Tervezzünk tavat

Emlékszel?


Nagyjából két éve borzolták a jobb érzésű emberek idegzetét ezzel a tervvel.
Akkor szerencsére feledésbe merült a dolog, meg vitte a forrásokat a szarkofág üzletház.
Maradt a tó olyan, amilyen. Csendes, nyugodt, sétálóember barát.

Persze lenne mit csinálni most is.
Én emlékszem, mikor még működtek létesítmények a víztorony aljában.
Posta, élelmiszer bolt, fagyizó, ilyesmi. Ami kell egy üdülőövezetbe.

Emlékszem, mikor ismerősökkel bóklásztunk Sóstón, és úgy 10 perc alatt előjött, mi is hiányzik? Hol lehet újságot kapni? Valahol tudok könyvet venni? Mi van a víztorony alatt?
Elsétáltunk megnézni. Minden ajtón papírcédula, mi nincs ott éppen, mi volt, mi hova költözött, illetve érdeklődni a fürdő recepcióján.
Aztán beültünk a 424 teraszára, és megebédeltünk. Más alkalomkor a strand kerítésénél lévő büfében ettünk lángost, ittunk sört, üdítőt. A csónakázó mellett.
Néztük a tavon a csónakokat, és bezsebeltem a dicséretet, milyen hangulatos, kellemes hely ez.

Hétfőn Sóstón, a volt KISZ iskolában este fél hattól tartanak lakossági fórumot egy talán többé-kevésbé eldöntött dologról. A csónakházat lerombolnák, helyére – a látványtervek alapján elég primitív kinézetű – éttermet akar valaki.

Én most is úgy gondolom, esetleg az után kellene elgondolkodni bárminek a tönkretételén, mikor a meglévő lehetőségeket már kihasználták. Én csak néhányat említettem a lehetőségekből, de ezek között egy sem volt bekerített üres telek, helikopter leszállópálya, vagy a tó beépítése.

A Múzeumfalu példája jól mutatja, hogy megfelelő programokkal Sóstóra lehet csalni az embereket, persze ehhez szervezés kell…