2007.09.27. csütörtök, 21:00
Tegnap a biztonsági őr próbált rábeszélni, hogy vigyek egy céges esernyőt, nehogy elázzak.
Azt mondtam: “Á, dehogy!”
És úgy lett.
Nem áztam el tegnap sem, és ma reggel sem.
Ma ismét sikerült tovább bennmaradni a munkahelyen.
Mikor végeztünk a munkával – illetve úgy döntöttünk, ennyi elég volt – hatalmas felhőszakadást, meg ilyesmit sikerült felfedezni az épület környékén.
Szerencsére kollégám barátnője az állomásig fuvarozott, ami igen nagy jótéteménynek minősül a szememben.
Ma rábeszélés nélkül is hoztam el egy esernyőt.
Elég szerencsém volt, mert igazán csak akkor esett, mikor a vonatot vártam a peronon, meg mikor vonatoztam.
Igaz, teszteltem kicsit az ernyőt, mikor Nyíregyházán sikeresen elértem a nyolcas buszt, de hazafelé sétálva már nem volt rá szükség.
Hazaértem tehát úgy nyolckor, és kicsit olvasgattam, mielőtt most írnék.
Ilyentájt hétköznap már nincs nagy érdeklődés a honlapom iránt, majdnem mindegy, ezt mikor jelenik meg, írok hát még.
Olvasgatás közben eszembe jutott, hogy volt idő, mikor a blogom mellett egy másik lapra is irkáltam.
Ez sajnos elég rövid időszak volt, akkor borult az életem, és nem tudtam mindkettőt nyugodt lelkiismerettel csinálni.
Most ismét van – lenne – egy lehetőségem, és szeretnék is élni vele, de nem tudom, hogyan.
Bizonyára rosszul osztom be az időmet – illetve nem is igazán én osztom be – és két helyen nem lehet ugyanazt, ugyanúgy csinálni. Annak úgy semmi értelme. Ha lenne annyi energiám, időm, tehetségem, hogy mindkettőt csináljam, szívesen csinálnám. Így azonban – mivel nekem választanom kell – azt választom, ami a szívemhez közelebb áll. Ezt a blogot.
Tudom, manapság ez a hülyeség kategória, mert látszólag nem hoz semmit a konyhára. Én mégis úgy gondolom, ez fontos nekem.
Akkor is. Többen, többször kérdezték már, mi a jó nekem ebben?
Talán az, hogy van, aki néha elmosolyodik a szövegen.
Talán az, hogy néha valaki elgondolkodik a leírtakon.
Talán az, hogy néha valakinek eszébe jut, itt naponta talál valami újat.
Talán az, hogy néha kapok egy-egy üzenetet, amiben azt mondják, szép munka, és erre mondhatom, nem munka…
Talán az, hogy néha valaki örül a képeknek, amelyeket készítek.
Talán az, hogy volt már, hogy a lapom segítségével szerveztek nyíregyházi nyaralást.
Talán az, hogy olykor a fekete-fehér többet mond, mint a színes.
Talán az, mikor egy barátom topikot nyit a lapomnak.
Talán az, mikor egy másik kedvenc fórumon találgatják a rejtvényemet.
Talán az, mikor egy másik barátom nyaralásból hazatérve reagál egy korábbi bejegyzésemre.
Talán az, mikor egy másik blogban értékelik naplómat.
Talán az, mikor a Prognózis koncerten szólnak, hogy jó képeket készítsek.
Talán az, mikor megkérnek, küldjek képeket a vidoros élő szobrokról.
Talán az, hogy mikor ez most jut eszembe, még nem haragszanak rám.
Nekem nagyjából ezért fontos, hogy ezt a blogot csináljam.
Az előbb a BB-n találtam egy írást, amelynek igazán ma reggel kellett volna megjelennie, mert tegnap reggel történt.
Holnap reggel fog megjelenni 🙂
