Vége

Gyönyörű játékkal, megérdemelten nyertek a spanyolok.
Vége a sok-sok focinak a tv-ben.
De nálam… 😉


Vidor

Azt mondod: Korán van még.
Azt mondom: Én már beterveztem a szabadságomat.

Múlt évben a vasútállomásról rohanva érkeztem naponta a Vidor (ami idén Happy Art) Fesztivál előadásaira.
Az estiekre általában oda is értem, de a “ráhangoló” délutánok kimaradtak.
Illetve szombat-vasárnap szerencsére nem.
Mégis megfogadtam, legközelebb inkább szabadságon leszek végig.
Remélem, semmi nem húzza keresztül a terveimet, és csaphatok majd egy vidorhetet.
Már csak két hónap! 😉
Ja, ha van kedved visszatekinteni, a múlt évi beszámolók augusztus végén kezdődnek, és szeptemberben folytatódnak.


Kispál az m1-en, most

Kispál az m1-en, most

0:45
Kispál után meg Új Nem az A38-on.
Jó ez az éjszakai közszolgálati. 🙂


Utcai hajó

A címről gondolom elsőként Velence juthat eszedbe.
Ha ezen túl vagy, nézd meg a képet:

Ez bizony nem Velence.
Nyíregyháza, és a belváros szebbik, hangulatosabb része.
Egyben pedig három napos blog-ámokfutásom vége. 😉
Persze mindenki azt lát bele, amit akar.
Én azt látom, hogy a szörnyű szarkofág üzletházzal szemben szépen felújítják lassan a méreteiben ugyan jóval kisebb, nézhetőségével, esztétikájával messze fölé nyúló Galéria Üzletházat.
Mondjuk a szarkofág üzletháznál – amit jelen esetben arra használtam, hogy árnyékából fotózzak – nehéz rondább betonkockát rajzolni, de ezen már sajnos idejétmúlt keseregni.
Ott van, és örökre ott is marad sajnos.
Mondjuk az árnyék kedvéért elég lett volna fát ültetni…


.

   

Választóvonal lett a Vay Ádám körút. Nem mondanám, hogy a belváros határvonala, inkább a kocka és az emberi formák határa. Az egyik oldalán a nem csak egyenes vonalat rajzolni tudó, stílusos, fantáziával is megáldott tervezők munkái gyönyörködtetik a szemet, a másik oldalon pedig a szarkofág “stílus”. Örömmel láttam a héten, hogy belváros eddig kicsit szürkeségbe olvadó, nem szokványos formákkal rendelkező épületét is elkezdték felújítani.


Városnézés – más szög

 

  

Most akkor segítek kicsit. 😉

Mit is tudunk?

  • A címből, hogy város.
  • Abból, hogy a héten szabadságon vagyok, de nem igazi szabadságon, következhet, hogy a város Nyíregyháza.
  • Ezekhez még jön a kép itt jobb oldalon, és szerintem már tudod is, hol vagyunk.

Városnézés

 

   

Tudom, meglepő a kép.

Én is meglepődtem,
mikor az eredetijét megláttam.

A városnak azon a részén ugyanis
sok hasznos dolog nem történt mostanában.

Történtek dolgok, de azok jó részét
nem mondanám hasznosnak.
Én nem…

De többet nem segítek most.
Mi lehet ez? 😉


Kik használtak, megtagadtak, lássanak soká

Hallgatom a Király Hatvan csapás című vadonatúj albumát, és futkos a hideg a hátamon.
Persze én elfogult vagyok Bill Kapitány zenéjével, mert azt hiszem, nem tudok nála hitelesebb előadót mondani.

