Utazás

A vonat kicsit korábban érkezik.
Van idő felszállni, lepakolni. és persze hely is van, választhatok.
Útitársam két középkorú hölgy és egy nagyapám korú bácsi. (érdekes milyen sokszor gondolok rá mostanában)
Hamar beindul a beszélgetés.
A szokásos MÁV-szapulás és némi politizálás után hamar “értelmes” irányt vesz a beszélgetés.
Jólesik hallgatni. Nagyon nem tudok bekapcsolódni, de mikor Debrecenbe érünk, sajnálom, hogy kimaradok a folytatásból…


A búcsú hosszabb is lehet…

…Olvasható a MÁV plakátján.
Persze ez is elképzelhető, különösen, hogy mától megszüntették a kedvezményes IC jegyet.
Kimegy tehát a gyanútlan utazni vágyó mondjuk a debreceni pályaudvarra, és kér egy helyjegyet Nyíregyházáig. 520 Ft. Mondja a pénztáros…
Az eddigi gyakorlat ugye az volt, hogy pl. Nyíregyháza-Debrecen 480 Ft körüli jegy, és 130 Ft helyjegy. Ezért is örültem a járatbővítésnek.
Mint látni fogjuk, túl korán.
Szombaton, mikor szokásos hétvégi Nyíregyháza-Debrecen oda-vissza jegyemhez oda egy helyjegyet is kértem, a pénztáros – nagyon figyelmesen! – közölte, hogy “Szólok, hogy vasárnaptól 520 Ft a helyjegy. Megszűnik a kedvezmény.” Nem válaszolt az “Ugye a főnökei nem normálisak?” – belátom provokatív – kérdésemre.
Egyrészt köszönöm a figyelmességét, másrészt – továbbra is – meglehetősen idióta ötletnek tartom, hogy a helyfoglalás drágább az útiköltségnél.
Nyilván az egyik út a jegyár helyjegyárhoz emelése, ami – mint tudjuk – nem várat sokáig magára, a másik, hogy észhez térnek.
Bár azt hiszem, így lehet legkönnyebben bebizonyítani, hogy nem is volt szükség a járatbővítésre.
Belém bújt a kisördög….
Megnéztem, ha nagyon unatkoznék, hogyan juthatnék el mondjuk Budapest Nyugati Pályaudvarról Budapest Keleti Pályaudvarig vonattal, átszállás nélkül.
Elvira hamar meg is mondta nekem, 4 ilyen vonatot talált.
Lássuk példaként az elsőt:

Hmmm. Nem is olyan drága, és mindez IC-vel.
Vajon erre az útra (ebből az árból) mennyibe kerül a helyfoglalás?
Nos, lássuk a MÁV Direct-et.
Kölcsönös bemutatkozás után a kérdésem:
A körIC-vel szeretnék eljutni Bp. Nyugatiból Bp. Keletibe. Mennyibe kerül a helyjegy?
Válasz: Ezt így önnek nem adják ki.
Kérdés: Miért?
Válasz: Kis türelmet, zenét fog hallani.
…tényleg rövid idő múlva:
Köszönöm türelmét, 520 Ft.
Kérdés: És ugyanezzel a vonattal Nyíregyháza-Debrecen?
Válasz: 520 Ft.
Én: Köszönöm, ehhez nincs mit hozzáfűzni.
…és tényleg nincs…


Menet-REND?

Olvasom a hírt, változik a vasúti menetrend.
Jónéhány konfliktusom akadt már a MÁV-val.
Emlékezetes volt, mikor azt panaszoltam el ügyfélszolgálatuknak, hogy utazás előtt 3 nappal nem tudtak IC helyjegyet adni, mert nem tudták, merre megy a vonat. A frappáns válasz az volt, hogy 2 héttel előre megvehetem a jegyet 🙂
Nos, a csodák ismétlődnek.
Vasárnaptól új menetrend van, rengeteg IC-vel. A MÁV internetes menetrendje, az Elvira azonban kilencedikéig tartalmazza az adatokat.
A telefonos ügyfélszolgálat munkatársa azt mondja, elvileg holnap délben fenn lehet, de nem ígéri biztosra.
Úgy tűnik, most is felkészültek…
Azt is olvasom, hogy “a Szabolcs Volán Zrt. is módosítja a helyközi és helyi menetrendjét”. Aztán a cikkben az illetékes beszél az új helyközi járatokról.
Nosza, felkeresem a Zrt. honlapját. Lássuk a változást!
Ott bizony nyoma sincs…
Persze honnan tudnák, mikor járjon a busz, ha a MÁV sem tudja, mikor jár a vonat…


