Nagyapám mondta annak idején a hivalkodó, értelmetlenül cicomázott dolgokra.
Ez jutott eszembe reggel, mikor a hetes buszról megláttam a lassan elkészülő szarkofág üzletházat.
Az egyébként is meglehetősen csúf, környezetidegen épületmonstrum újabb ízlésficamos dizájnelemmel bővült.
Utastársaimmal megrőkönyödve szemléltük az épületen körbefutó zöldből lilába, pirosba, kékbe váltó fénycsíkokat.
Remélem, ez a rossz vicc csak a megnyitónak szól, vagy legalább a bazári csíkcseréket megfékezik, ha már mindenképpen kell a csík.

Ja, hogy a mondás nem így szól?
OK.
Legyen élő fa.
Ezzel meg az a bajom, hogy – a tervekkel ellentétben – a sétáló utcából maradnak ki.
Tehát nem szép zöldellő fák lesznek, hanem – ahogyan az várható volt – maximum bokrok, sövények.
A meglepő indoklás szerint féltik a fák gyökereitől a közműveket.
Sőt, talán a Kossuth tér fái is áldozatul esnek a fanyűvőknek.
Itt kétféle indoklás létezik.
Van ugye a közműrongálós.
De a másik is hasonlóan szellemes.
Rontják a rálátást az térre.

Ezen a bádogember szökőkút és a templom “egysége” értendő.
Komolyan mondom, ismét eszembe jutott, valakinek zöldfóbiája van a döntéshozók között.
Ráadásul igen erős.
Esetleg ócskavastelepe.
Szóval én azt gondolom, szebbek lettek volna a fák.
Legalább valamit kitakartak volna a szarkofág üzletházból is.
Remélem, a Kossuth tériek legalább megmaradnak…

Ez a pisilő bádogember meg úgy hiányzott a térről, mint ablakos tótnak a hanyattesés.
Külön tervezési bravúr a szökőkúttól öt méterre, a sétálóútvonalba, a leendő térvilágítás lámpák közé elhelyezett piros tűzcsap.
Biztosan létezik egy szabály, amely előírja, hogy ennek ott kell lennie.

Hétközben volt már néhány kép e témában – a gumicsizmás-bogaras nem ott készült 😉 – és lesz is még néhány.
Egyszer meg lesz egy album az összesről.

…hülyének néznek!

Az egyik helyi tv műsorát nézem.
A Szarkofág üzletház tervezője győzködi a nézőket, mennyire tetszik nekik ez a torzó.
Igaz, a riporter párszor “bekérdez” (tiszteletre méltó próbálkozás), de ez mit sem zavarja a tervező ömlengését.
Megállapítja, hogy azokkal nem érdemes foglalkozni, akiknek nem tetszik, mert majd megtetszik nekik.
Amitől azonban nálam végleg elszakad a húr, a két épületrészt összekötő híd méltatása.
Márta felveti, hogy nem lett volna jobb esetleg, ha meghagyják a rálátást a belvárosra?
Jön a mártírválasz:
Sajnos mindenképpen össze kell kötni a két szárny minden emeletét, de beüvegezik a szerkezetet, és az üveg átlátszó.

Hmmm…
Nem tudom, próbálkozott-e a tervező úr rácson keresztül gyönyörködni a tájban.
Mert az üveg valóban átlátszó… de a vas mögötte…

Pompázatos belvárosképünket hónapok óta “színesítik” az épülő Szarkofág üzletház kerítésén virító plakátok.
A reklámok mestere úgy gondolja, ha ezen a kerítésen elhelyez egymás mellett több tíz egyforma plakátot, az felér azzal, mintha az egész városban hirdetné az eseményt.
A napokban kiderült, a Szarkofág üzletház kb. november környékén kerül átadásra.
Az is kiderült, hogy a nyíregyházi tavasz április végefelé köszönt be.
Ekkorra datálják ugyanis a sétálóutca új részének elkészültét, és mint a plakátról tudjuk, ez tavasszal lesz…

