. Ebből azért látszik az este hősei a technikusok voltak, respect.
Két zsűri értékelte a produkciókat, az első sorban művészetis fiatalok sokan, piros-zöld oldalú tárcsával, a második sorban a három tagú szakmai zsűri – Andrásik Remo, Turcsán András és Tóth Szabolcs -, akik minden produkció után komoly, részletes értékelést adtak, és szakmai segítséget is nyújtottak a fellépőknek a továbbiakhoz. Nagyon díjaztam ezt a tevékenységet. Nem tudom mekkora volt a szakmai zsűri súlya a helyezéseknél, remélem, jelentős.

A reggae és ska zenét játszó miskolci Before The Last volt az első fellépő, így nem volt igazán könnyű dolguk, nekik kellett bemelegíteni a közönséget. Szépen helytálltak, mondom ezt úgy, hogy nem kedvencem ez a zenei stílus.

Őket a sátoraljaújhelyi BNG zenekar követte. Az ő beállásukra érkeztem, és kíváncsian vártam a bluest. Első daluk is nagyon tetszett, a második pedig szerintem az este egyik legjobbja volt. Talán ezért nem értettem az első sor zsűrijének teljes elutasítását. Kellene kis Doors-t hallgatniuk, gondoltam. Nem kell fű hozzá, elég a zene. 🙂 A szakmai zsűri itt is korrekt megállapításokat tett, mint a verseny során végig.

Következőként nagy kedvencem, a Black Stage lépett színpadra. Szokatlan volt a csak két dal, ennél a beállás is hosszabb szokott lenni egy koncertjükön. 🙂 Jó volt újra hallani őket, hallgattam volna még pár óráig, de szabály az szabály.

A Periscope zenéjével nem tudok igazán megbarátkozni, pedig néhányszor már hallottam őket, de nem lehet mindent szeretni.

A The Royal Freak Out műsora volt szerintem a leginkább színpadra érett, láthatóan nem ma kezdték. Élveztem az előadásukat, úgy gondoltam ők viszik el az első díjat.

A következő produkciót nem értem, hogy került versenybe. Az egyébként fantasztikus dobshow-t bemutató János Paronai Jr. előadásáról én azt gondoltam, egy műsorszám, levezetendő a verseny izgalmait. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy bármennyire is rendkívül tehetséges dobos, és bármennyire is tetszett az előadása, nem lehet ő a szerzője a Dream Theater dalának. A tehetségkutató kiírásában pedig az egyik feltétel a saját szerzemény.

A Catcha Lab zenekart több koncerten is láttam már, és kivétel nélkül mindig tetszett. Az énekesnőnek remek a hangja, a két énekeses felállás pedig egyedivé teszi az előadásukat. Őket is hallgattam volna még. Szakmai értékelésüknél éreztem kicsit úgy, hogy kevesebből is megértette volna a zenekar a színpadi megjelenés fontosságát.

Az Emma Undressed is ismerős volt számomra, többször találkoztunk, legutóbb okoztak kis csalódást, de azóta új énekesük van, ami jó döntés volt szerintem. Akkor is ezt mondom, ha ehhez a zenéhez kicsit erősebb hangot is el tudnék képzelni, de ezt szerintem a technikusokkal meg lehet beszélni a koncerteken.
Ahogy most látom, őket ítélték legjobbnak, amihez gratulálok. Az én szubjektív véleményem más volt, ahogy ezt korábban leírtam, ez azonban csöppet sem von le az érdemükből.
A szakmai értékelésnél itt volt még egy pont, amiben nem értettünk egyet, ami nyilván nem számít, mert manapság egyre inkább elfogadott a zenészek technikával helyettesítése. Én azonban konzervatív vagyok – talán csak ezen a téren 🙂 – és úgy gondolom, jöjjön fel a vokalista a színpadra, és osszák eggyel többfelé a gázsit – már ha van -, ne HD-n szóljon háttérben.

Ahogy látod, igazán a két apróság volt csak ahol eltért a véleményem a szakmai zsűriétől, nagyon tetszett, hogy részletesen, szakmailag, útmutatólag, segítően indokoltak.

Az utolsó fellépő előtt sikerült kiinnom az utolsó korty sört is a szórakozóhely sörcsapjából, bár egész este ezzel a fél pohárral ittam – üveges maradt még 🙂 -, és mire a színpad elé értem, már a püspökladányi KabinLáz játszott. Ők is nekem tetsző zenét toltak, egy csipetnyivel volt keményebb, mint amit igazán kedvelek, de ez megint nem számít, hisz ők azt szeretik. Szóval jó volt a záró két dal is.

Úgy fél órát – egy menyasszonnyit 🙂 – vártunk az eredményhirdetésre, aztán feladtuk. Ahogy látod azonban, megvan az eredmény. Én kíváncsi lennék egy sorrendre is, nem tudom, elhangzott-e ilyen, ha igen, akkor sajnálom, hogy eljöttünk.

Zárásként, és mielőtt megmutatnám a képeket, mégegyszer kiemelném a technikusokat, jó munkát végeztek, én ennyit roadkodni sem láttam még soha ennyi idő alatt. Örülnék neki, ha sok hasonló rendezvény lenne városunkban, mert jó lehetőség ez arra, hogy megismerjünk új formációkat. Itt a jó idő, a szabadtéri koncertek ideje. 🙂
Külön köszönöm Andrásik Remonak, hogy minden versenyző egy-egy produkcióját élőben közvetítette, feltöltötte az Öröm a zene oldalára. Fent linkeltem az oldalt, ott megnézheted a műsor egy részét.
De nem dumálok tovább, lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!