Gázömlés Debrecenben

Gondolkodtam, hogy szombat délelőtti vasútélményemet megosszam-e, de annyit írtam már MÁV-ról, hogy lassan új kategóriát nyithatnék nekik…
Végülis nem nagy sztori, csak fél órával a vonatindulás előtt a pályaudvarra érve sikerült lekésnem az IC-t úgy, hogy az információnál három valóban rendkívül segítőkész alkalmazott ült, mégis a pénztárosok tartották szóval az utasokat (vagy fordítva) jegykiadás helyett.
Három működő pénztárnál, nem túl nagy utasszámnál ez a fél óra kevésnek bizonyult a jegyváltáshoz…
Ez volt a szombati történet, fátylat rá.
Jöjjön a mai.
Úgy dél körül kezdtem készülődni, hogy hazautazzak Debrecenből. A téli időszámítást az időjárásfelelős is figyelemmel kísérte, így a tegnapi mármár nyárias időnek nyoma sem volt.
A buszon azonban sikerült nagyjából megszáradnom, és a Kossuth utcától az állomásig már gyalog tettem meg az utat.
Nagyon fel sem tűnt a tömeg a váróteremben, a nem működő utastájékoztató táblán sem akadtam fel nagyon, megszoktam már.
Azonban megütötte a fülem az egyik utas hangja a pénztárnál: “és akkor nem is lehet tudni, mikor megy az IC?” kérdezett vissza, majd valamilyen választ kapva elindult az információ felé. Odapillantva már gyanúsan nagynak tűnt a tömeg, így én is gyarapítottam.
Kiderült, úgy 10 óra körül gázömlés történt a Csapókert megálló mellett, így azóta nem közlekednek a vonatok. Azt sem tudják, mikor fognak.
Ez eddig érthető is, hiszen ők nem tehetnek az esetről, és nyilván nem tőlük függ, mikor indulhat meg a közlekedés.
Én még csak kb. 20 perce tartózkodtam ott, de felvetődött a kérdés, valamilyen alternatív megoldást tudnak-e?
Mondták, NEM. Várjak türelemmel, és figyeljem a hangosbeszélőt.
Figyeltem.
Úgy 1 óra előtt néhány perccel (három óra telt el a gázömlés óta) a hangosbeszélő közölte, mentesítő busz indul Hajdúhadházig. Oda nem nagyon vágytam, így nem lelkesített különösebben az információ. Így aztán néhány perc múlva, mikor azt is bemondták, hogy onnan viszont indulnak Nyíregyházára vonatok, már hiába próbáltam a busz közelébe jutni, az már tömve volt. Az az egy. Nem csuklós.

A kép 13:04-kor készült, ekkor indult el az első (egyetlen) vonatpótló.
Úgy 20 perccel ezután közölte a hangosbeszélő, hogy indulnak az IC-k. Így volt alkalmam azokkal utazni, akik jó 5 órája ültek a vonaton, és ők voltak a szerencsésebbek.
Aki véletlenül átszállt a mentesítő buszra, a buszról Hajdúhadházon lekászálódva láthatta elsuhanni azt a vonatot, melyet “türelmetlenül” elhagyott.
Neki nem volt szerencséje, de bizonyára azóta megállt már ott is vonat, vagy indítottak továbbmenőt. Én véletlenül az elsőként induló IC-re kaptam helyjegyet (azt Debrecenben szigorúan váltattak ugyanis), és indulásunkkor még 2 bennragadt IC várakozott, valamint néhány személy.
Nekem szerencsém volt…
Magáról a balesetről a SZON-on olvashatsz.