Az album egyébként egy élet áttekintése. Fantasztikus, igényes, mondanivalós szövegek, páratlan előadásban.
Egyszerűen leírhatatlan, amit érzek, mikor itt szól mellettem, vagy útközben a fülembe.
Második napja csak ez a zene maradt a telefonomon…
Azt írtam, egy élet áttekintése. És olykor nagyon furcsa érzés fut át rajtam. Ezt sem tudom leírni.
Hallgass bele, hallgasd meg, olvass bele a szövegekbe, talán megérted, mit próbáltam leírni.
Néhány részletet beírok kedvcsinálónak.
Már ha Bill Kapitány zenéjéhez kedvet kell csinálni…
 

Jó volna, ha a régi banda ismét összejönne,
Nem gázolnánk a múltba egymást összetörve,
Nem fröcskölne a sár a másik szemébe,
Leülnénk egy asztalhoz éppúgy, mint régen.
* Jó volna

Voltak percek, nagy dáridók,
Akkoriban még igaz volt a szó.
Tiszta, mint a blues,
Amit ma látok, csontomig megnyúz.
* A nagy generáció temetése

Megloptak sokan engem,
rossz érzés bennem nincs.
Várok néha egy szót, de nem felel,
csak az Isten.
Vannak még barátok, de sokan már elmentek.
Egyre többször örülök egy pillanatnyi csendnek.
* Bill Kapitány imája

A televíziót nem nézem,
műsorom nem adják:
Bill Kapitány hatvan lett,
csak kevesen tudják.
Elindult a kezem néha,
bár soha nem kérték.
Lehetett volna többször is,
néhány album lenne még.
* Intések fiamnak

Kiénekeltem magamból 20 év bánatom,
Jöttek új dalok, kicsordult a fájdalom
Csókolnám a testét izzadt ágyamon,
Ahová titkon kijárok csupán egy sírhalom.
* A titkos lány

 

Kéne egy hűtőszekrény,
hol jegelném a vágyam,
Kéne egy ápoló, ki megmérné a lázam,
Kéne egy kis hely, hol dalaimat megértik,
Sokan elmentek, megtagadtak
de kedvem az a régi.

Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív,
ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.
Kéne egy üres fal, hova rajzolnék egy képet,
A testvérekről, igazakról,
kik már a mennyben élnek,
Kéne egy jó autó, hova mankóval beférek,
Kéne egy ajtó, hova mindig betérek.
Kéne terített asztal, hol mindig van meleg étel,
Kéne egy pincér is, ki tudja mit, mikor kérek,
Kéne kis világosság, ebben a sötétben,
Uram, csak ennyit adj, mert még soká élek.
* Kéne egy üveg bor

Városok, falvak, fesztiválok,
élnek emlékeimben.
A hangszerek mögöttem,
az országút előttem.
Uram, Uram, adj erőt,
sokáig énekeljem.
A hangszerek mögöttem,
az országút előttem.

Úgy legyen!


“…Vadásszuk együtt Nyíregyháza szégyenét!…”

“Majd az újság elintézi!” – szólt a régi mondás.
“Írok az ombucmannak” – szól a modern változat.
Ahogy egyre inkább megkeserednek az emberek, úgy próbálnak meg ebből kevésbé megkeseredettek megélni.
Rengeteg olyan dolog van a városban, aminek másként kellene lenni, vagy jobb lenne, ha másként lenne.
Úgy gondolom, a média valóban tehet a változásért.
Mondjuk hogy felfedez dolgokat, mondjuk hogy dokumentálja, megmutatja, szóvá teszi, mondjuk hogy megkeresi az illetékest…
Mondjuk a jobbítás szándékával, nem pedig a szenzációkeresés miatt.
Mert ez a dolga.
Mert ez is egy tanult szakma, de lehet hivatás is.
Mármint az újságírás.
Csak akkor nem ilyen mondatok születnek…

Tudom, nem egy nagy csapás (nekik sem), de a címbeni idézet forrása már nem szerepel a linkjeim között…


Kövéren és kopaszon

Talán feltűnt, hogy a blues magyarországi királyának képe látható a banneren vasárnap estétől.
Ennek igazán holnap lesz jelentősége, illetve kicsit ma…

Tegnap délelőtt kb. két havi sikertelen próbálkozás után végre úgy érkeztem a fodrászhoz, hogy vagy másfél óra értelmetlen üldögélés után nagyjából igaz rám a mai post címe. 😀

Vasárnap óta egyfajta zenét hallgatok, erről majd holnap írok.
Amiért most mégis megemlítem, volt időm kicsit készülni erre az írásra, és hajvágásra várakozva a gondolataimat is rendeztem kicsit.

Hogy a címhez is kötődjek, előkerestem néhány Rocktóber-változatot.

Rocktóber, 1981
Rocktóber, Vikidál, 1997
Rocktóber, Tunyó, 2005

…aztán egy idézet holnapra, holnapról, holnaphoz, mielőtt megnézed a klippet.

“Csak azt mondanám: itt vagyok, nem változtam semmit.
Lehet még az öregtől sok mindent tanulni.
Azt mondanám a hűség megpróbáltatás,
Nem könnyű a játék, nehéz az utazás.
A Híradókban azt mondják majd, összejöttek a vének
De az apák, s az anyák egy korszakról mesélnek.”

Rocktóber, 1995


OoO

Mi is lehet a cím?
Elárulom.
Out of Office.
A héten ugyanis nem vonatozom össze a kezem.
Ezt kicsit megmagyarázom.
Reggelenként igyekszünk úgy eljutni a munkahelyre, hogy lehetőleg ne fogjunk meg semmit a vonaton.
Ha utaztál már mezei személyvonaton, tudod miért…
Persze sosem sikerül nem összevonatozni, mert legalább az üléseket le kell törölgetni, meg kiszellőztetni indulás előtt.

Tehát szabadságon vagyok a héten.
Ez még nem az igazi, pihenős szabadság, bár tagadhatatlanul jólesik most, reggel fél kilenckor írni a bejegyzést, és nem előző este időzíteni a másnapi megjelenést.
Szóval van (lesz) azért pihenés is.
Például a reggeli KV az erkélyen, mint hétvégén, mint évekig egy évvel ezelőttig.

Pár percig nézni, hogyan nő a fű, a fa.
Közben KV, összeszedni a gondolatokat, és indul a nap.
A héten lesz néhány elvégzendő feladatom.
Nagyrészt olyanok, melyeket korábban úgy végeztem el, hogy fel sem tűnt.
De ebbe nem megyek bele…
Szóval viszonylag laza hét ígérkezik, de unatkozni nem fogok.
Lesz néhány meglepetésem is majd. 😉


Kék a póló rajtam, fehér a gatyám

Vagyis Koncertturné 3/3, azaz Jurij a Nyárindító fesztiválon.
Eszembe nem jutott, hogy ez a dal elhangozhat, mikor kék-fehér csíkos pólóban indultam a koncertekre.
De más meglepetés is ért a fergeteges Jurij koncerten.
Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, következett a Díler, ami tovább fokozta az egyébként is jó hangulatot.
Többször mondtam már, sok remek csapat van Nyíregyházán.
Ezt most ismét megerősíthetem.
Ja, és szinte az összes dal letölthető a Jurij lapjáról.
Nálam meg képeket nézegethetsz a koncertről 😉
klikk a képre


Mélyvíz

Avagy Koncertturné 3/2.
Honnan is a cím?
Nehéz helyzetbe került a Fortress zenekar, mikor kb. egy héttel a fellépés előtt kiderült, elválnak az énekes, és az együttes útjai.
A zenekar négy tagra fogyatkozott, és elveszítette frontemberét.
Vagy lemondják a fellépést, vagy valaki bevállalja az éneket.
Ez utóbbi történt.
Az együttes egyik gitárosára, Tóth Tibire hárult a feladat, hogy jó egy hét alatt betanulja a szövegeket, és vigye a csapatot.
Ennek megfelelően kisebb zökkenőkkel indult a koncert, de a lelkes rajongók hamar meghozták az önbizalmat.
Új értelmet kapott az “Együtt veletek” című dal.
Kedves pillanat volt – érdekes ez a megfogalmazás egy rockcsapatnál 🙂 -, mikor Tibi valahogy így biztatta a közönséget:
“A szöveget tudjátok …és mostmár én is.”
Sok szerencsét nekik a továbbiakhoz!
klikk a
képre


Koncertturné 3/1

Nos hát eljutottunk addig, hogy elkezdjek albumozni a múlt hétvégi Nyárindító fesztiválról.
Elsőként az Óperentzia koncertjét ábrázolom.
Már csak azért is igyekszem vele, mert holnap 14 órakor Nyíregyházán, a Benczúr téren koncerteznek ismét, este 8-kor pedig már Budapesten, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumban (Andrássy út 103.).
De most nézzük, mi történt múlt szombaton a Mustárházban?
klikk a képre


.

