Melankólia

Ez is tegnap…
Hazafelé a Prognózis zenéje kísér.
A reggeli szétszórtsághoz – vagy ismerős szerinti meghatározás szerint elvarázsoltsághoz – már csak ez a melankolikus zene hiányzik.
Van, amikor nem esne jól, most azonban semmiképp sem léptetném túl.
Vannak furcsa napjaim.
A Dire Straits-et például hetek óta átléptem, ma viszont örültem neki, hogy rá került a sor.
Szóval ez egy elvarázsolt nap volt…
Később…
Az állomáson a vonatról leszállva az aluljáróban közlekedek.
Megállok.
Gép elő.
Katt.