Nem csoda hát, hogy megkezdődött a harc az építkezés pompázatos kerítéséért.
Megjelent egy tábla, amely arról tájékoztat, hogyan lehet színes papírokkal leragasztani a kerítés egy darabkáját, nyilván jó pénzért.
Eddig sem a kerítés látványáért keresték fel a várost, de most, a sebtében letépkedett plakátok végképp riasztó látványt nyújtanak.
Valakinek biztosan jó így is…

“Még kérdéses, hogy hány sávon, de az már biztos, hogy a téren át S alakban”
Buszozok. Két idős hölgy beszélget a hétfői önkormányzati ülésről.
A téma mi más lenne, mint az Országzászló tér átépítése. Hétfő este egy darabig követtem az eseményeket, de aztán nagyon zavart már a szokásos “mindenki beszél, de senki sem hall”, így továbbálltam. Nem úgy a nénik. Így hát rövid összefoglalót kapok, mi maradt meg nekik a gyűlésből.
A lényeg, hogy nem értik, csak hogy elfogyjon a pénz, miért kell feldúlni a belváros maradék részét is? Valahonnan tudni vélik, ha nem mi költjük el, Debrecené lesz.
Ezzel kapcsolatban ugyan vannak fenntartásaim, de hozzájuk hasonlóan úgy vélem, ha nem tudják értelmesen elkölteni, inkább legyen.
Évtizedek óta tervezgetik a kis- és a nagykörutat is, egyre rosszabb
elképzelések jönnek elő.
Van immár egy majdnem nagykörutunk, amit egy időközben felépült üzletház miatt nem lehet befejezni. Van egy majdnem kiskörutunk, amelyet egy másik üzlet miatt nem lehet a tervek, és az ép ész szerint befejezni. Lett egy szarkofágunk, amelynek sikerült – legalább építése idejére – a közforgalmat kiterelni a belváros egy részéről.
Elkészülte után – a jelenlegi sétálóutcáéhoz hasonlóan bizonyára ide is visszatér majd a gépkocsiforgalom a kerékpárosokat üldöző közteresekkel együtt.

Kerékpárral behajtani tilos tábla a Kossuth tér sarkán.
A kiskörút pedig fanyüvő kígyóként bekebelezi a maradék parkot és a szebb időket látott fákat.
Remélhetőleg valahova építenek egy remek betonfalat, ahova a most oly szelíddé vált környezetvédők vetítgethetnek majd a Nagy Gödör Üzletház falához hasonlóan. Igaz, erre az időre legalább ismét színes lesz (lett) a belváros…

Kíváncsi lennék, van-e tipped, mi lehet a címbeni dolog?
Nem ma keletkezett a név, nem is én találtam ki, még abból az időből származik, mikor a Nagy Gödör Üzletház – no, ezt viszont én – a nagy gödör szakaszánál tartott, és reménykedhettünk abban, hogy híres elődjéhez hasonlóan ő is eltűnik majd a süllyesztőben.
Ez álom maradt, a nyomasztó Csernobil-klón immár sokadik nevén ott kísért a belváros közepén.
Elvégre ebben a fene nagy demokráciában legalább a névről had döntsön a nagyérdemű…
Minap bokrétát kötöttek az épülő Nagy Gödör Üzletház tetejére, így már biztosan nem lesz fű a helyén 🙁
Szebb sem lett tőle, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem építik tovább… felfelé.
Mint láthatod, az építkezés remekül illik a környezetbe.

És hogy miért is foglalkozom ilyen sokat vele?
Mert nehezen tudom elfogadni, hogy ilyen egyszerűen tönkre lehet tenni a belvárost, és minden egyes újabb híradásról eszembe jut, milyen szép nonprofit park lehetne a helyén.
A betontitanicot pedig Cseka blogjában olvastam, a szeptember 17.-ei bejegyzés.
A Nagy Gödörre visszatérve múlt hétvégén jártam a belvárosban.
Jókora vas gerendák kötik össze a leendő üzletház két szárnyát.

Ezek tartják majd azt az üvegfolyosót, amelyről büszkén írták a nagygödörhívők, hogy milyen remekül átlátszó lesz majd.
Bizonyára elkerülte figyelmüket, milyen átlátszó lehetett volna a belváros betonszarkofág építés nélkül…