A természet lassan valóra vált egy régi ígéretet.
Ha hagyják…


Madártávlat

Jöjjön hát a tegnapi magyarázat.
Nézd meg jól ezt a képet:

OK.
Most fordítsd fejjel lefelé a monitorodat 🙂

Így ni.
És akkor mesélek keveset a Pulykanapokról.
Június első szombat-vasárnapja.
Nagy sütés-főzés Debrecenben, a Kossuth tér környékén
Mellé még kirakodóvásár, meg könyvünnep.
Nincs ezzel így semmi baj, hangulatos, remekül el lehet tölteni az időt.
Nézelődni, vásárolgatni, enni, inni.
Ezt is tesszük, és igyekszünk ignorálni a műsorközlő – hogy mondjam finoman – gyenge humorát.
Sikerül remek könyveket vásárolni, meg az indiánok is zenélnek egy mellékutcában.
Aztán jön – a már szertartásosnak tekinthető – perec/sör.
Békésen üldögélve falatozunk, mikor elkezdődik a déli műsor.
Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy ez cigányzene.
Alapból ez illik is a rendezvényhez.
Illetve illene, ha az lenne.
De hogy ezt a társaságot honnan szalasztották?
Nem hiszem, hogy ezt a trágár, vulgáris, obszcén nótázást hívják polgári szórakozásnak a kálvinista Rómában.
Ez mindenesetre így sikerült.
Elmenekültünk, és én csak másnap délelőtt tértem vissza pár percre.
A képek azért ennél jobb hangulatot festenek.
Sőt, olyat, amilyenre vártunk…
klikk a képre


Tér kép


Rövidesen elárulom, hogyan készült. 😉


.


Az elmúlt hétvégén (már hogy nem ezen, hanem az előzőn) Pulykanapokat rendeztek Debrecenben.
Nem véletlenül hallgatok nagyokat róla… de majd pár szót azért mondok.
Addig egy hangulatkép.


Itt a nyár

Hogy honnan tudom?
Ott voltam, mikor indult. 🙂
Vagyis tegnap délután a Mustárház udvarán a Nyárindító fesztiválon.
A szokásos családias környezetben indultak a koncertek.
Hosszú ideje készülök rá, hogy végre egy igazi Óperentzia koncertet halljak.
Sikerült 🙂
Eszméletlen jó zenét játszanak, alig várom a lemezüket.
(Jövő szombaton, 21.-én 14 órától valahol a Jósa András Múzeum előtt koncerteznek legközelebb.)

A héten a Fortress “átalakulásával” volt tele a Minyon fóruma.
Nem volt szívmelengető… de hagyjuk ezt most.
Az énekes nélkül maradt csapat kicsit megilletődötten kezdett, de aztán Tibi belejött az éneklésbe.
Jó az, ha egy zenekarnak ilyen lelkes közönsége van.

A napot a Jurij parádés koncertje zárta.
Ők sem panaszkodhatnak a rajongókra 🙂
Jól indult a nyár.

Tudom, már meg sem kérdezed, hol a többi kép.
Azért elmondom. 😉
Már a gépemen pihen, és három koncert fotóalbumként jelenik majd meg itt nemsokára.
(A nemsokára nem a mai napot jelenti )


Árkon-bokron

…és akkor még nem is mondtam semmit a Robinson Kupa kijelölt pályájáról.
Ahogy az elmúlt években, most is érdemes volt a dombon bóklászni.
A korábbi években már kinéztem néhány jó látószöget, persze a pálya sem egyforma mindig.
Remélem, legalább a Robinson domb megmarad maréknyi zöld területnek a betonrengetegben, és jövőre ismét itt találkozhatok a bringásokkal.
Tehát végre itt vannak a képek. 🙂
Nézegesd!
klikk a képre