Minden áron

“Még kérdéses, hogy hány sávon, de az már biztos, hogy a téren át S alakban”
Buszozok. Két idős hölgy beszélget a hétfői önkormányzati ülésről.
A téma mi más lenne, mint az Országzászló tér átépítése. Hétfő este egy darabig követtem az eseményeket, de aztán nagyon zavart már a szokásos “mindenki beszél, de senki sem hall”, így továbbálltam. Nem úgy a nénik. Így hát rövid összefoglalót kapok, mi maradt meg nekik a gyűlésből.
A lényeg, hogy nem értik, csak hogy elfogyjon a pénz, miért kell feldúlni a belváros maradék részét is? Valahonnan tudni vélik, ha nem mi költjük el, Debrecené lesz.
Ezzel kapcsolatban ugyan vannak fenntartásaim, de hozzájuk hasonlóan úgy vélem, ha nem tudják értelmesen elkölteni, inkább legyen.
Évtizedek óta tervezgetik a kis- és a nagykörutat is, egyre rosszabb
elképzelések jönnek elő.
Van immár egy majdnem nagykörutunk, amit egy időközben felépült üzletház miatt nem lehet befejezni. Van egy majdnem kiskörutunk, amelyet egy másik üzlet miatt nem lehet a tervek, és az ép ész szerint befejezni. Lett egy szarkofágunk, amelynek sikerült – legalább építése idejére – a közforgalmat kiterelni a belváros egy részéről.
Elkészülte után – a jelenlegi sétálóutcáéhoz hasonlóan bizonyára ide is visszatér majd a gépkocsiforgalom a kerékpárosokat üldöző közteresekkel együtt.

Kerékpárral behajtani tilos tábla a Kossuth tér sarkán.
A kiskörút pedig fanyüvő kígyóként bekebelezi a maradék parkot és a szebb időket látott fákat.
Remélhetőleg valahova építenek egy remek betonfalat, ahova a most oly szelíddé vált környezetvédők vetítgethetnek majd a Nagy Gödör Üzletház falához hasonlóan. Igaz, erre az időre legalább ismét színes lesz (lett) a belváros…