A döglött oroszlán

Gondolkodtam, hogy írjak-e ügyfélszolgálatos ámokfutásomról, mert tényleg úgy gondolom, nem illik belerúgni a döglött oroszlánba.
Aztán a tegnapi történés feltette a pontot az eseményekre, két elvet adtam fel.
Kicsit távolabbról kezdem.
Múlt hétvégén, mikor éppen ismét haldoklott a T internete, gondoltam, ha már beszélek az ügyfélszolgálattal, le is mondom időzítve az új bekötéséhez.
Persze ez nem megy. Bármit megrendelhetek neten, de le nem mondhatok.
Érdekes.
Aztán gondoltam, bekötik az újat hétfőn, és utána besétálok, és lemondom a régit.
Hétfőn meg is történt a “rendszerváltás” hibátlanul, pontosan, szépen, korrektül.
Mivel este volt kis dolgom, gondoltam, majd beállítom a routeren az újat, ha hazajövök. A régit úgyse mondtam még le.
És ekkor megállt a régi netem.
Újra kapcsolódtam, elindult, aztán megállt.
Berágtam, mert volt egy fontos mail, amit el kellett küldenem, így beállítottam mégis az új netet indulás előtt.
És működött. Működik azóta is hibátlanul.
Ma tudtam bemenni az ügyfélszolgálatra, de vándorló életmódom miatt csak a szarkofág üzletházban lévő helyre 🙁
Eléggé frusztrált a dolog, mert fel kellett adnom azt az elvemet, hogy a szarkofág üzletházba be nem teszem a lábam.
Ott jó fél órát várakoztam, aztán már intéződtek is a dolgok.
Meglehetősen konzervatívan.
Miután az összes adatomat leegyeztették, az ügyintéző nyomtatott. No, mondom, aláírom, és kész.
De nem.
Két üres nyomtatványt tett az orrom elé:
– Ezt töltse ki olvashatóan! – mondta.
– De most nézte át az összes adatomat. Nem lehet olyat nyomtatni, amin rajta van? – próbáltam hangsúlyozni lustaságomat.
– Ez így megy, mióta világ a világ! – hárított az ellenfelem.
– Azért volt, mikor kőbe kellett vésni. – mondtam, és pánikszerűen elkezdtem írni, mielőtt végiggondolja az új lehetőséget.
Itt határoztam el, hogy mégis rúgok az oroszlánba.
Két elv mínusz egy nap alatt…