Tegnap

A tegnapi nap elég sok lehetőséget kínált arra, hogy tovább csiszolgassam fotós ismereteimet.
Kínálkozott mindjárt Debrecenben a Pulykanapok, melyből a link a múlt évihez vezet. Ez kimaradt.
A gyorsulási versenyt rövid gondolkodás után elvetettem, nem ér az nekem 2000 forintot.
Csábított még az ejtőernyős ugrás is, bár elég szelesnek ítéltem az időt.
Ekkor jött az ötlet: ócskapiac. Remek hangulat, különleges képek. Gondoltam én…
Útra keltem.

Nem egyszerű a városi közlekedés. Tudod, Szarkofág Üzletház fóbiám van, így nem kis feladat autóbusszal a belvárosba jutni, mivel ezt a vackot meg kell kerülni. A Hatzel tér egyébként sem egy tömegközlekedéssel jól megközelíthető hely, különösen hétvégén.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy míg vonat közel félóránként indul Nyíregyházáról Debrecenbe, addig Nyíregyházán a Volántól a Kossuth térre negyven percenként van autóbusz. A kispiachoz pedig egyáltalán nincs. Gratulálok.
Javasolnám, hogy – ahogy a strandra járó buszjegyeseknek utalványt osztanak a strandbelépőhöz, úgy a bérleteseknek osszanak taxicsekket a hétvégi buszozáshoz…

Szóval ötös busz, majd jó séta, és eljutottam a Hatzel térre.
Kár volt. A fényképezőgép láttán olyan tekinteteket kaptam, hogy a reggeli felkeléstől is elment a kedvem, nem a fényképezéstől. Mondta egy ismerősöm, pár hete járt ott egy “keletmagyarországos fényképész”, vele is jót veszekedtek.
Nos, nekem ennyit nem ért. Nekem nem munkám a fotózás, örömmel szeretem csinálni.
Gyalog indultam hazafelé.
A Kossuth térre akkor értem, mikor véget ért a a női kézilabda válogatott közönségtalálkozója. Nem éreztem úgy, hogy kapkodnom kéne a fényképező után.
Viszont összefutottam egy régi ismerősömmel. Így kerültem ide: