Bádogcsont

Megszokhattad, hogy a saját véleményemet írom itt (is), de a téma kapcsán fontosnak tartom elismételni 🙂
A szunnyadó parázs alól újra fellángoltak az indulatok a bádog szökőkút körül. Nagyjából születése körül voltak hasonlóak az indulatok, és akkor is nyilvánvaló volt, hogy meg fog épülni. Most napirendre került, hogy a népakarat döntsön a sorsáról.
Csütörtökön meg is jelent egy közlemény, miszerint több módon is lehet szavazni. Az internetes szavazógép péntek reggel indult a város honlapján, majd eltűnt onnan. Ma reggel ráakadtam egy másik helyen (nem az ígért főoldalon), de meglepő módon nálam nem az eredmény jelent meg, ahogy az már illik egy korábban leadott szavazat után, hanem újra tudtam szavazni. …és itt tekintsünk el attól, mi a választék.
Tegnap facebook oldalamon komoly vita (értsd: vélemények ütköztetése) alakult ki a téma kapcsán, aminek én nagyon örültem, de úgy érzem, a téma a város lapján is megérdemelne egy fórumot. Ezt sem először mondom.
Az már biztosnak tűnik, hogy eltűnik a bádog szökőkút Nyíregyháza főteréről, hiszen van pénz a leváltására. Pontosabban erre van pénz.
A látványterveket nézve azonban felvetődik a kérdés, hogy jobbat, működőt, szebbet (ez azt hiszem, nem kérdés) kapunk-e helyette, és később esetleg nem csak az újbóli körbekerítésére lesz-e pénz?
Nos, ezek a hosszú hétvége nagy kérdései. A kép pedig 2008 tavaszáról való, amikor már mindegy volt. “Élesztették” az életfát.

Bádog szökőkút, Nyíregyháza  2008


Na, mi újság Wágner úr?

Rákeresve a címre kicsit meglepődtem, hogy 1975-ös dal a Fonográf slágere.
“A zűrzavar, ha csak ez a baj csupán csak pillanatnyi” mondja a sláger szövege, amiről azóta tudjuk, túlzottan optimista kijelentés volt. De a slágerek már csak ilyenek 🙂
Miért mondom én ezt szombat hajnalban? Nos, tegnap este hét körül értem oda a Kossuth térre, ahol az idei városnapi műsor folyt éppen egy százhúszezres városhoz méltatlanul szerény érdeklődés mellett.
Aztán végiggondoltam az elmúlt két napom hétvégi programkeresését.
A három napos városnapi rendezvényről egy plakátképet találtam egy Facebook meghívóban, valamint ennek szövegét néhány netes lapban. Ja, és két üzenetet a FB fiókomban amely az iránt érdeklődik, tudok-e valamit a rendezvényről.
Nem tudtam.
Pedig érdekelt volna, és most is érdekelne például, vajon mi fog történni vasárnap délután háromtól este kilencig az Akusztikus Zene Ünnepén?
Szóval nem nagyon látom az igyekezetet, hogy valaki el szeretné venni a vesszőparipámat amelyen évek óta lovaglok, és igencsak töri már a…
Nem elég egy programot jól megszervezni (és itt most nagyokat hallgatok a valós helyzetről), arról illik értesíteni is azokat, akiket oda várunk. Mert így csak egy kipipált feladat marad a naptárban, és csendben nyugtatgathatjuk magunkat, hogy megint csak megérdemelten vettük fel a fizetésünket.
És akkor most nézzük, mit tudok a hétvégéről?
10 óra, Robinson domb: Házi természetvédelem – élőben az E-misszió szervezésében.
10 óra Kossuth tér: Városnap, 2/3
15 óra Plaza parkoló: Örök Retró
Ez nálam nagyjából azt jelenti, hogy délelőtt Robinson domb, délután Kossuth tér, és majd meglátjuk.
Ja, azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy a Szüret utcza eszméletlen jó volt az este.

Városnap, Nyíregyháza  2012


IE :(

Volt kis gond az egyre népszerűtlenebb böngésző küldés gomb megjelenítésével (és csak neki!), így amíg meg nem találom a megoldást, visszaállok a korábbi tetszik gombra.
Bocs.