Beléptető kapu

A MÁV ismét okosságokra költi veszteségét.
Bekerítették a Nyugati Pályaudvar peronját potom 35 milláért.
Vannak kis kapuk, ott felkészült vasutasok kezelik a nem mindennapi helyzetet.
Megnézik a jegyet, személyi igazolvánnyal kapsz aranyos kis kártyát, amivel a vonatig cipelheted a nagyi csomagját, de csak úgy, minden ok nélkül nem mehetsz a vonat közelébe.
Mondjuk, hogy ezzel nincs bajom.
Mondjuk.
De…
Nézem a híradót. Most mindegy, melyiket. (egyébként is egykutya).
Külföldi utast büntet éppen hatezer forintra a kalauz.
Nézzük csak…
A külföldi a Nyugatiban szállt fel, átjutva a szuper MÁVzáráson.
Nem egy kerítésugráló alkat, úgy ötvenes, nem éppen sovány hölgy.
Esztergomba utazik, ami ugye nem egy távolság, a jegy – megnéztem – 544 Ft.
Tehát durván tizenkétszeres a bünti… Durván…
A kalauznak a riporter tolmácsol. Hiába, ő bírja az idegen nyelvet…
A hölgy állítja, azt mondták neki, vehet jegyet a vonaton.
Tehát:
Nyilván az mondta neki, aki beengedte.
Nyilván vasutas volt az illető.
Nyilván vasutas az is, aki meg akarja büntetni.
Nyilván semmi joga hozzá, hogy megbüntesse, hiszen a MÁV vezette félre…
Nyilván megbüntetik.
Nyilván soha nem tudja meg, miért.
Nyilván vágyni fog Magyarországra ismét…


MÁVpánik

A reggel történései kapcsán elgondolkodom, mit tudna kezdeni a MÁV egy londonihoz hasonló terrorfenyegetéssel.
Hogy miért is kérdezem ezt?
Mint bizonyára emlékszel, kerültem már konfliktusba a vasút intelligensnek egyáltalán nem mondható számítógépes rendszerével, és az azon úrrá lenni nem tudó, tehetetlen, döntés- és problémakezelés képtelen kezelőivel.
Akkor sem értettem a dolgot, de most szerintem az alkalmazottak sem érthetik…
A történet.
IC jön Pest felől Debrecenen át Nyíregyházára.
Én viszonylag keveset utazom IC-vel, de tudom, rengeteg üres hellyel közlekedik Debrecen után.
Ma reggel áramszünet volt (van) a debreceni pályaudvaron.
Ebből adódóan a pénztárban nem tudnak jegyet adni az IC-re.
Mezei jegyet ugyanazzal a számítógépes rendszerrel igen.
Sőt, a pénztáros azt is megmondja, lesz hely az IC-n.
Igenám, de néhány perc múlva érkezik, majd indul tovább jegy meg nincs…
Hogy mi lenne szerintem a korrekt megoldás?
Többet is tudok:
1. Azt mondja a MÁV nevű szolgáltató:
Kedves utasunk! Legyen a vendégünk arra a 130 Ft-ra, utazzon kellemesen!
2. Garasoskodóbb verzió:
Kedves Utasunk! Kiállítok egy nyugtát, amivel igazolhatja, hogy kifizette a 130 Ft-ot. Helyet bizonyára talál, jó utazást!
Persze mindkét verzióban hozzátehetnék, hogy elnézést a kellemetlenségért!
…és persze úgy gondolom – talán naívan – hogy az alkalmazottakat “kiképzésük” során felkészítik a váratlan helyzetekre.
Kíváncsi leszek, mi lesz a megoldás, ugyanis az események ezekben a percekben zajlanak.
Megírom majd 😉
Íme a megoldás 3 perccel indulás előtt:

Hogy mondják a nagyok?
No comment…


Mik vannak!

