Tíz perc séta

Körülbelül ennyi idő alatt érek fel a belváros széléig.
Igaz, majdnem ennyi idő utána megkerülni a Szarkofág üztletházat, de most nem erről írok.
Tehát tíz perc.
Végig a Dózsa György úton.
Már ami maradt belőle (na jó, nem térek vissza a Szarkofághoz)
Szeret(t)em ezt az utat.
Volt hangulata.
Szép épületei, fái.
Jó volt nyáron, az árnyékos oldalon sétálni hazafelé.
Azóta néhány régi házat – hogy is mondjam – kiütöttek a sorból.
Ezek helyett vak tervezők újakat rajzoltak, és persze találtak rá embert, aki jóváhagyja, felépítse.
A maradékon nemtudomkik élték ki rajztehetségüket.
Nem mondom, van rajz, ami tetszik. De miért pont ott?
Van hely a városban, ahol el tudom képzelni.
Sétálj el az Árok utcára.
Menj be a nyomda és az iskola közötti utcán.
Hatalmas beton fal.
Kifestve.
No, ott azt mondom, jó helye van.
Ráadásul nem is “fogomafestékszórótésnyomommígkinemfogy”, hanem megcsinált.
Talán érdemes lenne találni nekik egy helyet, ahol rajzolhatnak.
Látjuk, a betonfal építés nagyon megy…
Addig pedig nézegesd a Dózsa György út falait.
klikk a képre