Matróznak lenni…

Pár napja tervezem, hogy leírom, de hagytam kis időt, hogy ne úgy írjam, ahogy először megfogalmazódott.
Eljutottunk addig – a házunk és lakói -, hogy sikerült elhatározni, újracsomagoltatjuk a házat.
Nem volt egyszerű, és most sem az, pedig már van két rövid oldal, ami elvileg kész.
Pár napja még nem írtam volna az elvileg szót, de azóta az a megtiszteltetés érte a lakóközösséget, hogy látogatást tett házunk táján maga a főépítész.
Kiderült, hogy a vízszintes csíkozású fal nem illik a környezetbe, és amúgy is olyan régimódi, múlt rendszeri.
Eszembe jutott, milyen szerencse, hogy elkezdtük felújítani. Még a végén lebontatták volna, mert már vagy 30 éve vízszintesen csíkos. És milyen szerencse, hogy erre járt az úr, és kihúzott bennünket a múlt posványából.
Most ezt a szocreál falat újrafesti a vállalkozó korszerű, e rendszerbeli függőleges csíkozásúra. Ez most a trendi, ezt engedélyezi az az önkormányzat, amely egyébként egy vasat sem adott támogatásként.
Itt hagyok kis időt…
Több kérdés is eszembe jutott, de így pár nap után csak annyit kérdeznék a mostanában ugyancsak divatos “dögöljön meg a szomszéd lova is” szlogen jegyében: Vajon merre sétálgatott a főépítész úr a bádogszökőkút, vagy a torzó üzletház építésének idején?
Meg az is eszembe jutott, milyen jó, hogy már nincs tengerészetünk…