Olvasgatom a Fesztiválkalauz hírlevelét, és megakad a szemem pár soron:
Esemény: VI. Közép-Európai Gőzmozdonyverseny és II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó
Megye: Pest
Helység: Budapest
Időpont: 09.16. – 09.17.
Érdekes. 🙂
Jó lenne, ha a MÁV meghosszabítaná szeptember végéig a Rosemann-nal közös akcióját, miszerint 799 Ft-ért bárhova utazhatok az országban.
Akkor biztosann elmennék erre a rendezvényre.
Ja, természetesen emelt szintű a belépő, kb. 50 %-kal magasabb, tehát pl. a felnőtt 900 Ft helyett 1400 Ft, de ahogy a programot nézegetem, elfogadhatónak tűnik.
Persze ez csak álom…
Kedves MÁV!
Tessék intézkedni!
Soha ilyen lehetőség, most valóra válthatják egy álmomat ;-D


MÁV plussz

Írok már valami pozitívat is, mert lassan felírja a háziorvosom a Depresszió összest 🙂
Szóval a hír:
“A MÁV és a GYSEV – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felkérésére – idén is támogatja a Gyermeknapot. Május 28-án, vasárnap valamennyi 14 éven aluli gyermek és egy kísérője díjmentesen (menetjegy váltása nélkül) utazhat a vonatokon.”
Azért kis tüske, hogy nem maguktól jutott eszükbe… Ja, pozitívat ígértem 🙂


Tárgy: Utaspanasz

Ahogy látom, kicsit negatív a hét eddigi hangulata, dehát az Élet írja a blogomat 🙂
(persze szólhatnék az Életnek, hogy fényképezzen is olykor)
Talán emlékszel még, mikor április végén 4-5 nappal előre próbáltam IC jegyet váltani.
Nos, az akkor saccolt időpontban, ma meg is kaptam a választ.
Íme egy idézet az érdemi válaszból:

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Tudatom, hogy én nem kívánok lehetetlent.
Ezért Önökkel én nem tervezek előre ilyen hosszú időre, mint láttuk, Önöknek ez rövidebb időre sem sikerült…
Nem kívántam, és nem is kívánok élni a 2 hónapos elővételi lehetőséggel.
Én T.utasságom CSAK 4-5 nappal előre szerette volna tudni, mikor utazhat…


MÁV majális-terv

Lassan elgondolkodom, hogy csináljak-e egy MÁV kategóriát? 🙂
Tegnap úgyis azt mondtam az ügyfélszolgálaton, hogy mostanában szinte többet foglalkozom a vasúttal, mint a saját munkámmal, akár ott is dolgozhatnék 😀
…de térjünk a mai témára.
Mivel jobb ötletem nincs, így ma is megpróbáltam jegyet venni, persze sikertelenül.
Azt javasolták, hogy május elsején nézzek ki legközelebb, akkor már biztosan tudják a vonatot.
Mondom: lehet, addig el is fogy a jegy.
Azt mondja a “szolgáltató”: nem hiszi, mert másnak sem adnak. Igaz, akkor majd lehet, hosszú lesz a sor.
Mondom: Tegnap is fél órát vártam, míg kiderült, nincs jegy.
“szolgáltató”: Ilyenkor sokan szoktak lenni.
Én: Utas mindenképpen. Nem lehetne, hogy pénztáros is legyen? Vagy néhány cédula itt-ott, hogy ne várjanak helyjegyre…
“szolgáltató”: Jó ötlet.
Most akkor írjak panaszkönyvet, vagy egyszerűen csak borítsam rá a pénztárosfülkét? 🙂
Imádom a MÁV logikáját…


MÁV megint…

…utazni próbálok. No nem jószántamból, így hozza a sors.Illetve hozná.
3.-án kellene ismét Pestre utaznom. Gondoltam megveszem a jegyet jó időben, mert a múltkor már 5 nappal az utazás előtt nem én választhattam meg a vonatot.
Nyíregyháza pályaudvar tehát. 2 pénztár, 25 perc várakozás. Átadom a pénztárosnak a papírt, amire felírtam a szerda kora reggeli indulási, és pénteki érkezési időt, egy másikat, amin a számlázási cím van, és a pénzt.
Azt mondja: Nem tud adni jegyet.
Mondom: Elfogyott?
Ő: Nem, még nem ad a gép, mert nem tudja, merre megy a vonat.
Én: Tőlem Szeged felé is mehet, a lényeg, hogy innen indul, és Budapest a vég.
Ő: Nem úgy van az, mert lehet, hogy Debrecenen keresztül, lehet, Miskolcon keresztül megy, és nem tudja még a gép. Tudja, árvíz van.
Én: Két hete is árvíz volt, akkor tudta a gép. Igaz, akkor a Elvira omlott össze.
Ő: Nem tud mit mondani, tegyek panaszt az információnál. – és visszaadta a papírjaimat.
Tettem panaszt.
Mondják, 2-3 héten belül írásban válaszolnak. Addig meg járjak ki kérdezgetni, mikor akar majd a gép jegyet adni.
Jó – mondtam – de ne tegyék el a panaszkönyvet 🙂