Fali áldás

Ezt a hetemet ingyen odaadnám bárkinek, a második felét leginkább.
Nagyjából a négy évvel ezelőtti nyárvégi napokra emlékeztet, és nagyon nem hiányzott.
A tegnap esti csőtörés pedig az éppen újjáépített konyhában sem igazán jó előjel a továbbiakhoz.
Marhára kezd elegem lenni mindenből.
Azért csak kerestem egy – mondjuk – optimista képet. 2007 nyarán készült a Sóstói Kilátón.
Nyíregyháza Sóstó


Nem esik messze az alma…

Olvasom a hírt, hogy beperli a rendőrséget annak – majdnem azt írtam, embernek – a családja, akit a rendőrök akkor sebesítettek meg halálosan, mikor ő éppen a azzal töltötte az idejét, hogy barátnőjét csavarhúzóval szurkálta, és nyílpuskával lődözött rá.
Ebbe az “idillbe” rondítottak bele a rendőrök, mikor az életveszélyesen sérült lány segítségére siettek.
A ma született bárány ekkor többször a rendőrök felé lőtt, akik viszonozták a tüzet.
Báránykánknak nem volt szerencséje, így most az angyalok nyilait próbálja megszerezni, vagy inkább az ördög villáját.
Később kiderült, a szeretetét nem szokványos eszközökkel kimutató férfinél valójában gázpisztoly volt.
A család – sajátos logikával – most azzal érvel, hogy a rendőröknek hagyni kellett volna időt, hogy kiderüljön, milyen eszköz is van “hősünknél”?
No, erre mondom, nem esett messze az alma a fájától.
Meg még azt is, hogy a családon kívül biztos lesz legalább egy ember, aki – nyilván jó pénzért – képviselni is fogja ezt az őrült ötletet.
Abban pedig már csak bízni merek, hogy még a mai Magyarországon sem akad olyan bíróság, amelyik ezt a beadványt komolyan veszi…
Nyíregyháza, Gyümölcskarnevál


Matróznak lenni…

Pár napja tervezem, hogy leírom, de hagytam kis időt, hogy ne úgy írjam, ahogy először megfogalmazódott.
Eljutottunk addig – a házunk és lakói -, hogy sikerült elhatározni, újracsomagoltatjuk a házat.
Nem volt egyszerű, és most sem az, pedig már van két rövid oldal, ami elvileg kész.
Pár napja még nem írtam volna az elvileg szót, de azóta az a megtiszteltetés érte a lakóközösséget, hogy látogatást tett házunk táján maga a főépítész.
Kiderült, hogy a vízszintes csíkozású fal nem illik a környezetbe, és amúgy is olyan régimódi, múlt rendszeri.
Eszembe jutott, milyen szerencse, hogy elkezdtük felújítani. Még a végén lebontatták volna, mert már vagy 30 éve vízszintesen csíkos. És milyen szerencse, hogy erre járt az úr, és kihúzott bennünket a múlt posványából.
Most ezt a szocreál falat újrafesti a vállalkozó korszerű, e rendszerbeli függőleges csíkozásúra. Ez most a trendi, ezt engedélyezi az az önkormányzat, amely egyébként egy vasat sem adott támogatásként.
Itt hagyok kis időt…
Több kérdés is eszembe jutott, de így pár nap után csak annyit kérdeznék a mostanában ugyancsak divatos “dögöljön meg a szomszéd lova is” szlogen jegyében: Vajon merre sétálgatott a főépítész úr a bádogszökőkút, vagy a torzó üzletház építésének idején?
Meg az is eszembe jutott, milyen jó, hogy már nincs tengerészetünk…


