Minden napra MÁVmese

Hú, de jót aludtam!
Mára persze megint tegnapi történet, ma nem vonatozom… meg holnap sem, ma aludtam nagyjából eddig. Ez nálam simán téli álom. 🙂
Most bekapcsolok még valamit délutánra – nem ér kitalálni, hogy Vidor – és intézem a hétvégére maradt dolgokat.
Holnapra pedig összeígérgetek kutyát, macskát, de már tudom, hogy csak fele ígéretemet tudom teljesíteni, már ha meg tudom írni addig.
Megint lehet találgatni, mi lehet az.
Legyen benne mondjuk egy tacskó legalább, de lehet, hogy több, meg mindenféle más típus. 🙂
Most megyek összevissza, a blog meg fut nélkülem simán.
Tehát az időpont tegnap reggel (előtt picit 🙂 ).
Az utasszálltmányozó társaság mára új meglepetést készített.
Ma az utastájékoztató táblák nem működtek.
Persze a vágányoknál sem…
Hajnali negyed hét tájban a csomagmegőrzőnél álldogálva nézegettem, ki hogyan dolgozza fel az eseményeket.
Jó ez a hely. Látható az óra, a tájékoztató tábla, meg a csarnok jó része, és a pultra le tudom támasztani a táskámat.
Szóval tökéletes 🙂
Persze a szolgáltatás akkor tökéletes, ha a nem működő tájékoztatótáblák mellett a vonatok sem a szokásos vágányokról indulnak.
Nos, ma ez is sikerült.
Persze a hangosbeszélő szorgosan dolgozott, valójában mindent lehetett tudni.
Így kerültem a mai vonatindulásom helyére, a második vágányra.
Nem volt még kedvem felszállni a koszos vonatra, inkább maradtam a friss levegőn. Így aztán kék dzsekimben remek célpontja voltam az érdeklődőknek.
Általában nem is volt ezzel gond, “Ez a vonat megy Debrecenbe? Igen.”
Aztán jön a hitetlen, meg a kérdés. “Ez a vonat…?” Mondom: “Igen.”
Válasz: “Ne mondja már, nem innen szokott!”
Én: “Akkor nem.”
Hitetlen ijedten: “De most akkor…”
Nem hagyom, hogy befejezze.
“Hiteles információ a csarnokban.” mondom, és előveszem az mp3játszót. Információ bezárt.