Utaz-ósdi

Árvíz, belvíz, öntözés
Utazom hazafelé Budapestről.
Az IC kerülővel jön.
Szajolnál akkora a víz, hogy csak néhány vonat jöhet erre.
Tehát IC Budapest Keleti – Miskolc – Nyíregyháza – Debrecen.
Közben Galgahévízen? áthaladva a falu határában nem hiszek a szememnek.
Jókora öntözőberendezés áztatja a mezőt.
Bizony nem erre lejt az ország…
Aztán Tokaj-Rakamaz határához érve lassít a vonat, a tekintetek az ablakon keresztül a Tisza-Bodrog tengert pásztázzák.
Előítélet
Három külföldi – és nem is európai – srác foglalja el a szomszédos ülésnégyest.
Hátizsák, farmer, és mindegyik kezében egy-egy üveg bor.
Kinyitva.
Az utasok összenéznek.
Megszületik az ítélet, lesz itt dáridó!
Aztán elindul a vonat, (…a szívem majdnem megszakad 🙂 ), a srácok csendesen beszélgetnek borozás közben.
És mire hazaérünk, az induláskor oly aranyosnak minősített (ügyürübügyürü 🙂 ) kisgyermek borítja ki a nagyérdeműt.
Káosz
15 perccel indulás előtt érek a pályaudvarra.
1 pénztár működik.
1 életunt pénztáros.
11 ember előttem.
1 számlát kér.
Többeknél itt szakad el a fonal.
Rám kerül végre a sor.
Készültem Elvirából, így azt hiszem, nincs IC kedvezmény.
Mégis megkérdezem, azon a vonaton kívül, ami most hagyott itt, megfizethetően (értsd nem 500 forintos helyjegy Debrecenig) hogyan vonatozhatok mielőbb a szomszéd városba?
Válasz: nem komoly, amit az Elvira ír, érdeklődjek inkább a 06 40 49mittudomén telefonszamon…
Hmm..
Apró örömök
Végre itthon.
Nyolcas busz áll a megállóban.
Motor jár.
Felszállok, irány a hátsó ablak.
Gyalogoslámpa zöldre vált, reménykedő gyalogosok sietnek a busz felé.
Mikor az első eléri a busz végét, ajtó csukódik, busz el.
Látni vélem a mosolyt a sofőr arcán.
Hiába, unalmas lehet egész nap körözgetni…


IC

Gondolhatod, hogy megint vonatoztam…
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy a hétfőm egy hajnali vonatozással kezdődött.
Hagyjuk figyelmen kívül, hogy az IC közel fél órát késett (ahogy a kalauz mondta, “nem sok az, végülis kényelmesen utazott”.
Nos, igen. Most így, hogy hazafelé is IC-ztem elmondhatom, hogy igaza volt. Legalábbis a hazaúthoz viszonyítva.
Részletesebben 🙂
Hétfő hajnal, a taxis is másodszorra tudja megírni a számlát. Vonat.
Jön majd, biztosan itt lesz időben, hiszen alig 50 kilométerről indult.
És valóban, alig 5 perc késéssel megérkezik. Persze hamar kiderül, hogy az utasok a hibásak a késésért, mert nem állatak fel szép sorban úgy, hogy csak be kelljen ugraniuk a lassító vonat ajtaján, hanem megvárják, míg megáll, és akkor keresgélik a helyüket.
Ejnye! Hát ezért számozza meg oly gondosan a MÁV a vagonokat (na jó, kocsikat 🙂 )?
Ez valamiféle mezei IC, tehát sokhelyenmegállós. Viszont nem a marhavagonszerű, hanem fülkés. Egészen kényelmesen lehet utazni…
Ugorjunk. Megérkezünk a Keletibe (még mindig nem értem, miért megy az összes IC a ide) a már említett késéssel, és a jópofa kalauzzal.
Ez volt az odaút…
Visszafelé teljesen véletlenül (ekkor engedi a munkám, hogy hazajöjjek) Rapid IC-vel jövök.
Ez csak két helyen áll meg, Debrecenben, és Nyíregyházán. Gondolom ezen megfontolás alapján (merthogy úgyis hamar hazaérünk) olyan rohadt kényelmetlen az ülés a marhavagonban, hogy már Debrecen előtt begörcsöl a lábam. A szuper helyjegy ugyanis pont egy ajtónál lévő ülésnégyeshez vezet, ahol az egyik üléspárt kicsit előrébb teszik. Nem értem, miért nem jelölik ki ezeket gyermekülésnek? Talán ők elférnének itt.
Szóval nyomorgunk szépen, és tudjuk, hogy esélyünk sincs rá, hogy ez Debrecenig változzon. Szerencsére itt ketten leszállnak, így ahogyan azt átlósan szemben ülő útitársam megjegyzi: “Most növünk öt centit” …
Aztán egy kis történet, hogy mégse legyen olyan negatív a leírás.
Két üléssel mögöttünk külföldi pár utazik. Ez akkor derül ki, mikor megérkezik a kalauz.
Próbálják megtudni, hogyan jutnak el Máriapócsra. És amiért leírom: a kalauz először szépen összeírja nekik a vonatot, részletesen, több alternatívát is, majd a többi utashoz fordul, és megkérdezi, tud-e valaki angolul, és segítene-e? Fiatal srác fordul hozzájuk, és hosszasan tolmácsol, abszolút korrekt útbaigazítást kapnak a vendégek.
És a történetnek itt még nincs vége.
A vonat rövidesen megérkezik Nyíregyházára, és megjelenik a kalauz. Az iménti sráchoz fordul: “Megmondaná az utasoknak, hogy az első vágányról indul majd az Interpici, és hogy az információnál a bejárattól jobbra a kolléganő tud angolul segíteni, ha gondjuk van”
Tudom, most azt gondolod, ez a természetes. Lehet, de sajnos ez olyan ritka, mint a kényelmes IC.


Megin’ vasút :-)

“A kalauz szólt, hogy keljek fel, lejárt a jegyem,
átellenben terül el születési helyem.
Foxtrot szól a kocsma ablakon szombat délután,
ott táncol vagy húsz pár csizma és a konyhalány.
Itthon vagyok végre,
itthon nézek az égre,
itthon vagyok végre,
itthon. Ó-ó-ó.
Itthon szép az élet,
itthon boldogan élek,
itthon vagyok én.”
LGT: Visszamegyek a falumba


Róka II, avagy vasút III.

Szegény rókának nem sok nyugalma van mostanában. Kicsit visszanézve a közelmúlt bejegyzéseit megállapítottam, hogy semmit nem vethetek mondjuk Pataki Ági szemére, hiszen nálam is vissza-visszatérnek olykor a témák, még ha nem is motorozgatok egy szakadt büfékocsi körül (ízirájder, öcsém) 🙂
Szóval vasút, és az ő menetrendje.
Az ember utazgat, és mivel hét közben a munka köti le az idejét, marad e játékra a hétvége, ami ugye nagyjából egybeesik a lustálkodom kicsit időszakkal. A reggeli kávészertartás része a kávé utáni kis nyugalom. Ennek vége felé lopózik a képbe Elvira, a mávtündér. (Nem alaptalan a nyájas olvasó sejtése, hogy ezt sem ússza meg, de némi időt még nyer, mert most nem ez lesz a téma.)
Tehát az “intelligens menetrendet” inzultálva hamar kiderül, hogy ha kilenc előtt nem sikerül a pályaudvarra érni, akkor két lehetőség marad: vagy elbóklászik az ember fél délelőttöt – ami ugye kevés arra, hogy valami hasznosba kezdjen, mert úgyis félbe kell hagyni -, és 11 előtt néhány perccel indul el, vagy IC. Nyilván utóbbi marad. Pénztár, mosolygós jegykiadó (egy percre átvillan az agyamon, hogy azt gondolja: “Na, ennek sincs jobb dolga, mint itt téblábolni”) és a meglepetésszerű 21-es kocsi a vonat végén.
Mivel van még időm, gondolom, megnézem a többi kocsit is, ezért már csak nem költözök másik városba 🙂
Ahogy elindulok, látom a peronon dohányzó kalauz értetlen arcát: “Nincs rajta egyenruha, miért megy a mozdony felé?” Aztán mikor az első kocsinál visszafordulok, megkönnyebbülten felsóhajt. A köhögési roham utáni vörös arcával megállapítja, hogy bizonyára a kétjegyű számok ismerete haladja meg képességeimet, és megnyugodva fellép a vonatra. Én is elfoglalom helyem a marhavagonszerű kocsiban, megpróbálom felgyűrni a csomagtartóba a pakkomat, és a kabátomat, majd miután ez természetesen nem sikerül, útitársaimhoz hasonlóan a padlóra teszem a csomagot, az ölembe a kabátot… de jó is egy IC.
Ekkor megjelenik az iménti haláltusáját meglehetősen jól kiheverő kalauz, és arcán a “majdénelmagyarázomennekaszerencsétlennekmiazafogas” kifejezéssel hosszú ujjával a csomagtartón fityegő vasdarabra mutat.
“Haaazaa, hazaa!” jut eszembe, de engedelmeskedek. Miután a kalauz továbbáll, felveszem a földről a kabátomat, leporolom, és elnézést kérek a mellettem (ablaknál!) ülő nénitől, aki valamiért a kalapját igazgatja.
A hátralévő húsz perc nyugalomban tellik.
Hol a mező közepén betont kevergető valamiket nézegetem, hol a másik oldalon a faluszéli tóba fulladni készülő kis(ebbségi)gyerekeket, vagy pihenésképp a vagon két részét elválasztó ízléses füstüveglapot.
Emlékszem régen, mikor a hatalom munkát, és kenyeret adott az embereknek cirkusz helyett, ez az üveglap működött füstszűrőként. Balra dohányzó, jobbra nem dohányzó, és mivel valamirevaló utas másik kezében csomag van (egyikben ugye a cigi) ezért előrelátóan ajtót ide nem is szereltek…
De lassan megérkezünk. A legizgalmasabb rész következik: vajon hanyadikra jön be a vonat? Olyan ez, mint mikor nagymama az ismétlést is végig izgulja … persze, hogy a harmadikra érkezünk.
Irány a troli. Találó név ez a tömegközlekedés…


Vasút – a napos oldal


Vasút

Nézegetve az új vasúti menetrendet olyan nekem, mintha egyetlen cél az eddigi állandó késések “menetrendesítése” lett volna.
Mert ugye mi más indokolhatná, hogy például egy Záhony-Budapest viszonylatú vonat fél órát áll mondjuk Nyíregyházán, vagy Debrecenben, mielőtt tovább indulna?
Más. Expressz vonat. Jó ötlet… volt. Mindaddig, míg nem lett kötelező a helyjegy rá. Mert akkor nyomban csak egy koszos, lassú IC lesz belőle, ugyanazon az áron…
Megint más. Egy ideig büszke voltam az új pályaudvarunkon a meglehetősen magas szintű tájékoztatásra. A hangosbeszélő most is kiváló, a tájékoztató táblán azonban keresztülsöpört a “logika”.
Feltűnt, hogy igen kevés az érkező vonat. Aztán mikor egy várakozás alkalmával végigfutkostam pár vágányt, az utascentrumban kiderült az igazság. Mintha csak azok a vonatok érkeznének a tábla szerint, amelyek nem közlekednek tovább.
Tudom, figyeljem a hangosbeszélőt…