Nem bánom

Nagyon nem bánom, sőt, nagyon jó döntésnek tartom, hogy blogolásom szinte első percében otthagytam az egyik kereskedelmi tv blogmotorját, és magam kezdtem farigcsálni egy képeskönyvet.
Akkori távozásom oka, hogy egyik napról a másikra szó nélkül design-t cseréltek motorjukon tönkretéve ezzel több száz ember több havi munkáját, szórakozását, és szétvertek baráti – netes baráti – társaságokat.
Nyilván az ő pénzükért azt csináltak, amit akartak.
Nyilván én is, így léptem is onnan felégetve mindent.
Akkor megfogadtam, soha nem publikálok olyan helyen, ahol bele próbálnak szólni abba, mit, hogyan csinálok. (Ezért is gondolkodtam el év vége körül, folyatom-e itthon a képeskönyvet.)
Mára – ma még – szerencsére megengedhetem magamnak, hogy vásárolt tárhelyen blogolhassak saját felelősségemre, saját lelkiismeretem szerint.
Most is azt mondom, addig folytatom, míg elveim feladása nélkül tehetem.

Mi késztetett arra, hogy ezeket most leírjam?
A napokban ajánlottam ismét egyik kedvenc blogomat. Mondtam, kicsit le vagyok maradva az olvasással.
Aztán hirtelen két új bejegyzés is született. Ugrottam, és a megdöbbentő címűt kezdtem olvasni.
A történet nagyjából annyi, hogy a blog szerzőjének értesítése nélkül törölte hozzászólását a blogmotor üzemeltetője.
Ha érdekel, ITT olvashatsz az esetről.
Számomra a tanulság: igazán nem kezdte még alkalmazni a hatóság az új médiatörvényt, mégis beindultak az ijedt reakciók némely üzemeltetőnél.
Lelkük rajta.
Nem regisztrálnék ott a hozzászólás kedvéért, ezért itt mondom: tiboru! Ha költözöl – ami nem lepne meg -, nyomban cserélem a linket az ajánlómban az újra, és olvasóként ott is számíthatsz rám.