Városkapu

A tegnapi képről már korábban eszembe jutott amit most leírok, igazán a képhez kellett volna írnom, csak nem volt akkor időm rá.
Így most külön.
Nem tudom emlékszel-e még a kínlódásra, amivel a szarkofág üzletház építését igyekeztek eladni a városlakóknak?
Nagyjából öt éve lehetett, mikor azon ment a vita, mi is legyen az új üzletház neve?
Azon már túl voltak, hogy esetleg szép zöld parkot csinálnak a helyére, javában öntötték már a betont a gödörbe.
A vita meg arról szólt, Városkapu legyen, vagy Korzó.
Elég cinikusnak tűnt nekem városkapunak nevezni azt a bunkert, ami éppen a belváros látképét keríti el, éppen az akkor még fasorosnak ígért sétálóutcát burkolja betongyűrűbe.
Ígyhát a legalább annyira fantáziadús Korzó nevet kapta.
Visszatérve a tegnapi képhez az jutott eszembe, milyen érdekes lett volna az a városkapu, ahol varjak fogadják a betérőt.
Valóban csalogató 🙂
Persze tudom, hogy a művarjakat a galambok elriasztására aggatták az üzletházra legalább annyira hasznos ötletként, mint maga a “városkapu” épülete.
A mai kép az üzletház hűlt helyét ábrázolja.
Belegondolok, milyen jó kis koncertek lehettek volna itt a parkban, a fák hűvösében a VIDOR alatt, már ha park lett volna. Nem ugráltak volna a zenészek és a nézők az autók elől…
Nyíregyháza 2004 november


VIDOR – csendes folytatás

Nehezen kezdtem a mai íráshoz, mert gondolkodtam, mondjam, vagy nem. Aztán beklikkeltem a Dörmögő kategóriát is, és úgy gondoltam, legyünk túl rajta, aztán menjen tovább a VIDOR.
Az egyik politikai párt kicuccolt a fesztivál közepére. Láthatóan nem tudnak velük mit kezdeni, mert gondolom, megvan az engedélyük hozzá. Tehát nagyon nem lehet belekötni, én is csak azt mondom, ízléstelen. Szándékosan nem említem a szerveződést, mert bármelyik is csinálná, ez lenne a véleményem róla…
De foglalkozzunk inkább azzal, amiért a VIDOR Fesztivál létezik.
Tegnap a Tintás Barnes műsorának kezdetére érkeztem, ahogy terveztem. Nem csalódtam bennük, bár a kedvenc dalomat nem játszották 😉
VIDOR Fesztivál, Tintás Barnes - Nyíregyháza 2011
Mondhatom, hogy a Técsői Bandában sem csalódtam, hiszen tudtam, milyen a zenéjük, és azt is, hogy ez nekem nem fog bejönni.
VIDOR Fesztivál, Técsői Banda - Nyíregyháza 2011
A Rosenberg trió is ismert volt számomra. Igényes zenét játszanak, nagyon jól. Persze több, mint húsz éve csinálják. Mindezek ellenére bevallom, nem vártam meg műsoruk végét. Mentségükre legyen mondva, hogy nekem mondjuk a Queen-ből is sok fél óra egyszerre.
VIDOR Fesztivál, Trio Rosenberg - Nyíregyháza 2011
Szóval kicsit statikus volt a tegnapi nap.
Bár konkrétan nem a fesztivál műsorához tartoztak a petrezselyemárus lányok, mégis színt vittek a fesztivál délutánjába. Talán rögzíteni kellett volna tevékenységüket, és oktatófilmként vetíteni kereskedelmi iskolákban.
VIDOR Fesztivál, Petrezselyemárusok - Nyíregyháza 2011


Szomorú vasárnap

Sajnos az időjárás nem kímélte az I. Etno-folk Sörfesztivált.
Csütörtöktől folyamatosan záporokkal tizedelte a látogatókedvet, míg a vasárnap délutáni folyamatos eső végleg tönkretette a szervezők munkáját.
Én csütörtöktől minden nap ott voltam, ma délután, az esőben is.
Láttam, amint próbálnak minden gondra, problémára megoldást találni.
Éreztem a lelkesedést csütörtökön, az indulásnál, láttam a megkönnyebbülést, mikor a Bordó Sárkány Régizene Rend fellépése után elállt a rövid eső.
Láttam pénteken az örömöt, mikor a nézőtér megtelt a Paddy and The Rats koncertjén. Igen, ezt szerettük volna.
Szombaton Folk Error koncertjére ismét elállt az eső, és már nem is esett aznap.
Egy nap kellett volna, de az időjárás könyörtelen volt.
Nyilván engem másként érint, mint a szervezőket, akiknek több hónap munkáját vitte el a víz, de a magam módján együttérzek velük.
Tamás, Judit! Köszönöm a munkátokat, a hétvégét.
Ne adjátok fel, mert nem rajtatok múlt!
Balkán Fanatik - Nyíregyháza, 2011. 07. 02.


