Hétközben kicsit kevesebbet írogatok, olvasgatok, de azért próbálom egyrészt magamat utolérni, másrészt odafigyelni szomszédos lapokra. Útközben néha jegyzetelek a Blackberry-be, aztán ha nem felejtem el, meg is jelenik 🙂
A most következő írás nem elfelejtett, tegnap reggeli történet.
Esti hazaérkezésem után már csak olvasgattam, szerencsére volt mit. Töltődtem hírekkel, információkkal, és megfogadtam, ezt az írást csak reggel jelenítem meg.
Remélem, ma nem ismétlődik meg a történet…
Szokásos hajnali vonatozás.
Általában semmi gond, de ma…
Hajdúhadházhoz érve a vonatot elözönlik a kisebbség tagjai.
Koszosan, büdösen, üvöltözve, jókora zsákokkal.
Ketten ülünk a fülkében. Megérkezik egy 7-8 fős csoport. Átgázolva mindenen. Leülnek. Mindannyian.
Útitársammal egyszerre állunk fel. Az út hátralévő részét a folyosón, passzív dohányosként töltjük, és minden uniós ajánlás ellenére nem érezzük bűnösnek magunkat, mert “elkülönítettük” őket.
Leszálláskor benézek a fülkébe. A nem dohányzó vonat padlóján legalább öt eltaposott csikk, szanaszét összegyűrt papír.
Kb. 5 perce vannak a vonaton. Rendkívül kreatívak..