Tudom, az én hibám

Televíziózási szokásaimra jellemző a pár napja történt eset.
A távvezérlővel próbáltam bekapcsolni a tv-t, de nem sikerült. A “hibabehatárolás” során hamar fény derült a titokra.
Néhány héttel ezelőtt volt egy viszonylag hosszú áramszünet. Erről tudni kell, hogy mifelénk az utóbbi időben nem egyszerűen visszajön az áram, hanem többszöri sikertelen kísérlet után teremté az úr a világosságot. És az előbb-utóbb lőn ugyan, de a sok sikertelen próbálkozás igencsak megviseli a berendezéseket. Mivel ez már hagyomány nálunk, ha tehetem, kikapcsolgatok dolgokat.
Így esett, hogy pár hete a tv-t is kikapcsoltam, és azóta sem éreztem szükségét a visszakapcsolásnak. Szóval nem mondható, hogy lógok a tv-n.
Tegnap este azonban készültem egy műsorra, mert ilyet ritkán látni. Főleg közszolgálatként.
Persze a jó “könnyű”zene most is inkább csak a megtűrt kategória szép világunkban, így a Deák Bill koncert is 22:50-kor kezdődik.

Igen, elaludtam.

Szóval tudom, az én hibám, de kicsit mégis kiakadtam.
Aztán megnéztem, mi a fontosabb ennél közszolgálatilag, mitől nem fér be ez emberi időben.
Nyilván figyelmen kívül hagyom azt az idiótaságot, hogy Bill zenéje, szövegei rombolják az ifjúság lelkét. Megértem azt is, hogy a gyermekek felnőtté válásában sokkal többet nyújt Lülü, a teknőc, vagy akár maga Sandokan is. Azt is el kell fogadnom, hogy a lottóötös lassan az egyetlen, amiben hinni lehet, és nyilván Gorbacsov születésnapja is fontosabb, a Magyarország-gal kezdődő műsorcímeket már meg sem merem említeni.
Azt azonban kikérem magamnak, hogy korán reggel a közszolgálati tv honlapjáról Rubint Réka fogai villanjanak rám, meg ezt az ajánlót is (kiemelés tőlem):

 
Hetvenedik születésnapja alkalmából 2010. november 19-én jubileumi koncertet adott. Eddig 6 szólóalbuma jelent meg, az 1980-as évektől rendszeresen koncertezik a Deák Bill Blues Banddel, túl van már bánaton, filmszerepeken és külföldi fellépéseken, és most is kieresztette fekete hangját a 40 év blues koncerten. A legjobb, legsikeresebb dalok sztárvendégekkel.
(forrás)

No, ilyenkor nem bánnék egy leépítést. Létszámilag. Mert szellemileg már megtörtént. Illetve lehet, hogy csak nemtörődömség, jó lesz az úgy. Gondolom, internet még van a szerkesztőségben, és az nem csak az MTI lapjára visz. Szerencsére a népszerű kereső első 100 találatban nincs benne a fenti marhaság, és hátha nem is kerül bele…
De nem puffogok tovább, inkább kis jó zene, és egy kép a múlt évi Lovarda koncertről.