Voltunk ma már az üveghegyen innen is, este pedig a MÁV minden kísérlete ellenére nagyobbrészt ott voltam az Óperentzia koncertjén.
A MÁV újabb húzásáról holnap, ma a koncertről.
Nem igazán azt kaptam, amire számítottam, sőt, egyáltalán nem.
Sem szitár, sem ének.
Ez a hátránya, ha az ember csak netről ismer egy csapatot.
Viszont amit kaptam, az remek volt.
Teljesen más, mint amire vártam, de nagyon-nagyon jó zene.
Sajnos a fentebb említett okok miatt majdnem fél nyolcra értem a Mustárházba.
Így jó félórás koncertet hallhattam, és láthattam.
A hallhattamról már írtam, jöjjön hát a láthattam.
A koncert a Mustárház társalgójában volt.
Ennek előnye, hogy fedett, és fűtött.
Hátránya, hogy nagyjából harminc négyzetméter.
Szóval nem egy Concert Hall.
Megérkezve az előtérben egy fogasra akasztottam a kabátomat, és nagyjából a társalgó ajtajáig jutottam el.
Bent az egyik sarokban a zenekar, négyen.
Szóló, basszus, billentyűk, dob.
Mondhatjuk, hagyományos felállás, de csöppet sem hagyományos zene.
Nagyon tetszett.
De vissza a környezethez.
Bent a társalgóban a zenekarral szembeni falnál úgy tíz szék lehetett.
Ezeken üldögélt a társaság egyik fele-harmada.
A többiek a padlón üldögéltek, vagy hozzám hasonlóan álldogáltak itt-ott.
Szóval igazi klubkoncert volt.
Gyertyákkal a padlón.
Sajnáltam, hogy nyolckor végetért a koncert, és folyamatosan szidtam a MÁV-ot, amiért lemaradtam az elejéről.
Az Óperentzia is feliratkozott nálam a látogatandó koncertek listájára.
Ja, fénykép azért nincs, mert nem akartam keresztbemászkálással elszúrni a hangulatot.
Ez így volt jó.