Szentfazekak

Azt hiszem, nem lehet elképzelni akkora lovat, amelynek nem lehet átesni a túloldalára.
Nehezen tudok bármilyen médiát, médiumot elképzelni az erkölcsösség mintaképének. (Ez persze nem csak a médiára érvényes, de ez egy másik történet.)
Most konkrétan a népszerű videomegosztó tetszeleg az erkölcscsősz szerepében. Hát lelkük rajta…
A konkrét történet nem világrengető, de sajnos egyre divatosabb ma álszentet játszani.
Nyilván szíve joga eldönteni egy kereskedelmi bármelyik lapnak, mit enged megjelenni felületén, és mit nem.
És talán nekem is szívem joga, hogy erről nyilvánosan véleményt alkossak.
Tudom, azt írtam fentebb, hogy konkrét…
Az év első reggelén írtam pár sort, melyben érintett volt egy olasz – mondjuk – énekesnő. Akkor odalinkeltem egy videót is, mellyel a nyolcvanas években igen népszerű volt. Valószínűleg leginkább ennek is egy jelenete miatt. No, tegnap valahogy ehhez a bejegyzésemhez jutottam, és megnéztem a linkeket is. Ebből született a mai írás.
Azt el tudom fogadni, hogy bizonyos videókat szerzői jogok miatt letiltanak. Azt már kevésbé értem, mikor olyat olvasok, hogy “az ön országában”, mert ezt igazán aljas üzletpolitikának tartom, dehát üzlet az üzlet.
Amit viszont most láttam, azon igen jót röhögtem.
Ezt a videót eltávolítottuk, mert megsértette a YouTube meztelenséget vagy szexualitást bemutató videókkal kapcsolatos irányelvét.
Sajnáljuk.

Ide írom, hogy forrás: YouTube, mert ki tudja 🙂

És akkor jöjjenek a linkek. A januári írásom, Sabrina honlapja, ahol ugyancsak érdekes fejleményként az énekesnő saját videóit tiltatták le néhol, viszont a Boys (merthogy erről a klippről van szó) fent van, és a Wikipédia szócikke, melyen láthatod a klippnek azt a pillanatát, ami sérthette a megosztó irányelveit.
Azt hiszem, ez kicsit röhejesebb, mint annak idején a Duna tv-n a 18-as karika a Tankcsapda koncertjén, bár azon is igen hosszú ideig vigyorogtam.
Azért mégiscsak jó, hogy van, aki véd bennünket…


Tudom, az én hibám

Televíziózási szokásaimra jellemző a pár napja történt eset.
A távvezérlővel próbáltam bekapcsolni a tv-t, de nem sikerült. A “hibabehatárolás” során hamar fény derült a titokra.
Néhány héttel ezelőtt volt egy viszonylag hosszú áramszünet. Erről tudni kell, hogy mifelénk az utóbbi időben nem egyszerűen visszajön az áram, hanem többszöri sikertelen kísérlet után teremté az úr a világosságot. És az előbb-utóbb lőn ugyan, de a sok sikertelen próbálkozás igencsak megviseli a berendezéseket. Mivel ez már hagyomány nálunk, ha tehetem, kikapcsolgatok dolgokat.
Így esett, hogy pár hete a tv-t is kikapcsoltam, és azóta sem éreztem szükségét a visszakapcsolásnak. Szóval nem mondható, hogy lógok a tv-n.
Tegnap este azonban készültem egy műsorra, mert ilyet ritkán látni. Főleg közszolgálatként.
Persze a jó “könnyű”zene most is inkább csak a megtűrt kategória szép világunkban, így a Deák Bill koncert is 22:50-kor kezdődik.

Igen, elaludtam.

Szóval tudom, az én hibám, de kicsit mégis kiakadtam.
Aztán megnéztem, mi a fontosabb ennél közszolgálatilag, mitől nem fér be ez emberi időben.
Nyilván figyelmen kívül hagyom azt az idiótaságot, hogy Bill zenéje, szövegei rombolják az ifjúság lelkét. Megértem azt is, hogy a gyermekek felnőtté válásában sokkal többet nyújt Lülü, a teknőc, vagy akár maga Sandokan is. Azt is el kell fogadnom, hogy a lottóötös lassan az egyetlen, amiben hinni lehet, és nyilván Gorbacsov születésnapja is fontosabb, a Magyarország-gal kezdődő műsorcímeket már meg sem merem említeni.
Azt azonban kikérem magamnak, hogy korán reggel a közszolgálati tv honlapjáról Rubint Réka fogai villanjanak rám, meg ezt az ajánlót is (kiemelés tőlem):

 
Hetvenedik születésnapja alkalmából 2010. november 19-én jubileumi koncertet adott. Eddig 6 szólóalbuma jelent meg, az 1980-as évektől rendszeresen koncertezik a Deák Bill Blues Banddel, túl van már bánaton, filmszerepeken és külföldi fellépéseken, és most is kieresztette fekete hangját a 40 év blues koncerten. A legjobb, legsikeresebb dalok sztárvendégekkel.
(forrás)

No, ilyenkor nem bánnék egy leépítést. Létszámilag. Mert szellemileg már megtörtént. Illetve lehet, hogy csak nemtörődömség, jó lesz az úgy. Gondolom, internet még van a szerkesztőségben, és az nem csak az MTI lapjára visz. Szerencsére a népszerű kereső első 100 találatban nincs benne a fenti marhaság, és hátha nem is kerül bele…
De nem puffogok tovább, inkább kis jó zene, és egy kép a múlt évi Lovarda koncertről.
Deák Bill Gyula - Lovarda, 2010. november 06.


Ovis módszer

Ma délután ismét végigterelnek párszár fociszurkolót városunkon. Forgalom elterelések, útlezárások, és minden bizonnyal balhé is. Rengeteg fölöslegesen dolgozó rendőr, majd felháborodott szurkolók.
Láthatod, nem gondolom, hogy ez így van jól.
Milliókat költ a város egy olyan sportra, amely lassan már csak a balhéról szól, miközben elvonnak pénzeket olyan sportolóktól, akik valóban a sportot gondolják komolyan.
Persze nem vagyok foci ellenes, régebben (nagyon régen) többször is voltam focimeccsen, nézőként. Azt azonban nem tartom elfogadhatónak, hogy azért borítsák fel egy város életét, mert néhány részeg barom nem tud más szórakozást találni magának, mint a randalírozást.
Pedig egyszerű lenne a dolog.
Szurkolók érkeznek, a városban fokozott rendőri jelenlét, de nem kísérgetnék őket. Aki megsérti a normákat, előállítani, és becsukni pár hétre, míg megkeresi a költségét a balhéjának.
Ha balhé van, a meccs automatikusan elmarad, a jegybevételből mondjuk mentőautót, kórházi berendezéseket vásárolnak, egy fillér nem marad a klubnál, és egy fillért sem fizetnek vissza senkinek. A mindkét klub visszafizeti az önkormányzatnak az adott időszakra kapott támogatást, megtéríti a rendőri készenlét költségét.
Ovis módszer? Lehet. De ez illik az ovis szinthez.


Az egyik szemem sír

Minden évben várom, hogy eljöjjön a szabadtéri koncertek ideje, és pár éve ez két tehetségkutatót jelentett így tavaszelőn.
A Mustárház tehetségkutatójának a remek koncerteken kívül egy családias hangulata is volt, ami egyébként minden mustárházas rendezvény jellemzője volt.
A másik, a Backstage Live, amely az ugyancsak remek koncertek mellett egy másfajta hangulatot hordozott.
Idén válság van itt is. Csak egy tehetségkutató lesz. Úgy írják, összevonták őket, nekem inkább úgy tűnik, elbúcsúzhatok a mustárházas hangulattól, amit én személy szerint nagyon sajnálok, és ezért Dörmögő a kategória.
Meg azért is, mert egy koncerteseménnyel kevesebb.
Igaz, voltak olykor fellépőátfedések a két megmérettetés között, mégis kétszer annyi koncert lehetett végre szabadban.
Apropó, szabadban.
A koncertek idén a Hell Musicban, illetve a Főiskola udvarán lévő sátorban lesznek.
Az időpont és helyszín: április 15-16-án a Hell Music, 17-én, a FŐHE nulladik napján a Főiskola parkolója.
Bővebb információt találhatsz a közben linkelt helyeken.
Így a takarékosság jegyében én is egy postban hirdetem a két eseményt, és egy mustárházas képpel jelzem, mennyire nem tartom jónak ezt az összevonást, és főleg a péntek koradélutáni koncerteket, amelyeken biztosan nem lehetek ott.
Remélem, azért a Mustárházban lesznek még hangulatos események…
KreAtiv - Mustárház, 2009


