Az élet írja…

Reggel a boltból hazafelé azon gondolkodtam, mi is legyen a mai téma?
Gondoltam, legyen gyermeknap.
Nem írok arról, hogy a parkolóval három oldalról körülvett, általam csak Kiskoszosnak nevezett élelmiszerbolt vezetése vajon mitől vezérelve határozott úgy, hogy maradék zöldterületet, életerős, szép, hűvöset adó, padokat árnyékoló fákat kivágatva még harminc parkolót aszfaltoztat le a bolt eddig zöld fűvel telepített oldalára.
Nem írok arról, hogy a lakók rendőrt hívtak a fairtáshoz, mert azt gondolták, ép eszű ember ezt nem engedélyezhette.
Nem írok arról, hogy másnap természetesen megígérték, fákat telepítenek az új aszfalt köré.
Nem írok arról, hogy miként pusztult el a barkácsáruház építését gátoló hatalmas védett fa.
Nem írok arról, hogy eszembe jutottak a “véletlenül” kivágott fák a Jósavárosban.
Nem írok arról, hogy a szarkofág üzletház építésekor is ígértek új fákat a régiek helyett a belvárosba.

Nem írok arról, hogy így a választások közeledtével ismét fellángolt a kiskörút építési láz, ami természetesen a favágásig hamar el is jutott.
Nem írok arról, hogy ugyanezen terv keretében a műemlék jellegű házakat bontották le a kereskedő környezetidegen telephelye helyett.
Tehát nem írok ezekről.
Már csak azért sem, mert az ismert internet szolgáltató nem bírta már ki azt a kb. két hetet, amit még együtt töltünk, és jó fél napon keresztül ismét képtelen volt szolgáltatni.