Szín-játék

Pár hónapja történt.
Földmunkagépek jelentek meg a “kiskoszos” ABC előtt, és ha már ott voltak, gyorsan ki is gyalultak pár fát, bokrot, feltúrták a parkot, lepakoltak pár raklap kockakövet.
Aztán jöttek az ígéretek a park rehabilitációjáról.
Lassan eltűnt a pár raklapnyi kockakő, és beköszöntött a tél.
Most az időjárás alakítja a környéket. Lassacskán már kialakulnak az ösvények, amelyeken át lehet kelni a “parkon”. A piros narancssárgába váltott, a fehér hó is eltűnik lassan, nemsokára vége a télnek. Készülhetünk a park kitavaszodására.
Pár sarokkal odébb közben holnapra lakógyűlést hívtak össze. Kiderült, kihasználatlan a Széna téri park. Bizony. Nincs ott semmi, csak pár pad, fű, fa, bokor.
Meg egy mérőállomás, aminek mérési eredményei alapján hirdetik ki a szmogriadót.
Mert szmog is van.
A hálátlan növények nem fogják fel a légszennyeződést, pedig több évtizede ott vannak már. Ideje lett volna megtanulniuk, hogyan kell.
De ha nem, hát nem. Lesz akkor betonfal az új áruházat keretezve, és lesz 75 parkoló.
Mintha pár sarokkal arrébb is így kezdődött volna.
A színek pedig játékba kezdenek. A pirosból narancssárga, a zöldből szürke lesz.
Csak a változás örök.
Sóstói erdő Nyíregyháza

Szerk.: A lakossági fórum résztvevői egyhangúlag elvetették a park megszüntetését, és a meghívott főépítész, képviselő, és polgármesteri hivatali alkalmazott is a park megmaradását ígérte.


Nem bánom

Nagyon nem bánom, sőt, nagyon jó döntésnek tartom, hogy blogolásom szinte első percében otthagytam az egyik kereskedelmi tv blogmotorját, és magam kezdtem farigcsálni egy képeskönyvet.
Akkori távozásom oka, hogy egyik napról a másikra szó nélkül design-t cseréltek motorjukon tönkretéve ezzel több száz ember több havi munkáját, szórakozását, és szétvertek baráti – netes baráti – társaságokat.
Nyilván az ő pénzükért azt csináltak, amit akartak.
Nyilván én is, így léptem is onnan felégetve mindent.
Akkor megfogadtam, soha nem publikálok olyan helyen, ahol bele próbálnak szólni abba, mit, hogyan csinálok. (Ezért is gondolkodtam el év vége körül, folyatom-e itthon a képeskönyvet.)
Mára – ma még – szerencsére megengedhetem magamnak, hogy vásárolt tárhelyen blogolhassak saját felelősségemre, saját lelkiismeretem szerint.
Most is azt mondom, addig folytatom, míg elveim feladása nélkül tehetem.

Mi késztetett arra, hogy ezeket most leírjam?
A napokban ajánlottam ismét egyik kedvenc blogomat. Mondtam, kicsit le vagyok maradva az olvasással.
Aztán hirtelen két új bejegyzés is született. Ugrottam, és a megdöbbentő címűt kezdtem olvasni.
A történet nagyjából annyi, hogy a blog szerzőjének értesítése nélkül törölte hozzászólását a blogmotor üzemeltetője.
Ha érdekel, ITT olvashatsz az esetről.
Számomra a tanulság: igazán nem kezdte még alkalmazni a hatóság az új médiatörvényt, mégis beindultak az ijedt reakciók némely üzemeltetőnél.
Lelkük rajta.
Nem regisztrálnék ott a hozzászólás kedvéért, ezért itt mondom: tiboru! Ha költözöl – ami nem lepne meg -, nyomban cserélem a linket az ajánlómban az újra, és olvasóként ott is számíthatsz rám.


A döglött oroszlán

Gondolkodtam, hogy írjak-e ügyfélszolgálatos ámokfutásomról, mert tényleg úgy gondolom, nem illik belerúgni a döglött oroszlánba.
Aztán a tegnapi történés feltette a pontot az eseményekre, két elvet adtam fel.
Kicsit távolabbról kezdem.
Múlt hétvégén, mikor éppen ismét haldoklott a T internete, gondoltam, ha már beszélek az ügyfélszolgálattal, le is mondom időzítve az új bekötéséhez.
Persze ez nem megy. Bármit megrendelhetek neten, de le nem mondhatok.
Érdekes.
Aztán gondoltam, bekötik az újat hétfőn, és utána besétálok, és lemondom a régit.
Hétfőn meg is történt a “rendszerváltás” hibátlanul, pontosan, szépen, korrektül.
Mivel este volt kis dolgom, gondoltam, majd beállítom a routeren az újat, ha hazajövök. A régit úgyse mondtam még le.
És ekkor megállt a régi netem.
Újra kapcsolódtam, elindult, aztán megállt.
Berágtam, mert volt egy fontos mail, amit el kellett küldenem, így beállítottam mégis az új netet indulás előtt.
És működött. Működik azóta is hibátlanul.
Ma tudtam bemenni az ügyfélszolgálatra, de vándorló életmódom miatt csak a szarkofág üzletházban lévő helyre 🙁
Eléggé frusztrált a dolog, mert fel kellett adnom azt az elvemet, hogy a szarkofág üzletházba be nem teszem a lábam.
Ott jó fél órát várakoztam, aztán már intéződtek is a dolgok.
Meglehetősen konzervatívan.
Miután az összes adatomat leegyeztették, az ügyintéző nyomtatott. No, mondom, aláírom, és kész.
De nem.
Két üres nyomtatványt tett az orrom elé:
– Ezt töltse ki olvashatóan! – mondta.
– De most nézte át az összes adatomat. Nem lehet olyat nyomtatni, amin rajta van? – próbáltam hangsúlyozni lustaságomat.
– Ez így megy, mióta világ a világ! – hárított az ellenfelem.
– Azért volt, mikor kőbe kellett vésni. – mondtam, és pánikszerűen elkezdtem írni, mielőtt végiggondolja az új lehetőséget.
Itt határoztam el, hogy mégis rúgok az oroszlánba.
Két elv mínusz egy nap alatt…


Az élet írja…

Reggel a boltból hazafelé azon gondolkodtam, mi is legyen a mai téma?
Gondoltam, legyen gyermeknap.
Nem írok arról, hogy a parkolóval három oldalról körülvett, általam csak Kiskoszosnak nevezett élelmiszerbolt vezetése vajon mitől vezérelve határozott úgy, hogy maradék zöldterületet, életerős, szép, hűvöset adó, padokat árnyékoló fákat kivágatva még harminc parkolót aszfaltoztat le a bolt eddig zöld fűvel telepített oldalára.
Nem írok arról, hogy a lakók rendőrt hívtak a fairtáshoz, mert azt gondolták, ép eszű ember ezt nem engedélyezhette.
Nem írok arról, hogy másnap természetesen megígérték, fákat telepítenek az új aszfalt köré.
Nem írok arról, hogy miként pusztult el a barkácsáruház építését gátoló hatalmas védett fa.
Nem írok arról, hogy eszembe jutottak a “véletlenül” kivágott fák a Jósavárosban.
Nem írok arról, hogy a szarkofág üzletház építésekor is ígértek új fákat a régiek helyett a belvárosba.

Nem írok arról, hogy így a választások közeledtével ismét fellángolt a kiskörút építési láz, ami természetesen a favágásig hamar el is jutott.
Nem írok arról, hogy ugyanezen terv keretében a műemlék jellegű házakat bontották le a kereskedő környezetidegen telephelye helyett.
Tehát nem írok ezekről.
Már csak azért sem, mert az ismert internet szolgáltató nem bírta már ki azt a kb. két hetet, amit még együtt töltünk, és jó fél napon keresztül ismét képtelen volt szolgáltatni.


Medvetánc

Ma hazafelé benéztem Debrecenben az egyik üzletlánc frissen nyílt boltjába.
Persze igazán a csodában sem hittem, hiszen az ő központi üzletükben rendeltem meg az objektívemet még a történelmi időkben.
A bolt azonban a várakozáshoz képest is csalódást okozott.
Az öt eladó egyike nyomban lecsapott rám, igaz, még egy nézelődő volt az ürességtől kongó üzletben.
A modorral, hozzáállással nem is volt (lehetett) bajom. Inkább az volt a tragédia, hogy fogalma sem volt a szakembernek arról, mit szeretnék.
Folyamatosan a minitora mögé menekült, és próbált keresgélni.
Mondtam, a honlapjukon hiába nézelődik, azt a kínálatot ismerem. Inkább a bolt árukészlete érdekelne. Tehát elmondom, mit szeretnék, a kezembe adja, megnézem, kifizetem, elhozom.
Ennyi konkrétumra csak annyi volt a válasz, hogy bármit kinézek, és ha van, pár nap múlva lehozatják. Ebből nyilvánvaló lett számomra, ő még sosem vásárolt a saját boltjukban. Ha van ugyanis raktáron, a futár másnap kopogtat vele ott, ahol szeretném.
Párszor vásároltam így náluk, mindig ez volt a helyzet.
Az eladótól látogatásom végén még kaptam egy tanácsot. Megsúgja, ha két hét alatt nem érkezett meg a cucc, szerinte sosem fog…
Lassan búcsúztam, a boltot kipipáltam jó időre.
Most azon gondolkodom, mi legyen szombaton?
Ha nem megyek ki a Múzeumfaluba, bánni fogom.
Ha gép nélkül, akkor megőrülök, hogy nem tudok fényképezni.
Ha a mostani cuccal, akkor meg jórészt szenvedek majd vele.
…meg a hétvégi esküvői képeket is véglegesre kellene csinálni.
Majd kiderül 😉


Biztonság

Tegnap reggelig azt hittem, jó az, ha a vasúti biztonsági szolgálat emberei utaznak a vonaton.
Már nem hiszem azt.
Lehet – remélem -, csak egy kivétellel találkoztam az IC-n…
A történet igen egyszerű.
Utastársunk a Hegyalja Fesztiválon töltötte az éjszakát. Igencsak mélyen aludt, és az is valószínű, hogy nem volt igazán józan.
A későbbi események fényében az is szinte biztos, hogy a két biztonsági ember nem véletlenül helyezkedett a közelébe.
Mondom, úgy aludt, mint a bunda. Senkinek semmi baja nem volt vele a kalauzt kivéve.
Megrázta, amire persze nem igazán ébredt fel. Ekkor intett a biztonsági embernek, aki kapásból egy rúgással próbálkozott.
Erre már mozgolódni kezdett az utas, de nem nagyon tudta, mi történik vele.
Ekkor jött a pofozgatás. Erőből, mint a rúgás, és láthatóan élvezettel.
Szegény srác azt sem tudta, hol van, próbálta megkeresni a jegyet a kalauz és a biztonságiak gúnyos röhögése közepette.
Természetesen volt jegye.
És természetesen senki nem mondta, köszönöm.
A srácnak egy hangos szava, egy fenyegető mozdulata nem volt.
Előző nap szórakozott egy nagyot, de ő nem keltett félelmet az utasokban a vasúti alkalmazottakkal ellentétben.Csak azt nem értem, hol voltak ezek az erős emberek mondjuk a múlt héten, mikor a jegy nélkül az IC-n utazó kissé zajos, kissé balhés, kissé koszos, kissé büdös családot minden büntetés nélkül csak leszállították Debrecenben, ahová egyébként is tartottak…


Állapotok

No, hazaértem.
Az ilyen napokból egy is elég lenne egy életben.
Nem mesélem el.
Talán a fáradtság miatt vagyok ilyen negatív.
Meg levezetésként benéztem a Prohardver fórumába.
Olvasom:
“Keresek:
Munkát (főleg Logisztika)
Notebook hűtőt”
Kényszeredett mosoly.
Aztán tovább olvasok.
Tudod, időrendben visszafelé haladva:
“nekem is, ma délelőtt munkanélküli lettem 🙁

Majd tovább… visszafelé:
“Jöhet nekem is! 🙁 ”
Majd az eredeti üzenet:
“Továbbra is munkát keresnék, akármilyen jöhet, csak ne az éhbérért dolgozás kategória legyen. Ha valaki tud valamit, az szóljon légyszíves. 🙁
Ezek úgy 15 hozzászóláson belül voltak.
Egy város adás-vételi topikjában…
Alszom.